Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-08-30 / 32. szám

2015. AUGUSZTUS 30., VASARNAP SZTORI g A Mona Lisa a párizsi Louvre-ban a világ egyik legjobban őrzött festménye Biztos, ami biztos(ított) _A nemzetközi műtárgypiacon jellemzően a festmények érik el a legnagyobb biztosítási érté­keket - mondta lapunknak Dr. Jékely Zsombor művészettör­ténész. - A kiállításra kölcsön­zött műtárgyakra teljes körű biz­tosítási fedezetet szokás köt­ni, amely minden jellegű kár­esemény illetve lopás, eltűnés esetén fedezetet nyújt. A bizto­sítás a műtárgyak csomagolá­sának, szállításának időszaká­ra is kiterjed, hiszen ezek jel­lemzően egy kölcsönzés külö­nösen kockázatos fázisát je­lentik." A Szépművészeti Múze­um tavalyi Rembrandt-kiáflítá- sa mögött magyar állami garan­cia állt, amit a kölcsönadók el­fogadtak. Ha nem fogadták vol­na el az állami garanciát, akkor ki kellett volna fizetni a biztosí­tás árát. A Rembrandt-kiállítás nem Szépművészeti gyűjtemé­nyébe tartozó képek biztosítá­si összértéke 300 milliárd forint volt. Ezen belül a Londonból ér­kező Rembrandt-önarckép biz­tosítása önmagában 25 milliárd forintra rúgott. Rémálmainkban fordulnak elő olyan esetek, amelyekről a na­pokban beszámolt a nemzet­közi sajtó. Egy múzeumlátoga­tó kislány Jeruzsálemben eltört egy kétezer éves műkincset, egy 12 éves tajvani diák pe­dig nekiesett egy értékes fest­ménynek. Dr. Jékely Zsombor művészettörténész segített tá­jékozódni a törmelékek között. Csejk Miklós- „A legnagyobb körültekintés ellenére is történnek balesetek időnként a múzeumokban, még a legjobb helyeken is” - mond­ta lapunk megkeresésére Dr. Jékely Zsombor művészettörté­nész, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyet­tese, mikor az elmúlt néhány nap múzeumi baleseteit idéztük fel közösen. Egy 12 éves tajvani diák egy üdítőitallal a kezében megbot­lott egy tajpeni kiállításon, át­esett a festményeket elkerítő korláton, és nekiesett Paolo Por­pora olasz barokk festőművész Virágok című 350 éves festmé­nyének. Az 1,5 millió dollár (394 millió forint) értékű műalkotá­son ökölnyi lyukat vert. Jékely Zsombor művészettör­ténész szerint az installációk körültekintő tervezésével ar­ra kell törekedni, hogy az ilyen balesetek lehetősége minimá­lisra csökkenjen. „A Tajvanon történt esetnél látszik, hogy a múzeum több hibát is elköve­tett: például a kordon alatti do­bogó rosszul volt elhelyezve, mert meg lehetett benne botla­ni. Továbbá kiállítótérbe ételt, italt, üdítőspoharat nem lehet beengedni” - magyarázta az eset kapcsán lapunknak a mű­vészettörténész. A kétbalkezes múzeumláto­gató a gyűjtemények kezelőinek a rémálma. 2006-ban a Camb­ridge-! Fitzwilliam Múzeum­ban a cipőfűzőjében botlott meg egy férfi, aki mindjárt három 300 éves kínai vázát tört össze. 2010-ben a New York-i Metropo­litan Múzeumban egy nő Picas­so egyik festményének esett ne­ki. A baleset nyoma egy 15 cen­timéteres vágás lett. A legelké- pesztőbb baleset Steve Wynn kaszinómágnással fordult elő, aki mintegy tíz éve belekönyö­költ Picasso 1932-ben készült mesterművébe, a Le Reve (álom) című festményébe. 2013-ban Wynn rekord áron, 155 millió dollárért értékesítette a páratla­nul helyreállított remekművet. A napokban pedig egy múze­umlátogató kislány véletlenül el­tört egy kétezer éves ókori üveg­vázát Jeruzsálemben. Ő talán az egyetlen a művészettörténet­ben, aki köszönetét is kapott ér­te. A műtárgyat néhány nap alatt helyreállították, és jobb lett - ha nem is mint újkorában de mint a baleset előtt. Jékely Zsombor az esetek kap­csán a látható és láthatatlan vé­dekezések előnyeiről és hátrá­nyairól is beszélt.- A tárgyakat a fénytől, illetve a portól is óvni kell, ezért gyak­ran nem törékeny tárgyak is vit­rinbe, üveg mögé kerülnek - fej­tegeti a szakember. - Különösen értékes vagy törékeny tárgyak­nál olyan installációt kell kiala­kítani, amely nem teszi lehető­vé, hogy a látogatók a tárgyak­hoz hozzáérjenek, ha nincsenek vitrinben. A tárgyakat ráadásul a falakon, vagy a vitrineken be­lül külön rögzíteni is szokás, a látogatók számára láthatatlan módon. A nagyobb múzeumok tárgyaik kölcsönzésekor kikö­tik a látogatók és a tárgyak kö­zötti minimális távolságot, és gyakran az installációs terveket is ellenőrzik - így a szakember. Vagyis ha a múzeum körültekin­tően jár el, akkor meg lehet előz­ni az ilyen és ehhez hasonló bal­eseteket.- Hazánkban a látogatók ál­tal súlyosan megkárosított mű­tárgyakról az elmúlt időszak­ban nincs tudomásunk - mond­ta lapunknak a szakértő. - A leg­híresebb és legkomolyabb ilyen sérülés Amerikában történt. Tullio Lombardo életnagyságú Ádám-szobra, amely az 1490- es évekből származik és a rene­szánsz szobrászat egyik főműve 2002-ben apró darabokra tört, amikor talapzata a márványszo­bor súlya alatt egyszerűen ösz- szetört. A szobor helyreállítá­sán 12 éven át dolgoztak, tavaly állították ismét fel a New York-i Metropolitan Múzeumban.” Nem kellett megtéríteni a kárt Sosem feledi, aki látta a jelene­tet: a tajvani diák megbotlott és öklömnyi lyukat ütött a másfél millió dolláros festményen. A fel­vételeken látszott, hogy a fiú na­gyon megijedt, amikor látta, mit tett, de a kiállítás szervezői közöl­ték, hogy nem fogják kifizettetni a helyreállítás költségeit a gyer­mek családjával. A magángyűj­teményből származó festmény ugyanis biztosítva volt. „Vala­mennyi festmény valódi, nagyon ritka és értékes. Ha bármelyik mű megsérül, akkor a kár örök lesz’ - közölték a kiállítás szerve­zői, hozzátéve, hogy először for­dult elő, hogy egy tajvani kiállí­tásra kölcsönzött műalkotásban kár keletkezett. Akár tananyag Is lehet később a fővárosi Szent János Kórház sebészeinek különleges műtétjéből Orvosi bravúr: megmentették a 17 éves fiú lábát BUDAPEST Első ránézésre ampütá- cióra szorult volna a bal lába an­nak a 17 éves fiúnak, aki múlt vasárnap került a villamos alá. A János kórház csapata meg­mentette egy orvosi bravúrnak köszönhetően. Van remény arra, hogy teljesen felépül, és mind­két lábát tudja majd használni. A fiú bal lábát bokától vágta le a 61-es villamos, a másik lábát pedig szilánkosra törte. Ahhoz, hogy az orvosok egy szenzáci­ós műtéttel visszaadhatták szá­mára a teljes élet lehetőségét, az is kellett, hogy a tűzoltók is bra­vúros mentést végezzenek. Re­kordidő alatt szabadították ki, így a szövetek nem károsodtak, volt esély a műtétre. A Szent Já­nos Kórház traumatológiájának sebészcsapata amputációra ké­szült, de a műtőben úgy döntöt­tek, megpróbálják... „A fiúnak mindkét lába sú­lyosan sérült, a bal lábát a bo­kacsontnál gyakorlatilag levág­ta a villamos, alig tartotta vala­mi, egy nagyon csúnyán roncso- lódott, szennyezett sebet vettek kezelésbe a kollégáim, Takács János ügyeletes orvos és Juhász András, aki a műtétet vezette - mondta Kiss Jenő az ortopéd tra­umatológiai osztály vezetője. - A műtőben aztán, amikor már ala­posan át tudták vizsgálni a sé­rülést, kiderült, hogy épen ma­radt a láb fő ütőere, tehát volt re­mény, hogy helyreállítsák a vég­tag keringését. Első lépésként ilyenkor a stabilitást kell helyre­állítani, tehát a csontokat rögzí­tették, ezt követi a keringés biz­tosítása, ami tulajdonképpen a kulcsa a sikernek, ez az erek re­konstrukciójával jár. Majd az ér­zés, az idegek, utolsó lépésként pedig az inak helyreállítása a feladat. A legnehezebb a főide­gek és a főerek összekötése. Az orvosok ilyenkor hajszálvékony varróanyaggal toldják össze az ereket, olyan aprólékos munká­val, amit csak nagyítók, mikro­szkópok segítségével lehet látni. Egy ilyen sikeres műtét mindig egy nagyon komoly csapatmun­ka eredménye.” A János kórházban tízen dol­goztak több mint négy órán át a műtőben azért, hogy a fiú fel­épülhessen. Azóta már az is ki­derült, hogy a megmentett vég­tag keringése jó, a főidegek mű­ködnek, kis szerencsével nem­csak járni, de futni is tud majd. Azt, hogy a rengeteg idegszálból végül mennyi látja majd el újra a feladatát, még nem lehet tud­ni, de ebből csak annyi hátránya származhat, hogy kevésbé lesz érzékeny az a lábfeje. Persze ad­dig, amíg ugyanúgy tudja majd használni a lábát, mint a baleset előtt, sok idő eltelik. Újabb műté­tek és nagyjából egyéves rehabi­litáció vár rá. „Szerencsére ritkán kell ha­sonló balesetek miatt ilyen bra­vúrt végrehajtanunk - mond­ta Kiss Jenő. - Kollégáim mun­káját azonban tanulmányozni is lehet majd, tananyag lesz a be­avatkozásból.” Fábos Erika Kezet Is mentettek már itt az orvosok Nem ez volt az első olyan eset, amikor egy orvosi bravúrnak kö­szönhetően sikerűit megmen­teni egy végtagot a Szent Já­nos Kórházban. Kiss Jenő ugyan­csak tananyagként oktatott kö- nyök-belyreállitó műtété hason­lóan ritka és különleges beavat­kozás. „Egy súlyos nyílt töréses esetünk is volt, ami a felső végtag elvesz­tésével járt volna, ha nem tudunk egy olyan többlépcsős beavatko­zást elvégezni, amit egy könyök­protézis beépítése tett lehetővé. Ezt az eljárást nagyon kevés he­lyen végzik nemcsak hazánkban. de a környező országokban is. Ta­lán bele sem gondolunk, hogy a vállunk és a könyökünk tökéle­tes működése kell ahhoz, hogy a kezünket oda juttassa, ahol szükség van rá. Ha ezek a funk­ciók sérülnek, az a mozgásunk­ban ugyanúgy korlátoz, mint ha a lábunkkal történik valami, arról nem is beszélve, ha fájdalommal is jár. Azok a könyökprotézis mű­tétek, amiket itt végzünk az osz­tályon. ugyancsak ritka beavat­kozásnak számítanak, és hoz­zánk jönnek tanácsért nemcsak a magyarországi, de a külföldi specialisták is." *

Next

/
Thumbnails
Contents