Tolnai Népújság, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-09-15 / 35. szám
2013. SZEPTEMBER 15., VASÁRNAP SZTORI 5 flHHH msmmm Kapuzárás előtti nosztalgia vidám park A városligeti szórakoztató központ már régen túl van fénykorán 1950 óta ismerjük Vidám Park néven a városligeti vurstlit. Már csak két hétig látogatható. A bezárás előtti utolsó hetekre igyekszik meghívni minden nosztalgiázót a fővárosi Vidám Park egy kis nosztalgiázásra. Az óriáskerék és a körhinta megmarad, a többi játékra még nem jelentkezett vevő. Tér Diána 4900 forint a belépőjegy. De a benzinnel működő játékok és a céllövölde csak külön díjazásért vehető igénybe. Hát, nem túl jó kezdés egy intézménytől, amelyik most éppen végleges bezárásra készül. Ha az okokat keresnénk, egyet már találtunk is. De a cél most nem ez, hanem a nosztalgia, kapuzárás előtti pátosz. Gyermekkori emlékeimből elsősorban egy színes, önfeledt park jut az eszembe. Az első séta azonban cseppet sem patetikus. A park egésze régi, unott és egyáltalán nem hasonlít arra a Vidám Parkra, ami hosszú évekkel ezelőtt ez- Ű p reket vonzott. Vegeredmeny- ben a Városliget szíve elfáradt, véget ért egy 175 éves park pályafutása. A játékokat a kezdetek óta minimális ráfordítással újították fel, ezért a játékok nagy része fakó, rozsdás. A 2009- ben lebontott Looping Star-t, vagyis az átfordulós hullámvasútat pénzügyi, műszaki és üzemeltetési okokra hivatkozva kellett lebontani. Az idei év májusában történt műszaki hiba is aggodalomra adhat okot. Akkor a Flying Circus nevű berendezés egyszerűen megállt, akkor amikor az utasok fejjel lefelé lógtak közel 20 méter magasságból. Talán ezért, talán a fizetőképes kereslet csökkenése miatt, talán, mert nem újult meg a park, de tény, hogy már 2009-től folyamatosan csökkenni kezdett a Vidám Parkot látogatók száma. Ekkor indult hanyatlásnak a 175 éves múlttal rendelkező szórakoztató centrum. A gazdasági világválságban nem volt elegendő pénze a parknak, így a beígért felújítások elmaradtak és az idejüket múlt játékokat sem cserélték le modernebb eszközökre. Ennek következtében az érdeklődés megcsappant, és hatalmas bevételektől esett el a városligeti park. Szeptember 30-án aztán végleges döntés született, bezárja kapuit az egykor virágzó, orosz mintára épülő központ. A Vidám Parknak évente 50- 150 millió forintra lett volna szüksége a további működéshez, azonban a Fővárosi Önkormányzat úgy ítélte meg, hogy az egyre rosszabb állapotban levő parkot nem érdemes tovább fenntartani. Bagdy Gábor pénzügyi főpolgármester-helyettes mindezekre hivatkozva tavaly októberben tett javaslatot a Fővárosi Közgyűlésnek a Budapesti Vidám Park végleges bezárására. A testület csak második nekifutásra szavazta meg az előterjesztést. A felszámolás összesen 490 millió forintba kerül. A szórakoztató centrum játékaira kiírt pályázatok eredménytelenek voltak, ezért a Budapest Fővárosi Vagyonkezelő újabb felhívást tett közzé. Ha ekkor sem kerülnek eladásra egyben a játékok, akkor külön-külön kell értékesíteni őket. „A parkban található játékokat három részre lehet osztani- mondja Árendás Éva, a Budapesti Vidám Park szóvivője.- A történelmi jellegű játékok, mint például a hullámvasút vagy a körhinta az eredeti helyükön maradnak, és a Fővárosi Állat-és Növénykert részeit képezik szeptember 30-tól. A gyermekek számára kifejlesztett játékok és az extrém játékok sorsa még kérdéses - tette hozzá a szóvivő. A Vidám Park egyik legrégebbi darabja a Hullámvasút, amit 1922-ben építettek. Az Európában ekkor egyedülálló favázas, ma már műemlékké nyilvánított vasút a mai napig a látogatók egyik kedvence. Legmagasabb pontja 17,5 méter. A Panorámakerék szintén közkedvelt volt már az 1930-as években is. A szovjet gyártmány 31 méter magas. Az óriáskerék és a hullámvasút tehát megmarad, és jövőre már az Állatkert részeként, a Magyar Mesék Kertjében működik a többi, megmaradó vidámparki játékkal együtt. A 12-15 milliárdos tervezett fejlesztés, illetve a szükséges uniós pályázatok előkészítésére 100 millió forintot szavazott meg a közgyűlés. A program megvalósulása esetén a Pannon Ősvadon és Pannon- tenger akvárium 2016-ban nyithatja meg kapuit. A Break Dance adrenalintermelő játéka is eladó Angolpark, Viccpark, Vidám Park Egy teljes nap egy átlag magyar családnak (2 felnőtt + 2 gyerek) Teljes árú jegy 140 cm magasság felett 4900 Ft Kezdvezményes árú és nyugdíjas jegy (90-140 cm magasság között, 62. életév felett) 3500 Ft Diákjegy 4000 Ft Horrorlabirintus 400 Ft Elektromos quad 200 Ft Lézercéllövölde 300 Ft Túlvilág kapuja 300 Ft Sült kolbász 1150 Ft Hekk 1850 Ft Jégkása 2dl 300 Ft Összesen: Jegyek összesen 16 800 Ft Ételek+italok+fagyi+jégkása 6-7 ezer Ft Egy teljes nap a Vidám Parkban egy átlag magyar családnak körülbelül 20-25 ezer forintjába kerül. 1950. ÁPRILIS 27-ÉN a Belügyminisztérium jóváhagyta a döntést: a felújított Angolparkhoz hozzácsatolják a Vurstlit, ami 1910-ben az egyetlen tömegszórakoztató helynek számított hazánkban. (A Tanú című film legendás jelenete szerint a Viccpark név is felmerülhetett.) Ekkor kapta a terület a Budapesti Vidám Park nevet. A park stílusát és a játékokat a moszkvai Gorkij Parkhoz akarták alakítani. 1956-ban már 65 játék várta a látogatókat, ekkor körülbelül 2 millió ember kereste fel a Vidám Parkot, ez jelentette a csúcsévet a park történetében. az IDEI ÉVBEN jóval kevesebb szórakozni vágyó választotta a városligeti létesítményt, körülbelül 300 ezren látogattak el 2013-ban. A bezárás híre óta rengetegen keresik fel még egyszer, utoljára a Vidám Parkot. A hét végék teltházasak, az éjszakai nyitva tartás is sok fiatalt és számtalan családot vonzott az elmúlt közel fél évben - mondta Árendás Éva, a Budapesti Vidám Park szóvivője. Szeptember 30-ig meghosszabbított nyitva tartással és éjszakai programokkal várják azokat, akik nosztaligáz- ni szeretnének. a I'' ! Művészet: munka vagy szórakozás? | AMIÓTA SZAJM badúszó va- R ados vi rág gyök, itthon dolgozom. A lakásom lett a munkahelyem, ahol gyakran az egész napot töltöm az újságcikkeimet, regényeimet írva. Még össze is mentem kissé: a gerincem a sok üléstől némileg meggörbült. A régi, 176 centiméteres magasságom helyett egy évvel ezelőtt 173 centit mértem. Tudom, tudom, sportolni kellene, de az időmből többnyire arra futja, hogy a pénzem után fussak, ne pedig az egészségemért a Margit-szigeten. így hát csak az ujjaimat mozgatom a számítógép klaviatúráján, na, meg az agyamat, de a gerincemen az nem segít. AZÉRT IDŐNKÉNT kimegyek a folyosóra levegőt szívni. Mint tettem a napokban is, valamelyik reggel. Nyugdíjas szomszédasszonyom megkérdezte, a férjem elment-e már munkába. Igenlő válaszomra sokat sejtetően vágta rá: „hja, valakinek dolgozni is kell.” nem ez az első eset, hogy ebbe a véleménybe botiok. Hiába tudják rólam ismerősök, barátok, sőt, a családom tagjai: az én munkahelyem az itthoni íróasztalom, amelyhez, ha úgy adódik, szombatra és vasárnapra is odaszögez az írnivaló. Továbbá a megjelent anyagokért pénzt kapok, tehát így keresem a kenyeremet. Amit a kívülállók nagy része lát, illetve hajlandó tudomásul venni: nem egy irodában csücsülök reggel nyolctól délután ötig, és még csak egy zsák pénz sem üti a markomat. Ergo ingyenélő vagyok. Mondhatok én pozitívat vagy negatívat, érvelhetek azzal, hogy a férjem nem Krőzus, de még csak nem is keres kettőnknek elegendőt - mit gondolnak, honnan van a pénz, amiből megélünk? Elengedik a fülük mellett. A másik meg: szeretem, amit csinálok. Hovatovább ez az, amihez értek, erre tettem fel az életemet, ennek mentén tűztem ki a céljaimat. Amelyeket szép lassacskán el is érek: mint újságíró, hál’ istennek, egyre keresettebb vagyok, a regényeimet árulják a könyvesboltok, az emberek megvásárolják és elolvassák őket, vagy kikölcsönzik a könyvtárból, felkerülnek a sikerlistákra. Na persze, nálunk az íróságból nem lehet meggazdagodni, de még megélni sem, ahhoz a hazai könyvpiac kicsi. Mindent ösz- szevéve azonban nem nyivá- kolok, hogy milyen ócska dolog a munka, hiszen számomra az enyém élvezet. Na, ha élvezet, akkor nem is munka, gondolják sokan, hanem hobbi. Miért nem megyek el mondjuk kisegítőnek egy virágárus mellé? - kérdezte valaki. Mert ő a helyemben már régen ezt tette volna. A harmadik a művészekkel szembeni averzió, miszerint a művészet nem munka. Régi mese a tücsök és a hangya históriája: a hangya egész nyáron lót-fut, gyűjtöget, liheg, véres verejtékkel cipekedik. Még mostohább sorsa volna, ha közben nem hallgathatná a tücsök zenéjét, aki szívesen szórakoztatja őt. Igen ám, de jön a tél, és a tücsök szeretné megkapni fáradozása ellenértékét. Akkor derül ki, hogy a hangyaszemlélet szerint az nem fáradozás volt, hanem csupa móka és kacagás. Márpedig, aki nem dolgozik, az ne is egyék, ugyebár. a negyedik a Facebook. Még a hozzám legközelebb állók között is akad olyan, akinek hiába magyarázom, hogy én a szerzői oldalamon nem szórakozom, hanem dolgozom. Rengeteget agyalok azon, milyen képekkel, versekkel, az életemből megosztott hírekkel kedveskedjek a rajongóimnak. Mert a modern marketing ma már része egy író mindennapjainak, gyakran akár többórás munka formájában. Nem, én fészbukozok, mondják, míg ők vért izzadva pénzt keresnek. MŰVÉSZTÁRSAIM MOSTANÁBAN cikkeznek ezekről a jelenségekről. Na, most én is írtam egyet. Hozzáteszem, rendkívül élveztem a dolgot. Akkor én most dolgoztam vagy sem?
