Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-09-07 / 34. szám
2014. SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP GAZDASAG 7 Vége a gyógyszeripar aranykorának bogsch Erik Legalább az egészségügyiek elvándorlásának megállításához biztosítsanak forrásokat! A gyógyszeripar számára egyértelműen véget ért az aranykor, ami azonban nem jelenti azt, hogy az iparág előtt ne állna reményteljes jövő - állítja Bogsch Erik. A Richter vezérigazgatója a társaság jövőjét a nemzetközi terjeszkedésben látja, míg szerinte az egészségügy, de az egész ország szempontjából is az elvándorlás megállítása a legfontosabb feladat. Haiman Éva- Az Oroszország elleni embargó szerencsére nem érinti a gyógyszereket, de bármi megtörténhet. Fel lehet-e készülni erre egy olyan cégnél, amelynek legnagyobb külpiaca az orosz?- Minimális az esélye annak, hogy a gyógyszerekre is kivite- § li tilalmat rendeljen el az EU. f Valószínűbbek az orosz piac | védelmét szolgáló intézkedé- J sek. Ezért is nagy jelentőségű I az oroszországi üzemünk megalapítása, majd fokozatos bővítése, amelynek révén immár az ottani értékesítés mintegy 15 százalékát a helyben gyártott készítményekből tudjuk biztosítani, és ez a volumen feltehetőleg tovább nő.- A nyugat-európai terjeszkedés, a latin-amerikai akvizíciók, esetleg a kínai piacra lépés ellensúlyozhatja-e a Richter számára az orosz és az ukrán forgalom visszaesését?- A nőgyógyászati termékek nyugat-európai forgalma fokozatosan nő, meg fogja haladni a 70 miilió eurót. Ez ugyan nem tudja teljesen kompenzálni az orosz, ukrán veszteséget, de Kínában és Latin-Amerika gyógyszerpiacain is növekedés várható.- A Richter magyarországi eladásai az utóbbi években folyamatosan csökkentek, miközben az egészség- és ezen belül a gyógyszeripart „kitörési pontnak” minősítette korábban a kormány, és több stratégiai partnerségi megállapodás is született MA- GYOSZ-tagvállalatokkal.- Szomorú dolog, hogy a tavalyi hazai árbevételünk körülbelül egyharmaddal alacsonyabb A Richter számokban (2014.1. félév, millió forint) ■ Összes árbevétel 174907 ■ Üzleti tevékenység eredménye 19051 ■ Pénzügyi tevékenység eredménye 3870 ■ Adózás előtti eredmény 24180 ■ Adózott eredmény 23128 FORRÁS: A RICHTER-CSOPORT 2014. 1. FÉLÉVI JELENTÉSE Bogsch Erik: az extrém mértékű jogi védettség miatt veszélybe kerülhet bizonyos betegségek ellenszerének kutatása volt, mint a kétezres évek elején, és az árbevételünkből a magyar piac részesedése 30-ról 10 százalékra esett. Összességében a magyar gyógyszerpiac értékében stagnál, de ez a jellemző az egész Európára is. A biztosítók mindenütt szigorúan fogják a költségkiáramlást az egyik oldalról, miközben nagyon nehezen fogadnak be új eredeti készítményt megfelelő áron. Ugyanakkor van egy nagyon erős árverseny, ami sok esetben már ellátási gondokat okoz az olcsó kínai, indiai forrásból származó gyógyszerek térnyerése miatt.- Az a veszély fenyeget, hogy az európai tradicionális gyárak készítményeit kiszorítják az olcsó távol-keleti, ázsiai gyógyszerek?- Ez már nem is veszély, sok tekintetben tény. A legnagyobb gond, hogy miközben egy- re-másra kerülnek forgalomba Európában ellenőrizetlen gyártású gyógyszerek, az európai gyártókat egyre inkább ellehetetlenítik az európai előírások. A pharmakovigilancia (mellékhatás-figyelés és -jelentés) például horribilis összegeket emészt fel, sok esetben teljesen értelmetlenül. Nyilvánvaló, hogy még a több ezer fővel folytatott klinikai vizsgálatok során sem jön ki egy-egy készítmény összes mellékhatása. De szabad-e azért, mert százezer beteg közül 1-nél jelentkezik valami speciális mellékhatás, 99 999 beteget megfosztani egy egyébként hatékony készítménytől? Ez abba az irányba kényszeríti a gyógyszergyárakat, hogy jogilag védjék magukat az esetleges kártérítési perek ellen, amelyek főként az USA-ban jellemzőek. Miközben rendelkezésünkre állnak már azok a diagnosztikai módszerek, amelyekkel ki lehet szűrni azokat a betegeket, akiknek az esetében esetleg felmerülhet egyáltalán speciális mellékhatás. Ez a nagy kutatási költségeket felvállaló cégekre értelemszerűen nagyobb terhet ró, és meggyőződésem, hogy akár az is bekövetkezhet, hogy az ilyen extremitások miatt bizonyos betegségekre egyszerűen nem lesz gyógyszer, mert senki sem fogja vállalni a kockázatot a kutatásra.- Hasonlóan feleslegesen túlzó intézkedésnek tartja, hogy egyedi azonosítóval kell hamarosan ellátni minden egyes doboz gyógyszert?- Ez egy át nem gondolt intézkedés, melyet ahelyett vezetnek be, hogy elzárnák az olyan illegális értékesítési csatornákat, mint például az internet. Az Ön által említett intézkedésnél egyelőre még nincs meghatározva az érintett készítmények köre, de az biztos, hogy ha bevezetik, hihetetlen mértékben növelni fogja a cégek költségeit.- Az iparágat sújtó különadók maradtak, a finanszírozási rendszer továbbra is a rövid távú érdekeket, a megtakarítást tartja szem előtt. Milyen kutatási-fejlesztési tevékenység, beruházás várható el ezek után a hazai gyógyszeripartól?- Korlátozott. Míg a hozzánk hasonló méretű európai cégek, például Spanyolországban, a kutatási-fejlesztési ráfordításaikat nem kis mértékben a hazai eladásokból fedezik, nálunk nemcsak belsőpiac-védelem nincs, de a hazai gyógyszer- ipari vállalatok számára szinte lehetetlen az uniós forrásokhoz való hozzáférés, így jóval nagyobb prioritással bírnak a hazai pályázati rendszeren keresztül elérhető források. A magyar adórendszer a k+f költségeket elismeri ugyan és ez nagyon pozitív, de a pályázati források rendkívüli módon korlátozottak, valamint a pályázati feltételrendszer a gyógyszer- ipari nagyvállalatok esetében sokszor nehezen alkalmazható.- A következő időszakban sem reménykedhet ebben a gyógyszeripar?- Ezt nem tudhatjuk, de bizakodóak vagyunk, mert a tervek szerint az EU is sokkal többet szán majd k+f-re. Kérdés, hogy a központi, úgynevezett brüsz- szeli pénzekből milyen lesz a hozzájutási lehetőség például a Richter számára, mert ez eddig gyakorlatilag zérus volt.- Nemcsak az egészségügyet, de az egészségipart is sújtja az elvándorlás, bár erről kevesebbet hallani. A Richter, amely termékeit részben orvosokon keresztül juttatja el a betegekhez, másrészt aktív k+f tevékenységet végez, komolyan veszíthet, ha nem tudunk érdemben tenni ez ellen.- Az elvándorlás ma az egészségügy legsúlyosabb problémája. Az értelmiség elvándorlása pótolhatatlan veszteséget okoz. Erkölcsi kérdés, hogy erre megoldást találjunk, és én talán mondhatok olyat, hogy ha már a gyógyszertámogatásra nem költenek többet, akkor legalább az egészségügy kapjon több pénzt. Nekem is az a meggyőződésem, mint oly sokaknak, hogy nem lehet halogatni a kiegészítő biztosítás vagy a co-payment bevezetését. Azt az egyensúlytalanságot, amely a gazdasági lehetőségek és a modern technológiák/gyógy- szerek között fennáll, az állami költségvetés képtelen egymaga orvosolni. Ezzel együtt azt a tévhitet, hogy mindenkinek minden jár, ki kellene verni a fejekből. Ebben az összes politikai pártnak konszenzusra kell jutnia.- A gyógyszeripar napjainkban jelentős átalakuláson megy keresztül. Ön hogyan látja az ágazat és ezen belül a Richter közeljövőjét?- Szinte bizonyos, hogy az aranykornak vége, komoly áttörést már nem fogunk tudni elérni. De fülembe csengenek az egyik neves amerikai bank elemzőjének szavai, aki egy konferencián azt találta mondani, hogy „Ha Önök ennyi beteg emberből nem tudnak megélni, akkor jobb, ha abbahagyják”. Vagyis sajnálatos módon azért a betegek száma- főleg az életkor növekedésével - nő, és a gyógyszerekkel nemcsak gyógyítunk, hanem életminőséget is javítunk, tehát a termékeinkre mindig szükség lesz. A Richter jövője szempontjából egyértelműen létkérdés a nemzetközi terjeszkedés. Meg kell tartani a generikus profilt, az jelenti jelenleg a legkisebb üzleti kockázatot. Ugyanakkor a biohasonló termékek piacán is jelen kell lennünk, még ha ez nagyobb befektetést és ezzel nagyobb rizikót is jelent. Emellett pedig a központi idegrendszerre ható készítmények terén továbbra is folytatnunk kell az eredeti kutatást. Ezekből próbálunk egy olyan termékportfóliót összeállítani, amellyel reményeink szerint sikerrel tudjuk továbbvinni a céget a következő tíz-húsz évben is. Egymilliárddal kevesebbe kerül a depresszió kezelése tanulmány Főleg nők szenvednek depressziótól, de az ország keleti részében többen, a nyugatiban kevesebben Az utóbbi két évben nominálisan is több mint egymilliárd forintot spórolt meg az egészségbiztosító a depressziós betegek gyógyszeres kezelésén, döntően az úgynevezett generikus programnak köszönhetően, amely az olcsóbb orvosságok rendelését ösztönzi. Arra vonatkozóan azonban nincsenek információk, hogy az így megspórolt összeget is a depressziós vagy más betegek kezelésére fordították-e - hívja fel a figyelmet a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. Jeskó József a depresszió kezelésének egészséggazdasági értékeléséről írt és az ÍME online szaklap legutóbbi számában megjelent dolgozatában. A téma azért is fontos, mert az Egészségügyi Vüágszerve- zet előrejelzése szerint 2020-ra a depresszió lesz a második leggyakoribb tartós munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés, megelőzve a szív- és érrendszeri betegségeket. A tanulmány szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2007 - vagyis az utolsó válság előtti „békeév” - óta nagyjából 70 milliárd forintot költött a major depresszió kezelésére. Éves szinten a költségek nagyjából 10 milliárd forint körül alakultak, de 2012-ben és 2013-ban a gyógyszerköltségek drasztikus visszaesése miatt érzékelhetően csökkent ez az összeg. Mégpedig Középkorú nők veszélyben úgy, hogy az ártámogatási rendszer ebben a terápiás csoportban nem változott jelentősen. 2009-ben, a gazdasági visszaesés csúcspontján is igen jelentős összeg, több mint 670 millió forint került ki a rendszerből: ennyivel kevesebbet fizetett ki az OEP depressziós betegek fekvőbeteg-gondozására, mint egy évvel azelőtt. Mivel a betegszám eközben gyakorlatilag stagnált, a válság csúcsévében nagyjából kétszázezer forintról 175 ezer forintra esett vissza az egy főre jutó finanszírozás, és a válság előtti szintet 2013-ig még nominálisan sem sikerült elérni. A gazdasági válság mindazonáltal nem növelte a depressziósok számát, legalábbis a diagnosztizált betegek és a kiváltott gyógyszerek dobozszámában ez még nem látszik. Ugyanakkor - mint arra más kutatások rávilágítanak - akár három év is eltelhet a tünetek megjelenése és az első orvoshoz fordulás között. A nemzetközi adatokat is alapul véve hazánkban a teljes népességből minden nyolcadik ember igényelne pszichiátriai szakellátást, a felnőtt nők közül pedig minden hetediknek kellene szakemberhez fordulnia. A depressziótól szenvedő betegek azonban nem egyenletesen oszlanak el hazánk területén: a betegség sokkal elterjedtebb az északkeleti megyékben, illetve általánosságban elmondható, hogy az előfordulás nyugat felé haladva csökken. ■ H. É. Csak elvileg jobb A tanulmány szerint a depresz- szióval küzdők eredményesebb kezelése felé tett fontos lépés, hogy ez év áprilisától szinte minden járóbetegosztályon kérheti a páciens klinikai szakpszichológus segítségét. Más kérdés, hogy a csökkenő orvoslétszám mellett ezt mennyire tudják teljesíteni. A statisztikák szerint ugyanis a pszichiátria is az elvándorlásban leginkább érintett szakmák közé tartozik. 2011-ben a felnőttpszichiátria, 2012-ben a gyermekpszichiátria hivatalosan is hiányszakma lett, és közben a szakápolók száma öt év alatt 691-ről 490főre esett vissza. h * K I
