Tolnai Népújság, 2014. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-04-13 / 15. szám

2014. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP SZTORI 5 Sokba került, nem is olcsó a Bubi nyeregben Európa legdrágább közbringarendszere lehet a miénk, de legalább van Ha minden jól megy, akkor most már tényleg nagyon rövid időn belül használatba vehetjük az első almazöld színű közbicikliket. A fővá­ros belső kerületeiben ren­delkezésre álló kerékpárok rövidebb távon jó alterna­tívái lehetnek az autónak, vagy akár a tömegközleke­désnek is. De közbringával járni korántsem lesz olcsó mulatság. Haiman Éva Az ígéretek szerint még eb- g ben a hónapban elindul a MOL 1 Bubi névre keresztelt budapes- 5 ti közbringarendszer, és látva, | hogyan épülnek egymás után s a városban a bicikliállomások, ez akár meg is történhet. Első ütemben 76 helyszínen 1100 ke­rékpárt lehet majd használni a pesti oldalon, a Nagykörúton és a Városligeten belül, Budán pe­dig a Vízivárosban, valamint a dél-budai egyetemi negyedben, valamint a Margitszigeten. Aki nem szeretné rendszere­sen igénybe venni a kerékpá­rokat, annak valamelyik bicik­lis terminálnál regisztrálnia kell magát a bankkártyájával, kifizetni a 25 ezer forintos kauciót, majd ha több mint harminc percig használta a kétkerekűt, a használati díjat is ott, ahol leteszi a drótszama­rat. A közbringákat rendsze­resen használók a személyes regisztrációt követően bérletet válthatnak a MÓL Bubira, aho­gyan a többi közösségi közle­kedési eszközre is. A bérlet ára meglehetősen húzós: 18 900 forint egy évre, 12 500 forint fél évre, amely alapján több portál is úgy kal­kulál, hogy a budapesti lesz Európa legdrágábbá közbrin­garendszere. Az mindenesetre biztos, hogy a jelenlegi, 315 fo­rintos árfolyammal számolva a budapesti évi 60 eurós MÓL Bubi bérlettel szemben Pá­rizsban - ahol már több mint húszezer biciklit lehet bérel­ni - 29 (8600 forint), Német­ország városaiban 36 (10 ezer forint), Brüsszelben 32 (9300 ezer forint), Barcelonában 45 euróért (13 ezer forint) lehet egy éven át használni a közös­ségi bringákat. A hazai díjszabás meghatá­rozásánál persze nyilvánvaló­an azzal is kalkuláltak, hogy a közbringarendszer kialakítása a fővárosnak is csaknem 160 millió forintjába került, jólle­het, a teljes, több mint egymil- liárd forintos fejlesztés döntő hányadát, 85 százalékát uni­ós forrásból finanszírozták. A rendszert ráadásul nemcsak kiépíteni, fenntartani is kell, ráadásul a közösségi kerékpá­rozás Magyarországon abszo­lút újdonságnak számít, így nem lehet előre megmondani, mennyi lesz majd az előre nem tervezhető kiadás (például rongálás, lopás miatt - bár az utóbbi ellen a kerékpárokat adminisztrációs, fizikai és A Bubi története A főváros^nég 2008-ban hozott döntést a budapesti közbringa- rendszer létrehozásáról. Miután megszületett a döntés arról, hogy hetvenöt gyűjtőállomás lesz, és kijelölték azok helyszínét, a fej­lesztéssel megbízott Parking Kft. internetes pályázatot írt ki a rendszer elnevezésére. A több ezer javaslat közül a zsűri ötöt választott ki, közülük az interne­tezők a MÓL Bubit hozták ki győztesnek. 2013-ban lezajlottak a tenderek a kerékpárok és a töb­bi szükséges eszköz gyártására és üzemeltetésre, amit a T-Sys- tems Magyarország és a Csepel konzorciuma nyerte el. Megkez­dődött a speciális biciklik gyártá­sa, elindult, majd 2014 tavaszára be is fejeződött a próbaüzem. elektronikai védelemmel is el­látják, használójuk így elvileg mindig azonosítható.) Mivel egyelőre viszonylag kevés bicikli áll majd rendel­kezésre, viszont a közbringa­rendszer elvileg rövid távokon jelent reális alternatívát az egyébként autóval közlekedők számára, pár óránál hosszabb időre már nagyon nem éri meg igénybe venni a bringákat, így viszont nagyobb lesz az esély arra, hogy akinek szüksége van rá, találjon kétkerekűt a tárolókban. A legmelyebb magyarorszagi barlang álján járták rekord Többéves küzdelem után a kutatók elérték a 275 méteres mélységet a bükki Bányász-barlangban Éppen március 15-én, a nem­zeti ünnepen sikerült az a terv, amit néhány lelkes ho­ni barlangkutató a fejébe vett: lejutottak a bükki Bá­nyász-barlang 275 méteres mélységébe. A kutatást veze­tő Rántó András ezen a héten egy sajtótájékoztatón jelentet­te be, hogy ezzel megszületett az új barlangi mélységi re­kord hazánkban. A Bükki Nemzeti Parkban, Lillafüred és Bánkút között található Bányász-barlan­got az 1960-as évek közepén kezdték el feltárni. A több hullámban folytatott kutatás során 87 méteres mélységig jutottak el akkor a barlangá­szok. A feltárás 2010-ben vett új lendületet: a több barlangász egyesület tagjaiból szervező­dött Szinva Csoport kisebb bontás után új kürtőkre buk­kant - közölte Rántó András. Négy év alatt, idén március 15-én jutottak el az új rekord­mélységig, megelőzve ezzel az eddigi „csúcstartó”, ugyan­csak a Bükkben lévő, 254 mé­ter mély István-lápai-barlan- got - tette hozzá. Sűrű Péter kutatásvezető­helyettes hangsúlyozta, hogy a kutatásnak ezzel még nincs vége. A Miskolc vízel­látásának 20-25 százalékát biztosító Szinva forrásához kapcsolódó Bányász-barlang mélysége ugyanis meghalad­hatja a 400 métert, hossza pedig akár 40-50 kilométer is lehet. A feltárásban szintén részt vevő Nagy Gergely közölte, hogy a barlangászat „nem ma­gányos hősökről” szól, hanem csapatmunka. A Bányász-bar­langban 2010 óta mintegy 30 Több száz méterre a felszín alatt barlangász dolgozott össze­sen 3000-4000 munkaórát és mintegy ötmillió forintot áldozva a kutatásra. ■ Csak engedéllyel! A bányász-barlang a Bükkben található fokozottan védett bar­lang. Nyílása 739 magasan fek­szik. A barlang a triász korabeli mészkőben alakult ki, 1964-ben tárták fel. Hossza 623 méter, mélysége a 2014 márciusi állapot szerint 275 méter, ezzel jelenleg hazánk legmélyebb barlangja. Csak engedéllyel látogatható. Valkó Eszter most rádiózik Nyolc évig volt az RTL Klub arca, de mostanában keveset szerepel a képernyőn Valkó Eszter. Inkább rádiózik.- Nyolc év RTL után a TV2-n tűn­tél fel. Váltottál?- Nagyon kedvesek voltak, elhívtak társműsorvezetőnek, ennyiről van szó. Örültem, hogy a rádiózás mellett csak eszébe jutok a tévés szakmá­nak is. A műsorban tavaszi utazásokról volt szó, utazgat­tunk az országban, és arról beszélgettünk, tavasszal mi­ket lehet csinálni. Az RTL-től is meghívnak néha egy-egy magazinműsorba vendégnek, de ott több éve megszűnt a munkaviszonyom. Minden időszak lezárul, lehet, hogy végleg, lehet, hogy ideiglene­sen - ilyen a tévés szakma. Nem tragédiának fogtam fel, amikor eljöttem az RTL-től, mert mindenkinek kell egy kis pihenőt tartani.- A rádiózás mennyire leterhelő?- Megtaláltam a helyem a rádióban, jól érzem magam a Music FM-nél. Csinálok egy éjszakai műsort - amely min­den hétköznap megy -, hétvé­gén meg egy reggeli ébresztőt. Persze, tudnék többet is alud­ni, de ez így jó. Mellette spor­tolok, futni szoktam, kijárok a Margitszigetre: közel van a rá­dióhoz. Nemrég kezdtem, úgy­hogy egy kör a táv, ami megy.- Korábbi tévéműsoraid közül melyik volt a kedvenc?- Szerettem a Havazint, mert nagyjából ugyanazon csapat­tal mentünk mindig hosszú útra, így összekovácsolódnak az emberek. A játékosblokkot is szeretettel csináltam az RTL-nél, a Reggeliben, mert én abszolút stand-upos vagyok, ha arról van szó. István Dani­val egy évben kerültünk a csa­tornához, nem sokkal később forgott velünk is a Rettegés foka, Argentínában vette fel az RTL Klub, azt is imádtam. ■ Kalmár Csaba Barangolás a piacgazdaságban CSELES NA­GYON ez a piacgazda- rados virág ság, amely a fogyasztói társadalom igényeit hivatott kielégíteni. Azaz olyan em­berek tömegének a vágyait, akik fogyasztanak. Már régen mindegy, hogy mit, lényeg a vásárlás. Az igényeket pedig, mint köztudott, jó ideje mes­terségesen gerjesztik. Az em­bernek fogalma sincs bizonyos tárgyak létezéséről, de ä boltok árulják őket, és ha szem elé ke­rülnek, jaj neked, pénztárca. bemegyek például a hatalmas és népszerű lakberendezési áruházba, mert venni akarok egy faliórát potom 625 forin­tért. Jutányos ár, nemde? Igen ám, de amíg a falióráig, illetve a pénztárig eljutok, különböző dolgok kerülnek az utamba. Egy klassz, csíkos ágyne­mű-garnitúra - nahát, kék alapszínű még nincs nekem, ráadásul ez itt olcsó, zsupsz, tegyünk csak bele kettőt a be­vásárlószatyorba! És nini, itt szép dobozok kínáljál magu­kat, sokkal gusztábbak, mint a papundekli, amelyben most tároljuk az otthoni elektromos kütyüket. Ez is olcsó, kár len­ne kihagyni. Aztán jön a prak­tikus fogkefetartó, a puha és esztétikus házi papucs, a váll­fák a szekrénybe (nem mint­ha nem volna belőlük is egy garmadával a gardróbunkban, tie ezek százszor szebbek), és mire a kasszánál fizetésre ke­rül a sor, a tervezett 625 forint helyett 15 ezer 625-öt perkálok le. Szívom a fogamat, és azzal vigasztalódom, milyen kelle­mes dolog új és klassz tárgya­kat használni. a múltkor a férjem állított haza egy tojásfőző szerken­tyűvel. Háromezer pénzért igazán megérte - mondta, és én egyetértettem vele. A jópofa műanyag kupola alá hét tojást lehet elhelyezni, azok alá pe­dig vizet kell önteni, majd be­dugni az egészet a 220 voltba, és a tojások anélkül megfőnek, hogy elfeledkeznénk róluk, mert az elmés szerkezet a dol­ga végeztével sípol. KÖRÜLBELÜL HÁROMSZOR hasz­náltuk. Mert a művelet után a gépezetet darabokra kell szed­ni, minden elemet egyenként el kell mosogatni, arról nem is beszélve, hogy aprócska kony­hánkban a tojásfőző csakis a kredencben fér el, dobozostul. Rá kellett jönnünk, mégis csak egyszerűbb lábast vagy fazekat használni, ha kemény tojást akarunk enni. szóval az üzletekben roska­doznak a polcok olyan áruktól, amelyekről álmunkban sem gondoltuk, hogy kellenek ne­künk, de amint meglátjuk őket, menten kitudódik, nélkü­lük nem élet az élet. Hogy az­tán meg az tudódjon ki, ezek a tárgyak bizony feleslegesek. viszont számtalan olyasmi akad, ami jó lenne, ha volna, de nincs. Nekem például évek óta van egy világra szóló öt­letem: a jégakkunyaklánc. Egyszer kellene megvenni, árulhatnák különböző kivi­telben, színben, férfiaknak, nőknek, gyerekeknek. Lehet­ne kapni golyókkal, nagyob­bacska gömbökkel vagy apró téglácskákból álló formában, ízlés szerint árusítanának egyszínűt vagy tarkát, olyat, amilyen viselője nyári ruhájá­hoz illik. Milyen jól hűsítené a nyakat, ezáltal az egész testet kánikulában! NA igen. de a jégakku elol­vad, mondhatják erre önök. E problémát küszöbölné ki a jégakkulánccsere hálózat, amely keresztül-kasul besző­né a várost. Minden negyedik vagy ötödik utcasarkon volna ilyen stand, a hűtőpultból cse­kély térítés fejében ki lehetne cseréltetni a már megolvadt belsejű nyakláncot. hát nem zseniális? Én mon­dom, szabadalmaztatnom kellene a találmányt ahelyett, hogy e hasábokon országnak- világnak kitálalom az ötlete­met. De hát én nem vagyok üzletember, abban bízom, akad valaki önök között, aki fantáziát lát a leírtakban, és megvalósítja azokat. S akkor a nyári hőségben már hordha­tom a jégakkuláncot. Mert az nekem kell. 4 P \ A közbringarendszer működtetői bíznak abban, hogy hamar népszerűek lesznek a speciális, zöld kétkerekűek

Next

/
Thumbnails
Contents