Tolnai Népújság, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-02-21 / 8. szám

Pakisztán is 2016. FEBRUÁR 21., VASÁRNAP AII. Erzsébet homloka fölött virító átlátszó gyémántot több országi is visszaköveteli magának ■ A Koh-i-Noor-t a gyarmatosí­tó angolok a 19. század kö­zepén ragadták el, amikor meghódították Pandzsáb tartományt. A legenda szerint bukásra van ítélve az a férfi uralkodó, akinek birtokában van a kő. Maros László ISZLÁMÁBÁD/LONDON Nem nyug­szanak bele állítólagos jogos tu­lajdonosai abba, hogy a világ egyik leghíresebb gyémántját, a Koh-i-Noor-t az angol koronaék­szerek egyik legszebb ékköve­ként a Towerben őrzik. Ezért egy pakisztáni ügyvéd beperelte an­nak „bitorlóit”, vagyis a királyi családot, hogy hazája számára visszaszerezze a felbecsülhetet­len értéket. A jogász éveken át folytatott valóságos hadjáratot, s még levelet is írt II. Erzsébet királynőnek, hogy legyen olyan belátó, és szolgáltassa vissza azt, amit még ükanyja, Viktória ki­rálynő elragadott. Mivel a buzgó férfi kérése eddig süket fülekre talált az udvarnál, most az iszlá- mábádi bírósághoz fordult, hogy legalább hazája mondja ki: a kő visszajár. A jogász szerint a gyémánt egyébként azért Pakisztánt il­leti, mert a drágakövet a britek olyan területről hurcolták el, amely ma az ország része. Csak­hogy ez még aligha lesz perdön­tő bizonyíték egy független bí­róság előtt, hiszen a szóban for­gó terület csak 1947 óta Pakisz­tán része, korábban Indiáé volt. Nem véletlen, hogy britek által kétszáz éven át a korona legér­tékesebb gyémántjaként emle­getett India is igényt tart a brit korona legszebb gyémántjára. S mivel a kőnek mintegy kétezer éves históriája van, már meg sem lepődünk azon, hogy iráni­ak és afgánok is a magukénak tartják az óriási értéket. A Koh-i-Noor ugyanis nem egyetlen uralkodóhoz, uralko­dó családhoz, vagy országhoz, netán birodalomhoz tartozott hosszú történelme során. A kö­vet az időszámításunk kezde­te körül találták. Volt a mogu­lok féltett kincse, majd a per­zsa sah, Nádir szerezte meg. Az ő meggyilkolása után az af­gánok prédálták el, s innen ke­rült a szikhekhez, amikor is a 19. század közepén meg­jelentek az angol gyarmatosítók, akiket a jelek szerint szin­tén megigé- zett a gyé­mánt. A sok éves harcokban több tízez­ren haltak meg, mire a birodalom telje­sen maga alá gyűr­te a tartományt. Az ezt követő megállapodás egyik ki­tétele is az volt, hogy a britek megkapják a Koh-i-Noor-t, ami így a gyarmatosító Kelet-indiai társaság tulajdonává vált. Átok sújtja a vagyonokat érő drágaköveket Nem ritka, hogy a hiedelem sze­rint egy-egy felbecsülhetetlen drágakövet átok sújt. Ebből a szempontból a valószínűleg In­diából származó Hope-gyémánt a legismertebb, ami egykor XIV. Lajosé volt. Csakhogy ezt köve­tően a gyémánt XVI. Lajos fele­ségéhez, Marié Antoinettehez került, akit lefejeztek a forrada­lom alatt. Ez után jött a névadó ékszerkereskedő Francis Hope a képbe. A dúsgazdag ember el­szegényedett miután megka­parintotta a követ, s az újabb vásárló, Evelyn Walsh McLe­an sem járt jól. Fia balesetben meghalt, lánya öngyilkos lett, férje elhagyta - maga pedig el­megyógyintézetben végezte. Ez követően a Smithsonian Termé­szettudományi Múzeumé lett a kő, ám az ékességet szállító postást később baleset érte, s bár túlélte azt, nem sokkal rá el­veszítette feleségét, kutyáját, háza pedig leégett. Tudta-e? A Koh-i-Noor-t (jelentése: a Fény Hegye) 1936-ban foglalták az anyakirálynő koronájába. A bri­tek a megszerzést követően még csak féltett kincsként őriz­ték. Viktória királynő pedig töké­letes briliánst is csiszoltatott belőle. Ennek követ- keztébenazegy- kor 186 karát súlyú (37,2 allk grammos) ÜHj gyémánt I 109 kará- I tosra (21.8 M gramm) fo- / gyatkozott. Csakhogy a legenda szerint a gyémántot ősi átok sújtja. Eszerint bukásra van ítélve azon férfi uralkodó biro­dalma, amelyik birtokolja. A kő története bővelkedett is ilyen példákban, s talán ezért is aján­dékozta a gyarmatosító társa­ság 1851-ben Viktória királynő­nek. A mítosz a királyi család­ra sem lehetett hatástalan. Úgy döntöttek, hogy a Koh-i-Noor a koronázási ékszereket díszíti majd, de az anyakirálynő koro­nájába került. S ki tudja, a dön­tés így sem volt-e felelőtlen. Hi­szen a kő megkaparintása után még száz év sem kellett, hogy az egykor Indiát is uraló brit bi­rodalom megszűnjön. Startup-vonal * ^ ■ Balassa Tamás tamas.balassa@mediaworks.hu PANORÁMA 3 A csodálkozást fejezzük is be mindjárt az elején: ahol kor­mányfüggetlenül, a legkisebb arcizommozdulat nélkül le­het milliárdokat arra költeni a pénzünkből, hogy elmagya­rázzák nekünk, mennyivel élünk jobban, ott azért felüti a fejét a gyanakvás: a bolondját járatják velünk. Ilyen helyen nincsen biz­tonságban a pénzünk. Nézd csak azt a plakátot, mondja a minden­kori kormány a polgárnak, és mire a polgár visszafordul, már csak a talicskák nyikorgását hallja a távolból. Két jó hírt is hallottam a minap arról, miként javulnak a ki­látásaink. Az egyik szerint reálértéken emelkednek a bérek. Van honnan. Olyan ez, mint az uniós átlagot meghaladó ma­gyar gazdasági növekedés. A másik hír szerint minden ma­gyar lakosra hárommillió forint megtakarítás jut. Mielőtt ha- bókosan elkezdenénk kotorászni a cihában, ez bizony egy át­lag. A valóságban a háztartások egyre jelentősebb része egyik hónapról a másikra él, egy ki­sebb váratlan kiadás is bete­szi a kaput. És igen, vannak, akik nagyon jól élnek. A mi­nap az IBM-nek csillagászati összegért eladott, uniós vagy állami pénzt sosem látott Ustream tulajdonosaitól például nem sajnálom a jólétet, hiszen a részint magyar startup-cég egye­di fejlesztéssel hozott létre piaci értéket. A közpénzből jól élők már zavarnak picit, és nem is elsősorban a jólétük zavar, ha­nem az a deficit, amivel csökkentik a közhatalomba vetett hitet. Addig mondogatta a magyar, hogy minden politikus lop, hogy a feszes tőmondat polgárjogot látszik nyerni. Még a végén alap­törvénybe szövegezik az ötéves évfordulón, óvodások szavala­tával aranyozva be az aktust, amint ez egy kormányablak-át- adón meg tudott történni a minap, a Cifra palota ritmusára él­tetve a jogosítványkészítés dicsőségét. Összefüggnek bizony a nemzet szellemi képességei az anya­gi jólétével. De hogy egy jó hírt is mondjak: az ország egyre ke­vesebbel költ többet, mint amennyiből működik, az államház­tartás hiánya két százalék körüli. Ez még mindig hitelfelvételt, államkötvénykamat-fizetést jelent, de egyre kevésbé. Kezdet­nek nem rossz. Ha a jobb létről szóló hirdetések eltűnnek, és a pénztárcánkon látjuk a javulást, na akkor elértünk valahová. A startvonalhoz. A háztartások egy része egyik napról a másikra él Titokzatos hibát emleget Walesa VARSÓ Továbbra is tagadja Lech Walesa volt lengyel ál­lamfő, hogy valaha is együtt­működött volna a kommunista állambiztonsággal. A Nobel-bé- kedíjas politikusról - aki a len­gyel rendszerváltásban veze­tő szerepet betöltő Szolidaritás független szakszervezet alapí­tója és első elnöke volt - a ná­cizmus és kommunizmus bűn­tetteit kutató lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete tett közzé terhelő dokumentumokat. Még a hét elején adott át az intézetnek egy halom egyko­ri állambiztonsági iratot Czes­law Kiszczak kommunista bel­ügyminiszter özvegye. Ezek között találtak meg egy Wale­sa által aláírt, „Bólék” titkos­ügynöki fedőnéven folytatandó együttműködésről szóló nyilat­kozat, amelyhez beszervezési jegyzőkönyv is tartozott. Nem ez egyébként az első eset, hogy a politikust besúgással vádolták meg. 1992-ben Walesa beismer­te múltját egy interjúban, de ezt később visszavonta, 2008-ban pedig könyv jelent meg ügynö­ki tevékenységéről. Walesa ismét tagadta, hogy beszervezték, szerinte 1970- ben lefoglalt feljegyzéseit hasz­nálhatják ellene. Mint mondta: követett el hibát, de nem „ilyet”. Bővebbet egy ismeretlennek adott ígérete miatt nem mon­dott, de azt reméli: a szóban for­gó illető közzéteszi az igazságot. VR Kitörhet a vulkán a diktátor miatt PHENJAN Szó szerint a tűzzel játszik Észak-Korea és annak diktátora, Kim Dzsongun, ami­kor kísérleti atomrobbantáso­kat hajt végre. Ezzel ugyan­is már nem csak a világ veze­tő országainak haragját von­hatja magára, hanem a termé­szetét is. Az ország legmagasabb he­gye, a 2744 méter magas Mo­unt Beakdu 70 kilométerre fekszik a kísérleti robbantások helyszínétől. A hegy egy óriá­si tűzhányó, amely mostaná­ban nem sok galibát okozott. Csakhogy a szakemberek fel­figyeltek arra, hogy a múlt ha­vi, a Richter-skála szerinti 5,1- es földrengést okozó föld alatti robbantást követően a vulkán ébredezni kezdett. Márpedig a mélyben óriási erő szunnyad: a már bő száz éve békés Mount Beakdu felelős az emberiség történetének eddi­gi egyik legnagyobb kitörésé­ért. 94ó-ban egy a VEI-skálán ó-os, vagyis kolosszális robba­nást produkált, és még az ezer kilométerre fekvő Japán északi részeit is 5 centis hamuval ta­karta be. Pontosan nem ismert, hogy a körülbelül 10 km3 izzó követ, lávát és hamut kilövellő robba­nás akkor milyen károkat oko­zott, de most valószínűleg milli­ók életét keserítené meg a sűrűn lakott részen a katasztrófa. VR Világra szóló látványosság lett a tönkretett spanyol freskóból Vagyonokat ér a kontármunka BORJA Három éve még csak ne­vetett a világ az akkor 82 éves Cecilia Gimenezen, aki ama­tőr restaurátorként egy tövisko­szorús Jézus Krisztust ábrázoló freskót annyira elrontott, hogy a Megváltó inkább hasonlít egy moncsicsihez, mint szenvedő emberhez. Csakhogy mára az alkotás az ötezer lakosú spa­nyol város, Borja legnagyobb kincse lett. A száz éves freskót azt követő­en „restaurálta” Gimenez, hogy unokája nagy összeget ado­mányozott az egyik helyi köz­pontnak. Az asszonynak nem volt engedélye, állítása szerint a helyi plébános kérte fel a tár­sadalmi munkára - majd min­A nevetséges freskó a turisták számára az egyik fő látványosság denki elszörnyedve látta a vég­eredményt. A hír a világot is be­járta, s azonnal több ezres cso­port szerveződött azért, hogy a vicces alkotást ne állítsák visz- sza eredeti állapotába. A helyi­ek végül engedtek is ennek, hi­szen kiderült: ez az álmos kis­város legfőbb anyagi érdeke. Az eredeti neve, az Ecce ho­mo (íme az ember) után Ecce momo-nak (íme a majom) csú­folt alkotás miatt özönleni kezd­tek a turisták a településre. Há­romév alatt 150 ezren érkeztek, ami olyan óriási arány, hogy ez­zel Borja turisztikai vonzereje - a lakossági arányokat is figye­lembe véve - immár nagyobb, mint például Párizsé. VR L

Next

/
Thumbnails
Contents