Tolnai Népújság, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-11-24 / 45. szám

5 2013. NOVEMBER 24., VASÁRNAP SZTORI Vadászni kell a spermadonorokat férfigondok A meddőség sokszor még mindig tabu, pedig a férfi éppúgy lehet az oka A megtermékenyülés pillanatának illusztrációja. Magyarországon minden ötödik pár csak nehézségek árán tud gyermeket nemzeni. A merevedési zavarok vagy a prosztataproblémák nap­jainkban már nem számíta­nak tabutémáknak. A férfi meddőségről viszont még a 21. század elején sem szívesen beszélnek, pedig vizsgálatok szerint az erő­sebb nem egyre rosszabb minőségű örökítő anyagot produkál. Haiman Éva Nem csak kevesebb, de las­sabb és gyengébb minőségű is napjainkban a nemzőkorú férfiak hímivarsejtje, mint az előző generációké. A sperma­vizsgálatokon ma tíz mintá­ból jó esetben egy, de inkább 15-ből egy bizonyul megfe­lelőnek, míg 10-15 évvel ez­előtt még 10-ből 2-4 mintára is igaz volt ez az állítás. Ma- | gyarországon minden ötödik | pár csak nehézségek árán tud f gyermeket nemzeni, a siker- s telenség hátterében az esetek 40 százalékában a nő, ugyan­ilyen arányban a férfi, míg 20 százalékában a felek közös problémája áll. Ezért sem helyes - mond­ja Papp György professzor - a reklámok hatására a férfiak egészségi gondjait kizáró­lag a merevedési zavarokkal vagy a férfiklimaxból faka­dó prosztataproblémákkal azonosítani. A férfiak nemző és szexuális képességével, változó korával foglalkozó tudományágnak, az androló- giának a legismertebb hazai képviselője arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a sikertelenül próbálkozó pároknál mind­két fél kivizsgálása fontos. Különösen, hogy hormonké­szítményekkel, mikrosebé- szeti beavatkozásokkal vagy műtéttel nagyon sok problé­ma orvosolható, és a férfiak apává válhatnak. Ez csak egyetlen esetben lehetetlen, ha sérülés vagy betegség mi­att a here egyáltalán nem ter­mel spermiumot. Ilyenkor az örökbefogadáson kívül egy megoldás kínálkozik arra, hogy a párnak gyermeke le­gyen: a mesterséges megter­mékenyítés spermabankból származó örökítőanyaggal. A jogszabályok jelenleg er­re csak anonim módon adnak lehetőséget, a jövendő szülők tehát nem ismerhetik meg a biológiai apát, és egyáltalán nincs rá lehetőség, hogy úgy válogassanak közülük, mint egy katalógusból. Viszont szá­mos információ rendelkezé­sükre áll a választáshoz - tá­jékoztat az első magyar sper­mabank, a Krio Intézet igaz­gatója, Balogh István. A külső jegyeken - arcforma, magas­ság, súly, hajszín - kívül be­állítottságát (humán, reál), csillagjegyét, - ha megadja - vallását, vagy például azt is meg lehet tudni, hogy meddig éltek a felmenői. A foglalko­zását, vagy az IQ-ját viszont titokban tartják, annak elle­nére, hogy a donoroknak még az érzelmi intelligenciájukat is megvizsgálják, mielőtt le­hetőséget kapnak arra, hogy mintát adjanak. Ez egyébként, mondja Ba­logh István, korántsem olyan egyszerű, mint azt a laiku­sok képzelik. A törvény egy­részt jelenleg csak a 18 és 35 év közöttiek számára biz- J tosít lehetőséget arra, hogy s spermadonorok legyenek. A kor azonban még csak az el­ső szűrő: a jelentkezőnél elő­ször is hímivarsejt-analízist, majd andrológiai vizsgálatot A férfi meddőség hátterében betegség, genetikai és életmód­beli ok egyaránt állhat. A foko­zódó stressz, az egészségtelen, mozgáshiányos életmód, a kör­nyezetszennyezés, a tartós gyógyszerhasználat, a dohány­zás, az alkohol, a drog mind közrejátszhat ebben. A magas végeznek, ezután vírusokat, baktériumokat keresnek a szervezetében, mert nem hor­dozhat szexuális úton terjedő hőmérséklet, amelyet például a szűk nadrágok okoznak, ki­fejezetten ártanak a spermiu­mok keletkezésének. Nem vé­letlenül kerültek a herék a has­üregen kívülre, az ivarsejtkép­zés ugyanis a testhőmérséklet­nél alacsonyabb hőmérsékletet igényel. kórokozókat. A mikrobioló­giai teszt után jön a genetikai vizsgálat, amelynek során azt nézik meg, hogy ismert Öngondoskodóknak Is a spermabankok nem csupán donorok spermiumait őrzik, itt bárki elhelyezhet mintát, aki úgy gondolja, később szüksége lehet rá. Főleg azok, akik vala­milyen komolyabb műtét, eset­leg sugárterápia előtt állnak, és emiatt veszélyben forog a nemzőképességük. A kivizsgá­lással, spermaanalízissel együtt az első éves tárolási díj 89 ezer forint az egészségesek, 69 ezer forint a hererákon kívül bármilyen betegségben szenve­dők, míg 29 ezer forint a rosz- szindulatú heredaganatosok számára. Ezt követően évi 15 ezer forintért bármeddig meg­őrzi a spermiumot a bank. az 1998-ban megnyitott Krio Intézetben az elmúlt majdnem 15 évben nagyjából 25 ezer mintát tároltak már, amelyek felhasználásával eddig több mint 2500 gyerek született, évente 600-800 mesterséges megtermékenyítéshez adnak mintát. Egy kis biológia A férfiak ugyan akár 70 éves korukig nemzőképesek, de aho­gyan a nőknél fogy az életkor előrehaladtával a petesejt, az ő esetükben is ez történik a hím­ivarsejttel. Negyvenötéves kor­ra már a fiatalkorinak a fele a termékenyítőképes spermium, és idővel mind nehezebben is mozognak. De a spermiumban található örökítőanyag, a DNS állomány is romlik, ami éppúgy magában hordozza a magzati kromoszóma rendellenességek veszélyét, mint a nők esetében a kései gyermekvállalás. genetikai betegségek előfor­dulnak-e az illetőnél. Végül még pszichológiai vizsgála­ton, értelmi és érzelmi intelli­gencia-teszten is átesik a po­tenciális donor, többek között, hogy kiderítsék, nincs-e vala­milyen titkolt pszichés prob­lémája. A legtöbb jelölt bizony már a legelején elvérzik, mert nem rendelkezik elegendő vagy megfelelő minőségű spermiummal. Annak elle­nére, hogy a jelentkezők 95 százaléka 25 év alatti egye­temista vagy főiskolás, akik főleg azért a 15 ezer forintért vállalják ezt a procedúrát, amit a mintaadásért kapnak. „Ma már szinte vadászni kell a donorokat” - fogalmaz az igazgató, és hogy mennyire komolyan beszél, azt az is alá­támasztja, hogy az intézet kü­lön honlapot indított a poten­ciális donorok számára „Kell a spermád” néven. A donorra szoruló párok­nak, illetve egyedülálló nők­nek (akik, ha elmúltak 35 évesek és normál úton bizo­nyítottan nem lehet gyere­kük) egy mintáért nagyjából 40 ezer forintot kell fizetniük. Az igazgató tapasztalatai sze­rint a házaspárok rendszerint olyan donort választanak, aki hasonlít a leendő apára, az egyedülálló nők viszont egy idealizált képet keresnek. Je­lenleg tízes nagyságrendű „apajelöltből” választhatnak, de ez a szám folyamatosan változik, mert egy-egy donor mintáit maximum négy ter­hesség létrehozásánál hasz­nálják fel. Fagyasztóüst a spermabankban Amivel árthatnak maguknak a férfiak Humorérzék, katarzis, művészsors A EGYRE INKÁBB úgy látom, ennek az or- rados virág szágnak nincs humorérzéke, vagy ha van, vészesen fogyat­kozik. (Tisztelet a kivételnek.) A humorérzék az a képesség, hogy például egy jelenet láttán el tudunk attól vonatkoztatni, és felismerjük benne a vicces visszásságot, amely jellemző ránk. A humor megmutatja, milyen komikusak vagyunk valójában. Ilyenkor szoktunk nevetni titkon önmagunkon is - ez a katarzis egyik formája. Minél kifinomultabb a humor, annál nagyobb elvonatkozta- tási képesség kell hozzá. Az irónia, azaz a finoman csípős, esetenként szintén nevetésre ingerlő gúny hasonlóan mű­ködik. aki viszont egy az egyben veszi a jelenetet, az nem fog nevetni, így a katarzis, azaz a feloldódás nála elmarad. Már­pedig arra mindnyájunknak szüksége van az életünket szétziláló, rengeteg feszültség közepette. A humorérzék nél­küli ember a jóízű röhögés he­lyett inkább bajainak keserű levében fortyog, és sebzettsé- gében előbb-utóbb nekitámad valakinek. A humorérzék hiá­nya rendkívül veszélyes dolog. hogy miről jutott mindez az eszembe? A sokoldalúan tehetséges, általam nagyra becsült író és költő, Karafiáth Orsolya legújabb könyvének a kisfilmjéről. Benne az Orsolya alakította szereplő csak zabái és zabái, majd a végén mohó harapásokkal magába tömi sa­ját pillecukor-babamását. nem nagy ördöngösség kita­lálni, mit üzennek e képsorok: evésközpontú világunkban mi is zabálunk és zabálunk, kép­telenek vagyunk abbahagyni, így aztán hízunk, dagadunk, majd' kipukkadunk. Az étke­zés többé már nem funkcioná­lis cselekvés, amely arra szol­gál, hogy a testünket tápláljuk, hanem kártékony függőség. A szorongásunkat próbáljuk csillapítani vele. A művész a társadalmi jelenséget mutatja meg, figurázza ki, humorosan, sőt, ironikusan sarkítva: ha cukorból lennénk, talán még önmagunkat is felfalnánk. erre hogyan tálalja a jelenetet az egyik sajtótermék? Ahe­lyett, hogy eligazítaná a kö­zönséget a látottakat illetően, azt írja, „Karafiáth Orsolya a saját cicijét harapdálja”. Nem csoda, ha egy ilyen címet vi­selő cikk alatt humorérzék nélküli országunkban csak úgy hemzsegnek az írót ci­kiző, sértegető kommentek. Mindezt azért, mert nem tör­tént meg a nevetéshez szük­séges elvonatkoztatás. Nem vették észre, hogy a jelenetet játszó szerző nem önmagával azonos, hanem a regénye ka­rakterével, a pillecukorbaba pedig jelkép, idegen szóval szimbólum. persze Orsolyának nem ez az első akciója, amivel kiveri a biztosítékot. A parókáival, a jelmezeivel, az extravagáns öl­tözködésével, az előadásaival külföldön ő lenne az irodalmi Lady Gaga. De ez nem Ame­rika, hanem Magyarország, ahol az eredetiséget nem divat díjazni, és ahol, ha valaki egy fejjel kimagaslik a tömegből, nem lábujjhegyre állnak mellette, hanem levágják a fejét. Itt nem használatosak az olyasfajta szavak, mint „eredeti”, „tehetséges”, „krea­tív”, „különleges egyéniség”, amelyek pedig a jó művész ismérvei. Mifelénk őrá olyan jelzőket aggatnak, hogy „meg­osztó”, „elvont”, „deviáns”, „nem komplett”. Nálunk a kitaposott út szent és elhagy- hatatlan - még akkor is, ha a szélét és a valóban tilalmas kerítést tekintélyes távolság választja el egymástól. pedig jó volna végre tudo­másul venni: egy művész sosem fog együtt menetelni az átlaggal. Sajnálom, kedves polgártársaim, a művész min­dig is „elvont” lesz, mindig ki fog lógni a sorból. Ez ugyanis a dolga. Az ő helye abban a bizonyos zónában van - a kita­posott úton elpusztulna, azaz nem alkotna többé. És akkor ki ajándékozna meg minket a katarzissal? i T

Next

/
Thumbnails
Contents