Tolnai Népújság, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-02-21 / 8. szám

0 INTERJÚ 2016. FEBRUAR 21., VASARNAP A szocialista rendszer sztármodellje a jogi pálya után visszatalált a szépségiparhoz. Tudatosan táplálkozik és él, három férj után is házasságpárti. CSAK AZ A FONTOS, AMI VAN Sütő Enikő azt mondja, 57 évesen elégedettebb az életével, mint a 80-as években, amikor fiatal volt és mindenki azt hitte róla, hogy övé a világ. Most éppen egye­dül van, de így is boldog, mert azt tartja: sok minden csak döntés és szemlélet kérdése az életben. Fábos Erika- Nagyon tudatosan, sok figyel­met fordít a táplálkozásra. Ilyen­kor a böjt időszakában szigorúbb önmagával?- Nem véletlenül mondják a böjtről, hogy kés nélküli műtét. Jót tesz a szervezetünknek, ha időnként hagyjuk megpihenni, kitisztulni. Ez az időszak pedig alkalmas erre. A téli sötétség és befelé fordulás után jön a tavaszi fény, ami kívülről sok mindent megvilágít. Ezt szellemi szinten is értem. Böjtből is sokféle van, érdemes kitapasztalni, hogy ki­nek mi a jó. Egy 50 kilós és egy 120 kilós ember számára nyilván nem ugyanaz az ideális.- Van azért olyan bevált módszere, amit bárkinek szívesen ajánl?- Van egy olyan, ami minden­kinek jót tesz, egészséges és még szépít is. Céklát, káposztát, sár­garépát reszelek és egyforma arányban összekeverem. Ha úgy tartja kedvem sósán, fokhagymá­sán eszem, ha édességre vágyom, mézzel, juharsziruppal ízesítem, esetleg pici fahéjjal is. Ha éhe- sebb vagyok eszem hozzá sajtot, de aki nem vega, az ehet halat, csirkemellet is. Ezek a zöldségek télen sem drágák és nagyon hasz­nosak. Ezzel egyszerűen meg le­het oldani a vitaminszükségle­tünket. Aki eddig kipróbálta há­lás volt érte.- Szeret enni?- Imádok enni. Ha úgy van, bárkit leeszek az asztal alá. Per­sze nem mindennap, de amikor körbeüljük az asztalt és vidám­ság van, akkor nagy örömmel eszem. Jobb, ha megmondjuk magunknak, hogy az evés öröm­forrás és nem bűntudattal csinál­juk. Ha pedig valaki azt is megér­ti, hogy a táplálkozás sokkal in­kább mentális, mint fizikai kér­dés, könnyebben viszonyul tuda­tosan hozzá.- Hogyan?- Úgy, hogy odafigyelünk, hogy mit, miért és mennyit eszünk. Hogy mit választunk, ha bánatosak vagyunk, hogy éhe­sek vagyunk-e amikor feltépjük a hűtőt, vagy zaklatottak? Aztán az is fontos, hogy tudatosan csi- náljuk-e? Ha odafigyelünk min­den ízre és gyönyörködünk ben­ne, kevesebb fogy, mintha mond­juk újságot olvasunk, vagy telefo­nálunk közben.- Ön szerencsés alkat, vagy nagyon tudatos?- Sokan azt hiszik, hogy aki vékony az csak aszkéta lehet, ez tévhit. Én, ha nem figyelnék, nyolcvan kilós lennék, döntés kérdése, hogy ki mit akar meg­tenni önmagáért. De ez nem azt jelenti, hogy szenvedni kell, ké­nyeztetve is el lehet érni a cé­lunkat. Én arra figyelek, hogy amennyire lehet, tisztán tart­■Müfi sam magam, hiszen energiát és információt eszünk, én pedig minden tekintetben igyekszem minél értékesebb, tisztább táp­lálékot magamhoz venni. Ezen kívül, hetente háromszor any- nyit mozgok, hogy megizzadjak. Ez bevált, ez az én módszerem arra, hogy harmóniában legyek magammal, mert hiszem, hogy nincs külön test és lélek.- Olyan öltözködési tippje is van, ami mindig és mindenkinek működik?- A farmer. Azzal nem lehet tévedni. Négy évestől, nyolcvan évesig bárki hordhatja. Mindent ki lehet belőle hozni, fel lehet húzni egy flitteres felsőhöz, tor­nacipővel, vagy egy extra magas sarkúval is. Nobel-díjat érdemel­ne, aki kitalálta. Amikor fiatalos akarok lenni, mindig ezt válasz­tom, mert úgy lesz izgalmas és szexis, hogy közben sosem ma- cás. A farmer szerintem a legin­telligensebb ruhadarab.- Egy egykori modell, akinek védjegye is a szépség, hogy viszo­nyul ahhoz, hogy múlik az idő?- Már nem frusztrál. Amikor negyven lettem, szerveztek ne­kem egy meglepetés bulit. Sza­bályos zokogó görcsöt kaptam. Most 57 vagyok és jóban vagyok a korommal, elégedett vagyok ezzel, semmit nem szeretnék másként, mint ahogy van. Hi­szek abban is, hogy a vonásain­kért a gondolatainkkal felelünk, és mindig az dominál bennünk, amire a figyelmünket fordít­juk. Igyekszem a jó dolgokra fó­kuszálni, úgy elképzelni önma­gam, amilyen lenni szeretnék és arra összpontosítani, ami van és nem arra, ami nincs.- Volt olyan életkora, korszaka, amiről utólag azt mondja, az volt az ideális, a legjobb, a legsikeresebb?- Sosem a szakmai sikerek tettek boldoggá, nem azon a tere­pen kerestem önmagam. Amire utólag azt mondanám, hogy ki­emelkedő időszak volt az életem­ben, az nálam mind emberek­hez kötődött. Amikor volt egy olyan találkozás az életemben, amiben szárnyalni tudtunk. Éz lehetett akár egy meghatározó barátság, ahogy egy szerelem is. Addig működnek a kapcso­lataim, amíg úgy érzem, bármi­re képes vagyok, és akkor rom­lanak el a dolgok, amikor letörik a szárnyaimat.- Háromszor volt már férjnél, ezek szerint a házasságban töretlenül hisz.- Igen. A motivációm viszont mindig más volt, amikor háza­sodtam. Volt, amikor nagyon sze­rettem volna feleség lenni, volt úgy, hogy a szerelem vitt bele ebbe a döntésbe, hol pedig az a vágy, hogy úgy majd megtalálom azt az egységet, azt a fajta össze­tartozást, amire olyan nagyon vá­gyom.- Azért, mert azt látta otthon, hogy a szüleinek sikerült?- Ez biztosan benne van. Szok­tam is faggatni anyukámat, mi a titka annak, hogy két ember akár hatvan évig is képes a boldogság­ra együtt? Csodálatos bölcsessé­geket mond. Gyönyörű, amilyen mélységeiben élik ők meg együtt az életet. Többször is hittem, hogy nekem is sikerülni fog, aztán másként alakult, mégsem bánom ezeket a kudarcokat, mert min­dig úgy lett, ahogy lennie kellett.- Ez bátorság kérdése?- Inkább őszinteségnek mon­danám. Ha eljutunk odáig, hogy nem tudok már jót kihozni a kap­csolatomból, ha azt érzem, nem fejlődünk már, összeszedem az erőmet és kiszállok. Csak így va­gyok képes hitelesen élni a saját életemet.- Szóval akkor jöhet egy követke­ző házasság is?- Simán.- Pedig mondják, hogy minden el­váláskor sérül az ember.- Fájdalommal jár, ez kétségte­len. Attól még, hogy mindegyik válás az én döntésem volt, na­gyon megrogytam benne, és el­tartott egy ideig, amire újra rend lett bennem. Nem sajnálom ma­gam sokáig, inkább tanulási fo­lyamatként élem meg. Kerestem, mit és hogyan csináltam rosszul, hol rontottuk el, mi abból az én felelősségem. Több lettem és ettől Névjegy: SÜTŐ ENIKŐ 1959. július 27-én született Budapesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett. Első fotója egy Fabulon plakát lett, 16 évesen, amit Fenyő János készített róla. 1979-ben az Ez a divat című divatlap az olvasók szavaza­tai alapján, őt választotta az év manökenjévé. 1994-ig Ügyvédi praxist működtetett. 1995 óta saját budapesti modelliskoláját vezeti. hinni is tudom, hogy ha van vala­hol egy férfi, akivel meg kell kö­zösen tapasztalnunk valami szé­pet, akkor az eljön és megtörté­nik. De ehhez tisztán kell várni a találkozást. Amíg az emberben káosz uralkodik, félelem, bűntu­dat vagy harag, nem alkalmas, hogy észrevegye, ami csak rá vár.- Azt már látja, hogy vannak-e eb­ben ismétlődések, melyek a tipi­kus hibák, amiket elkövet?- Sok hibát ismertem fel ma­gamban. Legegyszerűbben úgy mondanám, hogy nem találom a dolgok közepét. Egy párkapcso­latban vagy szolgálok, vagy ural­kodom. Nekem a férfi-nő kapcso­latok jelentik a legkeményebb akadályversenyt az életemben. Szembesítenek, hogy mit jelent a valódi türelem, a befogadás, a megértés, a lemondás, hogy ho­gyan működöm nőként. Aztán amikor úgy érzem, hogy na, ez megvan végre, ebben már jó va­gyok és menni fog, elég gyorsan kipróbál az élet és megmutat­ja, mire mentem. Mert az, hogy mennyit fejlődtünk, csak akkor derül ki, amikor helyzet van. A reakcióink mutatják meg, hol tartunk. Kezdem belátni, hogy a legnagyobb erő a csendben van, mégis még mindig sokszor be­szélek, amikor kivárni és hallgat­ni kéne türelemmel. Egy kapcso­lat folyamatos munka és hatal­mas lelkierő.- Mondjuk, modellként gondolom muszáj is volt, hogy az ember fej­lett egoval rendelkezzen, ha érvé­nyesülni akart.- Ez nagyon érdekes, mert ez bennem sosem tudatosult. Sok irigység volt azon a pályán, per­sze, de valahogy abból én semmit nem érzékeltem, pedig bántottak. Utólag inkább szembesültem az előítéletekkel. Akkor kívülál­ló voltam abban a világban. Jogi egyetemre jártam és ez adott egy olyan távolságot, ami megvédett.- A nyolcvanas években modell- kedni, az sok kiváltsággal járt?- Ez sem tudatosult akkor. Ké­sőbb jöttem rá, mert a szocializ­musban nem voltak sztárok, ab­ban az értelemben, ahogy erre ma gondolunk. Ismertséget le­hetett szerezni, de nem úgy volt, hogy lubickoltam a népszerűség­ben. Még csak boldog sem voltam közben.- Hogyan kezdődött?- Úgy, hogy Fenyő János lefotó­zott és azzal a Fabulon plakáttal egyszer csak tele lett az ország. János azzal az egy fotóval meg­valósította önmagát és engem is egy életre.- Mégsem volt boldog?- Boldog? Egyenesen zavart. Szégyelltem magam.- Miért?- Biztosan azért, mert más volt a családi elvárás. Bennem az a program futott nagyon erősen, hogy mindenért meg kell küz­deni. Csak a szépséggel érvénye­sülni, az semmi. Értelmiségi csa­ládból jövök, meg kell mutatnom. Ezért is törekedtem annyira a jo­gi pályára, azzal kompenzáltam.- Ehhez képest az ügyvédi pályát mégis feladta végül, miért?- Mert beláttam, hogy tévedés volt. A mai napig hasznát veszem annak a tudásnak, de felismer­tem, hogy nem az én személyisé­gemhez való. Nem volt meg az a lelki ellenálló képességem, ami ahhoz kellett volna, hogy boldog lehessek attól a munkától. Ez egy meglehetősen kemény, stresszes világ, számomra pedig fontos, hogy a nőiességemet megéljem. Hogy kreatív és szabad lehessek. Idővel aztán örömtelen lettem et­től, még a sikerek ellenére is. Azt hiszem csak be akartam bizonyí­tani, hogy úgy is tudok érvénye­sülni, hogy sok szellemi munkát teszek valamibe.- Közben meg az élet bizonyítot­ta be, hogy a szépségipar az útja. Már több mint húsz éve működik a modelliskolája.- Biztos vagyok benne, hogy pont azért, mert hiszek abban, hogy az, hogy modell, abban benne van az eredeti jelentés is, vagyis hogy az egy minta. Ez az én értelmezésem és nagyon sokat igyekszem tenni azért, hogy aki engem választ, ne csak ruhafogas legyen. Az, hogy egy fotó mennyi­re hat, attól is függ, milyen gondo­lati és érzelmi üzenetet közvetít. Ehhez tartalom is kell és renge­teg önismeret. Vannak, akik vé­gül modellként dolgoznak a vi­lágban, de sokan nem is a divat­szakmában kötnek ki, műsor­vezetők, táncosok lesznek, ilyen képzéseink is vannak ugyanis.- Nagyon ezoterikusán szemléli az életének történéseit. Ez mitől, hogy alakult így?- Mindig más szinten, de gyer­mekkorom óta azon gondolko­zom, miért születtem meg, mi a feladatom ezen a világon. Ezen a válaszkeresésen keresztül vezet egész életemben az utam.- Van még valami, ami még vissza van, amire nagyon vágyik?- Pont ugyanarra, mint rég. Miért ne ugyanazt keresném az életben, mint 30 évesen? Szeret­ni, szeretve lenni, jobb ember­ré válni, jó munkákat, jó baráto­kat. Csodálatos emberek vesznek körül. Ilyen szempontból, mond­juk ez a legjobb korszak az éle­temben.- Akkor csak a szerelem hiányzik?- Várom, de nem hiányzik. Az egyedüllét is jó időnként, szüksé­gem van arra, hogy ne mindig va­laki más személyiségén keresz­tül, hanem a saját szememmel, lássak rá önmagámra. Egy ideje csak magammal „randizom” és ez most jó így, ahogy van. *

Next

/
Thumbnails
Contents