Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-13 / 11. szám
helyőrség 4 roza Próza rovatunkban közöljük a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 2017-ben első alkalommal meghirdetett alkotópályázatának novella kategóriában nyertes művét. HÁROM IDEGEN Csapucha Rudolf 1 Az ágyon ült és felnézett a kattanásra. A négy méter magasban lévő ablakot az automata nyitotta ki bukóra. A beáramló friss levegő uralomra törve, módszeresen, centiről centire vette át hatalmát a háromszor hármas szobában. A vastag vasajtó kémlelőablaka kivágódott.- Reggeli tíz perc múlva! - üvöltött be egy rekedtes hang.- Kösz - válaszolt nagyon halkan. Lágy huzatot csinált a nyitott kémlelő. A beáramló friss levegő az asztalon heverő papírlapot picit megemelte. Újból felnézett, és mint erdőben vadászó oroszlán, aprókat szimatolt az ablak felé. A friss levegő a szabadság illatát sodorta magával a szobába. Szemét becsukta, és mélyeket szippantott ebből a gyönyörből. Már régen nem számolja a napokat, heteket, hónapokat. Belefásult, beletörődött. Nem akar már harcolni senkivel. Még öt év. Ez szinte már semmi az eltelt húszhoz képest. A gondolat viszont többször is felmerült, hogy miért került ide. Az okok és a történések, melyek mint háborgó tenger magával sodorták. Újabban sokszor úgy érzi, az ő hajója már régen a tenger fenekén pihen. Hangos csörömpölés hozta vissza gondolatait a valóságba. A lenyitott kisajtóra került a reggelije.- Nesze — szólalt meg újból a rekedtes hang.- Kösz - válaszolt halkan. Kézzel evett, már megszokta. Elvették a kést, a villát és a cipőfűzőt, mert egyszer már kísérletezett ezekkel magán. Nagyon el volt akkor keseredve. Úgy érezte, az életének már semmi értelme. Úgy látta, a hátralévő időt ép ésszel felfogni képtelen. Ennek már tizennyolc éve. Most, hogy belegondol, mekkora ostobaság volt, mosoly ül ki az ajkára. Borotválkozás, hajnyírás szintén igény szerint történt. Tollat, ceruzát csak akkor kap, ha valaki ott áll mögötte, és lesi minden mozdulatát, és persze unalmában el is olvassa a leírtakat. Séta ebéd után, az is csak egy óra. Láb- és kézbilinccsel, két fegyveres őr kíséretében. Az őrök, de még a többi elítélt is fél tőle. A sok mendemonda rettegést kelt a többi emberben. Magánzárkát is ezért kapott. Három embert ölt meg, ezt mindenki tudta. Az elkövetés módja viszont cellánként másként hangzott el. Kint beborult, a szél csípőssé, hideggé vált. Mire leértek az udvarra, az eső is rákezdett. Az ajtónál megtorpantak mind a hárman. Pillanatok alatt előkerült két esernyő, így az őrök már nyugodtabban lökdösték maguk előtt. Visszaérve az volt az első dolga, hogy meztelenre vetkőzött, és a ruháit a vécékagylóba csavargatta. Saját magán is megdöbbent, hogy csontos kezeiben mennyi energia van. Eszébe jutott az a bizonyos nap, mikor ennek az energiának még a többszöröse volt karjaiban. 2 Éjszakás műszakba indult el otthonról. A gyerekek már valahol messze jártak: csodaszép országokban, ahol minden telis-tele van játszótérrel, csokoládéval és soksok finomsággal. Mielőtt kilépett, benézett a szobájukba. A két kicsi pihegett, és ahogy nézte őket, ő is velük játszott, labdázott, beleült a hintába, még a homokozón is keresztülfutott. Halkan becsukta az ajtót, és elköszönt a már ágyban fekvő feleségétől. Munkába érve a műszakvezető közölte vele, hogy az alapanyagok nem érkeztek meg időben. Annyit kért a brigádtól, hogy a reggeles műszaknak készüljenek elő, és utána mindenki hazamehet. Az előkészületek elhúzódtak, mire végeztek, már hajnali fél kettő is elmúlt. Negyed három felé ért haza. Messziről látta, hogy a konyhában ég a villany. „Biztos elfelejtette, még szerencse, hogy hazajöttem!”, dünnyögte magában. Közelebb érve látta, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Bentről hangokat hallott, ezek azonban nem a feleségéé, sőt nem is a gyerekeké voltak. Egyre jobban aggódott, de nem esett pánikba. Belesett kintről az ablakon. Három félrészeg, idegen alak sutyorgott a konyhában. A falon több helyen vörös folyadék nyoma. Meglátta a földön fekvő feleségét. Hálóruhája felgyűrve, bugyi nélkül feküdt, félig széttett lábakkal, kezei a feje mellett hevertek. Idegen nőnek tűnt a földön elterülő ember. Arcára nem ismert rá: véres, csontos masszát látott csak a drága, fitos orr helyén. Az ablak mögött kezeit ökölbe szorította. Táskáját halkan lerakta, majd lehajolva hátrament a fészerhez. Hasítófejszéjét felemelte, és olyan erővel szorította, hogy belefájdultak az ujjai. Visszament a bejárati ajtóhoz, és belökte. A falnak csapódó kilincs megrepedt. A konyhába lépve csak hármat ütött. Pár pillanat múlva hörögtek, nyöszörögtek a földön fekvő idegenek. Ebben a pillanatban a lányok jutottak az eszébe. A fekvő emberek közé dobta fejszéjét, és rohant a kicsik szobája felé. Feltépte az ajtót. Erre a látványra nem volt felkészülve. Hálóruhájuk leszaggatva, bugyijuk messzire eldobva. Mindkét lány torkát átvágták. A véres kés ott hevert az ágyon. Felvette a kést és visszament a konyhába. Lerakta a konyhabútorra, és a földről felvette fejszéjét. Fél óra múlva dolgos, erős kezei elfáradtak. Nézte ezt a három, emberhez már nem hasonlító férfit. Fejszével a kezében az ajtóhoz ment és leült a kőre. 4 3 A háromszor hármas szobában az utolsó darab ruha kicsavarásával is végzett. Leült az ágyra, és üveges tekintettel nézte a kopott, szürke földet. Kicsapódott a kémlelő ablaka, és a rekedtes hang beszólt:- Jólesett az előbb a séta? - halk kuncogás kísérte a kérdést.- Jól esett? - folytatta tovább az őr. Nem figyelt rá. Még mindig azon a bizonyos napon jártak a gondolatai. 4 A reggeles műszakba induló emberek figyeltek fel rá először. Öt körül járt, de ő még mindig ott ült az ajtóban, lába mellett a véres fejszével. Perceken belül megérkeztek a rendőrök és a mentősök is. A sokat látott szakemberek is megdöbbentek a látványtól, majd az egyik eljáró rendőr kiszaladt a házból, és a még mindig maga elé bámuló ember kezét hátratekerte, pár pillanat múlva pedig már kattant is a bilincs a feltételezett elkövetőn. A rendőr odaszólt társainak:- Nagyon vigyázzatok vele! Láttam, mit művelt odabent. Ez egy szadista barom - folytatta ordítva -, vigyázzatok nagyon. Ez nem ember, ez egy állat! A többi rendőr hátrébb húzódott, és kezük a pisztolytáska irányában kutatott. 5 Ruháit forgatva az asztalon és a széken szárítgatta. A tárgyalás napjai jutottak eszébe. Az első gyors vizsgálat megállapította, hogy hat ember megölése, előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság a vád. Pár nap múlva ez már csak három emberre csökkent. A kirendelt ügyvéd mély megbánást és bocsánatkérést javasolt neki. A végső tárgyalási napon ő is szót kapott, méghozzá az utolsót. Láb- és kézbilincs is volt rajta. Mielőtt megszólalt, hátranézett, hátha látja az apósát és az anyósát. Mikor tekintetük találkozott, csak a másodperc töredékéig tudtak a szemébe nézni. Folyamatosan azt mondogatták mindenhol, hogy ez a megveszekedett, őrült vejük tehet a tragédiáról. Sőt, az első időben még azt is feltételezték, hogy ő hat ember kegyetlen gyilkosa. Végignézett az asztal mögött ülő embereken, majd megszólalt:- Tisztelt bíróság! Tettemet megbántam, de nem érzem magam bűnösnek. A teremben halk morajlás hallatszott. Hátranézett, majd folytatta:- Az ügyvéd úrnak köszönhetem, hogy elolvashattam a jegyzőkönyvet - picit felemelte hangját. - Tisztelt bíróság! A feleségemen negyvenkét ütést és rúgást állapítottak meg. Előtte megerőszakolták, mind a hárman. - Mély levegőt vett. - A két kislányt is megerőszakolták, hogy hányszor, azt nem lehetett megállapítani. - Ismét megállt egy pillanatra. - A torkát mindkettőjüknek egy húzással vágták át. Kezei ökölbe szorultak. A teremben csak a légy zümmögését lehetett hallani. 6 Ebből a szörnyű álomból egy kattanás ébresztette fel. Kinyitotta szemét. Felesége nyugodt pihegését hallotta, látta. A félhomályban, ahogy az ablakon keresztül kinézett az utcára, három alak körvonalait látta. Ránézett az órára. Negyed hármat mutatott. Az idegeneket most szem elől tévesztette. Felült és újból kinézett. Lassan körültekintgetve az ajtójuk felé közeledtek az ismeretlenek. Felemelte a takaróját, és lassan leszállt az ágyról. Csendesen kiment a konyhába. A bejárati ajtó mellett, a falnak támasztva meglátta a fejszéjét... IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________2018. január 4
