Tolnai Népújság, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-01-10 / 2. szám
g INTERJÚ 2016. JANUÁR 10., VASÁRNAP Utazásairól száz filmet forgatott, huszonöt könyvet írt, de máig járja az erdőt és a világot. A Feröer-szigetekre szeretne még eljutni. „Örök ismeretterjesztő maradok” Menekült víziló és betépett indiánok elől, együtt lakmározott a pápuákkal, és Tanzánia mai kultuszminiszterét a hátán cipelte le a Kilimandzsáró tetejéről 1987- ben. Juhász Árpád 80 évesen ortodox ismeretterjesztőként ma is két könyvet ír egyszerre, és vá- gatlan úti élmény is van a tarsolyában, amiből filmet csinál. Fábos Erika- Egy hintaszékben ül, miközben beszélgetünk, azt mondta ez a kedvenc helye, pedig nehéz elképzelni otthon ülve, ringatózva.- Ez már olyan igazi nagypapás, ahogy ebben a korban illendő, az egyik unokámtól örököltem, és ha ülnöm kell, inkább ebben foglalok helyet. A hivatali munkám ugyanis az, hogy a siketek és nagyothallók számára feliratoztassam a teletexten a TV2 műsorait, így az időm nagy részét széken ülve töltöm, egy hintaszék legalább mozog alattam.- Ahogyan egy örökmozgóhoz illik. Biztosan sokan gondolják, hogy öné az álommunka Magyarországon. Munkaidőben végigkalandozta az egész világot, és közben filmeket forgatott.- Az tényleg álommunka lett volna, de nem így volt. Ezeket a filmeket kivétel nélkül a szabadságom alatt, saját kamerával, a többségét egyedül forgattam, és az utakat is én finanszíroztam, a TV2 vágókapacitást ad hozzá, és ami fontosabb, műsorra is tűzi. Amikor még a köztévének dolgoztam, annyi volt a könnyebbség, hogy az esetek nagyobb részében nem a szabadságom ideje alatt forgattam. Jelenleg 65 filmem forog a TV2-n, főleg hétvégén és jobbára korán reggel lehet ezeket látni.- Most min dolgozik éppen?- Párhuzamosan két könyvet írok. Az egyik Latin-Amerikáról lényegében már el is készült, a másik pedig az Egzotikus Ázsia után az Egzotikus Európa. Fiatalkori európai csavargásaimat írom meg benne, és bajban is vagyok, mert pont olyan országoknál tartok, ahol még akkoriban jártam, amikor csak úgy faltam az élményeket, de nem vezettem naplót. Éppen nemrég hívtam össze a barátokat egy beszélgetésre Bulgária kapcsán, hogy könnyebben előjöjjenek a közösen átélt élmények. Én már csak egy ilyen örök ismeretterjesztő maradok, nem elégszpm meg azzal, hogy írjak egy útikönyvet, munkál bennem a tudományos újságíró.- Mondják, hogy kicsi a világ. Érte ilyen meglepetés valaha útközben?- Volt ilyen élményem Portugáliában. Egy busszal utaztam éppen, amikor ki volt írva az út mellé, hogy Estramoz. Hallom ám, hogy mögöttem pár sorral egy férfi felkiált, hogy hiszen Magyarországon is van egy Esztramos-hegy. Ennek megörültem, hiszen a nagyapám ott á közelében, egy Viszló nevű faluban volt görög katolikus kántortanító. Mondtam is neki, aki erre azt mondta: „Hiszen tanította a nagymamámat.” Hozott is évek múlva egy olyan fényképet, amin ott áll a nagymamája kislányként varkocsba font hajjal, mellette pedig a nagyapám.- Másként nézi a világot manapság, mint az utazásai kezdetén?- Azt figyeltem meg, hogy ahogy öregedtem, úgy érdekeltek a természeti látnivalókon kívül egyre jobban az emberek és a vallások. Ázsia például ezzel bűvölt el. A buddhizmus lenyűgözött, ahogy minden kultúra, amelybe egy kicsit úgy láthattam bele, ahogyan turistaként soha nem lett volna rá lehetőség. A pápuáknál például meghívtak egy halotti torra, közöttük lakomázhat- tam, mongol pásztorokkal ettem a kecskefaggyút, ittam a kumiszt és a mongol vodkát, a tanzániai feketék Bábunak kereszteltek el, ami szuahéli nyelven tiszteletre méltó öregembert és egyúttal nagypapát jelent. Ezzel a kicsit más szemmel is volt újra hatalmas élmény megjárni Teleki Sámuel útját. 1987-1988-ban az eredeti expedíción is részt vettem, és 2005-ben is volt lehetőségem erre. A nyolcvanas években még minden tudományos terület képviseltette magát és helybeli feketék is tagjai voltak az expedíciónak. Egyikük, aki olyan rosszul lett a Kilimandzsáró tetején, hogy a hátamon cipeltem le onnan, ma Tanzánia kultuszminisztere.- A Kilimandzsáró sokat változott?- Csaknem teljesen elolvadt a jégsapka a tetején.- Geológusként jobban aggódik a klímaváltozás miatt, mint egy átlagember?- Mérsékelten optimista vagyok. A legnagyobb gond az ivóvízzel lesz, ahogy már most is van, hiszen látjuk a tömeget, amelynek tagjai már azért vándorolnak, mert vízhiány miatt nem tudnak élelmiszert termelni, vagy mert nem tudnak inni egy pohár vizet. A klímaváltozás ezzel is összefügg, mert a glecs- cserek olvadásával az a víztömeg is rohamosan tűnik el a szemünk elől, ami még megvan a jégbe zárva. Csaknem 200 glecs- cseren jártam az elmúlt hatvan évben, tehát látom a változást és könyvet is írtam a Gleccserek a Föld hőmérői címmel. Ezek a jégfolyók ugyanis nem az időjárás szeszélyeit tükrözik, hanem több évtized átlagos hőmérsékletét rögzítik. A hatvanas években jártam először a Pasterze gleccsernél Ausztriában, amiből azóta kilométerek tűntek el. Másfél milliárd köbméter jég olvadt el ennél az egyetlen glecs- csernél 1951 óta, amióta az osztrákok tanulmányozzák. Ez alapján meggyőződésem, hogy valóban van globális felmelegedés, ami legalább 150 éve és jelenleg is tart, és ez nem csupán egy természeti folyamat, ebben az ember is bűnös szerepet játszik. A világ persze a nagypolitika' és multinacionális nagyvállalatok kezében van, de a hétmilliárd emberből minél többen látják be, hogy ez egy öngyilkossághoz vezető folyamat, kis lépésekkel is annál közelebb kerülünk a megoldáshoz.- Az ötvenes években hogyan lett valaki geológus?- Fantasztikus családban nőttem fel, rengeteget kirándultunk, később cserkészként pedig ez folytatódott, úgyhogy kicsi gyermekkoromban már fújtam a csillagképeket, a virágos növényeket, meg tudtam különböztetni ásványokat. Az érettségi után két tervem volt, a geológia és a bolygó- kutatás. Mivel pedig 1953-ban hazánk a vas és acél országa volt, a nyersanyagkutatásokhoz szükség volt geológusokra, évfolyamonként 30-35 embert is felvettek, míg csillagásznak alig néhányat. Praktikus okok szóltak a geológia mellett, de szerencsés döntés volt, hiszen mindent ennek a tudománynak köszönhetek.- Ég és föld... Hány országba jutott el, összeszámolta valaha?- Országhatárok persze módosultak azóta, de a mai állás szerint 109 országban jártam az elmúlt hatvan év alatt. Ez persze sok, de van olyan idegenvezető ismerősöm, aki 150-170 országban is megfordult. Juhász Árpád 193; született Pécsett. szerzett geológusi diplomát az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen. 1958-1962 KÖZÖn a Magyar Természettudományi Múzeum ásványtárának munkatársa. között a Kőolaj- és Gázipari Trösztnél dolgozott kutatóként. szerepelt a rádióban és a tévében természettudományi műsorokban. 1971-TöllS , a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Természettudományi Stúdiójának igazgatója. a Magyar Televízió Természettudományos Szerkesztőségének munkatársa, majd vezetője, az MTV Delta produceri irodájának vezetője. a frissen induló TV2 fő- szerkesztője. a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletbeli tagja. Nős, két lánya és három unokája van.- Aki ennyi mindent látott az utazásai során, milyen logikával gondolja végig, hogy mi a kedvenc helye a világban?- Geológusként, tudományos szempontból Izland. De amúgy Inkább az egyedi emlékek kötik az embert egy tájhoz, valami olyan mágikus élmény, ami az átélt nagy érzelmekkel együtt örökre ott marad a lelkében. Számomra ilyen volt, amikor egyszer sikerült eljutnom novemberben Sierra Névadóba. Az ott található hegyi mamutfenyők a világ legnagyobb tömegű élőlényei, három nagy ligetben élnek, a Sequoia, a Kings Canyon és a Yosemite nemzeti parkokban. Nyáron, amikor ott forgattam, tele volt turistával, de 1995 novemberében rajtam kívül egy lélek nem volt. Kellemes volt az idő, így az éjszakát is kint töltöttem közöttük az egyik mamutfenyőligetben. Csak a telihold világított. Egyik öreg fa tövéből a másikhoz ültem le, fantasztikus volt megérezni közöttük, milyen törpe az ember, és belegondolni, hogy ezek a fák már akkor ott voltak, amikor Jézus született.- Ez egy békés emlék, de a rengeteg kalandja között volt olyan is amikor, igazi veszélybe került?- Adódnak veszélyek és volt, hogy féltem, mert annyira meredek helyzetbe kerültünk. 1988- ban Peruban forgattunk, amikor a helyi indiánok között Huaraz városában kitört egy felkelés. Nagyon elfajult a helyzet, tüzek égtek mindenütt, nekünk pedig a kokacserjétől és alkoholtól beállt indiánok elől kellett szó szerint futva, jéghideg vízben úszva menekülnünk. Előfordult olyan is, amikor egy víziló támadott ránk Afrikában, a Baringo-tavon. A csónakunk motorja nem akart elindulni, mert vízinövények te- keredtek a hajócsavarra.- Van olyan hely, ahova nagyon szeretett volna eljutni, de nem sikerült?- Az Antarktisz. Voltam nagyon közel hozzá, de nem sikerült. Egy magyar ember, Csejtey Béla miatt is szerettem volna eljutni oda, aki osztálytársam volt a gimnáziumban, később az egyetemre is együtt jártunk egy ideig - csak aztán ő 1956-ban kiment az Egyesült Államokba, és az amerikai geológiai szolgálatnál lett kutató, és sokat járt az Antarktiszon. Az amerikaiak el Is neveztek róla egy addig névtelen pontot. Jó lett volna kitűzni egy kis magyar zászlót a Mount Csejteyn, de ez kimaradt az életemből, és az a valószínűbb, hogy ez már így is marad.- A hintaszékkel kezdtük, azért kirándul még?- Karbantartási céllal, persze, szinte minden hétvégén. A természet, az erdei lét hangulata a mai napig ugyanolyan erősen vonz, mint bármikor, de nagyobb, komoly teljesítménytúrákra, hegyekre már nem vállalkozom.- Magyarországon van kedvenc célpontja?- A Bükk és a Börzsöny a nagy kedvenceim.- És valami titkos különlegesség, amit csak olyan bennfentesek tudnak, mint ön is, aki ennyire ismeri hazánk tájait?- Az egyik ilyen a Börzsönyben van, a Páris-patak völgye. Nagyon hasonlít a Rám-szakadékhoz, különlegesen szép hely. A másik pedig a Bódva-völgy közelében, a világtól elzárt ősvadonban található, egy középkori kolostorrom. Volt szerencsém.még akkor látni, amikor évszázados bükkfákkal fonódott össze, és a gótikus templom ablakain nőttek ki az ágak. A fákat azóta a műemlékvédelem kivágta, de a hely ma is varázslatos.- Utazni készül mostanában?- Két-három hónapnál tovább, a két készülő könyv miatt nem tehetem, de egy síelős ausztriai túra márciusban még belefér a lá- nyomékkal. A fiatalabbak a lesiklás szerelmesei, én arra már nem vállalkozom, az elmúlt években a sífutás lett a nagy szenvedélyem.- Nyolcvanéves és aktívan dolgozik, kirándul hétvégente és sífutásra készül. Mit gondol, mi a titka egy ilyen teljes és aktív életnek és időskornak?- Talán hogy nemcsak túra közben, de az életben is jól kell tudni viselni a kisebb-nagyobb hullámhegyeket és -völgyeket. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, minden este, amikor lefekszem, elal- vás előtt tervezek és célokat tűzök ki magam elé, például az utazásokkal kapcsolatosan is. Az én koromban persze tudom, hogy amikről tervezgetek ilyenkor magamban, jórészt teljesen irracionális célok, de amiket magam elé tűztem 30-40 évvel ezelőtt, azok is pont annyira irracionálisnak tűntek, mint a mostaniak. Úgy gondolom, hogy az én életemben ez a titka annak, hogy máig eny- nyire aktív életet élek, hogy mindig vannak hosszú távra szóló terveim, mert ha ilyenek vannak, az ember talán könnyebben túllép a napi kudarcain, ha valami nem sikerül, mert tudja, hogy vár még rá valami, ami fontos számára.- Mondjon azért egyet a félálomban tervezett irracionálisak közül.- Inkább egy racionálisai mondok: a Feröer-szigetek. Ajándék lenne, ha oda még eljuthatnék.
