Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-03 / 29. szám
[MEIES IS roza helyőrség A szövegek a szerző megjelenés előtt cilló, egyperces novellákat tartalmazó kötetéből, az Örkény besírna című könyvből származnak. Schreiber András A VILÁG ÖSSZES PÉNZE A nyolcvanéves Ridley Scott legújabb filmje azzal került korábban a híradásokba, hogy az Alien és a Szárnyas fejvadász rendezője az egyre terebélyesedő szexbotrányok miatt a már kész filmből kivágta Kevin Spaceyt, és az ominózus jeleneteket (eredeti színészválasztásának megfelelően) a 88 éves Christopher Plummerrel újraforgatta. Aztán jött egy újabb botrány: kiderült, hogy a női főszereplő, Michelle Williams jóformán ingyen vállalta az extra munkát, míg Mark Wahlberg mintegy másfél millió dollárt kapott érte. A színész a további botrány elkerülése érdekében gyorsan felajánlotta az összeget a Time’s Up elnevezésű, a nőkkel szembeni szexuális viszszaélések felszámolását megcélzó kezdeményezésnek - majd kisvártatva kiderült, hogy eleve jobban szerződött kolléganőjénél, és az egész filmért nyolcszor annyit kapott, mint Williams. A világ összes pénze tehát azért lett érdekes, mert elkészítésének körülményei a Weinstein-hotrány kiváltotta legújabb hollywoodi folyamatokat példázzák. És nehéz mindezektől elvonatkoztatni, amikor a tények ismeretével felvértezett néző beül a moziba, egy máskülönben tisztességes, de semmi extrával nem kecsegtető thrillerre. A világ összes pénze ugyanis nem több egy majdnem minden műfajban jártas mesterember korrekt ujjgyakorlatánál. Megtörtént események, emberrablás, az unokájáért váltságdíjat fizetni nem akaró különc aggastyán milliárdos (J. Paul Getty: őt alakította eredetileg Spacey elmaszkírozva, hogy aztán az életkori szempontoknak valóban megfelelő Plummer váltsa), a fia szabadságáért tíz körömmel harcoló anyatigris (Williams), CIA-ügynökből lett „problémamegoldó” (Wahlberg), lassú start, a filmidő második felétől felgyorsuló események, feszültség, izgalom, drámai hatások rutinos fokozása. Tényleg rutinos dolgozat egy rutinos rendezőtől, aki régóta bízik abban, hogy valamelyik korrekt darabjára végre rendezői Oscart adnak. A film ehelyett egyetlen kategóriában lett jelölve: Christopher Plummer a legjobb mellékszereplőnek járó szoborban reménykedhet, és ezzel máris újabb rekordot állított fel. Amikor 82 évesen először megnyerte a trófeát, ő lett a legidősebb első Oscar-díjas, most ő a legidősebb jelölt - és egyben az egyetlen nyertese az egész ostoba újraforgatósdinak. Mert a film legjobb alakítását az apósával szembeszálló anya szerepében Michelle Williams nyújtja. De A világ összes pénze nem az ő vagy Plummer játéka miatt fog bevonulni a filmtörténetbe, és nem is azért, mert valaki rámutat, hogy Getty meglehetősen öszszetett és izgalmas figurája olyan jelentős filmet is szülhetett volna (más műfajban, természetesen), mint a legendás Aranypolgár. Hanem azzal, hogy ez volt az a film, amit az Álomgyár - lassan boszorkányüldözéssé fajuló - szexbotrányok kiváltotta öntisztulási igyekvése miatt kellett újraforgatni. A világ összes pénze: Hollywood a 2010-es évek végén. EGYPERCES NOVELLÁK Noszlopi Botond Általános szerzői feltételek Általában nem fontos megfejteni, hogy mi a valós és mi a képzelt. Botorság lenne azt hinni, hogy az alábbi írások nem fiktívek. Vagy azt gondolni, hogy valaha élt hús-vér személyek szolgáltak forrásul. Vagy azt feltételezni, hogy e könyv a barátok, a rokonok vagy idegen kalandorok elmesélt történeteire épül. Vagy ha bármi azt sugallná, hogy ehhez az egészhez a szerzőnek köze lenne, úgy egyáltalán. A történet mindig csak ismétlés. Számos hasonló sorsot láthattunk már. Ezért a valósággal történő bármilyen egybeesés pusztán az olvasói elme azon törekvésével magyarázható, mellyel évezredeken át igyekezett valósként megélni mítoszokat és meséket. E sorok továbbolvasásának gesztusával az olvasó feltétel nélkül és végérvényesen felmenti e könyv íróját bárminemű jogi vagy erkölcsi felelősség alól. Itt minden - beleértve magunkat is - pusztán a képzelet szüleménye. Bontás II. (olaj, vászon, 2009) Ha elfogy a szufla Gyermekkoromban azt gondoltam, hogy minden embernek meghatározott szómennyiség áll a rendelkezésére, és ha elhasználta a szavait, attól kezdve néma lesz.- Jó reggelt, Béci, sziasztok!- Jó reggelt kedves Á... - Söveges Bécinek például ekkor fogyott el, tudniillik egy népszerű reggeli rádióshow-t vezetett, ahol - más gépelni sem képes ilyen gyorsan - percenként kilencven szót használt el évek óta. Söveges tehát hazakullogott, és attól fogva humorosnak vélt leveleket, ponyvaregényeket és tudományos értekezéseket írt. (Hiszen akinek enynyire sok a mondandója, teljesen azért mégsem némulhat el.)- Megcselekedtétek, amit meg kellett. Vezekeltetek a rátok rótt penitencia szerint, ezért most megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a... - Jakab atyának itt fogyott el, mivel Jakab atya egész életében a szavak szolgálatában állt, erősítette az emberekben a hitet, fönntartva - némi haláltól való rettegés árán - a bűnöktől való tartózkodást. Jakab atya ezt követően korábbi prédikációinak jegyzeteit kibővítette, azokat tematikusán elrendezgette, végül a teljes anyagot könyvvé szerkesztette, melyből több kötet napvilágot is látott, és több napvilágot látott kötet több kiadást is megért. (Érdekes adalék, hogy mindeközben sokan azt gondolták Jakab atyáról, hogy némasági fogadalmat tett.)- Az ítélethozatalnál a vádlott tettének mérlegelésekor nemcsak a sértett kárát, hanem a vádlott cselekedetének társadalomra gyakorolt, kiemelkedően veszélyes fokát is figyelembe vettem. A vádlott büntetése tehát... - persze hogy nem a halál, hiszen a halálbüntetést eltörölték, de hogy mi lett a pontos büntetés, azt nem tudjuk, mert Pallos. Emil bíró úrnak épp aznap fogytak el a szavai. Pallos bíró úr a jogtudományban keresett menedéket, és még abban az évben megkapta a professor habil emeritus doktorduplex címet, anélkül, hogy egy árva előadást kellett volna tartania. Gyermekkorom elmúltával sokkal optimistább lett a világszemléletem. Ma már úgy gondolom, hogy előbb-utóbb az egész emberiség elnémul, a kommunikáció új formát ölt, mely gyorsabb és hitelesebb lesz mindannál, mi szavakkal elérhető. Tájékoztatás Értetlenül állok legutóbbi levele előtt, melyben azt íija, hogy nem világos Önnek, mi a teendője az ügyünkben. Annál tisztábban most sem tudom leírni, mint ahogy megelőző levelemben tettem, hogy Önnek csupán a hagyatéki tárgyaláson kelt jegyzőkönyvet kell értelmezőén átolvasni, és a helyrajzi számok ismeretében az illetékes földhivatalokat felkeresni a tulajdonjogok bejegyzése, egyéb tények feljegyzése, valamint mindezek széljegyzetelése céljából. A hagyatéki hitelezők kielégítésére a törvény adta határidőn belül kerülhet sor, a törvényben meghatározott módon. A kielégítés természetben is történhet, de nem úgy, ahogy Ön ezt minden bizonnyal félreértette, mint az leveléből kiderül. Ha nem kívánja természetben kielégíteni őket, természetesen kielégítheti őket pénzzel is. De ez esetben sem „AZ” fog megvalósulni a hitelezők irányába, amit Ön feltételez. Ha a hagyatéki eljárás lezárult, rátérhetünk a bankteher kérdésére, az értékbecslés és a hitelkiváltás részletes szabályainak ismeretében. Addig, kérem, semmilyen elhamarkodott lépést ne tegyen, különösképpen ne fellebbezzen a rendelkezésére álló végzések ellen. Ha bármi kérdése adódna, forduljon hozzám bizalommal, a továbbiakban is készséggel vállalkozom a homályos részek megvüágítására. A mókusálom A mókusálom törékeny holmi. Egy szó is széthasítja, egy pillantás is összezúzza. Olyan, mint egy üveggömb, amelyben újra és újra lejátszódik ugyanaz a történet. A mókusfélj fáradtan ér haza az egész napos farágásból. Mókusfeleség kipakolja elé a finomabbnál finomabb falatokat, s közben a lelke aznapi történéseit. Minden -részletnek jelentősége van, pláne ha Mókusférj nem figyelt oda: üyenkor elhangozhat az a bizonyos szó vagy vetődhet az a baljós pillantás. Vigyázni kell.. És vice versa, hiszen a farágás is rengeteg mesélnivaló élményt rejteget. Ott van például a faragók főnöke, aki Mókusférj főnöke is egyben, igazi „főgonosz”, de szükséges gonosz persze, nélküle nincs betevő makk. Mókusfeleség főnöke egy másik „főgonosz”, de ő is barátságos tulajdonképpen, csak érteni kell a nyelvén. Mókusférj van úgy, hogy mókushős, szembeszáll a gonosszal, s ha kell, a fél világgal is. Mókusfeleség inkább kiszolgáltatott, az ő fegyvere, hogy gyöngének láttatja magát, holott a hősöknél is erősebb. Aztán elfogy a vacsora, és ki-ki elvonul a maga odvába, kis otthoni munkára, kutatásra. Mókusférj például megnézi a híreket, vagy hogy volt-e változás a mókusportálon más mókusismerőssel, míg Mókusnej recepteket szortíroz vagy épp tudományos kutatást folytat. Aztán ha elfogy a hír, unalmas a mókuspofakönyv, és nincs már új recept vagy kutatnivaló, közösen is játszanak valamit (ezt hívják mókuskodásnak), vagy megnéznek egy filmet, aminek legalább 7 fölötti az IMDB-indexe. A filmet főleg Mókusférj nézi, Mókusfeleség ritkán jut túl a bevezetőn, elnyomja a mókusbuzgalom. Mókusfélj ilyenkor bosszús is, meg nem is, hiszen másnap újra kell néznie onnan a filmet, ahol Mókusfeleség belealudt, és van úgy,* hogy ez napokig így megy, és még mindig ugyanannál a filmnél tartanak. Talán ezt hívják mókuskeréknek. Mindenesetre a mókusok azon a közös véleményen vannak, hogy minden bájával és hibájával, taposva a kerekeket, rágva a fát, harcolva a gonosszal, a fél világgal - érdemes álmodni a mókusálmot, s táplálni tovább a mókusszerelmet. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. február
