Tolnai Népújság, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-12-15 / 48. szám
5 2013. DECEMBER 15., VASÁRNAP SZTORI Kevesebbet eszünk, többet pazariunk élelmiszer Tudatosabb vásárlással, kevesebb hulladékkal olcsóbb lehetne az ennivaló Évente ezer tonna élelmiszer végzi a szemetesben Magyarországon. Ez 200 milliárd forintnyi veszteség, és 50 ezer forintot jelent évente egy háztartásnak. Amerikában egy lakosra 180 kiló élelmiszerhulladék jut, Afrikában pedig csak nyolc kiló élelmet dobnak el egy évben. Fábos Erika Kárba vész a világon megtermelt élelmiszer mintegy fele, összesen mintegy kétmilliárd tonna - derül ki egy Nagy-Bri- tanniában készült jelentésből. Ennek okai sokfélék, a rossz betakarítási gyakorlattól a helytelen tároláson és szállításon át a szigorú eladási határidőkig, de komoly mennyiség az is, amit maguk a vásárlók pazarolnak el. Hozzávetőleg négymilli- árd tonna élelmiszert termel a világ évente, ennek mintegy 30-50 százaléka - 1,2-2 milliárd tonna - soha nem jut el az emberek gyomrába. Magyarországon háztartásonként száz kiló élelmiszer-hulladék keletkezik egy évben. Bár ez a fogalom meglehetősen tág; a bontatlan konzervtől kezdve a vacsoramaradékon keresztül a konyhai hulladékig beletartozik minden olyan étel, amelyik bekerült az élelmiszerláncba, de nem fogyasztottak el. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület már hét éve dolgozik azon, hogy csökkenjen ez a pocsékolás. Egyik ilyen akciójuk, hogy a szavatossági idő közeli, nem első osztályú, vagy a termeléskor keletkezett élelmiszerminőségű, de hulladékként elkönyvelt veszteséget segít eljuttatni a rászorulóknak. Cseh Balázs, az egyesület elnöke azt mondta: legtöbben nem tudják, hogy az élelmiszer kidobása milyen hatalmas környezeti és társadalmi terhet jelent. Persze nem csupán a háztartások ügye mindez. A mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a vendéglátásban és a kereskedelemben is van veszteség és pazarlás. Egyrészt a fogyasztói elvárások, például hogy mondjuk még karácsony napján is lehessen válogatni a szalonHiába drágulnak az élelmiszerek, nem tanulunk meg spórolni velük: a zöldség-gyümölcs majdnem fele a kukában végzi cukrok közül, másrészt az élelmiszer-biztonsági előírások miatt, amelyek jóval szigorúbbak, mint például az élelmiszerek valódi eltarthatósági ideje. A legnagyobb veszteség persze az, ami a fogyasztóknál keletkezik, főként mert azt tudatosabb döntésekkel minimálisra lehetne csökkenteni. „A világon mintegy egymilli- árd ember alultáplált - mondta Cseh Balázs. - Ha kevesebbet vásárolunk, akkor csökken az összes kereslet, és ez hozzájárul az élelmiszer árának csökkenéséhez. Ez pedig lehetővé teszi, hogy azok is hozzájussanak az élelmiszerhez, akik eddig nem tudták megfizetni. Az élelmiszer-hulladék csökkentése tehát olcsóbbá teszi az ennivalót, ezáltal hozzájárul a szegénység csökkenéséhez. A pazarlás Cseh Balázs szerint nemcsak anyagi, hanem kulturális kérdés is, ugyanis az élelmiszerek erkölcsi értéke alacsonyabb a fiatal generáció esetében, mint például a világháborút is átélő idősebbek körében. A családoknak ugyanakkor nehezebb dolguk van, ha újra szeretnék hasznosítani fel nem használt készleteiket. Arra minden bizonnyal még várnunk Öt tipp a pazarlás ellen 1. mérje meg, mennyi élelmiszert dob ki! 2. tervezzen, gondolkodjon előre: milyen étkezések lesznek, hányán lesznek, lesz-e ideje főzni, mit szeret a család? Csak azt vegye meg, ami biztosan elfogy! 3. fagyasszon le minden olyan romlandó élelmiszert, amit nem tud időben felhasználni! 4. RENDSZERESEN VIZSGÁLJA ÁT a kamrát és a hűtőt! Használja fel a közeli lejáratú termékeket! Használja fel a maradékokat is, varázsoljon belőlük új ételt! 5. ha nincs más lehetőség, és ki kell dobni, legalább komposztáljon! Forrás: esélytazételnek.hu kell, hogy a szelektív hulladék- gyűjtők között találkozhassunk élelmiszeres konténerrel is, így marad a tudatos vásárlás és tárolás. Gondolkodjunk előre, miMiből mennyit dobunk ki? Zöldségek, gyümölcsök 42% Gabonából készült termékek 38% Húskészítmények 22% Tejtermékek 20% Forrás: Élelmiszerbank Egyesület Luxuskukázás már nálunk is már Magyarországon is vannak tagjai a luxuskukázás elnevezésű mozgalomnak, ami Európában régóta működik. A „free- gan”-ek főként a piacokon zárás előtt, illetve az élelmiszerboltok kukáiból gyűjtik össze a megmaradt, de még fogyasztható állapotban lévő élelmiszert. Sokan saját fogyasztásra gyűjtenek, de az sem ritka, hogy jótékonysági célra használják fel, sok esetben rászorulóknak, esetleg hajléktalanoknak főznek belőle. lyen étkezések lesznek, hány ember fog enni. Nézzünk körül a kamrában és a hűtőben, hogy a szükséges alapanyagok közül mi van otthon. Ennek alapján készítsük el a bevásárló listát és azt szigorúan tartsuk is be a boltban. Rendkívül fontos, hogy a hazavitt élelmiszert megfelelően tároljuk, mert különben gyorsan megromlik és mehet is a szemétbe. Amiről tudjuk, hogy nem fogy el, fagyasszuk le, mert a hűtőgép megvédi az élelmiszereket a kidobástól. Főzés előtt vizsgáljuk át a hűtőt és mindig azokat az alapanyagokat használjuk, amelyek lejárata már közel van. Az sem baj, ha az élelmiszer szemre már nem tetszetős. A fonnyadt zöldség levesbe még éppen jó, a megbámult gyümölcsökből remek turmix készíthető. Tavaly egy főre vetítve 181 ezer forintért vásároltunk élel- nliszer termékeket. Ez 2011- hez képest azt jelenti, hogy az összes fogyasztási kiadáson belül az aránya minimálisan - 0,2 százalékponttal - nagyságMinimálbér a kukába HÁZTARTÁSONKÉNT CSAKNEM egy mázsányi élelmet dobunk ki a szemétbe egy év alatt. Ha egy kiló élelmiszer átlagosan 500 forintba kerül, akkor évi 50 ezer forintnyi megy a kukába egy-egy családban, ami megközelíti a nettó minimálbér - 64 ezer forint - összegét. A boltokban is rengeteg élelmiszert kénytelenek hulladékként kezelni, ennek mennyisége megközelíti a 4 ezer tonnát évente. Utóbbi oka elsősorban az, hogy lejár a termékek eltarthatósági ideje. Nyugat-Eu- rópában és Amerikában négyszer annyi élelmiszer végzi a kukában, mint hazánkban. rendje pedig 3,6 százalékkal csökkent. A magas, 7,3 százalékos árnövekedés az olcsóbb termékek vásárlására ösztönözte a háztartásokat. „Az élelmiszerek, illetve napi cikkek forgalma az eladott áru- mennyiséget tekintve együttvéve 8 százalékkal csökkent 2007-től napjainkig, miközben csaknem 700 milliárd forinttal többet hagytak az áruházak pénztáraiban a vásárlók, - mondta Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnöke. Az árakat minden időszakban más termék húzta felfelé. Tavaly a 12 százalékkal dráguló sertés- és marhahús, a 36 százalékkal dráguló tojás, míg az előző évben az étolaj, a liszt, a cukor és a burgonya ára emelkedett az átlagosnál jelentősen nagyobb mértékben.” A szervezet elemzése szerint az élelmiszerpiac szinten maradásának egyik legfontosabb feltétele, hogy a mezőgazdasági alapanyagok, valamint az élelmiszeripar árai ne emelkedjenek túlzott mértékben, ennek nyomán pedig a fogyasztói árak növekedésének üteme mérséklődjön, ne legyen 4-5 százaléknál nagyobb. Hiába a pazarlás, a KSH adatai szerint az elmúlt húsz évben szinte minden élelmiszerből kevesebbet fogyasztunk. A fogyasztás a leginkább drámaian a 90-es évek közepén esett visz- sza, azóta stagnál, illetve folyamatosan átrendeződik az olcsóbb áruféleségek irányába. Megéri-e jónak lenni? SOKUNKAT ^ arra nevel- mM AI tek, hogy rados virág jók legyünk - vagy legalábbis ne legyünk rosszak. Vonatkozott ez a tanulásra, a magatartásra, a másokkal való bánásmódra. Ötöst kapni, rendesen viselkedni, nem bántani senkit, nem hazudni, nem lopni, sőt segíteni - nevelőink ezt tekintették természetesnek. A dicséret mindig következmény volt, nem pedig előzmény. Olyasmi sosem hangzott el, hogy „ha jó leszel, kapsz csokit” vagy „ha jeles bizonyítványt hozol haza, ilyen-olyan jutalom üti a markodat.” Ami rendjén is van, hiszen ha valaki azért jó, mert ezt diktálják az érdekei, mi tartja majd vissza, hogy rossz legyen, ha éppen az vezet a célja eléréséhez? a héten vitába keveredtem két ismerősömmel. Azt állították, a jó embert a többiek kihasználják, ezért keservesen meg lehet bánni a jó cselekedetet. Következtetés: jónak lenni nem éri meg. Lehet, sok igazság van ebben, amit számos példa igazolni látszik. De vajon a rosszat nem lehet-e ugyanúgy megbánni, sőt, talán még inkább? Ki garantálja, hogy ha rosszat teszünk, nem vásik bele a fogunk a dologba? És itt most nem a pszichopatákról beszélek, akik képtelenek bármit érezni embertársaik iránt, hanem teljesen normális személyekről. tegyük fel, hogy kockán forog az állásom, amelyet úgy tarthatok meg, ha bemószerolom egyik kollégámat. Választhatok: vagy nem mártom be őt, és az utcára kerülök, vagy bemártom, és nyugodtan csücsülhetek tovább az íróasztalnál. Igen ám, de akkor a kollégát rakják ki az utcára, ami az én lelkemen fog száradni. A kérdés tehát az, melyik döntéssel vagyok képes inkább együtt élni. Vegyük az első változatot: nem mószero- lom be, kirúgnak, veszélybe kerül az egzisztenciám. Igen ám, de nem csupán egyetlen munkahely létezik a világon, van tehát esélyem, hogy találjak másikat. (Persze elvben az is lehet, hogy nem találok, és mehetek a híd alá.) VAGY MEGFÚROM a kollégát, Ő kihullik a képből - akkor viszont nyugodtan nézek-e tükörbe? Tételezzük fel, hogy igen, mert azzal indoklom a döntésemet: valamiből ki kell fizetnem a számláimat, és ennem is kell. Ténykedek tovább a munkahelyemen - de ugyanolyan maradtam-e, mint amilyen korábban voltam? Vélhetően nem, hiszen, amint a magyar nyelv találóan kifejezi, folt esett a becsületemen. A morálfilozófusok egyöntetűen osztják a nézetet: a lélek ilyesfajta besározódását nem lehet szárazon megúszni. Általános tapasztalat, amit a népi bölcsesség állít: a lejtőn nincs megállás. Jön a következő válság, és nekem megint ki kell találnom valamit, hogy én kerüljek ki belőle győztesen. Bármi áron. Lehet, még nagyobb rosszat fogok valaki ellen elkövetni. Márpedig ha ez sokáig így megy, annak eredménye egy önző, cinikus, kiégett ember. Kérdés, jó-e ilyennek lenni. ha gyakorlatiasan nézzük, optimális megoldás nem létezik. így is, úgy is megsínylem a dolgot: ha nem mószerolok, és kirúgnak, azért, ha pedig mószerolok, miáltal besározó- dom, azért. Mindez felvillantja a következtetést: az életnek szükségszerű eleme a tragikum. A különbség talán az, hogy ha nem teszek rosszat, akkor e tragikumot előre vállalom, ami némi tartást kölcsönöz; ha viszont rosszat teszek, átmenetileg győztem ugyan, hosszú távon viszont utólag szembesülök azzal a bizonyos tragikummal. Akkor, amikor talán már késő. a fentiek persze puszta filozofálásnak tűnhetnek a farkastörvények fényében. Az a tény mindenesetre elgondolkodtató, hogy a halálos ágyán, amikor az embernek mérlegre kerül az élete, az érintett a rossz cselekedeteit szokta megbánni. A jókat sohasem.
