Tolnai Népújság, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-24 / 301. szám

fl MEGYEI KÖRKÉP Folytatják a tömbbelsők felújítását PAKS Folytatódik a lakótelepi tömbbelsők felújítása, a követ­kező lépés a Kurcsatov utcától északra eső Babits Mihály utca és az Ifjúság út által határolt te­rület felújítása lesz. A tervekről lakossági fórumon egyeztetetett az önkormányzat az ott élőkkel a körzet képviselője, Barnabás Ist­ván alpolgármester kezdeménye­zésére. - Az embereket mindig érdekli közvetlen környezetük állapota. Reméljük, a megújult terek mindenki megelégedésére szolgálnak majd - fogalmazott Barnabás István, aki annak a re­ményének is hangot adott, hogy 2016 végéig befejeződhet a beru­házás, amelynek keretében cse­rélik majd az út- és járdaburkola­tokat, új utcabútorokat helyeznek ki, megújul a közvilágítás, és mo­dernizálják a játszótereket. A fó­rum célja, hogy mindez úgy tör­ténjen, hogy leginkább illeszked­jen az ott élők igényeihez. V. T. Önbíráskodás miatt indult eljárás GYŐRÉ Egy györei férfi bejelen­tést tett a rendőrségre, mert de­cember 19-én és 20-án egy 41 éves helyi ismerőse őt, valamint családját egy fegyvernek látszó tárggyal többször megfenyeget­te. A férfi az eltűntnek vélt sze­mélyes tárgyait követelte a csa­ládtól. Huszti Gábor, a Tolna Me­gyei Rendőr-főkapitányság sajtó- szóvivője elmondta, hogy a bony­hádi rendőrök a férfit elfogták, majd kihallgatták önbíráskodás bűntett elkövetésének megalapo­zott gyanúja miatt. A gyanúsított házában tartott szemle során le­foglaltak egy riasztópisztolyt. A nyomozók a férfit őrizetbe vet­ték, majd indítványozásukra a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Az ügyben a további eljárást a Bonyhádi Rendőrkapi­tányság Bűnügyi Osztálya foly­tatja le. H.E. A lefoglalt riasztópisztoly TAMÁSI Ünnepi hangulatú ké­szülődéssel telt az adventi idő­szak a Tamási Általános Iskolá­ban. Mint arról Dobos Rita isko­latitkár beszámolt, a változatos programokkal teli heteket köve­tően az utolsó tanítási napon ka­rácsonyi vásár és ünnepi műsor várta a tanulókat és a nevelőket. Idén először, hagyományteremtő szándékkal Hegedűs János plébá­nos gyújtotta meg az adventi ko­szorú negyedik gyertyáját. Az idei december a Mikulásvá­ró Témahét sokszínű programja­ival kezdődött. Az alsó tagozatos tanulók naponta jelentkeztek vi­dám hangulatú iskolarádiós mű­soraikkal, és a tanulás mellett ju­tott idő a kézműves- és könyv­2015. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK fffSte Horváth Mónika lett a testvérei gyámja, de párja, Karcsi is a segítségére van mindenben A gyerekek talán most fogaoták^l, hogy anyu Édesanyjuk halála óta a leg­idősebb nővér, Horváth Móni­ka neveli a testvéreit. Szeré­nyen, de nagy szeretetben él­nek Dombóváron. A karácsonyt ajándékok nélkül ünnepük, de együtt lesznek, és ez a lényeg. Hanoi Erzsébet erzsebet.hanol@mediaworks.hu DOMBÓVÁR Lulu kölyökkutya lé­tére kötelességtudóan, csatolás­sal jelezte: idegenek állnak a ka­puban, gazdi, gyere! Kisvártat­va meg is érkezett Mónika, hogy beengedjen bennünket, és ek­kor már Lulu is engedékenyebb­nek bizonyult, sőt, érdeklődőnek tűnt. De hiába, ő kint maradt, míg bennünket Mónika betes­sékelt a házba. Tiszta, szerény, rendezett otthon. A falon a legki­sebb gyerekek fotói, az asztalon iskolai füzet. Az edények a szárí­tón csöpögtek, egy adag ruha ki­teregetve, egy másik pedig még a mosógépben várt a sorára. A kis házat cserépkályha fűti. Mó­nika éppen egyedül volt otthon, amikor felkerestük. Testvérei is­kolában, óvodában voltak. Érettségi előtt állt Heten vannak. Mónika 21 éves, legidősebb húga, Etelka 18. Ő cukrásznak tanul, hamarosan végez a dombóvári szakközépis­kolában. Vanessza 10 éves, az ik­rek, Brigitta és János 7 évesek, ők most járják az első osztályt. A legifjabb az 5 éves Zsanett. - De itthon ő a legnagyobb - fűzte hoz­zá sokatmondóan az időközben megérkező Karcsi, Mónika pár­ja. A 15 éves László egy darabig szintén a testvéreivel élt Dombó­váron, ám úgy döntött, inkább az édesapjához költözik a fővárosba. Néhány éve még Mónika is az apjukkal élt Budapesten. Érett­ségi előtt állt, de édesanyjuk betegsége hazaszólította őt, így félbemaradtak a tanulmányai. Ápolnia kellett az édesanyját, és gondoskodnia kellett a testvére­iről. A fiatalabb gyerekek Dom­bóváron élő édesapjára ebben nem igazán számíthattak. Mónika elmesélte, hogy elein­te Budapestre kísérte az anyu­káját kezelésekre, de az asszo­nyon egyre inkább elhatalmaso­dott a rák. Menthetetlenné vált, és egy idő után már nem kért a terápiából. Az otthoni elmúlást választotta. - Tudtam, hogy mi vár rám, de erre nem lehetett fel­készülni - jegyezte meg Mónika. A testvérek két éve veszítet­ték el az édesanyjukat, hamvait azonban csak nemrégiben tud­ták végső nyughelyén elhelyezni. - A gyerekek talán most fogadták el, hogy anyu tényleg meghalt. Többször költöztek Mónika lett a testvérei gyám­ja. Elmesélte, hogy az első hóna­pokat nemcsak az anya elvesz­tése tette nehézzé, hanem az is, hogy három hónapig pénz nél­kül voltak. De Mónika kereszt­anyja és a párja sokat segítettek a családnak. A testvér.ek a Dombóvárhoz tartozó Mászlony-pusztáról köl­töztek be a városba. Az ottani lakhelyükön nem volt vezeté­kes víz. - Annyit kellett kézzel mosni, nem is gondoltam volna - idézte vissza a korábbi körülmé­nyeket Mónika. Az önkormány­zathoz fordultak segítségéért, szociális bérlakást igényeltek, az első helyen azonban a gyere­kek miatt nem jöttek ki a szom­szédokkal. A roma nemzetisé­gi önkormányzat közbenjárásá­val körülbelül egy hónapja köl­tözhettek mostani otthonukba. - Mászlonyból csak ezt a kávé­főzőt és a tévét tudtam elhozni - mutatta Mónika. Ismerősök ad­tak nekik ezt-azt. Az öreg, hasz­nált mosógépet például Mónika édesapjától kapta a család. Egy napra terveznek Ám még most sem könnyű. A gyerekek után járó támoga­tásból hónapról hónapra csak szűkösen jönnek ki. Karcsi családfőként próbál helytáll­ni. Alkalmi munkákat vállal, például erdőn dolgozik, így jutnak tüzelőhöz. Mónika is szeretne dolgozni, több hely­re jelentkezett, de ha meghall­ják, hogy öt gyereket nevel, hamar visszautasítják. Nehe­zíti a helyzetét az is, hogy az általános iskola nyolc osztálya a legmagasabb befejezett vég­zettsége. Azt mondta, szívesen tanulna, szerezne szakmát, ezért érdeklődött is a lehetősé­gek iránt, a tanfolyamok több­ségéért viszont fizetnie kelle­ne. Ez pedig komoly akadály. - A gyerekek szájától nem aka­rom elvenni a falatot - indo­kolt. A következő napnál to­vább nem is mernek tervezni. Azt ugyan tudják, hogy a nyá­ron paprikát, paradicsomot, uborkát és más konyhanövé­nyeket szeretnének termeszte­ni a ház körül, hogy legalább arra ne kelljen költeni. A karácsony is szerényen te­lik, ajándékokra nem futja. Fe­nyőfát azonban vettek, szalon­cukorral díszítik majd. A cuk­rásznak tanuló Etelka pedig mézeskalácsot sütött, az is fel­kerül a fára. Mikor azt kérdez­tem Mónikától, mire vágyik, hosszan gondolkozott, majd ki­bökte: jogosítványt szeretne. - De a legfontosabb a gyerekek jövője - tette hozzá rögtön. Egy kocka csokit sem eszik meg senki egyedül- Mindig ugyanúgy telnek a na­pok. Reggel összekészítem a gye­rekeket az iskolába, óvodába, és elkísérem őket. Aztán, ha hazajöt­tem. a háztartási munkákat vég­zem. Mire végzek vele. szinte már indulhatok is a gyerekekért - me­sélte Monika, milyenek a hétköz­napok. Este. ha mindenki otthon van, akkor vacsora, fürdés, alvás.- A gyerekekkel nincs baj az is­kolában. Vannak ugyan tanulá­si nehézségeik, ami nem cso­da azok után, amiken keresztül­mentek - tette hozzá Mónika és Karcsi -. de igyekeznek, az aka­ratuk megvan. A legidősebb test­vér arra is próbálja ránevelní a gyerekeket, hogy segítsenek a ház körüli munkákban. Veszekedés persze van, mint a testvérek között általában - is­merte el Mónika, ugyanakkor nagy a szeretet. A gyerekek nem követelózöek, megosztják egy­mással. amijük van. - Még egy kocka csokit sem eszik meg egyedül senki, vagy ha Zsanett az óvodában kap egy cukrot, azt is hazahozza. Az ajándékozás és a segítségnyújtás hitet és reményt ad a lélekben szunnyadó szeretetnek Advent a Tamási Általános Iskolában tári foglalkozásokra, játékos ve­télkedőkre is. A negyedik osz­tályosok örömére Antalné Gom­bai Éva és Antal József, a művé­szeti iskola pedagógusai vala­mint a hangszeres növendékek szívmelengető dalokkal és mon- dókákkal fűszerezett zenés fog­lalkozással varázsolták a hang- versenyterem falai közé a telet. A mozgalmas hét végén az alsó ta­gozatosok tánccal, mesejelenettel és versekkel köszöntötték a ven­dégül látott felsősöket és óvodá­sokat. A sok-sok programmal a gyerekek az iskolába varázsolták az ünnepet, a karácsony azonban nem múlhat el ajándékok nél­kül. Erről segítő-támogató felnőt­tek gondoskodtak. A Látássérül­tek Esélyegyenlőségéért Egyesü­let valamint egyéb támogatók az adományozók segítségével több mint száz rászoruló gyermek ka­pott ajándékcsomagot, öt család­hoz pedig egy-egy tévékészülék került. Az elmúlt napok, hetek hangu­lata felmelegítette a szíveket, így amikor gondolatébresztő szava­it követően Hegedűs János plébá­nos meggyújtotta az adventi ko­szorú negyedik gyertyáját, gye­rekek és felnőttek egyaránt érez­hették, a láng melegét. Az advent idején megvalósult közös fellépé­sek, az ajándékozás és a segítség- nyújtás öröme hitet és reményt ad: a lelkűnkben szunnyadó sze­retet képes felébredni. V. M. Mindenki lelkesen vett részt a Tamási Általános Iskola adventi programsorozatán

Next

/
Thumbnails
Contents