Tolnai Népújság, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-30 / 150. szám

2014. JÚNIUS 30., HÉTFŐ INTERJÚ 5 történelem A szultán szigetvári sírhelyét 1692-ben teljesen lerombolták. A Turbéki-szőlőhegyen török kisvárosra bukkantak, amely a sír közelében épült ki. A kutatási projektet a Török Együttműködési és Fejlesztési Ügynökség finanszírozza SZULEJMÁN SZULTÁN SZÍVÉT KERESIK Kitanics Máté (balra) és dr. Pap Norbert (jobbra) a Turbéki-szőlőhegyen beazonosított törökkori rommezőn Képes riportban számolt be a National Geographie a pé­csi Szulejmán Kutatócsoport munkájáról és sikereiről. Az írásban szereplő mindkét kutatónak van Tolna megyei kötődése. Az első három kér­désünkre dr. Pap Norbert, a kutatócsoport vezetője vála­szolt, aki dolgozott a PTE Ily- lyés Gyula Karán, és jelenleg is a Magyar Földrajzi Társa­ság Tolna Megyei Osztályá­nak elnöke. A másik három kérdést a kutatócsoport tag­jának, a szekszárdi születésű Kitanics Máténak, a Pécsi Tudományegyetem doktor- jelöltjének tettük fel. Ihárosi Ibolya- Pontosan milyen török kori ku­tatásokról van szó, kérdeztük dr. Pap Norbertét, a csoport vezető­jét.- Mint ismeretes, Szulejmán szultán 1566-ban Szigetvár mel­lett, a vár ostroma közben hunyt el. Úgy tudjuk, hogy belső szer­veit a sátrában temették el, mi­közben halálát a sereg előtt jó ideig titokban tartották. A sá­tor helyén a későbbiekben, va­lószínűleg az 1570-es évek első felében pazar török síremléket, úgynevezett türbét építettek. Ezt a türbét egy kisebb erőd véd­te, amelyen belül többek között egy derviskolostor, és egy lakta­nya is helyet kapott. Később ott fontos búcsújáróhely alakult ki, amelyhez muszlim hitű zarán­dokok ezrei látogattak el. A sír­helyet 1692-ben lerombolták, gyakorlatilag nyoma sem ma­radt. A későbbiekben többféle legenda is lábra kapott, ma már nem lehet tudni, hogy hol lehe­tett a helyszíne. Kutatásunknak egyik célja, hogy megtaláljuk a mitikus szultáni sírt.- Mi az, amit eddig találtak, felfe­deztek, mi a vizsgálataik újdonsá­ga, érdekessége?- Ami miatt a mi kutatásunk különleges a korábbiakhoz ké­pest, hogy csapatban dolgo­zunk, és többféle módszert, köz­tük a kemény természettudomá­nyok módszereit is alkalmaz­zuk. A kutatócsoport belső mag­ja csak néhány főből áll, ugyan­akkor patológustól a nyelvésze­ken át a geofizikusokig számos szakember segíti a munkánkat. 2013 elején, a kutatások kezde­tekor úgy véltük, a hagyomá­nyos és a modern vizsgálati el­járások ötvözése lehet a leghasz­nosabb, és az eddigi eredmé­nyek alapján úgy tűnik, iga­zunk lett. Szigetvár közelében, a vártól északkeletre, a Turbé­ki-szőlőhegyen sikerült nyomá­ra bukkanunk annak a kisvá­rosnak (törökül kaszabának), amely a sír körül, vagy a sír köz­vetlen közelében épült ki. A tele­pülést, amely az általunk felku­tatott 1680-as, 1690-es évek tér­képein rendre szerepel, Turbók­nak hívták. Minket leginkább az érdekel, hogy miképpen ala­kult ki a szulejmáni sírral össze­függésben épített város, hogyan működött, kik voltak a lakói, kik látogattak el ide. Mindemel­lett természetesen a régészek feladata a csapatban az egykori település maradványainak feltá­rása, hogy ezzel a nagyközönség számára látogathatóvá tegyük a történelmi emlékhelyet.- Ki finanszírozza a nagyszabású kutatásokat és hogyan tovább, ha sikerül megtalálniuk Szulejmán sírját is?- A kutatási projektet jelenleg teljes egészében a török TIKA (Török Együttműködési és Fej­lesztési Ügynökség) finanszí­rozza. A megállapodásunk sze­rint Szulejmán halálának 450. évfordulójára, vagyis 2016-ra kell sikert elérnünk. A hogyan tovább kérdésre ugyanakkor nehéz pontos választ adni. Az biztos, hogy ez már az a dimen­zió, ami török-magyar kormány­közi egyeztetéseket, megállapo­dást feltételez, ugyanis nem ti­tok, hosszabb távon világörök- ségi helyszín kialakításán gon­dolkozunk.- Hogyan sikerült bekerülniük a vi­lág talán legismertebb ismeretter­jesztő-tudományos magazinjába, kérdeztük Kitanics Mátét, a kuta­tócsoport tagját.- Annak, hogy felkeltettük a National Geographie figyelmét, összetett okai voltak. Ezek közül csak egy elem volt, hogy a kuta­tócsoport merőben új eredmé­nyeket tudott felmutatni az el­veszett türbe kapcsán. A nagy­fokú érdeklődés alapját Szulej­mán szultán nemzetközi ismert­sége jelentette, illetve az a misz­tikum, amely a legenda szerint Szigetvár mellett, a sírhelynél arany edényben eltemetett szí­vet körülveszi. A sikernek, ami egyébként nemcsak a mi sike­rünk, hanem a magyar föld­rajztudományé és egyben a Pé­csi Tudományegyetemé is, ter­mészetesen voltak előzményei. Múlt év szeptemberében Szi­getváron konferencia és sajtó- tájékoztató keretén belül ismer­tettük részeredményeinket. A nemzetközi sajtó számos kép­viselője volt ott, a kutatásokkal kapcsolatos hírek az Egyesült Államokban ugyan úgy megje­lentek, mint Törökországban, Ja­pánban, Szaud-Arábiában vagy Tajvanon. A leghíresebb lapok, mint a BBC, a Washington Post cikkeztek rólunk, de a Die Welt is kitűnő írást közölt. Érdekes módon a magyar sajtó később ébredt, mint a nemzetközi, és meg kell vallanom, ez csak a má­sodik alkalom, hogy Magyaror­szágon hosszabban válaszolha­tunk interjúkérdésekre. Visz- szatérve a National Geographic- ra, az ausztrál származású Roff Smith történész-újságíró febru­árban járt nálunk Pécsett. A ku­tatócsoport tagjaitól minden in­formációt begyűjtött, megnéz­Névjegy KITANICS MÁTÉ 1979. OUgUSZtUS 3-án született. Balkán-kutató, a PTE Természettudományi Kar FDI doktorjelöltje, a Japán-Ma­gyar Balkán Kutatócsoport és a Szulejmán Kutatócsoport tagja. Kutatási területe a Kárpát-Bal­kán térség etnikai szerkezete és történeti földrajza. Nős, felesége Peitler Éva, fiai Mirkó és Nenád. te a Szigetvár-turbéki helyszí­neket, tárgyalt török és francia szakértőkkel is. Összesen csak­nem háromnegyed évet szánt a témára. Júniusban elküldték a fotósukat, majd néhány napra rá megjelent a cikk az online fe­lületen. Mivel a National Geog­raphical hamarosan várható egy Szulejmán-szám, így ígére­tet kaptunk egy újabb, papírala­pú megjelenésre is.- Mi vezette a kutatói pályára, mi a feladata a kutatócsoportban?- Gyerekkoromban régész szerettem volna lenni, de vé­gül másként alakult. Amikor Szekszárdról Pécsre kerültem az egyetemre, családfakutatás­sal kezdtem foglalkozni. Koráb­ban is tudtam, hogy a családunk horvát származású, de csak ek­kor kezdtem el komolyabban ér­deklődni a délszláv népek törté­nete iránt. Megtanultam horvá­tul, majd az első diplomám meg­szerzése után Pécsett a történe­lem szakot választottam, a Föld­rajzi Intézetben ezzel párhuza­mosan Balkán-szakértő másod- diplomát szereztem. Ezt köve­tően ugyan itt PhD-hallgató let­tem, így bölcsész gondolkodáso­mat a földrajzos szemlélet jelen­tősen átalakította. Ennek alap­ján mindig igyekszem térben és időben egyszerre látni, gon­dolkodni. A kutatócsoporton be­lüli feladatommal kapcsolatban először azt szeretném leszögez­ni, hogy jelentős a különbség a korábbi, Szigetvár-turbéki ku­tatásokhoz képest. Most ugyan­is nem „magányos” kutatók dol­goznak a rejtély megoldásán. Csapatban dolgozunk, ahol min­denkinek megvan a maga erős­Névjegy DR. PAP NORBERT 1969. június 03-án született. Tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, a Szulejmán Kutatócsoportvezetője. Geográfus, történész, a Balkán és a Kelet-Mediterrán térség kutató­ja. Érdeklődése napjainkban első­sorban az iszlám világra irányul. Nős, három gyermek édesapja. sége, amennyire lehet, segítjük egymást, inspirációt merítünk egymástól. A feladatom egyéb­ként a csapaton belül a 17-18. századi magyar, német, latin és horvát források, illetve térképek felkutatása, elemzése. Ez alap­ján igyekeztem meghatározni a szulejmáni türbe, ezzel együtt a sírhelyet körülvevő erőd helyét, így jelöltem meg a forrásaim alapján a lürbéki-szőlőhegyen a többiekkel együttműködve azt a területet, ahol ezt követően a terepbejáráson a régész kollé­ga beazonosított egy nagy kiter­jedésű oszmánkori rommezőt. A kérdés már csak az, hogy ez a feltehetőleg Turbékkal azono­sítható település és a türbe mi­lyen viszonyban áll egymással? Á jelenlegi kutatási fázisban azt mondanám, hogy a türbe a rom­mezőn vagy annak közvetlen közelében helyezkedik el.- Mennyire volt meghatározó, mennyire fontos az életében Szek- szárd?- Szekszárdon születtem és egészen a gimnáziumi tanulmá­nyaim befejezéséig itt is éltem. Édesapámon, Kitanics Istvánon kívül, aki a földrajzi ismeretei­met alapozta meg, többek között olyan kitűnő szekszárdi tanárok szerepe volt döntő abban, hogy végül a kutatói pályát válasz­tottam, mint Eszterbauer Teréz, Gesztesi Piroska, Nagy László, Gesztesi Enikő vagy éppen az elhunyt Heilmann József. Ami­kor csak tehetem, feleségem­mel és a fiaimmal ma is vissza­térek, meglátogatom szüléimét, de olykor-olykor bátyám, Kita­nics Márk borklubjának is ven­dége vagyok. Számítógép nélkül is jól érzik magukat a gyerekek szünidő A szülők biztosak lehetnek abban, hogy gyermekük jó helyen, jó kezekben van a nyári szünet egészében bátaszék Lovári nyelv és olvasó tábort szervezett a Bátaszéki Ro­ma Nemzetiségi Önkormányzat. Az egész nyáron át tartó foglal­kozásokra azonban nemcsak ci­gány gyerekeket várnak, hanem a város minden iskolását. És nem a tanulás kap hangsúlyt a napok során, hanem az a leglényege­sebb, hogy a gyerekek kikapcso­lódjanak és hasznosan töltsék a nyári szünetet. Hétfőtől péntekig más-más helyszínen, más-más foglalkozások várják őket. Horváth Elekné, Bihari Ilonka programvezető elmondta, hogy hétfőnként játékos módon ismer­kedhetnek a gyerekek a lovári nyelvvel, például mondókáznak, meséket költenek. A keddeket a cigány népismeretnek szánják, a szerda pedig sportnap kirándu­lásokkal, kerékpár túrákkal. A Keresztély Gyula Városi Könyv­tárban csütörtökönként varró, hímző, horgoló foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, míg a péntekért a családsegítő központ felel. Játszóházat és különböző kirándulásokat szerveznek. Bihari Ilonka kiemelte: a tá­bor ötletét is a központ állandó foglalkozásai adták, és igyeke­zett megnyerni a kezdeménye­zésnek a város más szervezeteit is. Partner a művelődési ház, va­lamint a MORZSU Egyesület és a tervek szerint Béda Anita nép­táncot tanít majd az ifjaknak. Vannak állandó résztvevők, ám Fiúk, lányok együtt ügyeskedtek csütörtökön a könyvtári foglalkozáson a csoportok összetétele lényegé­ben napról napra változik attól függően, kinek mire van ideje, de legfőképpen, mihez van ked­ve. - Semmit sem erőltetünk. Ez nem iskola, hanem szünidő - mondta Sági Lajosné, a könyv­tár igazgatója. Tilalmat csak a számítógépre hirdettek. Az intézményvezető úgy lát­ja, nincs sok lehetőség a gyere­kek számára, ezért is különösen fontos a tábor, ami mutatja, nem­csak a világvégén érezheti ma­gát jól az ember. A szülők pedig nyugodtak lehetnek afelől, hogy a gyermekük jó helyen van nap­közben, akár egészen a követke­ző tanév kezdetéig. Bihari Ilonka szerint az egyre növekvő érdek­lődés bizonyítja a tábor létjogo­sultságát, amelynek költségeit a roma nemzetiségi önkormányzat állja. A megvalósítás érdekében 250 ezer forintot különítettek el a szűkös költségvetésből. A prog­ramvezető az együttműködő in­tézmények szerepét is hangsú­lyozta, különösen Sági Lajosné támogatását emelte ki. A könyv­tárigazgató pedig azoknak a bá- taszékieknek mondott köszöne­tét, akik bármilyen csekélység­gel, például a varráshoz felhasz­nálható régi ruhaanyagokkal já­rultak hozzá a munkájukhoz. A tábor emlékezetes pillanata­it egy augusztusra elkészülő sa­ját kiadványban szeretnék ösz- szegezni. ■ H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents