Tolnai Népújság, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-10 / 84. szám

SPORT 15 2017. ÁPRILIS 10., HÉTFŐ Piros, fehér és zöld színű füstfelhőbe burkolózott a hazai lelátó A Slovan ultrái nem bírtak magukkal, jöttek is a rohamrendőrök Sáltenger borította be a lelátót a fantasztikus győzelem után Hétezer torokból csendült fel a Nélküled a DAC-stadionban Nagy volt a boldogság, hosszú idő után sikerült legyőznie a DAC-nak az ősi riválisnak számító Slovan együttesét Fotók: Makovics Kornél Leírhatatlan boldogsággal töltötte el a magyar szurko­lókat, amikor a 93. percben Pavol Safranko befejelte a győztes gólt a Slovan Bratis­lava elleni rangadón a dugig telt DAC-stadionban, amely­ben természetesen ezúttal is felhangzott a jól ismert Nélküled című sláger. Balázs László, Berg Sándor, Ma­kovics Kornél és Rónai Gábor tudósítása Dunaszerdahelyről tolnai.nepujsag@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Dél körül még szinte semmit sem lehetett ér­zékelni Dunaszerdahelyen ab­ból, hogy délután az év mécs­esét játssza a város futball­csapata. Babakocsit tologató anyukákat, kézen fogva sétál­gató párokat lehetett csak lát­ni, csendes volt minden. Idil­li, amilyen egy átlagos hétköz­nap szokott lenni a huszon­­kétezres kisvárosban. Csak egy-egy sárga-kék sálat viselő fiatal kiáltotta bele váratlanul az éterbe, hogy „Hajrá, DAC!” Nekik, a helyi focidrukke­reknek különös nap volt ez a szombati. Hetek, hónapok óta erre a meccsre készültek, az ősi rivális elleni találkozóra, akiket több mint öt évvel ez­előtt vertek meg kedvenceik az akkor még ütött-kopott du­­naszerdahelyi arénában. „Minden bajnokin ott va­gyunk a stadionban, de a Slo­van ellen nemcsak a város, az anyaország is megmozdul” - mondta egy DAC-szurkoló két órával a találkozó előtt a Tu­rul Bárban, a helyi drukke­rek törzshelyén. Egyesek már nem voltak szomjasak, néme­lyeknek a két lábon állás is nehezükre esett, de a hangu­lat fantasztikus volt - magyar bajnokin talán tíz évvel ez­előtt, a beléptetőkapuk, a vé­naszkenner bevezetése előtt lehetett hasonlót tapasztalni. Az Üllúi úti Fradi-stadion­­ba éveken keresztül alig le­hetett jegyet venni, miközben az új Groupama Aréna kong az ürességtől. Az FTC ultrái is inkább Dunaszerdahelyen szurkoltak, miközben Geráék a DVTK-val meccseitek... „Mi Erdélyből gyüttünk né­gyen, ezt a meccset látni köll, vétek vóna kihagyni. Aki má­­gyárnák érzi mágát áz itt ván” - mondta székelyes táj szólás­sal egy negyvenes férfi, mi­közben fenyőpálinkával kínál­ta végig asztaltársaságát. A félig felújított DAC-stadi­­on előtt (az aréna befejezése­kor már 13 ezren foglalhatnak helyet a lelátókon) már két órá­val a meccset megelőzően több ezer magyar drukker gyüle­kezett, köztük tucatnyi Tolna megyei szurkoló, akik kisbu­szokkal, autókkal keltek útra, hogy élőben láthassák a nagy meccset, s ami a legfontosabb: a nagyon régen várt győze­lembe hajszolhassák a duna­­szerdahelyieket. A kedvelt közösségi oldalra már másfél hónapja kikerült a „Mindenki Dunaszerdahely­­re!” című poszt, amely jól lát­hatóan elérte célját. A stadion túloldalán eköz­ben megérkeztek a Slovan ult­rái. Fekete pólókban, arcukat maszkkal takarva masíroztak végig a főutcán, néhányan fél­re is ugrottak a „sötét sereg” útjából, mások tisztes távol­ságból figyelték őket. „Nem jó velük ujjat húzni, mert ezek mindenre ké­pesek” - mondta egy helyi kolléga a VIP-helyiségben, miközben odakint az utcán hanggrá­nátok és füstbom­bák robbantak. A vendégdrukkerek ekkor még nem is gondolták, hogy számukra tizenhat perc után véget is ér majd a várva várt rangadó... Az aréna már jó húsz perc­cel a kezdés előtt megtelt, a kivonuló csapatoknak több mint hétezer szurkoló énekel­te a „Nélküled” című számot, majd a magyar és a székely himnuszt. Felállt az ember hátán a szőr, aki még nem hallgatta a helyszínen a dalt, az igazából nem is tudja átérezni, mennyi érzelem is van ebben a né­hány sorban. „...Mint a leszakított haldok­ló virág. Mint az öt millió ma­gyar, akit nem hall a nagyvi­lág. Mint porba hullott mag, mi többé nem ered. Ha nem vi­gyázol ránk, olyanok leszünk mi is, nélküled...” Magyar szurkolóként fur­csa volt látni a Slovan világos­kék szerelésében a pályára be­vonuló Priskin Tamást, aki a norvégok elleni pótselejtezőn szerzett bombagóljával „kilőt­te” a fociválogatottat az oly sok szép élményt adó nyári, fran­ciaországi Európa-bajnokság­­ra. Kicsit sajnálta is az ember, annyit kapott a magyaroktól, de hát annak, aki az ősi rivá­lisnál focizik, ezt el kell visel­nie. Neki amúgy is kevés öröm jutott, nem úgy a hazaiaknál kezdőként játszó Vida Kristo­­phernek és a DAC-kispadon ülő vezetőedzőnek, az erdélyi születésű László Csabának. De sok örömben nem volt ré­szük a Slovan ultráinak sem, akik mindössze 16 percet lát­tak a derbiből. A székekkel do­bálózó, petárdázó drukkere­ket a rohamrendőrök jó húsz perc alatt kiterelték a stadi­onból - mehettek vissza Po­zsonyba a különvonattal... Ők már nem láthatták a DAC győztes gólját sem, ame­lyet Pavol Safranko fejelt a 93. percben. A dunaszerdahelyi­­ek öt év után győzték le saját közönségük előtt a Slovant, ráadásul annak is örülhettek, hogy ők nyerték meg a két csa­pat történelmi, 50. derbijét. „Leírhatatlan érzés volt át­élni a győztes gól pillanata­it” - mondta lapunknak Jak­­sa Gábor. Az őcsényiek egyko­ri bajnokcsapatának erőssé­ge évek óta kijár Dunaszerda­­helyre. „Teljesen más ez az ér­zés, mint otthon, itt szurkoló­nak érezheti magát az ember. Ez volt a negyedik DAC-Slo­­van-bajnoki, amit a helyszí­nen láttam, de ez volt az eddigi legemlékezetesebb” - mondta. A szerdahelyi szurkolók a lefújás után nem mozdultak a helyükről, együtt ünnepeltek a játékosokkal és azzal a Mer­­vó Bencével, aki sérülés miatt nem játszhatott a DAC-ban, és aki a B-középből követte végig az összecsapást. Egy órával a meccs után majdnem ezer szurkoló ünne­pelt a Turul Bárban, folyt a sör, a bor, a pálinka, egekig ért a jókedv, leírhatatlan volt a bol­dogság. Egy kisváros kis csa­patának nagy napja volt ápri­lis nyolcadika. Olyan nap, amelyet - amíg él- nem felejt el, aki ott volt. SZLOVÁKIA, FORTUNA LIGA, A 26. FORDULÓBAN. DAC Du­­najska Streda-Slovan Bra­tislava 1-0 (0-0). Dunaszer­­dahely, DAC Aréna, 7139 néző. Vezette: Hrcka (szlovák). DAC: Slávik - Zsivkovics, Satka, Hűk, Davis - Ljubicic - Vida K. (Sarr, 91.), Lupták (Kontár, 81.), Aluku, Pacinda (Brasen, 86.) - Safranko. VEZETŐEDZŐ: László Csaba, Kispad: Tofi­­loszki (k), Kocsis G., Mészáros A., Pambou. SLOVAN: Mucha- Szekulics, Saláta, Rundics, Kubik - Kóna (De Kamps, 65.), Szavicsevics - Orsula (De Sa, 80.), Soumah, Priskin - Vittek (Sehet, 65.). VEZETŐEDZŐ: Ivan Vukomanovics. Kispad: Greif (k), Damnjanovics, Ligeon, Ri­gó. GÓLSZERZŐ: Safranko a 93. percben. A tavaly még debreceni Robert Vittek (balról) és Branislav Lupták Vida Kristophert (balról) Saláta Kornél próbálja meg szerelni Öt év után győzte le ha­zai pályán a Slovant a du­­naszerdahelyi futballcsapat

Next

/
Thumbnails
Contents