Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-09-07 / 34. szám

8 INTERJÚ 2014. SZEPTEMBER 7., VASARNAP BEREczKi zoltán Minden szál a zenében fut össze az életében. Úgy érzi, a személyiségére ugyanolyan jó hatással volt az elmúlt két év, mint a karrierjére. Tavaly megnyerte a Sztárban sztárt, most zsűritag lesz. „ENGEM A SZENVEDÉLY ELTET’ Tudni kell akkor abbahagyni és lezárni dolgokat, amikor még teljes szívvel tudja csinálni az ember - ezt vallja Bereczki Zoltán. Az elmúlt két évben meghatározó dolgokat hagyott így abba és új, fontos feladatokat is talált. Most éppen a Sztárban sztár zsűrijében figyeli majd, mit alakítanak a kollégái. Fábos Erika- Ma indul a Sztárban sztár új évada a TV2-n. Kinek az alakítá­sát várja legjobban ma este?- Semmit nem tudok arról, hogy ki kinek a bőrébe bújik majd. A zsűri most az első mű­sor előtt csak a zenéket ismeri, a többi nekünk is meglepetés.- Mivel lehet majd levenni a lábáról?- Azzal, ha elhiszem, amit látok. Azt, hogy ez mozdula­toktól, egy jól eltalált hang­színtől, vagy egy gesztustól hihető, nem tudnám megmon­dani. Valami jól eltalált össz­képet fogok majd keresni a produkciókban.- Tavaly ezt ki is próbálta. Mi volt a legnehezebb?- Azt az 5-6 órát kibírni, amire elkészül a maszk, a fri­zura és az esti megjelenés. Nekem legalábbis az volt a pró­batétel. A többi része az meg jutalomjáték. Jutalom és játék. A feladatok közül Michael Jack­son alakításáért szenvedtem a legtöbbet. Pedig gyerekkorom­ban az egyik kedvenc szórako­zásom volt, amikor azt játszot­tuk, hogy popsztárok vagyunk és a saját ikonjainkat utánoz­tuk. Michael Jacksont imád­tam. A We Are the World-öt rongyosra hallgattam és min­den énekest megpróbáltam el­játszani, de ő volt a kedvenc.- Akkor az egy popos korszak volt?- Popos, rockos, jazzes és komolyzenés. Édesapámnak volt egy fantasztikusan jó íz­léssel összeválogatott bakelit­lemez-gyűjteménye, amiben minden volt, olyan szélsőségek között, mint a Beatles és Geor­ge Benson, vagy Máté Péter és a Beatrice. Ennek köszönhető­en egyfolytában ment a lemez­játszó otthon és már egészen kisgyerek koromban sokféle zenét megismertem.- Ezek szerint a zene szeretete és az, hogy ez ennyire fontos lett az életében apai példa volt?- Nem egészen, annak ide­jén másnak a szülei a kezébe nyomtak egy válogatás kazet­tát, hogy na, ezeket a zenéket hallgasd meg. Nálunk meg úgy volt, hogy megmondtam, mit vegyenek fel nekem a ka­zettámra. Amióta az eszemet tudom, valahogy minden szál a zenében fut össze az éle­temben. Még amikor prózai színházat játszom, azt is dal­lamokon, a ritmuson keresztül értem és érzem meg.- Ehhez képest egy számítás- technikai szakközépiskolába járt. Pedig inkább úgy képzel­tem volna, hogy elvont, hosszú hajú rockerként csak a humán tárgyak érdekelték a gimná­ziumban.- Ehhez képest valóban hosz- szú volt a hajam a középiskolá­ban és éppen a Nirvana miatt. Utóbb kiderült, mekkora mázli volt, hogy oda jártam, hiszen nagyon komoly hasznát ve­szem a mai digitális világban annak, hogy annyira komo­lyan foglalkoztam a számítás- technikával. Pedig már ak­kor is kiderült, hogy a zenén kívül nem érdekel sok más, csakhogy a szüleim nagyon féltettek ettől a világtól és azt akarták, hogy tanuljak valami olyat, aminek a civil életben is hasznát vehetem. Hálás va­gyok édesanyámnak, hogy ezt következetesen kihajtotta be­lőlem.- Miért?- Azért, mert alapból való­ban nagyon humán beállított­ságú voltam, ugyanakkor ah­hoz, amit csinálok, nagyon jó a reál oldal is. Legtöbbször ösz­tönből jönnek belőlem a dol­gok, sok érzelemmel. Vannak helyzetek, amikor fontos, hogy bizonyos távolságból reálisan is képes legyek ezeket meg­ítélni. Mondjuk producerként, amikor hideg fejjel kell dönte­ni valamiről, ami egyébként fantasztikus hatással van rám.- Ha munkáról van szó, maxi­malista?- Szinte minden energiám­mal képes vagyok akarni azt, hogy jó legyen, amit csinálok, de ez nem maximalizmus. Sokkal pontosabb, hogy min­dent csak akkor és addig tu­dok csinálni, amíg erős érzel­mi töltést érzek magamban. Engem a szenvedély éltet.- Mi a kettő között a különbség? J- Talán, hogy a maximalista I embert inkább a hibák érdek­lik, az ellen dolgozik. Ehhez képest én élvezettel csinálom a munkám és azt akarom, hogy olyan jó legyen, amilyen csak lehet.- Onnan jutott ez eszembe, hogy tavaly a Sztárban sztárban a produkciói profin kimunkált- nak, hibátlannak tűntek. Nem az volt az érzésem tőlük, hogy ma este minden jól összejött, hanem az, hogy nagyon kitalál­ta, mit akar és meg is csinálta.- Abszolút így volt. A pró­bákon minden produkciót háromféleképpen megcsinál­tam: visszafogottabban, erő­teljesebb gesztusokkal és úgy valahogy közepesen is. Aztán visszanéztük ezeket a felvéte­leket és eldöntöttük, hogyan a legjobb a hatás a képernyőn. Én pedig, mint valami potmé- tert, beállítottam oda magam és utána már úgy gyakorol­tam. Lépésről lépésre szere­tem kidolgozni azt, ami a szín­padon történik. Presser meg­formálásánál például, mivel teljesen közelről vett a kame­ra, egyszerűen csak ülni kel­lett a zongoránál, Jacksonnál meg egy őrületes show kellett, maximumon.- Az mennyire volt fontos, hogy a végén győzzön és a legjobb legyen?- Úgy vagyok ezzel, hogy aki kimegy a grundra focizni és nem úgy megy ki, hogy gólt akar rúgni, az inkább ne men­jen focizni. Szinte lubickoltam ebben a lehetőségben, amit ez a műsor adott és boldog vol­tam. Miközben mégsem úgy éltem meg, hogy bárkit le aka­rok győzni. A saját dolgomra koncentráltam és hétről hét­re imádtam a munkát, amivel ez járt. Mindenki így volt ez­zel és ettől egészen fantaszti­kus hangulatban, irigység és rossz értelemben vett versen­gés nélkül az egész csapat él­vezte ezt az állati jó játékot.- És akkor mi van, ha mégsem sikerül gólt rúgni?- A pályán is úgy van, akár­csak az életben, hogy nem mindig sikerül elsőre, van úgy, hogy hússzor rárúgom, mire egyszer bemegy. Egyre jobban viselem.- Szólóban más ez, mint csa­patban?- A musicales évek kicsit el­homályosították, de szólóban indultam, arra készültem. Már a színművészeti előtt kluboz- tam a funkyzenekarommal és 2001-ben a Sony Music megje­lentette az első szólólemezem is. Ebbe robbant bele a Rómeó és Júlia sikere, ami kicsit el­sodorta a szólókarriert. Remek korszak volt» ettől függetlenül semmi nem jelent annál na­gyobb élményt, mint egy élő zenekaros koncert. Most, ami­kor az Álomkép lemezemmel saját zenekarral turnézok, szá­momra az maga a felhőtlen és abszolút boldogság.- A Centrál Színházban két prózai darabban is játszik. Ez komoly váltás volt?- A feladatok és a partnerek miatt volt az. Kern Andrással egy színpadon lenni, az min­den alkalommal olyan, mint egy mesterkurzus.- Mit tanult belőle?- Rengeteg mindent, például azt, hogy nem kell betojni a legnagyobbaktól, mert ők a legkedvesebb emberek.- Két éve nagy sikereket hagyott ott az Operettszínházban. Meg­kapta azt, amiért akkor elindult onnan?- Nagyon sok minden volt a szívemben és a fejemben, és úgy érzem, hogy az elmúlt két év igazolta az akkori dön­tést. Friss levegőre, új hely­zetekre, tapasztalatokra volt szükségem. 18 évet töltöttem zenés színpadon, rengeteget dolgoztam. Csendre és egész másfajta pörgésre egyszerre vágytam. Új kollégákat akar­tam megismerni, és nemcsak a karrierem, de a személyiség- fejlődésem miatt is szükségem volt a váltásra. Nem is gondol­tam akkor, hogy ilyen lehető­ségeim lesznek. Mintha a sok kemény munkáért cserébe, most ajándékba kapnám eze­ket a feladatokat.- Hasonló, fontos helyzetekben tudatosan vagy inkább ösztön­ből dönt?- A zsigereimmel. Igyekszem nyitott lenni és észrevenni, Névjegy 1976. május 2-án született. két évig énekelt a Magyar Rá­dió Gyermekkórusában. 2001-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett­musical tanszakán. 2004- BEN zenei producerként is bizonyított: ő készítette az Ope­rett Angyalai formáció hangsze­relését, és az Operettszínház Mozart! című produkciójának CD-jét. 2005- ben Súgó Csiga díjat ka­pott. 2006- BAN Emerton-díjat kapott az év musicalszínésze kategóri­ában. 2007- ben megnyerte a Magyar Televízió „Csináljuk a fesztivált” című műsorát. . 2011- ben részt vett a TV2 Nagy Duett című műsorában, Peller Mariannái a másodikok lettek. 2012- ben és 2013-ban zenei producerként dolgozott a TV2 Nagy Duett című műsorában. 2012- ben a TV2 Megasztár 6 című műsorában zsűritag volt. 2013- ban megnyerte a Sztárban sztár című műsort. több cd-je is megjelent, 5 plati­na- és 8 aranylemeze van. volt felesége SzinetárDóra, egy gyermeke van, Bereczki Zora. mire tanít meg egy-egy hely­zet. Figyelem a gyomrom, és ha valamitől összerándul, azt inkább akkor sem csinálom, ha érdekel. De, ha mondjuk be- leborzongok valamibe, akkor úgy is belevágok, ha félek tőle. Összeszedem a bátorságom és csinálom.- Mihez kellett ilyenfajta bátorság?- Például, amikor kiírtuk a nevünket és kitaláltuk, hogy csinálunk egy duett koncertet az Arénában. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy el­jön 12 ezer ember, és eljött. Ez például egy meghatározó él­mény volt.- Szeptember 20-án lesz az utolsó duett koncertjük Szinetár Dórával. Ezt a döntést hogy hoz­ták meg?- Szép lassan megszületett. Tudni kell abbahagyni és le­zárni dolgokat, még akkor, amikor teljes szívvel tudja csi­nálni az ember.- Az életének ez a szakasza úgy látszik, a lezárásokról is szól. A válásából tanult valamit?- Megtanultam elengedni. Talán ez volt minden tanulság közül a legfontosabb.- Jól érzi már magát?- Igen. A legfontosabb dolog most, hogy a kislányom iskolás lett, úgyhogy nagyon meghatot- tan és büszkén viszem regge­lente. Közben a Sztárban sztár mellett nagyszerű feladataim vannak ebben az évadban. De­cemberben jön a Játékkészítő című zenés akciómese, ami egy nagyszabású színházi produk­ció lesz, tavasszal pedig egy prózai előadás a Centrál Szín­házban, Horgas Ádám rendezé­sében a Lepkegyűjtő. Emellett rengeteget koncertezem, szóval igen, nagyon jól vagyok. * A > I í

Next

/
Thumbnails
Contents