Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-09-07 / 34. szám
SZTORI 5 2014. SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP Fiatal anyuka lett a világ legjobb pecasa walter-barna diána Gyerekkora óta horgászik és egy 80 kilós dajkacápa volt a legnagyobb hal, amit kifogott Idén egy fiatal magyar anyuka a legjobb horgász a világon. Walter-Barna Diana múlt hétvégén, Portugáliában győzött le mindenkit egy 11,5 méteres pecabottal és több mint kétszáz kifogott hallal. Fábos Erika Walter Barna Diána arra nem is emlékszik mikor horgászott először életében, csak arra, hogy alig kilenc éves volt, amikor elhatározta: világbajnok horgász szeretne lenni. Nagyapja és édesapja is szenvedélyes pecásként gyakran mentek ki a vizekhez, sokat vitték magukkal, 1997-ben pedig a bátyja nyert világbajnokságot a válogatottal. Akkor kapott kedvet a versenyzéshez is. Rögtön jól is ment, tízévesen már világ- bajnokságon szerepelt. Aztán öt év válogatottság után inkább a kézilabda felé vette az irányt, de mivel egyre jobban hiányozni kezdett neki a versenyszerű pecázás, 2009-ben ismét elindult az országos bajnokságon, immár a felnőtt nők között. „Ahhoz, hogy valaki kijusson a világbajnokságra és ott egyéniben versenyezhessen, az kell, hogy az országos bajnokságon a legjobbak közé kerüljön és ezzel kiharcolja a válogatottban való részvételt - mondta Walter Barna Diána. - Az egyéni megmérettetés nemzetközi szinten úgy zajlik, hogy két egymást követő napon, négy órán át kell horgászni és aki a legtöbb halat fogja, az nyer. Ezt súlyra összesítik. A világbajnokságon mindkét nap több mint száz halat sikerült kifognom, ami darabra is Walter- Barna Diána a világbajnokságon több száz halat fogott ki a kétnapos verseny ideje alatt jó, de súlyra is az enyém lett a legjobb eredmény. Egy francia és egy olasz versenyzőt sikerült megelőznöm.” A Sorraia folyón tartott versenyen 13 ország 75 versenyzője indult, és Diána taktikája az volt, hogy egy nagyon hosszú, 11,5 méteres bottal a kis halakat igyekezett kifogni, majd pedig a beetetésre később érkező nagyobbakra ment. A magyar nők egyébként jó horgásznak számítanak. Legutóbb 2005-ben Zágrábban Hajdú Lívia szerzett világbajnoki címet, 2008-ban a szolnoki világbajnokságon pedig a magyar női válogatott nyert aranyérmet. Horgászok számára sokféle szakágban rendeznek világ- versenyt. A féderezésen kívül van olyan, ahol csak a pontyra mennek, olyan, ahol csónakból, vagy a partról pergetni kell, de olyan is, ahol nem is fognak halat. A versenyzők ugyanis abban is összemérik időnként a tudásukat, hogy mennyire pontosan tudnak dobni. Olyankor nem is a vízen versenyeznek, hanem az a feladat, hogy a pecabottal egy kis súlyt különböző nagyságú karikákba beletaláljanak. Ebben például tradicionálisan jók a magyar horgászok, sokszoros világbajnokok dobásban. Az elmúlt években a magyar versenyhorgászat igen sokat fejlődött, talán csak a kajakos és a vízilabdás eredmények szárnyalják túl azt a mennyiségű világbajnoki arany- és ezüstérmet, amit a horgászok nyertek. „Az európai eredmények nagyjából a világszínvonalat jelentik, hiszen itt a legerősebb ez a sportág - mondta Walter Barna Diána. - A nők között nincs Európa bajnokság, de a férfiaknál igen és a magyar férfiak nagyon eredményesek Európában, jobbára csak az angol, olasz, holland és belga versenyzők szorongatják őket. Annak ellenére is, hogy Magyarországon nem elterjedt, ami náluk igen, hogy profik a versenyzőik. Vagyis egy-egy nagyobb cég olyan szponzori szerződést köt velük, aminek köszönhetően a horgászaton kívül semmi mással nem kell foglalkozniuk.” Az újdonsült világbajnok amúgy közgazdász, de most egy 21 hónapos kislánnyal foglalkozik, amikor nem horgászik. Igaz, néha horgászat közben is, mivel a kicsi már rendszeresen járja a vízpartot a szüleivel. Ez nem is csoda, hiszen Diana párja is egyéni világbajnok, méghozzá kétszeres. így aztán az is teljesen természetes, hogy ha éppen nem kell versenyre készülni és szabadidejük van, akkor is horgásznak. Pergetnek, ami azt jelenti, hogy különböző műcsalikkal ragadozóhalakat próbálnak kifogni. Ilyenkor persze ők is hobbihorgászok, és akkor a legboldogabbak, ha valami szép, egészséges hal akad a horogra. Dianának eddig a Ka- rib-tengeren sikerült a legnagyobb halat elkapni: egy 80 kilós dajkacápát. Azért persze a hazai terepen jár többet, ott egy 18 kilós ponty a rekordja, amit Maconkán vett ki a vízből. A világbajnokság után pedig még milyen célokról álmodozhat? Egy újabb világbajnoki győzelemről, csak hogy teljesen kiegyensúlyozott legyen a családi éremtáblázat. Tavaly pontyból fogtak legtöbbet a hazai vizeken Hal mennyiség (tonna) Ponty 2248 Keszegfélék és kárász 896,7 Amur 263,5 Süllő és kősüllő 127,2 Csuka 124,6 Harcsa 123,1 Balin 35,1 Angolna 2,7 Márna 23,31 Kecsege 3,4 Pisztráng 0,7 Garda _______34 2013-ban összesen 3 852 tonna halat zsákmányoltak a magyar horgászok. Egymillió horgász országa vagyunk, akik ráadásul igencsak eredményesek HAZÁNKBAN HIVATALOSAN 300 ezren horgásznak, de mivel ez az átlagember számára nem egyéni sport, hanem kikapcsolódás, sokszor inkább családi programnak számít ez a tevékenység. így úgy számolnak, hogy Magyarországon körülbelül egymillió ember rendszeres kapcsolatban van a horgászattal. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 3-5 százaléka horgászik, ami átlagosnak mondható. A hazai pecások arra is büszkék, hogy a horgászat a legeredményesebb sportágak közé tartozik Magyarországon. Az elmúlt tíz évben összesen 19 aranyérmet, 16 ezüstérmet és 18 bronzérmet szereztek válogatottjaink. Európában A skandináv országokban van a legtöbb horgász, Finnországban például - a rengeteg tónak köszönhetően - a lakosság 40-50 százaléka horgászik. Franciaországban is 3-4 millió ember űzi ezt a tevékenységet, de Anglia és Olaszország is horgásznemzetnek számít. Horgászni Magyar- országon megközelítőleg 140 ezer hektár vízterületen lehet. A Nemzetközi Sporthorgász Szövetségnek magyar elnöke van, Szalay Ferenc. 113 kilós harcsa volt a legnagyobb magyar fogás több mint harminc éve jegyzik fel a hazai horgászrekordokat. A krónikák szerint az abszolút nagy fogás egy 113 kilogrammos harcsa volt, amit 2010-ben, a töröcskei tóból fogtak ki. A másik hasonlóan hatalmas kifogott hal egy busa volt, ami 77 kilósra hízott, mire a partra került. A két legrégebb óta fennálló rekord egy 1988-ban fogott 1,8 kilogrammos sügér és egy 1989-ben horogra akadt 6,1 kilós pisztráng volt. az idei esztendőben pontyból és az ezüstkárászból fogtak nagyobbakat, mint eddig bármikor. Pontyból 34,7 kilós, Ezüstkárászból 4,3 kilogrammos volt, amit sikerült kifogni egy profi és szerencsés horgásznak, mindkettőt vissza is engedték. Hogyan lettem becsületes kereskedő? MINDIG CSODÁLKOZOM azokon, akik rados virág unatkoznak, és panaszkodnak, hogy velük soha nem történik semmi. Holott nem csupán maga az élet, hanem az ember saját személyisége is tartogathat meglepetéseket. velem mindig történik valami. Napi szinten is, amin a férjem időnként vidáman, máskor kényszeredetten nevetgél, hogy mellettem aztán nem lehet unatkozni - magyarán egy szusszanásnyi pihenőt sem hagyok szegénynek. A pályám pedig úgy kacskaringózik a legkülönfélébb irányokba, hogy abba nekem is belekáprázik a szemem. Mert hogyan kezdődött? Én csak szerettem az irodalmat, azért mentem magyar szakra. Aztán a diplomával a kezemben csak álltam, mint szamár a hegyen: most mi lesz? Az lett, hogy elszegődtem tanárnak - erre szólt a jogosítványom. Eleinte gőzöm sem volt, mi a fenét keresek a katedrán egy zsák izgő-mozgó bolha előtt, akik a diákjaim voltak, és akiket nekem kellett kordában tartanom. De rákaptam a dolog ízére, és az első tanév után elégedetten állapítottam meg: tanárnak születtem. eltelt még néhány év, és bekövetkezett a váratlan fordulat: ott kellett hagynom a pedagóguskodást. Megint csak bambultam magam elé: most mi legyen? Az lett, hogy beiratkoztam az újságíró-iskolába. Amikor elvégeztem, újfent előttem kunkorodott a kérdőjel: hogyan tovább? Szerencsét próbáltam az egyik országos napilapnál, és hamarosan újságíróvá avanzsáltam. Megállapítottam: úgy tűnik, mégsem tanárnak, hanem riporternek születtem. jött a válság, elvitte az állásomat, mint macska az egeret. Most meg mi a fenét csináljak? Gondoltam egy nagyot, és a szabadúszó sajtómunkásságom mellett elkezdtem írni az első regényemet. Kiadták, én pedig ujjongtam: író lettem! Sajnos hamar rá kellett ébrednem, hogy alkalmazotti állás nélkül az írással összekuporgatott pénz maximum zsebpénz, és ha így megy tovább, mehetek a híd alá. Kitaláltuk a férjemmel: alapítsunk saját boltot, egy könyves webáruházat. Kereskedő lettem. talán ez utóbbi foglalkozás lepett meg leginkább, egészen pontosan az, hogy bármit is képes vagyok eladni. Eddig úgy tudtam magamról, a kereskedői vénám mínusz nullával egyenlő. Az én hozzáállásom az volt: ha valakinek kell valami, jó, de ha nem kell, úgy is jó. Most meg nézem magamat kívülről, és meresztem a szememet. Online marketinget csinálok, weboldalt szerkesztek, reklámblogot írok, kínálgatom az árunkat minél tetszetősebb csomagolásban, azaz szép kis posztok formájában a Facebookon. Még fizetett hirdetést is feladok. És lám, a vásárlók csak jönnek és jönnek. irtó büszke vagyok magamra, amikor egy-egy olyan könyvre fut be rendelés, amit én vettem fel az adatbázisunkba. A múlt héten is volt két ilyen. Diadalittasan mutattam a férjemnek, aki már húsz éve a könyvkereskedelemben dolgozik, hogy lám, milyen ügyes vagyok én. András gyanakodva nézegette a megrendelt könyveket: „kicsit túl olcsónak tűnnek, nem gondolod?” - kérdezte. Kiderült, hogy a kötetek árát egy olyan helyen néztem meg, ahol már eleve kedvezményesen adták őket, és abból számoltam le a mi kedvezményünket. ijedten bámultam a férjemre, és azt nyöszörögtem, kifizetem a kárt, csak ne legyen rám mérges. Ezt a baklövést! - szidtam magamat. „Úgy nézek én ki, mint aki haragszik?” - nevetett a férjem, ^.kkor kissé megnyugodtam, de amilyen tökéletességmániás vagyok, csak bántott a dolog. Hogy lehettem ennyire hülye? Aztán eszembe jutott valami, és megvigasztalódtam. Gyártottam az esetből egy szlogent: becsületes kereskedő a saját kárára téved. * 4 á h k
