Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-20 / 43. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. FEBRUÁR 20., KEDD A tolnai színművész, Rubold Ödön pályafutása a Nemzetitől a Nemzetiig A színházi varázs szerelmes rabságban tartja, már 42 éve TOLNA Az ötvenéves, tolnai általános iskolai találkozó­jára is ugyanolyan lelkese­déssel készül Rubold Ödön, mint a legnagyobb szere­peire. Máig erősen kötődik a kisvároshoz, ahol felnőtt. A Jászai-díjas színművész a Nemzeti Színház tagja. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu- Miben más a mai Nemzeti, mint az volt, amelyikben a pá­lyáját kezdte a nyolcvanas évek­ben?- Mindenben más - mondja Rubold Ödön. - Más kor, más épület, más társulat, más tár­sadalmi rend. Ennek az épület­nek sokkal modernebb színház­­technikája van, és tökéletesek a munkakörülmények. Ebben az épületben jó érzésekkel és jó hangulatban lehet 10 órától 22- ig próbálni, tanulni, pihenni, ét­kezni, kondicionálni. Egy dolog viszont nem változott: az úgy­nevezett szakma ugyanúgy tá­madja, bojkottálja színházunkat, mint annak idején.- Merre vitt tovább az útja? Hogy jutott el a Nemzetitől a Nemzetiig?- A legfontosabb két közbenső állo­más a kecskeméti és a békés­csabai színház volt. A Nemze­tiből 15 év után, Kecskemét­ről pedig 10 év után hajtott a vágy új kihívások, megméret­tetések felé. A megszokás, a rutin egy ponton túl bénítóan hat az emberre. Békéscsabát is nagyon szerettem, de onnan a Nemzeti hívásának eleget téve visszatértem. Budapesten élő édesanyámhoz és két gyerme­kemhez is közelebb kerülhet­tem így. Egyébként mindkét vidéki városba szakmai bará­taim invitáltak, és csodálatos feladatokat kaptam tőlük. Há­lás vagyok ezért Bodolay Gézá­nak, Fekete Péternek és Seregi Zoltánnak.- Ugye, először mérnök akart lenni?- Elkezdtem a Műegyetemen a villamosmérnöki tanulmá­nyaimat, de nem fejeztem be. Az egyetem Szkéné színháza elcsábított, s attól kezdve nem volt megállás. Egészen ponto­san 42 éve, 1976 februárjában kezdtem el színészettel foglal­kozni. Csak ez érdekel azóta is: az emberi lélek, az emberi léte­zés ábrázolása. Táncoltam, éne­keltem, beszédtechnikáztam, játszottam, képeztem magam, és egy év múltán fel is vettek a színművészetire.- Színház, film, tv, pódiumestek. Van ezek között rangsor? Mit csinál szívesebben?- Sajnos filmes és tévés lehe­tőség alig akad, igaz, nem is eről­tetem a jelenlétemet, nem épí­tem a kapcsolataimat arrafelé, hiszen a színház az otthonom, a mindenem. A színházban, még a mai rendezőcentrikus szín­házban is a színész az úr. Élő emberként élő emberek előtt játszani úgy, hogy az soha ugyanúgy nem történik meg többet, ez a színhá­zi varázs tart szerel­mes rabságban.- Legemlékezete­sebb szerepek?- Talán legtöbbet az István, a királyban léptem közönség elé. Sokszor játszot­tam az Advent a Hargitán című darabban Zetelaki Gábor sze­repét, és a Csíksomlyói passió­ban is jó pár szerepet osztottak rám. Régebben nem voltak rit­kák a több éven át tartó 150-200 előadásos szériák. Emlékezetes szerepem volt még az Énekes­madárban megformált Bakk Lukács, a Paraszthamletben a tanító, az Othelloban a főgonosz, Jágó - amit jó bará­tom, Ivánka Csaba a halálos ágyából rendezett -, és egy iga­zi unikum: a Helge életében az Istenasszony alakítása. Sokat játszottam együtt Bessenyei Fe­renccel, Sinkovits Imrével, Kál-Ezer szál­lal kötődöm Tolnához, és gyakran visz­­szajárok Rubold Ödön 2016 decemberében kapta meg az Ivánka Csaba-díjat A színjátszást nem csupán műveli, tanítja is Rubold Ödön 1954-ben szü­letett Szekszárdon. Tolnán nőtt fel, műszaki pályán indult el, de hamarosan váltott, és 1982-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Munkássága a budapesti Nem­zeti Színházhoz, a kecskeméti Katona József Színházhoz és a békéscsabai Jókai Színházhoz kötődik. Elvált, ikergyermekei: Emília és Bálint. Édesapja már nem él, édesanyja 86 éves. Testvére Rubold Péter, volt vá­logatott labdarúgó, jelenlegi edző. A színjátszást nemcsak műveli, tanítja is Rubold Ödön. Voltak növendékei, többek kö­zött a Nemzeti Stúdióban, a Pesti Magyar Színház Színiaka­démiáján, Gór Nagy Mária Ta­nodájában és a kaposvári egye­temen. Hat éve foglalkozik versmondó diákokkal Csíkcso­­mortánban, a Székelyföldi Var­ga Sándor Verstáborban. Min­­kásságáért számos elismerés­ben részesült, megkapta egye­bek mellett a Jászai Mari-díjat (1993), A Magyar Köztársasá­gi Érdemrend lovagkeresztjét (2004) és az Ivánka Csaba-dí­jat (2016). lai Ferenccel, Agárdi Gáborral és Bubik Istvánnal. Most igaz­gatóm, Vidnyánszky Attila ren­dezésében az Egri csillagok cí­mű monstre produkcióban pró­bálok. Ez is emlékezetes szerep­nek ígérkezik.- Mennyire elégedett a sorsá­val? Mennyire tudott érvényesül­ni ezen a pályán?- Nagyon szerencsés ember­nek gondolom magamat. Vi­déki fiúként, minden támoga­tás nélkül, nem is gondoltam, hogy valaha ennyi jó szerepet és a kollégák részéről ennyi el­ismerést kapok. A szakma csú­csa szerintem a kollégák meg­becsülése és szeretete. Nin­csenek szerepálmaim. Az ér­tékrendem és ízlésem szerin­ti jó ügyekben alázattal veszek részt, akár kis szerepeket is szí­vesen vállalva. Azokat a kollé­gáimat kedvelem, akik nem fertőzik meg a színházi vilá­got furkálódással, pletykálko­dással. Akik a sikert megkós­tolva is megmaradtak ember­nek, nem teng túl bennük az ego, nem jellemző rájuk a min­denkit elsöpörni vágyó, gátlás­talan törtetés.- Ezek szerint lelke mélyén, Já­­szai-díjasként is megmaradt vi­déki fiúnak, tolnainak?- Remélem, igen. Ezer szállal kötődöm Tolnához, és gyakran visszajárok. Készülök az ötven­éves általános iskolai találko­zómra, ami most tavasszal lesz. Amikor hazamegyek, megölel­getem, megpuszilgatom a még ott élő nagynénémet, Bajor La­ci gyerekkori barátomat, a sze­memmel megsimogatom a tol­nai Dunát, a bárkát, a kálváriát, az ismerős épületeket és a teme­tőben nyugvó szeretteim sírhe­lyét. Bevásárolok a hazai ízek­ből, feltankolok tört paprikával, kolbásszal, szalámival, halász­létésztával és termelői borral. Készülök az emlékeim megörö­kítésére: egy kis könyvet fogok írni a tolnai gyermekkoromról és a színészi pályán eltöltött éveimről. Rengeteg tombolatárgyat adtak össze a helyi vállalkozók Hajnalig ropták a sváb bálon Húszévenként kell új rendezési terv 8ÁTASZÉK Évtizedek óta ha­gyomány, hogy a farsangi idő­szakban megrendezik a sváb bált. Ez a rendezvény annyi­ra népszerű, hogy hetekkel a nagy nap előtt már elfogynak a jegyek. Riglerné Stang Erika, a Bá­­taszéki Német Nemzetiségi Egyesület vezetője elmondta, idén a helyiek mellett érkez­tek a fővárosból, Kiskőrösről, Bajáról, Tolnáról, Szekszárd­­ról és Véméndről baráti társa­ságok a bálra, de több vidéki érdeklődőnek már nem jutott hely. Az általános iskola ebéd­lőjébe ugyanis 180 embernél nem fér be több. A nagy érdek­lődés egyik oka, maga a vé­­méndi zenekar, a Schütz Kap­elle, akiknek egy évre előre le van foglalva a programjuk. A zenekar 1990-ben alakult azzal a céllal, hogy a magyar­­országi sváb népzenei kultú­rát ápolja, azóta szinte azonos felállásban játszanak. Riglerné Stang Erika el­mondta, magát a bált az egye­sületük mellett a helyi német önkormányzat is támogatta. Az est folyamán fellépett a He­imat Német Nemzetiségi Tánc­csoport Iciri-piciri együttese, valamint a 10 év körüliekből álló utánpótlás csoport. A bál hajnali háromig tartott. M. I. Megtelt az általános iskola ebédlője a bálozókkal Fotó: Makovics K. BOGYISZLÓI Elkészült tavaly Bogyiszló arculati kéziköny­ve. Ilyen dokumentummal minden településnek rendel­keznie kell - tájékoztatott Tóth István, a falu polgár­­mestere. - Ez ismerteti a ter­mészeti és az épített környe­zet helyi értékeit. Felsorolja a védett épületeket, a véden­dő területeket, növényfajokat. A rendezési tervvel összhang­ban lévő, ahhoz kapcsolódó kiadvány ez a kézikönyv. Ám most rendezési terv is készítendő. Arra is kitért a polgármester. Ezt a térképi alapú munkát húszévenként át kell dolgozni, meg kell újí­tani, s az övéké 1998-as kel­tezésű. Menet köbben is történnek módosítások, hisz húsz évre előre nem láthatók a beruhá­zások. (Bogyiszló külterüle­tét például olyan gigaprojek­tek is érintették, mint a 2002- ben átadott Duna-híd és a hoz­zá vezető M9-es autópálya.) A következő húsz évre szóló rendezési terv költsége mint­egy ötmillió forint lesz. Egye­lőre a forrás előteremtésé­nél tartanak:'pályáznak. S ha meglesz a pénz, akkor követ­kezhet a közbeszerzés. Őszre remélhetőleg elkészül az új anyag. W. G.

Next

/
Thumbnails
Contents