Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-25 / 275. szám
4 ■j M^'ir nelyorseg . I szövegeket a szerzi) 2017 decemberében megjeleni!. Csodák ideje l inin', válogatótt novelláiul és karcolatokat tartalmazó kötetéből válogattak. Bonczidai Éva ÁTVILÁGÍTÁS Ravasz könyv Szöllősi Mátyás Váltóáram című novelláskötete, melyért a legjobb első prózakötetes szerzőnek járó Margó-díjat vehette át nemrég az író. A nagylélegzetű novellák közös motívuma, hogy az Orion csillagkép egyik csillagának felrobbanása után éles, fehér fény világít éjszakánként is, e fényben pedig kilenc egyszerű és erős történet játszódik olyan hétköznapokban, melyek akár a sajátjaink is lehetnének. Ráadásul a novellák egy-egy hőse néha felbukkan egy másik történet mellékszereplőjeként, és ettől az olvasónak néha olyan érzése támad, mintha minden szembejövő ember életébe belelátna. E szupernóva-robbanással átvilágított könyv szerzője költőként debütált, drámát is írt és fotósként is ismert ez a többrétű tehetség pedig mind tetten érhető a hömpölygő történetek képiségében, párbeszédeiben és izgalmas asszociációiban. Szöllősi Mátyás meghökkentő módon a test szempontjából mesél: pontosan tudósít arról, hogy egy-egy szereplő mit érez. És ez nem hosszas belső monológokat, piszmogó önértelmezést és lélekben vájkálást jelent, hanem valóban pusztán a test reakcióit, amelyek valahogy mégis feltárják a lélek működését. Olyan érzékletesen láttatja, milyen fizikai tüneteket okoz a kiszolgáltatottság, a gyász, a megalázottság, hogy mint valami ősi balsejtelem erősödik az olvasóban a döbbenet, hogy talán minden történetünk csupán néhány akaratlan izomrángás, egy-egy nehezen oldódó szorítás a mellkasunkban vagy a beleink görcsös rándulása. Szöllősi Mátyás: Váltóáram. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. u r Demeter Szilárd KRIMIVAKSÁG Amióta lehátráltam a sznobizmusról, az esztétikai mércém jelentősen leegyszerűsödött: jó könyv az, amit végig lehet olvasni. Azért maradtak bennem előítéletek, például skandináv krimit sokáig nem vettem a kezembe, mert a viking metál és az Ikea után fenntartásokkal éltem bármivel szemben, ami északról érkezett. A lélektani gátat először a Millenium-trilógia repesztette meg (Stieg Larsson remekművéből filmet is forgattak). Arra csak bólintottam, az Edda-énekek, a Kalevala és Henrik Ibsen után épp ideje volt valami olvashatót is letenni az asztalra. Mert hiába van a skandináv irodalomban tucatnál is több irodalmi Nobel-díjas szerző, olyan íróról egyről tudunk, akit a díj odaítélése után felfedeztek maguknak a magyarok, őt Kertész Imrének hívják. A krimivakságból Jo Nesbo gyógyított ki. Nyári szabadságos olvasmánynak vettem meg a Vörösbegy című könyvét, hogy aztán a székely hegyek között megőrüljek, mert nem tudom azonnal megvásárolni a sorozat összes részét. Pár napja jelent meg a tizenegyedik Harry Hole-kötet magyarul, úgy vártam, mint egy tini rajongó kedvenc énekesének az új klipjét. Harry Hole, az (ex)alkoholista, depreszsziós zsaru továbbra is több, mint zsánerfigura, nagyon is emberi. Nesbo valamit nagyon tud: a könyvei megteremtik a maguk metafizikáját, beszippantanak, és éppen azért érzed magad otthonosan bennük, mert a szereplői hús-vér személyek. A gyilkos a szomszédod, egy közülünk, és ez olyan tudás, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Jo Nesbo: Szomjúság. Animus Kiadó, Budapest, 2017. AFRIKA Molnár Vilmos Prospektus Ecinek Afrikában süt a nap, van nagy meleg, Északi-sarkról jöttek, hűtőszekrényben élők ott kiolvadnak, felengednek, melegednek. Hideg nyirokmirigyűek ott örvendenek. Afrikában van sok klassz sivatag, sok klassz sivatagban van sok klassz homok, ott építik a legmenőbb homokvárakat. Afrika a nagy homokozó. Afrikában vizesebbek a vizek, hegyesebbek a hegyek, és forróbban éget a tűz. Afrikában ősibb minden, Afrikában még minden új. MENNI FOG _____ Afrikában az oroszlán nem csak címerállat, kötögető néger nagymamák lábainál jóllakott vízilovak dorombolnak. Afrikában néhol még eszik az embert, nem finnyáskodnak. Afrikában tamtam dobon játszik a filharmónia, és ha este lesz, empire state buildingnyi tábortüzeket gyújtanak. Afrikában forró a tánc, mint a fold, Afrikában forró a föld, mint a láz.. Afrikában mezítláb dobog a dzsigoló a porban, ezért nincs aztán lábszaga. Afrikában divatszín a fekete, sikk az afrofrizura. Afrikában monszunnak hívják a gőzfürdőt, erotikának a pszichoterápiát. Afrikában tika-tika, Afrikában fülledt az éghajlat, friss az erotika. Afrikában látszik az ülep, Afrika a nagy nudistatelep. Afrikában nincs szőke, frigid, méla Erika, Afrikában van Afrika. Afrika, Afrika! És egyáltalán: az a kontinens, ahol egy fővárost úgy hívnak, hogy Ouagadougou - sosincs elveszve. Meglásd, egyszer fogom magam, és elveszlek feleségül. Csak gondolok egyet, és elveszlek. Juj, hogy elveszlek! Mint a huzat, mint a vöcsök, mint a pinty! Stb. Úgy elveszlek. Teljesen beteg leszel tőle, úgy elveszlek. Hiába, hogy a külsőd nélkülöz minden kellemet és csínt, úgyis elveszlek. Hiába, hogy lehetetlenül viselkedsz társaságban, úgyis elveszlek. Hiába, hogy nem akarsz férjhez menni, úgyis elveszlek. Jóságos ég, de még mennyire, hogy elveszlek! Te természetesen ellenkezni fogsz, ezt én sem gondoltam másként. De ez már előre bele lesz kalkulálva a dologba, és rajtad nem sokat segít. Nem, nem. Mit számít, hogy hisztérikus vagy, és olyankor könnyen eljár a kezed? Mit számít, hogy több pihe nő az orrod alatt, mint amennyi kívánatos volna? Mit számít, hogy te nyolcvanhét kiló vagy, én meg csak hatvanöt? Mit számít mindez, te nagy, kövér baba? Juszt is elveszlek, leszel nyolcvanhét kiló feleség. J Molnár Vilmos Csodák ideje UTAZÁS VONATTAL Egy szép napon élére vasalt nadrágban állítok be hozzátok, s markomban holmi hervadt spenótokat szorongatok. Úgy intézem, hogy tenyerem megfelelőképpen lucskos legyen az izgalomtól, és meglátod, még dadogni is megtanulok. Valami szörnyű lesz, de roppant fogom élvezni. Kedves szüleid is megborzonganak majd a látványtól, ilyen elavult cécóra ők sem számítanak. De figyeld csak meg: téged nem is fog annyira kellemetlenül érinteni, amikor szándékosan elcsépelt frázisokat puffogtatva megkérem a kezedet. Kicsit meg is leszel hatódva, nem túlságosan, annyi épp elég. Kedves szüleid pedig eladnak, mint egy tehenet. Hogy most undok vagy velem, mert még ellenszenves vagyok neked, nem tesz semmit. Tudjad: most még te sem vagy nekem túlzottan rokonszenves. De negyven-ötven év alatt, figyeld csak meg, milyen szépen összeszokunk. Figyeld csak meg! Végül is nagyjából egyre megy, kit veszek feleségül, végül is szinte mindegy, kihez mész férjhez. Gyerekünk pedig majd hat lesz, és minden gyerekünknek lesz majd hat gyereke. Én akarom, te nem akarod, minden jól van hát: készüljünk a lagzira. A menyegzőt úgy fogjuk rendezni, ahogy te is utálod, és ahogy én is utálom, de ahogy mindketten szeretni fogjuk nyolcvanéves korunkban, mikor majd nosztalgiázunk. Meghívunk minden hóbortos nagybácsit, minden nyomasztó nagynénit, és nagyszerűen fogjuk magunkat érezni. Közben, szinte észrevétlenül, te is el fogod rebegni a boldogító igent. A fényképész csak fehér-fekete filmmel fotózhat, de azt mindenféle lehetetlen színnel retusálhatja, és mi fő helyen a falra akasztjuk. Szinte szépséges arám, ma még duzzogsz, fújsz és morogsz, néha pofozkodsz. De unokáink büdös pelenkáit rendezgetve teljes lesz köztünk a harmónia. — inglis lesszön námbörfórtín — Ez itt egy vonat. A vonat zakatolva halad a síneken tova. Mit csinál a vonat? Zakatolva halad a síneken tova. Ez itt Hjúg bácsi. Hjúg bácsi utazik a zakatolva haladó vonaton. Mi a Hjúg bácsi foglalkozása? Az ő foglalkozása karbantartó géplakatos. Hjúg bácsi egy szakember. Ö naponta utazik a vonattal. A csicsai kurszával. Reggel utazik be a munkahelyére. Délután utazik haza. Most délután van. Szép idő van. Hjúg bácsi a vonatra várva nem tölti potyára az idejét. Ilyenkor ő iszogat munkatársaival, jó komáival. Kik a Hjúg bácsi munkatársai, jó komái? Dzsordzs, Dzsek, Dzsim, Dzsó, meg a jópofa Bob. Ok iszogatnak jóízűen sok finom, erős pálinkát, cujkát. Hjúg bácsi többnyire berúg, mint a disznó, részeg lesz, mint a segg. Mennyire lesz részeg Hjúg bácsi? Veri-veri máccs. Ilyenkor ő alszik, mint a bunda. Akárcsak most is. Hjúg bácsi a vonaton utazva nem tölti potyára az idejét. Hjúg bácsi hirtelen megébred. Homályos tekintettel, kábultan néz körül. Mit csinál Hjúg bácsi? Hirtelen megébred, és homályos tekintettel, kábultan néz körül. A vonat már nem zakatol. A vonat áll. Miért áll a vonat? Ki tudja... De Hjúg bácsi sejt valamit. A vonat azért áll, mert befutott a végállomásra. Nem az első eset. Nem baj. Hjúg bácsi átaludta a saját állomását. Nem az első eset. Nem baj. Hjúg bácsi kinéz a vagon jobb oldali ablakain. Mit lát ő? Odakint az idő derűs, napsütéses. Felhő sincs az égen. Az emberek rövid ujjú ingben jönnek-mennek. Mit csinálnak az emberek? A felhőtlen ég alatt rövid ujjú ingben jönnek-mennek. Hjúg bácsi kinéz a vagon bal oldali ablakain. Mit lát ő? Odakint zuhog az eső, bődületes nagy felhőszakadás jő le. Az ablakon lefolyó víz miatt alig látni ki. Mi miatt látni ki alig? Sok a víz. Hjúg bácsi ordítva áll a vagon közepén. Mindenfélék jutnak eszébe gyorsan. Ez már delirium tremens volna? Saját szép esze elment volna? A felhő széle hosszan a vagon fölött pontosan középen volna? Egy jó szakember okos ember. Okos ember, ha teheti, a hibát nem magában keresi. Hjúg bácsi munkatársaira, jó komáira gondol. Dzsordzsra, Dzsekre, Dzsimre, Dzsóra, a jópofa Bobra. Mindenféléket gondol róluk. Hjúg bácsi úgy dönt, lesz neki feltett szándéka. Mi lesz a Hjúg bácsi feltett szándéka? Az ő feltett szándéka az ivás abbahagyása lesz. A vonat áll. A vonat a végállomáson áll. Itt éppen csinálnak vele valamit. Éppen mit csinálnak vele itt? Éppen mosatják slagokkal neki az egyik oldalát. Legyen szép tiszta, legyen öröm ránézni, legyen a vasút büszkesége. Délután van. Szép idő van. A felhőtlen ég alatt a sok rövid ujjú inges jön-megy. IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET 2017. november
