Tolnai Népújság, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-03-30 / 13. szám
Hétköznapi hősök kerestetnek kampány a közöny ellen „Nem vagyunk rossz emberek, csak nem merünk cselekedni” 2014. MÁRCIUS 30., VASÁRNAP .; ' ^ _____________ Ö £J I U £%, X ________________________________________ A mozgalom célja, hogy véget vessen a közönynek és rábírja az embereket arra, hogy segítsenek egymáson A stanfordi börtönkísérlet tanulsága, avagy az emberi viselkedés titkai Jót tenni jó - mégsem tesz- szük. Félünk, idomulunk, pesszimisták és kiégettek vagyunk. A Hősök Tere projekt ennek szeretne véget vetni. A civil kezdeményezéshez bárki csatlakozhat, aki hisz abban, hogy sok kicsiny hétköznapi hőstett nagy változásokat indíthat el. Haiman Éva Ha Ön úgy gondolja, nincs semmi közös Lolában, az ismert énekesben, Halácsy Péterben, a Prezi egyik alapítójában, Szervét Tibor színművészben és Sallay Fanniban, a Cakeshop tulajdonosában, nagyot téved. Ők, meg már több mint 120 önkéntes ugyanis mindannyian elkötelezettek abban, hogy a világot, amelyben élünk, egy kicsit mindannyian jobbá tehetjük. Ezért csatlakoztak a Stanford Egyetem professzora, Philip George Zimbardo által elindított Hősök Tere projekthez, amely nem az esőerdők vagy kihaló- félben lévő fajok megmentésével szeretné élhetőbb hellyé változtatni a Földet, hanem csupán azzal, hogy a közönyösség helyett arra buzdítanak: mindenki vegye észre, ha segíteni tud. Nem könnyű ez persze akkor, amikor kutatások szerint az emberek majdnem fele úgy érzi, nem tudja befolyásolni mindennapi dolgait, 84 százalék pedig egyenesen úgy gondolja, senki sem törődik a másikkal. Ijesztő kép ez - mondja Orosz Gábor szociálpszichológus, a magyar- országi Hősök Tere kezdeményezés egyik szakértője, aki azért J gyorsan hozzáteszi: „Nem va- | gyünk rossz emberek, csak nem | merünk cselekedni.” Van, aki = csak nem elég magabiztos, nehezen tudja legyőzni a közönyt, vagy az apátiát. Mások, akik készek lennének megváltoztatni a világukat, sokszor szembesülnek megfélemlítéssel vagy erőszakkal. És vannak univerzális, mindenkire igaz tételek, amelyek, ha tudatosulnak bennünk; könnyebb lesz helyesen cselekedni. Ilyen például, ha tisztában vagyunk azzal, hogy sok esetben automatikusan reagálunk, A hősök Tere kezdeményezés tudományos hátterét a világ egyik legismertebb szociálpszichológusa, Philip Zimbardo, a Stanford Egyetem professzora biztosítja. Híres börtönkísérletét, amelyben azt igyekezett kideríteni, milyen hatással vannak a felvett társadalmi szerepek a viselkedésre, ma a világ tíz legismertebb vizsgálata között tartják számon. Az 1971- ben egy „makettbörtönben” zajlott kísérletben 24 önkéntes egyetemi hallgató vett részt, egy részük a „rabok", másik részük a „börtönőrök” bőrébe bújva. Az azonosulás a szerepekkel annyira jól sikerült, hogy a kísérletet hat nap elteltével le kellett állítani, mert a résztvevők többé nem voltak képesek különbséget tenni az eljátszott és a saját személyiségük között. A tanulság: egy adott szituáció teljes mértékben meghatározza viselkedésünket. az előítéleteinkre hagyatkozunk, vagy azért nem cselekszünk, mert mások reakcióját figyeljük. Ez utóbbi alapvetően azért van, mert mi, emberek mindenekfelett fontosnak tartjuk a csoport elfogadását, és nagyon igyekszünk elkerülni annak az elutasítását, hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy kedveljenek és elfogadjanak bennünket. Ezek a berögzült minták, magatartásformák vezetnek oda például, hogy ha egy földön fekvő embert látunk, inkább gondolunk arra, hogy részeg, mint hogy rosszul van, és többségünk nem is áll meg, hogy megkérdezze, segíthet-e neki. Kutatások bizonyítják, hogy ha tömegben kerül valaki bajba, csupán a járókelők 40 százaléka segít, ha azonban csak egy ember van a közelben, ő 70 százalékos eséllyel lép közbe. A Hősök Tere kezdeményezés, amelynek már a szlogenje is cselekvésre buzdít - „Az vagy, amit teszel” - ezen szeretne változtatni. Halácsy Péter, a Prezi társalapítója, a projekt másik magyar- országi elindítója szerint „ha inspiráljuk a környezetünkben élőket, és megtanítjuk, hogyan váljanak hétköznapi hősökké, pozitív változást indíthatunk el”. Ennek érdekében a következő hetekben, hónapokban gyakorlatias, de tudományosan igazolt programokon keresztül igyekeznek elérni, hogy mindannyian felismerjük azokat a helyzeteket, amelyekben, legyőzve félelmeinket és gátlásainkat, segítséget nyújthatunk másoknak, amelyeken változtathatunk. Intenzív hónapok következnek - mondja Orosz Györgyi, a Hősök Tere társalapítója. Április elején egy Hős Pikniket szerveznek, június 15-én megrendezzük a Helló Hősök fesztivált, június 19-én egy nemzetközi konferencia keretében hívják fel a pszichológus-szociológus szakma figyelmét ezekre a kérdésekre és a lehetséges válaszokra, június 20-án pedig elindítják workshopjainkat, ahol tanárokat képeznek. Addig pedig még tematikus estek és hétköznapi hőstetteket, hősöket gyűjtő online kampány is lesz. Minderről pedig a kezdeményezés közösségi oldalán, vagy a www.hosoktere.org honlapon lehet bővebben tájékozódni. Közös álmok, közös élet KETTŐS LAZban égünk a férjemmel. Ő rados virág webáruházat alapít - eltökélte, a saját lábára áll. Elvégre idestova húsz éve dolgozik a könyvszakmában, ha valaki egy csomó mindent tud a magyarországi könyvkiadókról, a terjesztésről, az olvasókról, na meg nem utolsósorban a könyvekről, akkor az ő. És nemcsak a könyvek címét ismeri, hanem azzal is tisztában van, mi van bennük. FIGYELEM, AMINT készíti elő a weboldalt, telefonál nyakra-főre, jogásszal, könyvelőkkel beszél, futárszolgálatokkal tárgyal. Az én nagy macim, aki tényleg olyan volt, mint a legtöbb ember, aki alkalmazottként dolgozik. Munkaidő végén betette maga mögött az ajtót, hazajött, és következett a tévézés, a számítógépezés, a jól megérdemelt pihenés. Az elmúlt hetekben azonban alig ismerek rá. Elszánt lett és lendületes, akár a bevetésre induló kommandós. mondják, egy férfi általában negyvenéves kora körül lesz sikeres. Ha addig ez nem következik be, akkor soha - léteznek persze kivételek. De úgy tűnik, életem párja nem kivétel: idén nyáron tölti be a negyvenet. Addigra reményei szerint feldübörög a cég, amire valóban minden esély megvan, hiszen párom csak úgy ontja magából az ötleteket. Arra is vannak már tervei, nekem mi lesz a feladatom a vállalkozásban: egyedi szövegeket írni a kiadványokhoz, interjúzni a szerzőkkel, fordítókkal. Nekem való meló, pont az, amihez értek. én pedig a lakásfelújítás lázában égek. Na, nem az OTP szakadt rám, hanem örököltem. így aztán megcsináltatom, amit tudok, kicseréltetem a szétrohadt ablakokat, a papírvékony bejárati ajtót, felújíttatom a már huszonhat éve vacakul összebarkácsolt fürdőszobát, ahol jelenleg bűzölög a lefolyó, leválik a csempe, lóg a falon a mosdó. Gigagardróbot építtetek, hogy végre elférjenek a cuccaink, és télen ne kelljen a nyári holmikat, nyáron pedig a télieket a kamrában tartani. MESTEREKKEL TÁRGYALOK: asztalossal, burkolóval, vízvezeték-szerelővel, klímás szaküzlettel. Járom a boltokat szép kiegészítők után kajtatva. Lehetséges, előző életemben lakberendező voltam, olyan örömmel válogatom össze a szőnyeget, a díszpárnákat, a klassz ágyneműhuzatokat az agyonmosott ócskák helyett. Fogadom a futárokat: ma például egy vadonatúj rattan virágállvány érkezik, olyan, mint egy paraván. A mostani az évek során több helyen elkorhadt. férjemmel nem zavarjuk egymás köreit. Valahogy így beszélgetünk. Én: „úgy örülök ennek a klassz szőnyegnek! És milyen olcsó volt!” Ő: „képzeld, ma tárgyaltam azzal a futár- szolgálattal, és kaptam tőlük egy kedvező ajánlatot.” Én: „a lelki kezeimmel már pakolok be az új gardróbszekrénybe.” Ő: „holnap az összes kiadványt, amit árusítani fogunk, felnyomom a weboldalra. Hadd szóljon!” Szóval jól elvagyunk. Ő a vár külsejét építi, én a belsejét. A mi közös várunkét. Tetszik ez a hagyományos férfi-nő szereposztás: olyan természetes. Sosem gondoltam volna, hogy emancipált nő létemre szimpatizálni fogok vele. I 1 i » * 5 Sugár Ágnes ma is rádiózik A kereskedelmi tévék nem neki valók, de visszatért régi szerelméhez Sugár Ágnes.- Hogy érzi magát a Klubrádiónál?- Én már 2001-ben itt dolgoztam, amikor még nagyon fiatal adó volt: akkor küldtek el először a tévétől. Aztán - bár soha nem voltam aktív politizáló - 2011-ben újra elküldték a közmédiától, és 2012 óta vagyok megint a Klubrádión, ahol van naponta egy komolyzenei műsorom, a Partitúra nélkül, illetve egy portrésorozat is, ahol a Halhatatlanok társulatának tagjait mutatom be. Az első szerelmem a rádió volt, mivel 1987 és 1989 között a Magyar Rádió belpolitikai rovatánál kezdtem, a máig fontos szemléletet ott tanultam meg.- Mivel foglalkozik, amikor nem rádiózik?- Versenysportoló voltam, hosszútávfutó, mostanában egy héten kétszer-háromszor futok, a kutyával gyalogolok napi rendszerességgel, jógázom, olvasok, színházba járok. A lányom Franciaországban tanul filmrendezést, néha meglátogatom. Az életem így átrendeződött, a vele való törődés már nem napjaim része, sajnos. Viszont több időm van olvasni, akár 5-6 óra is egy nap.- Sokat tévézett: melyik műfaj volt a kedvence?- Minden műfajt szerettem: a híradózást ugyan nem próbáltam, de csináltam riportot, magazint, szórakoztató műsort, mindegyiknek megvolt a saját izgalma. A portrékat szerettem, azokban el lehetett mélyülni, ilyen volt a hollywoodi magyarokról készült sorozat. Változatos munkáim voltak, elégedett vagyok a pályámmal. A mai műsorokat nem nézem, csak néha egy filmet, de a kereskedelmi tévék világa távol áll tőlem. ■ K. Cs. eszembe jut, mit összenyivá- koltam tavaly szilveszterkor. „Szegények vagyunk, mint a templom egere, még egy nyavalyás ágyra sem telik, beleállnák a rugók a fenekünkbe!” És tessék, február végén már volt is új ágy, amiről a múltkor be is számoltam önöknek. néha arra gondolok, jól imádkozom. Nemcsak a pénzt illetően - bár régi tapasztalatom, hogy amikor már nagyon nincs, akkor egyszer csak valahonnan jön. De a legnagyobb érték nem a bankjegyekben rejlik, hanem hogy meg tudjuk valósítani az álmainkat, kart karba öltve. És az álmaink éppúgy kiegészítik egymást, mint mi ketten.
