Tolnai Népújság, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-01-25 / 4. szám
2015. JANUÁR 25., VASÁRNAP SZTORI 5 Magyar hentesnél kolbászolt a CNN trend A lacikonyhás étrend legújabb kori divatjáról forgatott az amerikai csatorna Új gasztrotrend terjed Magyarországon, ezúttal az egzotikus ízek helyett azonban a régi hentesek szaftos világába találnak vissza az arra fogékonyak. A sült és főtt húsok, a disznótoros és egyéb finomságok, azaz a talponálló hentesek divatja megállíthatatlanul terjed. A „hentesezés” annyira hozzánőtt Budapest arculatához, hogy már a CNN várost bemutató riportfilmjében is foglalkoztak vele. Braunmüller Lajos Nem hagyhatta ki Budapestet bemutató riportfilmjéből a henteshez járás egyre terjedő divatját a világszerte népszerű amerikai hírtelevízió, a CNN sem. A csatorna egyik arca, a világhírű Anthony Bourdain gasztroműsorában a főváros több hentesénél is forgatott, bemutatva a lacikonyhás étrend reneszánszát. A húsra koncentráló, de ma már kitűnő salátákat is kínáló, változatos hentesvilág valóban felívelőben van Magyarországon, különösen a trendekre mindenkor fogékony fővárosban. Budapesten már se szeri, se száma a jobbnál jobb fogásokat kínáló henteseknek, amelyek akarva- akaratlanul a gyorséttermek konkurenciájává váltak. A korábban egy szűk kör által életben tartott tradíciót egy öt éve indult Facebook-csoport kezdte el népszerűsíteni. Marketingkampányból nőtte ki magát a mozgalom A kezdeményező Máté Dániel, vagy ahogy barátai hívják, Dugó nem tagadja, hogy az ötlet először munkaként indult. A PR-cégnél dolgozó szakember eleinte egy, az Agrármarketing Centrum által 2010-ben indított kampány részeként gondolkodott el azon, hogy a hentesek által kínált étlapot népszerűsíteni kellene. „Az akkori magyar sertéshúskampány keretében indult el az egész. Akkor jött az ötlet, hogy kellene egy fórum, ami összefogja a hús szerelmeseit, és az állandó egészségmániás világban felkarolja a húsimádókat” - mondta el lapunknak Máté Dániel, „így alakult meg a Hentesnél evők baráti köre nevű Facebook-csoport.” A kampány hamar véget ért, az oldal működtetése mindössze egy hónapig volt feladat. Dugó azonban a személyes szenvedélyétől és a nagy érdeklődéstől fűtve tovább folytatta a csoport építését. Ahogy fogalmazott: „itt ragadtam. Mióta megalakult a csoport, nem kapcsolódott hozzá hirdetés, nyereményjáték vagy bármilyen kampány, mára mégis csaknem tízezres tagsága van” - mondta el a kezdeményező. Máté Dánielnek nem volt nehéz dolga, amikor önként kezdett foglalkozni a Hentesnél evők baráti körével, hiszen maga is éli ezt az életformát. „Nem okoz nehézséget rendszeresen beszámolni arról, hogy mely hentesnél mi a legjobb specialitás, hiszen én is látogatom ezeket az üzleteket. Legfeljebb akkor van gond, ha már megettem a rendelt fogást, amikor eszembe jut, hogy ezt megoszthattam volna a Facebookon.” Ami finom, az nem biztos, hogy egészségtelen is A csoport résztvevőinek motivációi nagyon vegyesek. A legfontosabb tényező természetesen az, hogy a henteseknél kapható készételek, sült és főtt húsok, hurkák, kolbászok kétségkívül finomak. Dugó szerint az is igaz, hogy a résztvevőkben van némi dac is. „Létezik az egészségtudatossággal vagy inkább annak túlzásaival szemben egyfajta ellenállás. Ebben magam is részes vagyok, valahol ezt én is szítom a csoporton belül, és a tagok is megnyilvánulnak ebben a témában.” Dugó szerint ennek az is az oka, hogy a hentesnél evés életformáját nem lehet egészségtelennek nevezni. „Én ma már rendszeres hentesező vagyok, hetente két alkalommal biztosan megfordulok egy ilyen helyen, hogy egyek valami finomat. A vegetáriánusok és a vegánok étkezési szokásait leszámítva ugyanakkor nem hiszem, hogy van olyan étrend, amelybe ne férne bele hetente két alkalommal egy szelet jó minőségű színhús, vagy hasonló húskészítmény" - vetette fel Dugó. Dániel ugyanakkor nem a tradíciókat szeretné ápolni. „Mindig örülök, ha valami új jelenik meg a hentesek kínálatában, és az jobb, mint ami korábban volt. Ezzel együtt van, amikor valami hagyományosat kívánok meg, mint amilyen a főtt fejhús.” Bár Dugó nem törekszik hagyományőrzésre, céljai között szerepel a fiatalabb generációk meggyőzése. Sokan nem is tudják, hogy milyen a minőségi hús íze „Arra törekszem otthon is, hogy a gyerekeim ne a felfújt, nitrites húskészítményeket egyék, amelyek mindegyikének ugyanolyan íze van. Azt hiszik sokan, hogy ez a hús íze, és azt hiszik, hogy ezt szeretik" - tette hozzá. A CNN érdeklődésére reagálva Dugó úgy véli: bár minden országban van valami megfelelője az itthoni talponálló hente- sezésnek, a műfaj mégis egzotikumnak számíthat a külföldiek szemében. „Téved, aki azt hiszi, hogy ebből valaha is világtrend lesz, hogy más országokban magyaros fogásokat esznek divatból. A magyar hentesek kínálatából sosem lesz olyan világétel, mint a pho leves vagy a pizza. Ez sosem fog bekövetkezni, magyar vagy budapesti jellegzetességként, színfoltként azonban lehet jól pozícionálni az ilyesmit” - vélekedik a kommunikációs szakember. Leves, hal és sörök a gasztroforradalomban az utóbbi években egymást érik a gasztrodivatok, amelynek révén a közönség érdeklődése és az utcai ételek-italok kínálata, az úgynevezett streetfood is nagyot változott. kezdetben vala a gyorséttermek kínálata, ám ma már a hamburger mellett a gyros is hagyományos étke az utcán- evőknek, ahogy az újra meg újra felfedezett lángos vagy a kürtőskalács. A legújabb trendek Magyar- országon belül leginkább Budapesten tűnnek fel. A keleti tésztaételeket kínáló korábbi helyek után néhány éve a leve- sezők hódítottak. Ezeken a helyeken hagyományos vagy éppen különleges, egzotikus leveseket kínáltak megfizethető áron, így aki az utcán sétálva valami finom és tartalmas forró ételre vágyott, válogathatott a fővárosi helyek közül. ÚJABB KELETŰ, ma is fejlődő divat a halas gyorsételeket kínáló helyek népszerűségének növekedése. Az egyszerű körettel, tipikusan krumplival kínált ■ A hamburgeresek mellett jól megvannak a levesesek és a halasok is a streetfoodos kínálatban. fish and chips jellemzően angol mintára terjed, ám több északi vagy éppen mediterrán ország gyorsan elkészíthető halétele is megvásárolható Budapest forgalmas helyein. de nemcsak ételeket, hanem különleges italokat árusító helyekből is egyre több van. Néhány év alatt fejlődött fel a hazai kézműves sörfőzés odáig, hogy a fogyasztók egyre tudatosabban keresik a különleges, jó minőségű és finom söröket. A kézműves kisüzemek mellett egyre többen próbálkoznak házi főzéssel, van már a minőséget bemutató fesztivál, és érkeznek a nemzetközi díjak is. Budapesten és a vidéki nagyvárosokban egyre több a kézműves sört kínáló söröző, ám a sörfőzést egyre többen művelik házilag is. Igaz, hogy mindez némi tanulást és kísérletezést igényel, de a tárgyi eszközök néhány tízezer forintból megvásárolhatók. Ci Öregedés * „HASZNÁLJA MINDENNAP és JM minden este, rados virág és négy hét múlva ráncai jól láthatóan kisimulnak, a bőre feszesebb és ragyogóbb lesz.” Mint a régi szép időkben - tehetnénk hozzá ehhez az arckrémreklámhoz, amit a neten találtam nem sokkal az ünnepek előtt. Alatta két csú- fondáros kommenttel, amelynek szerzői azt taglalták, nem értik, hogy normális, felnőtt nők hogyan dőlhetnek be ilyen marhaságnak. Hetykén hozzábiggyesztettem, én bizony kipróbálom az arckrémet, ártani nem használ. És rendeltem a kencéből egy csomagot. Jó kis summa volt, tízezer forint- de egyrészt visszaküldési garanciát ígértek rá, másrészt ott sugdosott a fülembe a kisördög: hátha. Mert ilyenkor nem a reklámnak dőlünk be- a reklám csak meglovagolja azt az irracionális vágyunkat, hogy ötvenévesen is úgy nézzünk ki, mint húszesztendős korunkban. persze, nyilván vannak olyanok, akik méltósággal tudnak megöregedni, és nem bánják az évek munkáját az arcukon, a testükön, amit fennen hangoztatnak is. De tegyük a kezünket a szívünkre: úgy általában nem szeretnénk visszakapni a fiatalkori önmagunkat? Ha elnézem a fotókat, amik mostanában készültek rólam, és gondolatban összehasonlítom őket a régiekkel, gyászos érzés tölt el: öregszem. Egy interjúban egyszer azt nyilatkoztam, én elfogadom a múló idővel változó önmagamat, ám e kijelentést azóta felülbíráltam, és be kell vallanom, sajnos nem igaz. Fiatalnak lenni sokkal jobb volt. (Még akkor is, ha ebben mára rengeteg nosztalgia halmozódott fel, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ha újra kellene élnem mindazt, amit akárcsak az elmúlt tíz-tizenöt évben sikerült átvészelnem, nem tiltakoznék-e ellene kézzel-lábbal.) huszonhárom éves, pályakezdő tanárként öreg nyanyáknak láttam a harmincéveseket. Ma pedig, ha valakiről megtudom, hogy annyi, azaz 1985-ös, elcsodálkozom: akkor is születtek emberek? FIATAL koromban minden férfi megfordult utánam az utcán, társaságban körüldongtak - ma csak a 60-70 éves idős urak udvarolnak. A többiek: üvegfalhatás. Azaz, ha elmennek mellettem az utcán, meg sem látnak, ha összefutunk a lépcsőházban, odavakkan- tanak egy száraz csókolomot. Csak éppen azt nem teszik hozzá: mama. Talán azért van így, mert a mi kultúránkban addig nő a nő, amíg fiatal, tehát gyereket tud szülni. Ha túl van a nemzőképes koron, leírják. A legnagyobb bók, amit ötvenéves „szépségként” megkaphat az ember: jól nézel ki. És ezzel be kell érnie. Vannak országok, ahol a nő akkor is megbecsült és körülrajongott tagja a közösségnek, ha teszem azt már elmúlt hetven. plasztikai műtétre mindazonáltal akkor sem költenék, ha lenne rá pénzem, mert ha az ember abba belefog, akkor se vége, se hossza az egésznek, újra és újra meg kell isméteL ni. Másrészt a legügyesebb sebészorvos sem.tudja visszavarázsolni az ember arcára, szemébe a fiatalkori ragyogást, üdeséget, hamvasságot. Úgyhogy maradok, ahogy vagyok, és a szívem mélyén lázadozva tovább öregszem. Egy előnye azonban mindenképpen van az ifjúkori szépség elmúlásának, és ez nem elhanyagolandó. Sőt, megfontolandó: talán ezért mégis megéri. Régen, az ország egyik vezető napilapjánál, ahol dolgoztam, egy szerkesztő barátom keservesen sóhajtozva azt mondta: „Rados, te ezeknek csak egy jó nő vagy.” Azaz írhattam akármilyen remekül, nem számított, mert csak a tetszetős küllemű nőt látták bennem. Mára ez elmúlt, és elismerik a munkateljesítményemet az újságírásban és a szépirodalomban egyaránt. Egy szép nőnek tehát mégiscsak ajánlatos megöregednie?
