Tolnai Népújság, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2016-01-17 / 3. szám
2016. JANUÁR 17., VASÁRNAP SZTORI 5 Teleki Géza csimpánzokat mentett és nemzeti parkot alapított Afrikában Egy erdélyi gróf rejtélyes élete Jane Goodall magyar munkatársa A világhírű antropológus, széki gróf Teleki Géza 1943-ban Kolozsváron született, még csecsemő volt, amikor a háború elől előbb Budapestre, majd Amerikába menekítették szülei. Teleki Pál miniszterelnök unokája, idősebb Teleki Géza miniszter és zabolai Mikes Johanna fia az Egyesült Államokban nőtt fel. Szülei válása után, 1954-ben New Yorkba költözött az anyjával, Washingtonban antropológiát tanult, később a Pennsylvania Állami Egyetem tanára lett. 1968-tól Jane Goodall munkatársa Afrikában, nevéhez fűződik a Sierra Leone-i nemzeti park létrehozása. 2011-ben költözött Magyarországra, 2014-ben itt is halt meg. A híres Telekiek és a történelem A Teleki család élettörténete szorosan egybefonódik a magyar történelemmel. A Telekiek a politikacsinálásból éppúgy kivették a részüket, mint a tudományos élet alakításából. Teleki Sámuel, a híres erdélyi könyvtár, a Teleki Téka megalakítója, a földrajztudós és felfedező, Teleki Sámul dédapja volt. Unokája a Nílus forrását kereste, amikor az első európai expedíciót elindította Afrikába. Ő fedezte fel és nevezte el a Rudolf-tavat és a Stefánia-tavat és egy vulkán is máig őrzi a nevét. Teleki Pál folytatta a családi tradíciót és geográfus volt, de a történelemkönyvekbe azért került be, mert a legkeményebb háborús időkben kétszer volt miniszterelnöke hazánknak. Míg felmenőit a magyar történelem is számon tartja és sokan tudnak róluk, arról csak kevesen hallottak, hogy Teleki Géza elismert antropológusként, Jane Goodall a világhírű csimpánzkutató munkatársa volt. Pedig nemzeti parkot alapított Afrikában és tudományos munkái Amerikán kívül Európa több országában is nagy elismerést arattak. Fábos Erika ERDÉLYBEN magyar grófnak született Teleki Géza Teleki Pál miniszterelnök unokája. Amerikában élt és dolgozott, de ahogy elődje, Teleki Sámuel, úgy az ő életét is alapvetően meghatározta az Afrika iránti rajongása. A George Washington Egyetemen tanult antropológiát, majd Louis Leaky közbenjárására 1968 elején érkezett meg először Afrikába, ahol végül ösz- szesen csaknem másfél évtizedet töltött. Csimpánzokat kezdett tanulmányozni Gombéban Jane Goodall, a világhírű etológus munkatársaként. Az 1970-es években már több amerikai egyetemen tanított, de egy krimibe illő történet miatt újból visszatért Afrikába, Sierra Leonéba. Az amerikai állatkertekbe kerülő csimpánzköly- kök után nyomozva ugyanis rájött, hogy illegális, legalábbis etikátlan módszerekkel szerzik be az állatokat. Kiderítette, hogy egy Franz Sitter nevű, valószínűsíthetően egykori náci katona orvvadászokkal gyűjtötte be az anyjuktól elszakított csimpánzkölyköket, és így adta el őket az állatkerteknek. Teleki addig lobbizott, hogy végül leállították a majomcsempészetet. Életéről Hulej Emese írt könyvet, miután egy az egykori magyar és erdélyi arisztokrata családok leszármazottait bemutató sorozatában megismerte életének fordulatos történetét. Azt mondta, már az első találkozáskor lenyűgözte Teleki Géza erőteljes és értékes személyisége, amihez társult az Erdély, Afrika és a memoárok iránti régi rajongása, így aztán nem is volt kérdés, hogy ez az ő könyve lesz. „Sokszor gondolkodtam azon, miért nem írt ő maga könyvet az életéről és a családja történetéről, hiszen lenyűgözően írt - mondta Hulej Emese, az Egy Teleki gróf Afrikában című könyv szerzője. - Előbb arra gondoltam, hogy csupán szerénységből, csak miután jobban megismertem és feldolgoztam a beszélgetéseink nagy részét jöttem rá arra, hogy azért nem, mert ahhoz előbb fel kellett volna dolgoznia a lelkében eltemetett élményeit A Teleki család igen gyötrelmes történetét, szerelme tragikus elvesztését és saját gyermekkori traumáit, amihez nem tudott, vagy nem mert egyedül hozzáfogni. A beszélgetéseink közben egyszer meg is kérdeztem tőle, hogy miért akarja mégis ezt a könyvet. Erre azt felelte, főként azért, mert nagy az érdeklődés a családja iránt. Azt is fontosnak tartotta, hogy az élete tapasztalatait, a munkája eredményeit megörökítse. A saját családjában sem mindenki tudja, hogy milyen szakmailag is gazdag életet élt, és hogy milyen elismert eredményekre jutott. Fontos célom volt ezzel a munkával, hogy felkeltsem iránta az érdeklődést, hogy minél többen megtudhassák, mekkora érték ő. Azért, hogy megismerjék, hogy tudományos előadásokra hívják, hiszen mély és sokrétű tudással rendelkezett. Nagy bánatom abban az örömben, amit az ő történetének a megírása jelentett, hogy már nem érhette meg a könyvünk megjelenését.” Teleki Géza családi örökségként geológiával is foglalkozott, így természetvédőként a klímavédelem szívügye volt. Amikor Amerikából hazaköltözött, azt tervezte, hogy ezzel kapcsolatos ismeretterjesztő előadásokat is tart majd gyerekeknek és diákoknak. Ez azonban már nem valósulhatott meg, a róla szóló könyv megjelenése előtt pár hónappal halt meg hirtelen. Pamflet és petíció: bérlők és bérbeadók feszülnek egymásnak Az albérletek árai már a Holdon ■ Robbanásszerűen és megállíthatatlanul elszabadultak az árak az albérletpiacon. A kínálat - miért tenne másként - szenvtelenül diktál, a keresleti oldal viszont egyre nehezebben viseli ezt, főként a fővárosban. Közösségi portálok albérletcsoportjaiban szabályos forradalom zajlik, a lakáskeresők egyre keményebben kritizálják a bérbeadókat. Nemritkán pamfleteket is olvasni, amelyek kifigurázzák a szerintük nem a földön járó tulajdonosokat. A kétszobás lakások havi bérleti díja nemhogy átlendült a 100 ezer forintos határon, de inkább közelíti a 150 ezret havonta, sőt a belvárosi kerületekben egy-egy szebb lakásért a 200-250 ezer forintos árat is elkérik. A minap egy petíció szövege is megjelent egy aláírásgyűjtő oldalon, ahol a kezdeményezők olcsóbb lakhatást, élhetőbb árú lakáspiacot követelnek. Átütő ereje a kilátástalan kezdeményezésnek egyelőre nincs, egy hét alatt mindössze Kritizálják a bérbeadót, de a piac diktál. 161 támogatót szerzett az albérleti piacot újragondoló ötletcsomag. Miért ne adhatná ki bárki bármennyiért a lakását? - fogalmaznak a megértőbbek, és nehéz vitatkozni velük. A befektetését mindenki optimalizálni szeretné, a legtöbbet kihozva belőle. És hát való igaz, egy 40 milliós luxusterepjáró láttán senki nem kiált olcsóbb és elérhetőbb kínálatért. Aki teheti, megveszi. Másik oldalról valóban akadnak az állapot és az elhelyezkedés vonatkozásában túlzó árak. Felújításra szoruló, lepukkant lakásokat külvárosi területen is túláraznak a bérbeadók. Hátha. Hiszen ha kiveszik így is, miért ne tennék. Viszont az mindenképpen megrázó tapasztalat a piacon, hogy amíg fél-egy éve még lehetett átlagban 50-60 ezerért garzont találni, addig ma ennyiért a szobák mennek. Vagy többért: böngészésünk során láttunk 70-80 ezer forintért is aprócska szobát, nem a belvárosban, bútorozatlanul. A 145-150 ezret elérő díjak hasonló nemtetszést váltanak ki, inkább indulatból, mint okos megfontolásból. A rekorder egy havi 220 ezres portéka. • „De most úristen, ezt komolyan gondolja? Szerintem 2-est írt 1-es helyett, és 120 000 akart lenni ” - vélekedik Sophie. • „Aki ezt ki tudja fizetni, az inkább lakást vesz - így Hajnalka. - Ehhez képest a bankok jótékony- sági intézmények.” • Joci szerint pedig: „Nagy az isten állatkertje.” • „Valamiből el kell menni nyaralni” - fokozza David. Adam nem ilyen elmélyült, amikor azt írja: „Sz.jon az összes pénzéhes sünt!” Kemény szavakban a piacot másként látók sem szűkölködnek: • „Hajrá! Ki fogod adni. Ennyi savanyú a szőlő magyart! Tessék megdolgozni érte és 5 millió beugróval már lehet ilyen lakást venni, a törlesztőt pedig fizetni az albérletből. És igenis vegyenek magyarok, vegyünk több lakást, ne az oroszok és a kínaiak. ” • „Vicc...” - összegez Tirina. Aláírásgyűjtésbe kezdtek a pénzügyi cápák ellen „Állítsuk meg Magyarországon is a pénzügyi cápákat, és szerezzük vissza a budapesti bérleti piacot a magyaroknak!" - így fogalmaz a januárban indult aláírásgyűjtés a Petíciók.com oldalon. „Az AirBnB azt hirdeti magáról, hogy az átlagemberek adják ki a lakásaikat rö- videbb-hosszabb időre az oldalon keresztül. Mi lehet ezzel a baj? Tanulmányok sora mutatja, hogy az AirBnB állításaival ellentétben kereskedelmi tevékenységének többsége nem az átlagemberektől jön, hanem olyan ingatlanos cé- gektől/befektetőktől, akik felvá- sárolják/kibérelik az elérhető he- lyen/áron lévő ingatlanokat, és utána turistáknak adják tovább. Ha lenne egy magyarországi vizsgálat, az is pontosan kimutathatná, hogy az online szálláskereső oldalakon hirdetők hány százaléka ad ki háromnál több lakást Budapesten. Részben ezek az ingatlanos cégek azok, amelyek miatt ma nehéz elérhető árú albérletet találni Budapesten.” A petícióban egyebek között kezdeményezik az AirBnb korlátozását. • „Vicc vagy nem vicc - ennyi az ára, én nem tudok ezzel mit csinálni. Elindult egy piaci trend, ami az ingatlan/bérleti ár emelkedését vonja magával. Tény, hogy ezzel jelentősen felforgatja a piacot, és azok, akik eddig a belvárosban laktak a mostani és a jövőbeni árakhoz képest olcsó bérleményben, előbb-utóbb választás elé állnak. Azt lehet elemezni, hogy mi a jó vagy mi a rossz - de ennek a hirdetésnek kapcsán ezzel nem sok mindent lehet tenni” - fogalmaz a hirdetés feladója. Az indulatokat talán a gyors változás indokolja. Egy év alatt többszörösére emelkedtek a díjak. A keresletet nemcsak a hagyományos bérbevevők növelik, tetézve az AirBnb szobakiadó rendszer és a turisták jelenlétével, hanem az emelés miatt a bérleményekből kiszorulók is, akik olcsóbb, távolabbi alternatívára kényszerülnek. A kisállattartók is hendikepesek, s fájdalom, a kisgyermekesek is. A kiadók olymértékben nyeregben vannak, hogy válogathatnak a kereslettúlsúlyos piacon, ami szintén nem teszi rokonszenvessé őket az albérletezők előtt - tisztelet a kivételnek. „Nem szítani akarom a feszültséget a sorstársaim között, de elkeserítő, hogy milyen irreális árakon vannak szobák és minigarzonok” - írja Aliz. - Pontosabban 1-2 szoba olyan áron van, hogy már mindegy lenne, ha minigarzont nézne az ember... Legalább ha már 70-80-90-100... ezreket kell kiadni egy szobáért, akkor az ne legyen már penészes mind a 4 sarokban.” A kibeszélőshow működik, a feszültség levezetve. És a keresés megy tovább, önkéntelenül is tolva felfelé az árakat. Megjelentek az oldalakon a közvélemény-kutatók is. Az állam egyelőre sehol. Kicsit érthetően persze. A piac elvileg szabályozza magát. Például elmegy inkább a bankba olcsó hitelért. Havi 150 ezerből akár svájcifrank-ala- pon is urizálhatna bárki, a mai nyomott forintkamatok mellett pedig az albérlők császárából egyszer csak a lakástulajdonosok királya lehetne. Esetleg lakáskiadó - jó pénzért. Balassa Tamás
