Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-03 / 29. szám

[MEIES IS roza helyőrség A szövegek a szerző megjelenés előtt cilló, egyperces novellákat tartalmazó kötetéből, az Örkény besírna című könyvből származnak. Schreiber András A VILÁG ÖSSZES PÉNZE A nyolcvanéves Ridley Scott leg­újabb filmje azzal került korábban a híradásokba, hogy az Alien és a Szárnyas fejvadász rendezője az egyre terebélyesedő szexbot­rányok miatt a már kész filmből kivágta Kevin Spaceyt, és az omi­nózus jeleneteket (eredeti színész­választásának megfelelően) a 88 éves Christopher Plummerrel új­raforgatta. Aztán jött egy újabb botrány: kiderült, hogy a női fősze­replő, Michelle Williams jóformán ingyen vállalta az extra munkát, míg Mark Wahlberg mintegy más­fél millió dollárt kapott érte. A szí­nész a további botrány elkerülése érdekében gyorsan felajánlotta az összeget a Time’s Up elnevezésű, a nőkkel szembeni szexuális visz­­szaélések felszámolását megcélzó kezdeményezésnek - majd kisvár­tatva kiderült, hogy eleve jobban szerződött kolléganőjénél, és az egész filmért nyolcszor annyit ka­pott, mint Williams. A világ összes pénze tehát azért lett érdekes, mert elkészítésének körülményei a Weinstein-hotrány kiváltotta legújabb hollywoodi fo­lyamatokat példázzák. És nehéz mindezektől elvonatkoztatni, ami­kor a tények ismeretével felvérte­zett néző beül a moziba, egy más­különben tisztességes, de semmi extrával nem kecsegtető thriller­­re. A világ összes pénze ugyanis nem több egy majdnem minden műfajban jártas mesterember korrekt ujjgyakorlatánál. Meg­történt események, emberrablás, az unokájáért váltságdíjat fizetni nem akaró különc aggastyán mil­liárdos (J. Paul Getty: őt alakította eredetileg Spacey elmaszkírozva, hogy aztán az életkori szempon­toknak valóban megfelelő Plum­mer váltsa), a fia szabadságáért tíz körömmel harcoló anyatigris (Williams), CIA-ügynökből lett „problémamegoldó” (Wahlberg), lassú start, a filmidő második fe­létől felgyorsuló események, fe­szültség, izgalom, drámai hatások rutinos fokozása. Tényleg rutinos dolgozat egy ru­tinos rendezőtől, aki régóta bízik abban, hogy valamelyik korrekt darabjára végre rendezői Oscart adnak. A film ehelyett egyetlen ka­tegóriában lett jelölve: Christopher Plummer a legjobb mellékszerep­lőnek járó szoborban reményked­het, és ezzel máris újabb rekordot állított fel. Amikor 82 évesen elő­ször megnyerte a trófeát, ő lett a legidősebb első Oscar-díjas, most ő a legidősebb jelölt - és egyben az egyetlen nyertese az egész os­toba újraforgatósdinak. Mert a film legjobb alakítását az apósával szembeszálló anya szerepében Mi­chelle Williams nyújtja. De A világ összes pénze nem az ő vagy Plummer játéka miatt fog bevonulni a filmtörténetbe, és nem is azért, mert valaki rámu­tat, hogy Getty meglehetősen ösz­­szetett és izgalmas figurája olyan jelentős filmet is szülhetett volna (más műfajban, természetesen), mint a legendás Aranypolgár. Ha­nem azzal, hogy ez volt az a film, amit az Álomgyár - lassan boszor­kányüldözéssé fajuló - szexbotrá­nyok kiváltotta öntisztulási igyek­­vése miatt kellett újraforgatni. A világ összes pénze: Hollywood a 2010-es évek végén. EGYPERCES NOVELLÁK Noszlopi Botond Általános szerzői feltételek Általában nem fontos megfejteni, hogy mi a valós és mi a képzelt. Botorság lenne azt hinni, hogy az alábbi írások nem fiktívek. Vagy azt gondolni, hogy valaha élt hús-vér személyek szolgáltak forrásul. Vagy azt feltételezni, hogy e könyv a barátok, a rokonok vagy idegen kalandorok elmesélt történeteire épül. Vagy ha bármi azt sugallná, hogy ehhez az egészhez a szerzőnek köze lenne, úgy egyáltalán. A történet mindig csak ismétlés. Számos hasonló sorsot láthattunk már. Ezért a valósággal történő bármilyen egybeesés pusztán az olvasói elme azon törekvésével magya­rázható, mellyel évezredeken át igyekezett valós­ként megélni mítoszokat és meséket. E sorok továbbolvasásának gesztusával az ol­vasó feltétel nélkül és végérvényesen felmenti e könyv íróját bárminemű jogi vagy erkölcsi felelős­ség alól. Itt minden - beleértve magunkat is - pusztán a képzelet szüleménye. Bontás II. (olaj, vászon, 2009) Ha elfogy a szufla Gyermekkoromban azt gondoltam, hogy min­den embernek meghatározott szómennyiség áll a rendelkezésére, és ha elhasználta a szavait, attól kezdve néma lesz.- Jó reggelt, Béci, sziasztok!- Jó reggelt kedves Á... - Söveges Bécinek pél­dául ekkor fogyott el, tudniillik egy népszerű reg­geli rádióshow-t vezetett, ahol - más gépelni sem képes ilyen gyorsan - percenként kilencven szót használt el évek óta. Söveges tehát hazakullogott, és attól fogva hu­morosnak vélt leveleket, ponyvaregényeket és tu­dományos értekezéseket írt. (Hiszen akinek eny­­nyire sok a mondandója, teljesen azért mégsem némulhat el.)- Megcselekedtétek, amit meg kellett. Vezekel­tetek a rátok rótt penitencia szerint, ezért most megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a... - Jakab atyának itt fogyott el, mivel Jakab atya egész éle­tében a szavak szolgálatában állt, erősítette az emberekben a hitet, fönntartva - némi haláltól való rettegés árán - a bűnöktől való tartózkodást. Jakab atya ezt követően korábbi prédikációi­nak jegyzeteit kibővítette, azokat tematikusán el­rendezgette, végül a teljes anyagot könyvvé szer­kesztette, melyből több kötet napvilágot is látott, és több napvilágot látott kötet több kiadást is megért. (Érdekes adalék, hogy mindeközben so­kan azt gondolták Jakab atyáról, hogy némasági fogadalmat tett.)- Az ítélethozatalnál a vádlott tettének mérle­gelésekor nemcsak a sértett kárát, hanem a vádlott cselekedetének társadalomra gyakorolt, kiemelke­dően veszélyes fokát is figyelembe vettem. A vád­lott büntetése tehát... - persze hogy nem a halál, hiszen a halálbüntetést eltörölték, de hogy mi lett a pontos büntetés, azt nem tudjuk, mert Pallos. Emil bíró úrnak épp aznap fogytak el a szavai. Pallos bíró úr a jogtudományban keresett me­nedéket, és még abban az évben megkapta a pro­fessor habil emeritus doktorduplex címet, anél­kül, hogy egy árva előadást kellett volna tartania. Gyermekkorom elmúltával sokkal optimistább lett a világszemléletem. Ma már úgy gondolom, hogy előbb-utóbb az egész emberiség elnémul, a kommunikáció új formát ölt, mely gyorsabb és hitelesebb lesz mindannál, mi szavakkal elérhető. Tájékoztatás Értetlenül állok legutóbbi levele előtt, melyben azt íija, hogy nem világos Önnek, mi a teendője az ügyünkben. Annál tisztábban most sem tudom leírni, mint ahogy megelőző levelemben tettem, hogy Önnek csupán a hagyatéki tárgyaláson kelt jegyzőkönyvet kell értelmezőén átolvasni, és a helyrajzi számok ismeretében az illetékes földhi­vatalokat felkeresni a tulajdonjogok bejegyzése, egyéb tények feljegyzése, valamint mindezek szél­jegyzetelése céljából. A hagyatéki hitelezők kielégí­tésére a törvény adta határidőn belül kerülhet sor, a törvényben meghatározott módon. A kielégítés természetben is történhet, de nem úgy, ahogy Ön ezt minden bizonnyal félreértette, mint az levelé­ből kiderül. Ha nem kívánja természetben kielégí­teni őket, természetesen kielégítheti őket pénzzel is. De ez esetben sem „AZ” fog megvalósulni a hite­lezők irányába, amit Ön feltételez. Ha a hagyatéki eljárás lezárult, rátérhetünk a bankteher kérdésé­re, az értékbecslés és a hitelkiváltás részletes sza­bályainak ismeretében. Addig, kérem, semmilyen elhamarkodott lépést ne tegyen, különösképpen ne fellebbezzen a rendelkezésére álló végzések el­len. Ha bármi kérdése adódna, forduljon hozzám bizalommal, a továbbiakban is készséggel vállal­kozom a homályos részek megvüágítására. A mókusálom A mókusálom törékeny holmi. Egy szó is szét­hasítja, egy pillantás is összezúzza. Olyan, mint egy üveggömb, amelyben újra és újra lejátszódik ugyanaz a történet. A mókusfélj fáradtan ér haza az egész napos farágásból. Mókusfeleség kipakol­ja elé a finomabbnál finomabb falatokat, s közben a lelke aznapi történéseit. Minden -részletnek je­lentősége van, pláne ha Mókusférj nem figyelt oda: üyenkor elhangozhat az a bizonyos szó vagy vetődhet az a baljós pillantás. Vigyázni kell.. És vice versa, hiszen a farágás is rengeteg me­­sélnivaló élményt rejteget. Ott van például a fara­gók főnöke, aki Mókusférj főnöke is egyben, igazi „főgonosz”, de szükséges gonosz persze, nélküle nincs betevő makk. Mókusfeleség főnöke egy má­sik „főgonosz”, de ő is barátságos tulajdonképpen, csak érteni kell a nyelvén. Mókusférj van úgy, hogy mókushős, szembeszáll a gonosszal, s ha kell, a fél világgal is. Mókusfeleség inkább kiszol­gáltatott, az ő fegyvere, hogy gyöngének láttatja magát, holott a hősöknél is erősebb. Aztán elfogy a vacsora, és ki-ki elvonul a maga odvába, kis otthoni munkára, kutatásra. Mókus­férj például megnézi a híreket, vagy hogy volt-e változás a mókusportálon más mókusismerőssel, míg Mókusnej recepteket szortíroz vagy épp tu­dományos kutatást folytat. Aztán ha elfogy a hír, unalmas a mókuspofakönyv, és nincs már új re­cept vagy kutatnivaló, közösen is játszanak valamit (ezt hívják mókuskodásnak), vagy megnéznek egy filmet, aminek legalább 7 fölötti az IMDB-indexe. A filmet főleg Mókusférj nézi, Mókusfeleség rit­kán jut túl a bevezetőn, elnyomja a mókusbuzga­lom. Mókusfélj ilyenkor bosszús is, meg nem is, hiszen másnap újra kell néznie onnan a filmet, ahol Mókusfeleség belealudt, és van úgy,* hogy ez napokig így megy, és még mindig ugyanannál a filmnél tartanak. Talán ezt hívják mókuskeréknek. Mindenesetre a mókusok azon a közös vélemé­nyen vannak, hogy minden bájával és hibájával, taposva a kerekeket, rágva a fát, harcolva a go­nosszal, a fél világgal - érdemes álmodni a mó­kusálmot, s táplálni tovább a mókusszerelmet. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. február

Next

/
Thumbnails
Contents