Tolnai Népújság, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-11-22 / 43. szám
g INTERJÚ 2015. NOVEMBER 22., VASARNAP Törőcsik Mari születésnapjára a szülőfalujában és a pályáját végigkísérő Nemzeti Színházban is kiállítást rendeznek és nagyszabású gálával köszöntik. // ja, hogy a rendezők szeretnek-e vele dolgozni, de ő csak olyan alkotókkal működött együtt szívesen, akik hitelesek voltak a számára és tehetségesnek tartotta őket. Ha ilyen munkában vehetett részt, az mindig erővel töltötte fel, és átadta magát a munkának, teljes élettapasztalatával. „Én úgy gondolkodom, hogy a rendező az alkotó ember, én pedig a kivitelező vagyok. Ettől nagy felelősség az ilyen együttműködés. Persze az, hogy kivitelező vagyok, nem azt jelenti, hogy én nem veszek részt alkotóként egy előadásban. Azzal lép be az én alkotói énem, hogy az egész életemet felhasználom a szerepeimhez. Mindig a színházat szerettem jobban, de ha volt egy rossz színházi rendezőm és közben egy jó filmes rendezőm, akkor inkább filmre vágytam, és fordítva. Minden a rendezőn múlik, és nekem csodálatos rendezőim voltak: Gel- lért Endre, Major Tamás, Várko- nyi Zoltán, Iglódi István - a maiakat csak azért nem sorolom, mert nem szeretnék senkit kifelejteni. Mégis olyanokat írtak rólam sokáig, hogy beszélni sem tudok a színpadon: nyolc-tíz évig nem fogadott el a szakma a színházi pályán. Aztán amikor annak idején bekerültem a Nemzetibe, a legnagyobb nevek - Bihari József, Bás- ti Lajos, Mészáros Ági, Somogyi Erzsi, Szörényi Éva és a többiek - maguk közé fogadtak. Ölbe vettek, és elhitették velem, hogy közéjük tartozó vagyok. Azt mondták nekem, hogy be fogok épülni a falak közé. Azok a falak ugyan már nem állnak - a Nemzetinek ez a harmadik épülete, amiben játszom de én ahhoz a régi Nemzetihez tartozom, és ezt nem nagyképűségből mondom, hanem mert nagyon büszke vagyok erre.” Törőcsik Mari arról is híres, hogy hihetetlen a teherbírása. Legyen szó lelkierőről, fizikai állóképességről, fiatalokat megszégyenítő módon képes ma is helytállni munka közben. Azt mondja, sosem tréningezte magát erre, a szüleitől örökölte, családjából hozta magával azt a képességet, hogy sosem adja fel, és amikor kell, minden energiájával képes koncentrálni. „Valószínűleg örököltem ezt az életerőt az anyámtól és az apámtól. Pedig mostanában van úgy, hogy nem vagyok túl jól. Mégis, ha színészként kell megjelennem, úgy működöm, ahogy a pillanat megkívánja. Volt, hogy any- nyira gyenge voltam, hogy a lakásomon könyörögtem egy rendezőnek, hogy hagyjon ki, aztán mégis meg tudott győzni. Ha a rendező elhiteti velem, hogy érdemes még küzdenem, akkor küzdők. Amióta túléltem a halálomat, vannak korlátáim, mert maradt egy halott rész az agyamban, a jobb kezem szinte nem is működik, de a színpadon valahogy mindent megoldok. Hogy az erőt honnan veszem ehhez, arról fogalmam sincs, de a színpadon mindig élek, és nem is tudom, mikor tudom ezt abbahagyni.” TOROCSIK MARI Törőcsik Mari azt mondja: már nem ünnepli a születésnapját, de nem is kell, mert sokan ünnepük helyette. Amerre jár, mindenki őt köszönti ezekben a napokban. Nemcsak a kerek, nyolcvanadik születésnapjához lehet gratulálni, hanem ahhoz is, hogy jobban van és újra dolgozik. VR összeállítás TÖRŐCSIK MARI november 23-án tölti be a nyolcvanadik születésnapját. A Kossuth-díjas művész azt mondja, évek óta nem ünnepli már a születésnapját, és szíve szerint nyugalomban töltené a kerek évfordulót is, mégis örül, hogy lesz felhajtás, mert úgy érzi, szeretetből teszik, és ezt nagyon megbecsüli, azt meg csak reméli, hogy „megérezték azt is az emberek, hogy én mennyire nagyon tudok szeretni”. „Régebben ilyenkor beültünk a családommal vacsorázni, és ott kaptam meg az ajándékot. Valami kis apróságot biztos idén is kapok, bár a nővérem már nem tud vásárolni, mivel nem jó a szeme, de a lányom biztos tudja, mire vágyom. Ha lesz időm, mindenképp elmegyek a kedvenc éttermembe. Most a hétvégén a szülőfalumban, Pélyen lesz egy kis ünnepség, majd 23-án a Nemzeti Színházban egy gálaest. Vid- nyánszky Attila megkérdezte, hogy felköszönthetnek-e, én pedig azt mondtam, hogy örömmel veszem. Biztosan csodálatos lesz, a szeretet mindig jólesik. Az igazi ajándék viszont az, hogy megint játszhatok.” A nyár végén hosszabb időt töltött kórházban, és rendszeresen rövidebb kórházi ellátásra is szorul, de ma már jobban van, újra dolgozik, és ahhoz is elég erősnek érzi magát, hogy színpadra lépjen. Nemrég fejezte be legújabb filmjének a forgatását, november 28-tól Zsótér Sándor rendezésében, Henrik Ibsen Brand című darabjában láthatja majd többször újra a közönség. „Úgy gondolom, hogy színpad nélkül nem színész a színész. Bár szeretek forgatni, színházban játszani teljesen más. Hiszem, hogy ez tart még életben. Aki nem ebben a szakmában dolgozik, persze nem is tudja, miről beszélek. Az öltöztetőknek is nagyon hálás vagyok, mivel a jobb kezemet nem tudom használni, így a harisnyát ők adják rám, mint egy kisbabára. Ilyenkor mindig rengeteget nevetünk. Csak nevetéssel lehet túlélni mindezt, no meg a közönség szeretetével, amit egyből érzek, amint kilépek a színpadra - mesélte nevetve a színésznő, aki azt is elárulta, hogy akadnak olyan rajongói is, akik nem tudják, hol a határ.- Sokan megállítanak az utcán, váltunk pár szót, azt nagyon szeretem. Persze akadnak olyanok is, akik ölelgetni akarnak, meg fogdosnak, pedig azt nem szabad. Az orvos is megmondta, hogy az nekem már veszélyes.” Azt mondja, mióta túlélte a saját halálát, jobban vigyáz magára és könnyebben békéi meg a fájdalommal, megszokta, hogy ezzel együtt kell éljen, és mivel Névjegy: „Megtanultam elviselni a fájdalmat.” LiíífJ Mm '>v 9 ■#■■■■ s ■ *Si ■ 1 “ <3? ÁJ # r m""n\ la Törőcsik Mari már nem ünnepli a születésnapját, ám amerre csak jár. mindenki felköszönti őt 1935. NOVEMBER 23-AN született Pélyen. 1954-B vették fel a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Első fllmszerepei ehhez az időszakhoz kötődnek, köztük a világhírnevet meghozó, Fábri Zoltán rendezte Körhinta. a főiskola után a Nemfegyelmezett ember, panasz nélkül elviseli. „Megtanultam elviselni a fájdalmat. Szívem szerint virulnék, mint a bazsarózsa, de ezt mérte rám az Isten, nincs mit tenni. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy másoknak mennyivel nehezebb, fájdalmasabb sors jut, ezért nem panaszkodom. Most megpróbálok pihenni, sétálgatni szoktam, így edzem magam, mert a lábaim sokszor zsibbadnak - folytatta a színésznő, aki azt is bevallotta, hogy mi az, ami hiányzik az életéből. - Az egyik a vezetés, ezt a kezem miatt már nem lehet, a másik a cigarettázás, a harmadik pedig az olvasás. Sajnos a mai zeti Színházba került. 1980 ÉS 1990 KÖZÖn a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. 1993-1994-BEN a Thália Színház igazgatója volt. 1989 ÉS 1992 KÖZÖn a Magyar Színészkamara elnöke volt. könyvek már nem olyanok, mint régen. Mindig összecsukódnak, nem maradnak kinyitva, én pedig nem tudom fogni, így két oldal után abba is hagyom az olvasást. De nem kell sajnálni, mert így legalább van időm zenét hallgatni, vagy meginni egy kávét a kedvenc kávézóimban. Ez feltölt; csak nézem az embereket, ahogy mindenki megy a maga dolgára, és látom, hogy a világ megy tovább.” Eddigi pályájának visszatérő motívuma, hogy az orosz irodalmat és művészeket Is nagyon szereti. Négy legendás orosz rendezővel is dolgozott együtt. Azt mondta, nemcsak azért voltak emlékezetesek ezek a munkái, mert hasonlóan gondolkodott velük a színházról, hanem azért is, a Nemzeti Színház tagja, kórházba került, napokig küzdöttek az életéért. Fontosabb elismerései: háromszor kapta mega Kossuth-díjat, Prima Primissima díjas, a Nemzet Színésze, több nemzetközi fesztivál életműdíjasa, idén a Nemzet Művészei közé választották. mert kölcsönösen tisztelték egymás tehetségét. „Konszkij, Ljubimov és Va- sziljev után Rizsakov a negyedik orosz rendező, akivel dolgoztam, és vele is értettük egymást. Az orosz irodalom csodálatos és az orosz színházat is szeretem, mindig is világhírű volt, a három nagy teoretikusa, Sztanyisz- lavszkij, Vahtangov és Meyerhold munkássága miatt is. Az orosz rendezők is szeretnek engem. Elfogultan szeretnek. A titok pedig, ami bennünket összeköt, az a tehetség. Tudom róluk, hogy tehetségesek, ők pedig ugyanezt gondolják énrólam.” Törőcsik Mari azt mondja, mindig is a színházat szerette jobban, az csak a sors ajándéka, hogy eny- nyi filmben játszik. Azt nem tudBODROGI GYULA: Törőcsik Marit nagyon-na- gyon szeretem. Mi valaha férj és feleség voltunk, és az a kilenc év, amit együtt éltünk és küzdöttünk végig, életem legszebb időszaka volt. Valódi boldogság. Azért, mert ő nagyon jó társ. Kiszámítható, mégis lenyűgöző és izgalmas. Az életben és a színpadon egyformán az. Úgy gondolom, hogy attól lehet ez, mert ő úgy van összerakva, hogy bármiben, amiben benne van, beleteszi az egész szívét. Annyira tudja szeretni, amit csinál, hogy az mindenen átsugárzik. Érezni lehet azt az elképesztő szenvedélyt és erőt, amit beletesz. Hihetetlen alázattal dolgozik ma is. ahogy mindig is tette. Példakép lehet mindannyiunk, minden generáció számára. Isten éltesse őt még nagyon-nagyon sokáig! VIDNYÁNSZKY ATTILA: Törőcsik Marit egy korszakos nagy művésznek tartom. Önző módon azt kívánom - a közönség és saját magam számára is hogy éljen még soká. Nagyon szeretnék még dolgozni vele. Megadatott ez számomra filmen és színpadon is, és életre szóló élményt jelent. Ezer történetet tudnék mesélni, például amikor észrevette, hogy a Beregszászi Színházban nincsenek műszakosok és a színészek maguk pakolnak próba és előadás után. Persze kímélni akartam, amikor azt láttam, hogy Törőcsik Mari díszletet pakol Gyulán negyven fokban, 76 évesen, és nem lehetett lebeszélni, nem lehetett helyette megcsinálni. Vasziljev azt mondta róla, hogy a korosztályában nincs a világon nála nagyobb színésznő, és ez így is van. MÉSZÁROS MÁRTA: Törőcsik Mari nemrég fejezte be a legújabb, Aurora Borealis - Északi fény című filmjének a forgatását. A rendező, Mészáros Márta külön ragaszkodott a személyéhez, hiszen több évtizede rajong érte. „Marival immár 60 éve ismerjük egymást, régi barátság a miénk. Amikor elkezdtem dolgozni az Északi fény című filmemen, egyből tudtam, hogy őt akarom a szerepre. Megmondom őszintén, ha nem vállalta volna, akkor nem forgatom le a filmet. Attól sem féltem, hogy fizikailag megviselnék a felvételek, mivel tartom őt annyira profinak, hogy a zsenialitása túltesz a fájdalmán” - nyilatkozta a film rendezője, Mészáros Márta.
