Tolnai Népújság, 2015. augusztus (26. évfolyam,179-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-08-09 / 29. szám

2015. AUGUSZTUS 9., VASÁRNAP SZTORI fi Hetven éve pusztított az atombomba Hirosimában és Nagaszakiban A háborúból Hetven évvel ezelőtt, 1945. au­gusztus 6-án a Little Boy (Kis­fiú), majd három nappal később a Fat Man (Kövér ember) nevű atombomba összesen több mint kétszázezer embert pusztított el egyetlen pillanat alatt Japán­ban. Elkerülhetetlen volt Hirosi­ma és Nagaszaki bombázása? A támadásban részt vett repü­lők legénységének tagjai tény­leg lelkileg megtörve és rákban haltak meg? Hitek és tévhitek a világtörténelem első és utolsó atomcsapásáról. Trencséni Dávid JAPÁN „Mérföldekre előttünk fel­sejlettek Hirosima vonalai. Az el­ső gondolatom az volt, »ez a cél­pont, gyerünk, és bombázzuk le a nyavalyást«. (...) Megerősítet­tük a célpontot, aztán hátramen­tem és lehuppantam. A követke­ző dolog, amit éreztem, az az volt, ahogy a négytonnás bomba el­hagyja a gépet - hirtelen megló­dultunk, majd azonnal jobbra for­dultunk, és süllyedtünk 600 mé­tert. Azt mondták, hogy ha nyolc mérföldre leszünk, mire az a do­log elsül, akkor valószínűleg nem lesz baj - ezért az volt a cél, hogy minél távolabbra kerüljünk a robbanástól. A pilótát leszámít­va mindegyikünk fekete védő- szemüveget viselt, de még így is láttuk a villanást, mintha egy vil­lanykörte robbant volna fel a re­pülőben. Hatalmas lökést érez­tünk, és a földre estünk. Valaki azt kiáltotta, hogy »légelhárítás«, de természetesen nem lövedék volt, hanem a bomba lökéshullá­ma. Megfordultunk, hogy lássuk Hirosimát. Ekkor már ott volt fö­lötte a fehér felhő 12 kilométeres magasságig érve.” Theodore Van Kirk kapitány szavai ezek a világtörténelem el­ső atomcsapásáról. A százados a Little Boyt szállító Enola Gay na­vigátoraként szolgált, és - azon­nal rácáfolva egy sokszor előke­rülő tévhitre - tavaly augusztus­ban hunyt el, a bombázást végre­hajtó B-29-es legénységének tag­jai közül utolsóként. Ellentétben az erről szóló legendákkal, sem ő, sem az Enola Gay csapata, sem a Nagaszakit megtámadó Bocks- car legénysége nem omlott össze a bomba ledobása után. A hajó­zó személyzet egyet­len tagja sem lett öngyilkos, öreg­korukban bekövetkezett haláluk pedig nem függött össze az álta­luk végrehajtott atomtámadással. Nem véletlenül. Az Enola Gay pa­rancsnokát, Paul Tibbets ezredest is bevonták a nukleáris fegyver kifejlesztésének utolsó fázisába. Személyesen a Manhattan ter­vet vezető Robert Oppenheimer oktatta ki a pilótát arról, hogy kioldás után 41-43 másodper­cük lesz elmenekülni a helyszín­ről, mégpedig 159 fokos szögben irányt váltva tudják elérni a szük­séges nyolcmérföldes távolságot. Az ezredes a bomba erejéről ennyit jegyzett fel: „Azt mondták, 20 ezer tonna TNT erejével fog felrobbanni. So­hasem láttam még fél kiló TNT-t sem felrobbanni (...) Csak ar­ra tudtam gondolni, hogy pokoli nagy robbanás lesz.” Jacob Beser bombázótiszt - az egyetlen ember, aki mindkét atomtámadásban részt vett - pe­dig így fogalmaz a Hiroshima & Nagasaki Revisited című könyvé­ben: „Semmilyen vitát nem aka­rok hallani az erkölcsről. A háborúból természeté­nél fogva hiányzik az erkölcs. ...egy atombombától senki sem lesz halottabb annál, mint ha egy hagyományos bomba ölné meg.” Arról máig vita folyik a törté­nészek körében, hogy voltak-e valós katonai indokai az Egye­sült Államoknak a támadásra. Az atombombák bevetését elren­delő Harry S. Truman a korábban sosem látott fegyverekkel akarta azonnali megadásra kényszerí­teni a még offenzívában lévő Ja­pánt. A náci Németország szövet­ségeseként harcoló szigetállam Legalább 200 ezer halott A támadás előtt 350 ezres né­pességű Hirosimára ledobott Little Boy a becslések szerint 90-140 ezer ember életét köve­telte, 70 ezer ember azonnal meg­halt, a többiek később, a sugárzás okozta betegségek következtében vesztették életüket. A város még­sem pusztult el teljesen, két évvel a támadás után itt tartották meg a Soha többé Hirosimát! békeün­nepet, amely azóta is Hiro­sima legnagyobb ünnepe. Csúgoku régió legnagyobb városában ma csaknem 1,2 millióan élnek. A Nagaszakira ledobott Fát Man mintegy 80 ezer halá­los áldozatot követelt és to­vábbi 75 ezren szenvedtek sugár­sérülést. A település, amely Japán katolikus központja, Hirosimához Az Enola Gay legénysége, középen a pipával Paul Tibbets parancsnok, mellette jobbra Theodore Van Kirk, a navigátor hasonlóan kiheverte a támadást, ma 430 ezres nagyváros Kijúsú tartományban. Kokura megmenekült Nagaszaki sorsát hetven évvel ezelőtt az időjárás pecsételte meg. mivel az elsődleges cél­pontot. Kokurát süru felhő ta­karta. a másodlagos helyszín fölé irányították a bombát ci pelő gépet. Nagaszakit is fel­hők takarták azonban, ezért a pilóta kétszer is rárepült a cél­ra, de egyszer sem látták sza­bad szemmel a várost. Mivel az üzemanyaguk vészesen fo­gyott, a repülősök egy utolsó kísérletet tettek a küldetés le fújása előtt. Ekkor egy szélro­ham épp akkora „ablakot” nyi­tott a feihötakarón. amelyen a navigator azonosítani tudta a célpontot. így oldották ki végül minden idők legszörriyübb, leg­pusztítóbb fegyverét. ugyanis a második világháború európai befejezése után is kitar­tott, komoly veszteségeket okoz­va a szövetségeseknek, elsősor­ban az USA-nak. Az kétségtelen tény, hogy Ja­pán a második bomba ledobása után hat nappal, 1945. augusztus 15-én megadta magát, de hogy a kapituláció oka a két atomtáma­dás volt-e, máig eldöntetlen. Nem lehet kérdéses, hogy a csapások nagyban hozzájárultak a fegy­verletételhez, miként az is, hogy a Szovjetunió augusztus 8-án ha­dat üzent Japánnak. Egészen ad­dig a japán hadvezetés bízhatott abban, hogy akár alkalmi szövet­ségest is találhat az USA ellen az oroszokban ám a hadüzenettel egyértelművé vált a vereségük. Számos kutató sokkal inkább ez­zel az eseménnyel köti össze a ka­pitulációt, mintsem százezernyi civil brutális lemészárlásával. Közgazdászók sines összhang az eurózóna megítéléséről Cél az euró mielőbbi bevezetése- volt a jelszó alig egy évtizede. Nagyot fordult a világ: akinek még van, az nagyon vigyáz a sa­ját fizetőeszközére, aki pedig át­tért az euróra, az az eurózóna el­hagyásán gondolkodik. Egyesek szerint minden baj oka a közös valuta, de akad, aki még mindig vonzónak találja. Hol az igazság- már ha van egyáltalán. Trencséni Dávid EURÓPA A közgazdaságtan nem egzakt tudomány. Ugyanazon adatokból a szakma két neves képviselője, Róna Péter (egye­bek mellett az Oxfordi Egyetem tanára) és Molnár László (a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigaz­gatója) éppen ellentétes követ­keztetésre jutott az euróval és az eurózónával kapcsolatban. A kezdetekről: 1999. január elsején jött létre a valutaunió. A ma sokat emlegetett Görögor­szág egy évvel később csatlako­zott a zónához, az elmúlt évek­ben pedig Szlovákia és a balti ál­lamok is feladták saját valutáju­kat a közös pénz érdekében. Bár Magyarország nem így indult, a kormány ma nem elkötelezett híve az euró bevezetésének. „Magyarország számára kife­jezetten ideális lenne az euró be­vezetése” - mondta lapunknak Molnár László. Róna Péter né­hány évvel ezelőtt viszont így fo­galmazott: „Tíz éven belül nem látom észszerűnek, hogy Ma­gyarország csatlakozzon az eu- rózónához, tíz év múlva pedig már nem lesz euró.” Molnár most az előnyöket so­rolta: a jelenlegi nagyon ala­csony szinten rögzítené az euró bevezetése a magyar kamatokat, megszűnne az árfolyam-ingado­zás, a pénzünk mögött nem egy sérülékeny gazdaság, hanem a teljes eurózóna állna. Róna Péternél azonban ké­szenlétben álltak az ellenérvek. Szerinte a jelenlegi görög válság egyik legfőbb oka épp az euró. A drachmánál jelentősen erősebb fizetőeszköz drágává tette a gö­rög munkaerőt, így az előállított termékeket. Magyar példán keresztül ér­zékeltetjük a folyamatot: egy né­met autógyár euróbán számol el, akkor is, ha magyar munká­sa forintban kap a hó végén 110 ezres bért. Ez ma, 310-es árfo­lyamon 354 eurójába kerül a be­fektetőnek. Amennyiben erősö­dik a forint, drágul a munkaerő: 250-es árfolyamnál már 440, míg 150-es váltási szintnél 733 euró ugyanaz a bér. E jelenség természetesen fordítva is igaz - Róna szerint épp ezért nyer­tese a valutauniónak Németor­szág, amely erős márkáját cse­rélte gyengébb euróra, így téve olcsóbbá, vagyis még nyeresége­sebbé a termelését. „A nemzeti valuta átváltása piaci árfolyamon, az előző év át­lagán történik, így a belépés után sem változik a munkabér - érvelt Molnár László. - Emellett Ma­gyarországon a termelési költség alig 20 százalékát adja a munka­erő ára, a többit a külföldről be­szerzett nyersanyag és energia te­szi ki. Ezek is stabilizálódnának, ha nem kellene állandóan az eu- rót forintra váltani és vissza.” Róna Péter minden fórumon azt hangoztatta: elhibázott lépés volt erősen eltérő fejlettségi szin­ten álló gazdaságoknak összebú­torozni az euró ernyője alatt. Eb­ben az állításban pedig sok az igazság. A közös pénz beveze­tése ugyanis az önálló monetá­ris (jegybanki) politika feladá­sát jelenti. A valutaunió tagál­lamai nem maguk határozzák meg a kamatszintjüket, a kibo­csátott pénz mennyiségét és ér­tékét - ezt a Frankfurtban szé­kelő Európai Központi Bank te­szi. így a helyi politikai irányítók jelentős eszköztárral szegényeb­bek. Nincs lehetőségük emelni az alapkamatot, amellyel pénzt pumpálhatnának a gazdaságuk­ba, elértéktelenítenék a fizetése­ket - mint történt ez Magyaror­szágon 1995-ben. Bár ezek nem elegáns megoldások, de roppant hatásosak egy krízis - fájdalmas - megoldásánál. A fenti gazdaságirányító esz­közök híján az euró bevezetése olyan, mint ha az utcai kocsi után átülnénk egy Formula-l-es ver­senygépbe: a lendület hihetetlen, de a legkisebb hibát is kegyetlenül megbosszulja az autó. Azokban az országokban, ahol egészségtelen a gazdaság szerkezete, vagy elhibá­zott döntéseket hoz a politikai elit, a közös valuta felnagyítja a bajt, a megoldást is szinte lehetetlen­né teszi - miközben, mint most a görögöknél, zuhanórepülésben a gazdaság, csökkennek a fizetések és emelkedik a munkanélküliség. RnHífe Efc® esSai© eMí (Jteamnia dollarDaibukott Míg az elméleti tudományban ér­vek és ellenérvek csapnak össze, addig a komoly válsággal szem­benéző államokban - ^ mint Görögország és Finnország - egyértelműen a sa­ját valuta feladását és az euró bevezetését tartják a krízisek kivál­tó okának. Alexander Stubb finn pénzügyminiszter a közös pénz­ről kijelentette: „...ez olyan, mint a sportban a dopping, rövid távon segít, de hosszú távon nem előnyös.” Róna Péter ezt az irányt támogatja, szerinte Athén válsá­gának megoldásá­hoz elengedhetetlen a drachma azonnali visszaállítása. „Néhány hete Puerto Rico csőd­be ment - mondott ennek ellent Molnár László. - Az ország hiva­talosan az amerikai dollárt hasz­nálta fizetőeszköznek. A válság és a csőd kapcsán mégsem be­szél arról senki, hogy a dollárral lenne probléma.” * *

Next

/
Thumbnails
Contents