Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-08-30 / 32. szám

0 INTERJÚ 2015. AUGUSZTUS 30., VASARNAP Till Attila az infantilis lényét is kiélte az „Ezek megőrültek” forgatásain, munka közben Majkával barátok lettek. Propaganda is lesz ősszel. „Szeretek felhőtlenül nevetni” Tilla szerint a nézők számára semmilyen fennakadást nem okoz, hogy celebeket nevettet, tehetségeket mutat be vagy emberi ügyeket igyekszik meg­fejteni a Propagandában. Kí­váncsi a világra és jól érzi ma­gát showműsorokban éppúgy, mint a komoly helyzetekben. Azt szereti, ha az a helyzet ha­tással van rá, amiben-megfor- dul. Az Ezek megőrültek hatás­sal volt, holnaptól láthatók az új részek a TV2-n. Fábos Erika- A héten ért véget az Ezek meg­őrültek forgatása. Milyen volt, sze­retted?- Megszerettem. Ez a műsor egy vicces, őrült bulizás. A leg­jobban azokat a pillanatokat bír­tam, amikor már tényleg telje­sen elszabadultak az energiák és a versenyzők elfelejtették, hogy pontokért megy a harc, feladato­kat kellene teljesíteniük, kiestek a megszokott formájukból és ön­feledten ökörködtek. Hiszen en­nek a műsornak pontosan éppen ez a lényege: van ugyan körülötte egy játékos keret, de a cél a nevet- tetés. Senki nem úgy viselkedett ahogy szokott, egyszerűen csak ment a nettó tömény hülyéske- dés. Majkával nekünk is végünk volt olyankor, előfordult, hogy a forgatással is le kellett állni, szét­esett a stáb, mert megvesztünk a nevetéstől.- Könnyű rávenni téged az ilyen tö­mény hülyéskedésre?- Mindig elgondolkozom azon, hogy ezt miért kérdezi tőlem mindenki olyan csodálkozással. Egyrészt van egy totál infantilis lényem, imádok játszani, hülyés­kedni. Másrészt könnyen át tu­dom adni magam az ilyen egy­szerű jó dolgoknak is, szeretem, ha hat rám az a helyzet, amiben benne vagyok és az Ezek meg­őrültek egy hatásos helyzet. Nem véletlen, hogy ez egy ennyire né­zett műsor és a titka éppen a jól értelmezhető, tömény viccelődés, a humor. Elkezded nézni és on­nantól, hogy magával ragad és elkezdesz nevetni, nem is lehet abbahagyni.- Biztosan azért kérdezik, mert talán nem gondolják rólad, hogy mondjuk leülnél megnézni egy Ezek megőrültek típusú műsort, ahol celebek csúszkálnak a szap­panos habban vagy krémessel do­bálják egymást.- Akkor álljunk meg egy pil­lanatra. Az kevés lenne, hogy celebek szappanos habban csúsz­kálnak egy műsorban. Azt nem néznék ilyen sokan. Az Ezek megőrültek lényege nem ez, ha­nem az, hogy ismert emberek ho­gyan viselkednek olyan szituáci­ókban, amilyenben még nem vol­tak. Attól szórakoztató az egész, hogy végig lehet nézni, mi tör­ténik velük, amikor felismerik, hogy egy olyan feladatot kap­tak, amire alkalmatlanok. Ez egy plusz életet visz a műsorba, főleg ha olyan erős karakterek szere­pelnek, mint rögtön az első héten, Győzike, Zámbó Árpi, Bárdosi Sándor vagy Varga Viktor, akik a legegyszerűbb feladatból is komp­lett burleszkfilmet csinálnak.- Van, aki meg azt mondja, tök ciki.- Én sem azt gondolom, hogy egy ilyen műsorban az egész vi­lág történik meg, de a műfaján belül kifejezetten jónak tartom. Bennem ilyen értelemben sincs semmi sznobizmus vagy elitiz­mus, és nem tartok el magamtól elvből dolgokat. Teljesen normá­lis, egészséges lelkületű nyitott ember vagyok, bármilyen hely­zetbe bele tudok menni és jól tudom érezni magam. Sze rintem nem létezik olyan probléma a világban hogy jaj, jaj, kik kikkel nem keveredhet­nek, mert az ci­ki. Ilyeneket nem döntök el előre, ennél én sokkal szabadabb va­gyok. Nem azt mon­dom, hogy a többség ízlésvilá­ga áll közel hozzám, de a többség lelkülete és sokfélesége az igen, az érdekel. Az Ezek megőrültek forgatásainak is úgy álltam ne­ki, hogy kíváncsi voltam az em­berekre és hagytam, hogy meg­szeressem őket. Ez egy hatalmas show, tetszett a dinamizmusa, a sokszínűsége, hogy rengeteg féle ember jött-ment. Majkával - azt mondhatom, hogy egyértelmű­en barátok lettünk, de szerintem ezeket a dolgokat az ember nem is fejben dönti el, én legalábbis biztosan nem.- Pedig Majkával ránézésre kü­lönböző emberek vagytok. Ezek szerint az is kiderült, mi az amiben hasonlítotok.- A szívünk hasonló: mind­ketten nagy energiákkal műkö­dünk, nagy tervek mozgatnak bennünket és mindkettőnk szá­mára nagyon fontosak az érzel­mek. Az is közös bennünk, hogy alulról jövünk, Majka Ózdról, én a külvárosból, az Óbudai lakóte­lepről és mindketten magunk küzdöttük meg a saját utunkat. Névjegy 1971. december 3-án született Budapesten. 1987-1991: Képzőművészeti szakközépiskola, festő szak. 1995-2001: Képzőművészeti Egyetem, intermédia szak. 1999: Év riportere díj. 2002: Propaganda, kulturális műsor. 2002- 2003: Big Brother 1-2. 2006: Megatánc. 2007: Sztárok a jégen. 2009-2010: Mr és Mrs - A Sztárpár-show. 2009: Sztárral szemben. 2003- 2014: Megasztár. 2011: ÖsszeEsküvők. 2013: Nagy Duett. 2014: Sztárban sztár. 2015: Ezek megőrültek! Filmjei: Pánik. (2008). Csicska,(2Qll), Tiszta szívvel. (2015) Nős, felesége Korpás Krisztina. Három fiuk van: Andor, Simon, Félix. Az élet fontos dolgairól ugyan­azt gondoljuk, miközben a gon­dolkodásunk nem egyforma, vé­gig is vitatkoztuk a hat hetes for­gatást, de vitatkozni is a legna­gyobb egyetértésben tudtunk, annak ellenére, hogy a habitu­sunk nagyon különböző. Majka azonnal kimondja, ha nem tet­szik neki valami - ami egyéb­ként lehet, hogy nekem sem tet­szik, csak én nem reklamálok. Én a feszültségeket inkább be­szippantom, megeszem és belül tárolom, ő egyből eldurran, mint egy lufi.- Le szoktál ülni tévét nézni?- Igen, de nem programozot­tan. Olyan talán évek óta nem is volt, hogy valamit meg akartam nézni és azért kapcsoltam be a tévét. Jövök-megyek a csatornák között és közben még internete­zek is, szóval kimerítem a legtipi­kusabb, mai médiafogyasztó em­ber prototípusát.- Műsorvezetőnek nem vagy tipi­kus. Sokféle dologgal foglalkozol. Show műsorokat vezetsz, a Propa­gandában portréfilmeket csinálsz, játékfilmeket rendezel. Melyik az igazi Tilla?- Ezt rémisztőén unom már. Értelmiségi problémázgatásnak tartom, hogy ez folyton felme­rül. Mindenkinek az élete erről szól: éli a mindennapjait és fog­lalkozik komoly dolgokkal, de et­től még szeret néha jókat nevetni, felszabadulni is. Amúgy sosem tapasztaltam még, hogy a nézők­nek ezzel bármilyen problémája lenne. Amikor találkozunk, azt mondják, hogy „jaj láttam a Sztár­ban sztárban, olyan jó volt” utá­na meg elmesélik, hogy a „Propa­gandában néztem azt a péket, de jó lenne, ha mindenhol olyan ke­nyeret lehetne kapni”. Nincsenek kategóriák a fejükben. Elfogad­ják, hogy ilyen műsorom is van, meg olyan is, de ez nem okoz ne­kik kettősséget. Minek a dolgo­kat túlgondolni, kategorizálni? Szerintem ez a lehető legnormá- lisabb, azt nem értem, hogy má­sok miért nem így csinálják? Ér­dekel a világ, de közben a show bizniszben is jól érzem magam. Szórakoztató műsorokat is sze­retek csinálni, de elfogadom, hogy vannak emberek, akik ezt csak egy glamouros, tar-* talom nélküli, csillogó, pör­gő-forgó diszkó gömbnek gondolják.- Talán csak azt szoktuk meg, hogy a legtöbb képernyős inkább egyféle terepen mozog.- Ilyen értelemben a tévé, vagy ha még tágabban értelmezzük, akkor a kamera az az egy do­log, amivel foglalkozom. Ennek a technikai médiumnak az embe­re vagyok.- Lesz ősszel újra Propaganda ?- Ez mindig kérdés, miután egy szponzori műsor, van kis küzde­lem benne, de sikerült előteremte­ni rá a pénzt, úgyhogy októbertől újra indulunk. Nagyon szeretem benne, hogy ez nem egy recept- szerűen kitalált műsor, hanem egy kötetlen, szabálytalan, laza helyzet, amit mindig az a párbe­széd alakít izgalmassá, ami ma­gától kialakul köztem és a szerep­lők között. Egyébként azt figyel­tem meg, hogy a legkülönbözőbb helyeken, sokféle ember, sokféle szituációban hivatkozik rá. Hiába van későn, mióta már egyszerűen lehet rögzíteni tévéműsorokat, tö­megek tévéznek úgy, hogy felve­szik, nagyon sokan nézik, már nem csak az éjjeli baglyok.- Láttam, amit Röhrig Gézával, a Saul fia főszereplőjével csináltál. Szerinted az, hogy az elmúlt idő­szakban sok fontos sikere volt a magyar filmnek jót tesz majd ab­ból a szempontból, hogy többen nézik majd?- Biztosan jó irányba hat, de nem könnyű. Egy mozgóképek­kel túlzsúfolt világ van körülöt­tünk, telefonon, tévében, inter­neten árad felénk, ráadásul a magyar filmekkel kapcsolatosan rengeteg a rosszul rögzült tévhit. Miután, ha magyar film, akkor hetven százalékban alkotói fil­mekről van szó, egyből minden­kinek az ugrik be, hogy művész­film, tehát lassú és elvont és szo­morú. Ez egy rossz megközelí­tés és ma már nem is igaz. Jó len­ne ezzel szakítani és úgy látom, hogy ez alakul is. A Saul fia egy nagyszerű, zseniális film, szerin­tem meglesz neki az Oscar is.- A te filmed, a Tiszta szívvel, hogy áll?- Most fejeztem be, az utómun­káknál tartunk, körülbelül fél év és jövünk.- Sokat dolgozol, szinte a stílusje­gyed lett, ahogy nagy energiákkal létezel a képernyőn. Pihenni hogy szeretsz, pont így, vagy éppen az ellenkezője?- Is-is. Programfüggő ember vagyok, amikor ráérek, akkor is szeretem, ha van két-három tör­ténés egy napban. Mondjuk ez konkrétan úgy néz ki, hogy le­megyünk a Balatonra és a har­madik napon a gyerekeim ül­nek a kanapén, odaállok elé­jük és már utánoznak, hogy „na mikor csináljunk már valamit, menjünk már el a kalandparkba, vagy ugorjunk át Tihanyba!” Mi­re ők? Nem, nyugi apa, mi itt ma­radunk, menjél el futni és álljál le! A megnyugvás az, amikor ol­vasok, vagy amikor leülök a lap­topommal kettesben. Az én és a gépem szituáció a teljes nyugodt idill, miközben persze akkor is kapcsolódom a világhoz: levelez- getek, internetezek, de olyankor az csak az én időm, írom a filmje­imet, az alkotásnak ez a formája mindig teljesen kikapcsol.- A nyaratok hogy telt?- Jó volt. A Balatont imádjuk, úgyhogy az állandó program és a Földközi-tengeren egy hajóúton is voltunk, Olaszországban vá­rosokat látogattunk. Az utazás­nak minden formáját szeretem, már azt az izgalmat is imádom, ami csak attól van bennem, hogy mindjárt elindulunk. Kimozdul­ni, környezetet váltani, nincs an­nál pihentetőbb. Ami idén kima­radt, az a klasszikus kirándulás, erdő, kis falvak, természet, őszre szervezek majd szervezek is va­lamit. Kisiskolás korom óta sze­retek túrázni, az osztályfőnö­kömnek köszönhetően az egész országot bejártam különböző vándortáborok keretében.- Pár nap és iskolakezdés. Há­rom gyerekkel az felfordulás lehet. Részt veszel az ilyesmiben?- Szívesen részt veszek min­denben, de a forgatás miatt most pont nem tudtam, azért így is te­le lett a ház tornacipővel, ceruzá­val és füzetekkel, hegyekben áll a cucc. A nagy történés nálunk most az, hogy a legkisebb fiunk is iskolás lesz, egy óvodás gyere­künk sem lesz. Furcsa lesz. Na­gyon kíváncsi vagyok, hogyan fogja bírni á kicsi az iskolát, új ba­rátok, új közösség. Mindig meg­határozó az első időszak.- Sokat vagytok együtt?- Az adásokat legtöbbször töm- bösítve forgatjuk, most például hat hét alatt felvettünk az összes „Ezek megőrültek” adást. Ami­kor már a képernyőn lesz, ne­kem már semmi dolgom a mű­sorral, ilyenkor sokat, egyfoly­tában beszélgetünk, mozizunk, programozunk. A feleségemnek köszönhetően nagy az egység, ő főnök, a motorja a családunknak.- Apának haver vagy, vagy szigo­rú?- Szigorú kábé hat percig tu­dok lenni, a tekintélyelvűségben nem hiszek. Fontosabbnak ér­zem, hogy hogyan tudunk együtt élni, kommunikálni a gyereke­inkkel. A feleségemmel igyek­szünk a lehető legjobban bevon­ni őket a saját világunkba és amennyire engedik és igénylik mi is belépünk az övékbe. A gye­rekeim, okosak, helyesek, kedve­sek, jó fejek velem, a műsoraimat például egytől egyig megnézik. Most is alig várják az Ezek meg­őrültek adásait.

Next

/
Thumbnails
Contents