Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-25 / 275. szám
IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET haz égen egy csillagos holdfogat arasgolgat 4 MOLNÁR VILMOS HÁROM NOVELLÁJA 5 SZŐCS GÉZA VERSE DEBÜT: DEZSŐ KATA 6 BEMUTATKOZIK AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG ÍRÓAKADÉMIA vezervers / Farkas Árpád Avaron Orra bukva az avaron, forogva mennyköves határon, az ember mondja a magáét, mint akit nem vertek még szájon, mint aki lélegzetet is e föld gyomrából vesz már, kövek köhögnek tüdején, nyelvére agyagos sár tapad, hogy érezze, ne csupán látva lássa a földet, honnan vétetett a fel-feltámadásra. Orra bukva az avaron, és menni tovább mégis, ébreszteni a nagyra nőtt, de alvó jegenyét is, nem hagyni, hogy a fenyvesek zöld tűkkel beférceljék mindazt, mi mítosztalan már, de lelkiismeret még — Orra bukva az avaron, a veszélyt megkeresni, derékig csonterdőben is csak menni, egyre menni, mint kire országló erőt s egy ilyen földet szabtak, hogy óvja lélegzetenként e keserves hatalmat! interiu MEGLÁTOGATTUK KŐ PÁL KOSSUTH-DÍJAS SZOBRÁSZMŰVÉSZT HEVESI OTTHONÁBAN A NŐ A LEGFONTOSABB TÉMÁM Bonczidai Éva- Már több mint egy éve visszavonult a tanítástól, azóta tud a saját dolgaivalfoglalkozni, saját életet élni?- A saját életem sosem a saját életem. Látod, most is vannak itt emberek — épp ti- és faggattok.- Amikor legutóbb itt jártam, mutatott a hevesi művésztelepen egy fa oldalának döntött követ, hogy abba fog „siríteni” valamit. Azt reméltem, most láthatom, hogyan és min dolgozik- A készülő munkáimról nem szívesen beszélek, mert akkor nem csinálom meg. De egyre kevesebb időm lesz rá, tehát igyekeznem kellene. Azért sem haladok velük, mert egyre többet ülök az asztalnál, és írok. A szerszámaim szanaszéjjel vannak, elhagyatottak, mert most velük nem foglalkozom, csak az írással. Ez a fénykép a példaképem.-Jókai?- Igen. De jaj, nem akarok annyit írni, mint ő, a világért se. De az tetszett, hogy kiverték a dilit, hogy mi az, hogy egy fiatal nővel él a Nemzeti Szállóban? Jöjjön haza! És ő azt mondta, nem, mert neki más az elképzelése. Ezt az érzést, ezt a döntést ismerem. Az írást nem feltétlenül megjelenésre szánom. Nem is érzem úgy, hogy biztosan jó az, amit írok. Az írásba belemenekülök. Persze használom is, amit leírok, de most a megnyugvásom ebben van jelen. Mutattam az előbb, hogy mit olvasok épp. Ady Lajosné Kaizler Anna Az ismeretlen Ady című könyvét. Megnyugtató olvasni azokat a leveleket, mert hitelesek. És én most ezt keresem.- Mit ír?- Naplónak mondom inkább. Meg amolyan önvédelem is, hogyjó, ha mindezt nem felejtem el. Nézd, közben megtaláltam egy régi naplómat. Ez egy hét kiló tíz dekás történet. Ez áll a borítón: Miskolc, 1990. 12. 3. sZólya utca 9-11. - ez egy diétás szanatórium, ahova bevonultam akkor. Ott kezdtem el Miskolctapolcán. Arról szól, hogy mi mindenen járt az agyam, amíg eltűntek rólam a kilók. Fotók is vannak benne.- A naplóírás folyamatos az életében, vagy csak olyankor veselkedik neki, ha szünetet tart?- Nem, nem folyamatos. Ez a miskolci is csak önvédelem volt. Akkor ott életszükséglet volt. Antall Pista, a Magyar Rádió művészeti szerkesztője mondta, hogy menjünk föl ebbe a szanatóriumba, mert ő is le akar fogyni. Fölmentünk, amikor megmutatták a szobánkat, ő azonnal mondta, hogy vigyem ki az állomásra, mert a rádió bajban van, és neki haza kell menni, én meg egyedül maradtam a szobában. Addig írtam, amíg ott voltam fogyni egy hónapig. Az kemény volt. A legteljesebb fegyelem, figyelem, és nem nagyon kaptunk enni — ez bevált. Addig tornáztattak, amíg meg nem haltunk. Vízi balett meg minden. Kínzás volt. De az eredmény jó volt. Miután hazatértem is ugyanúgy éltem, mint ott, csak futottam a kutyámmal napi hat kilométert. És ahogy suhantunk, egyre több kutya csatlakozott hozzánk, végül tizenvalahány kutyával futottam mindig. Még 12 kilót fogytam közben. Amúgy ez a napló meg is jelent. Turcsány Péter, Lázár Ervin és Dvorszky Hedvig írt hozzá ajánlásokat. folytatás a 3. oldalon
