Tolnai Népújság, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-07-07 / 25. szám
SZTORI 5 2013. JÚLIUS 7., VASÁRNAP Nehéz döntés életről vagy halálról eutanázia „Egyetért-e ön azzal, hogy a gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő' felnőtt korúak... V Újra indulhatnak a kegyes halállal kapcsolatos viták, miután hamarosan elkezdődhet egy, az aktív eutanázia engedélyezését szorgalmazó népszavazás. Ha legalább ötvenezer aláírás összegyűlik, a parlamentnek legalábbis napirendre kell vennie a kegyes halál kérdését, mely megosztja az embereket. Haiman Éva Magyarországon, ahogyan a világ legtöbb országában, az eutanázia semmilyen formája sem engedélyezett, a betegek ugyanakkor nálunk is, mint sok fejlett államban, megtagadhatják az életmentő kezeléseket. Vannak azonban, akik szerint ez a jogi lehetőség nincs összhangban azoknak a gyógyíthatatlan betegeknek az igényeivel, akik saját elhatározásukban véget szeretnének vetni a szenvedésüknek. Közülük egyvalakinek a népi kezdeményezésre irányuló beadványát a héten jóváhagyta az Országos Választási Bizottság, ami azt jelenti, hogy - ha csak nem érkezik fellebbezés a döntéssel kapcsolatban - még ebben a hónapban megkezdődhet az aláírásgyűjtés az aktív eutanázia magyarországi engedélyezése érdekében. Az OVB által hitelesített kérdés egészen pontosan ez: „Egyet- ért-e Ön azzal, hogy a gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő felnőtt korúak orvosi segítséggel vethessenek véget az életüknek?” A népi kezdeményezésekhez, így ehhez is 50 ezer érvényes aláírás kell; ez azonban csak napirendre vételre kötelezi a parlamentet, a kérdésnek megfelelő döntésre már nem. A mostani népszavazást kezdeményező magánszemély egyelőre nem fedte fel a kilétét, így a hatályos jogszabályok szerint a neve csak azt követően válik nyilvánossá, hogy megkezdődik az aláírásgyűjtés. Vannak azonban, akik évek óta nyilvánosan is fellépnek a kegyes halál legalizálásáért. Az eutanázia körül utoljára, 2003-ban indult társadalmi vita például Takács Albert alkotmányjogász és Kmetty Ildikó ügyvéd még 1993-ban a témában benyújtott indítványa nyomán indult. Az ügyvédek azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy ismerje el a gyógyíthatatlan betegek aktív eutanáziához való jogát, és építsék be a Büntető törvénykönyvbe a méltányossági ölés tényállását. A taláros testület 2003. áprilisi állásfoglalásának indoklása a szinapszis Közvélemény-kutató 2009-es felmérése szerint a lakosság kétharmada támogatja a kegyes halál valamilyen formáját. A megkérdezettek 39 százaléka csak a passzív kegyes halált tudja elfogadni, míg a felnőtt társadalom 27 százaléka az aktív eutanáziát is támogatná. az eutanáziát minden körülmények között elutasítók aránya a teljes lakosság tekintetében 13 százalék. Közöttük többen vannak a nők és az idősebbek, az 55 év felettiek körében a kegyes szerint azonban a minden embert megillető általános önrendelkezési jogból nem vezethető le a gyógyíthatatlan beteg azon joga, hogy halálát aktív orvosi tevékenység segítse elő. A taláros testülethez hét évvel később ugyanebben a témában benyújtott beadvány már szinte csak a szakmai körökben vált ismertté, különösen, miután 2012 januárja óta az állampolgárok vagy a társadalmi halállal egyet nem értők aránya eléri a 19 százalékot. a fiatalok között viszont többen pártolják a halálba segítést: a 26-35 év közöttiek 35 százaléka, míg a 36-45 éves korosztály 32 százaléka mondana igent az aktív eutanáziára is. A kegyes halál ezen formáját a budapestiek támogatnák a legnagyobb, mígazÉszak- Magyarországon, illetve a kistelepüléseken élők a legkisebb arányban. A végzettség emelkedésével nő azoknak az aránya, akik szervezetek is csak az alapvető jogok biztosánál kezdeményezhetik alkotmánybírósági felülvizsgálatot. A beadványban Vadász Gábor sebész, aneszteziológus szakorvos az egészségügyi törvény és a kezelések visszautasításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet egyes részei alkotmányellenességének kimondását és megsemmisítését kérte eredevalamilyen formában egyetértenek az eutanáziával. A végzettségnél azonban sokkal inkább hatással van az eutanázia elfogadására, hogy mennyire érdeklődik valaki az egészségügyi témák iránt. Az egészségügyi témák iránt aktívan érdeklődők körében 46 százalékos a passzív eutanázia elfogadása. Ezzel szemben, akiket egyáltalán nem érdekelnek az egészségügy hírei, azok körében a legmagasabb az eutanázia teljes elutasítottságának aránya (21 százalék). tileg az Alkotmánybíróságtól. A szakorvos a beadványban a jelenlegi szabályozást pontatlannak, számos esetben végre- hajthatatlannak nevezte. Hasonló álláspontot képvisel Filó Mihály, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének adjunktusa. A büntetőjogász szerint az 1998 óta hatályos egészségügyi törvény „írott malaszt”, mert bár a rövid időn belül halálhoz vezető gyógyíthatatlan betegség esetén lehetővé teszi a beteg számára, hogy lemondjon az életfenntartó kezelésekről, a valóságban ez nem működik, mert a jóváhagyás túlzottan bürokratikus. Ezt támasztották alá az ELTE Jogi Karának és a Semmelweis Egyetem Intenzív Terápiás Tanszékének szakemberei által létrehozott kutatócsoportot által összegyűjtött külföldi példák és konkrétan a betegágy mellett szerzett tapasztalatok is. Az egészségügyi törvénynek az élő végrendeletre (living will) vonatkozó szabályozásának módosítását először hét éve, másodszor az idén kezdeményezte a Szakmai Kollégium A fiatalok közül többen pártolják a halálba segítést A beteg kéri a beteg kérésére végrehajtott aktív eutanáziát a legtöbb országban ma még bűncselekménynek tekintik. Európában jelenleg három országban engedélyezik: Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban. Az asszisztált öngyilkosság - amikor orvos segít a betegnek az öngyilkosság végrehajtásában, biztosítja számára a szükséges gyógyszereket, amelyeket saját maga ad be - Svájcban, valamint az Egyesült Államokban Montana, Oregon és Washington szövetségi államban legális. Belgiumban hamarosan nem csak felnőttek, hanem elviselhetetlen fizikai vagy lelki fájdalmaktól gyötört, gyógyíthatatla- nul beteg gyermekek is kérhetik, hogy az orvos vessen véget szenvedéseiknek. aneszteziológiai és intenzívterápiás tagozata. Az okiratban annak kell szerepelnie, hogy milyen esetben mond le az aláíró az életmentő vagy életfenntartó kezelésekről, jelenleg ezt közjegyzői okiratba kell foglalni, a javaslat szerint viszont úgynevezett teljes bizonyító erejű magánokirat is elegendő lenne ehhez. Az egyszerűsítés létjogosultságát igazolja, hogy az elmúlt években született élő végrendeletek száma közjegyzők szerint még az egy tucatot sem éri el. A mostani népszavazás Filó Mihály szerint azt bizonyítja, hogy az emberek ma már sokkal kevésbé fogadják el a fiatalabb orvosok számára is egyre kevésbé vonzó atyáskodó egészségügyet, és egyre nagyobb az igény az autonómiára. Azzal kapcsolatban, hogy mi várható, ha a parlament elé kerül az eutanázia kérdése, a szakjogász arra hívta fel a figyelmet, hogy nemzetközi tapasztalatok szerint ez egy olyan intim kérdés, amelyben az egyébként konzervatív vagy vallásos emberek is ragaszkodni szoktak a személyes döntéshez. így csak azt lehet nagy bizonyossággal megjósolni, hogy mivel egy roppant emóciókat keltő kérdésről van szó, higgadt vitára bizonyosan nem lehet számítani. Legyőzés helyett meggyőzés - békés úton közös célokért IWW ISMERŐSÖM h (a továbbiakban I.) derados virág mokratikus választással elnyerte egy szervezet vezető pozícióját, amiről a közösségi oldalon értesültem. Ahogy arról is, hogyan reagáltak bizonyos személyek. Nagy hangon arra buzdították I.-t, nyomja le vezetőtársait, akiknek a munkájával ők elégedetlenek. NEM ÁLLTAM meg, és hozzászóltam nagyhangúék kom- mentjeihez. Ez nem szkander- bajnokság vagy bokszmeccs, fejtegettem, amikor a győztes agyonpáholja ellenfelét, majd két karját a magasba tartva, állát felszegve, diadalittasan körbesétál a ringben. Persze, ismerem I. programját: valóban sok mindenen változtatni akar. Ott voltam, amikor előadta, min és hogyan. Azt egy szóval sem említette, hogy bárkit le akarna birkózni. Célokat körvonalazott, sőt, most, a megválasztása után hangsúlyozta: ezeket vezetőtársaival közösen óhajtja elérni. ám az említett kommentelők I. megjegyzését elengedték a fülük mellett. „Adj nekik, üsd vág, nem apád, nem anyád, csak a fejét, hogy meg ne sán- tuljon!” Sarkítva így lehetne megfogalmazni hozzászólásaik üzenetét. Egyikükkel közölni mertem, a háborúskodás soha semmi jóra nem vezetett, mire az illető kijelentette, márpedig háborúra szükség van, és megkérdezte, tudok-e olyan esetről a történelemben, amikor valaki anélkül ért el fontos célokat. Két példát is előrántottam a tarsolyomból, ami nem volt nehéz, mivel általános iskolai tananyagról van szó: a magyar történelemből Deák Ferencet a kiegyezéskor, és a világtörténelemből Gandhit, aki India függetlenségéért vívta meg a békés és sikeres harcát. Erre egy másik srác azt mondta, jó-jó, ő elvben egyetért a nyugis megoldással, de vannak helyzetek, és ez a mostani szerinte az, amikor „az asztalra kell csapni.” megpróbáltam elképzelni I.-t, ahogyan habzó szájjal, vicsorogva az asztalt csapkodja. Nem sikerült. Mert I. nem olyan. A magatartáskutatók asszertívnak nevezik azt a fajta személyiséget, amilyen az övé. Az asszertív ember nyers erőt nem alkalmaz, fizikai vagy szellemi fölényével nem él vissza, hanem környezetével együttműködve valósítja meg céljait. Nem valaki ellenében, hanem azokkal karöltve, akikkel együtt kell dolgoznia. JA, hogy nálunk ez nem divat? Hogy képtelenek vagyunk meggyőzésben gondolkodni? Hogy a legyőzést képzeljük az egyetlen üdvözítő útnak, ami a csúcsra vezet? A háborúskodást, ami mindent romhalmazzá változtat, és a rossz mellett megsemmisíti a jót is? Tehát a piszkos fürdővízzel együtt a gyereket szintén kilöttyintjük a kanálisba? Vajon miért? Talán mert így szocializálódtunk - senki sem tanította meg nekünk, miként kell a másik személyét tiszteletben tartva küzdenünk az igazunkért. persze az asszertivitás bármikor megtanulható, amennyiben belátjuk, hogy sokkal hatékonyabb, mint a zsarnokoskodás, az erőszak (ami ellen, ha éppen nem mi vagyunk helyzetben, fennen tiltakozunk.) Léteznek tréningek, amelyeket kifejezetten ennek a viselkedésmódnak az elsajátítására szerveznek. Kolléganőm részt vett egyen. Az eredmény több mint látványos. A jó múltkorában seperc alatt meggyőzött valamiről, amiről előzőleg korántsem voltam meggyőződve. Tapintatosan és szelíd határozottsággal, méltányolva, hogy én mást gondolok a dologról. A fejlemények azt bizonyították, neki volt igaza. hát nem jobb így, mint ha képletesen a fejemet veszi, és egy véres kardon körbehordozza: lássátok, mit zsákmányoltam én? Persze, megengedem, aki efféle véres kardhegyre kívánkozik, az nyugodtan háborúskodjon. Csak engem hagyjon ki belőle. A « l I * I Csupán az önrendelkezési jogból még nem vezethető le a gyógyíthatatlan beteg azon joga, hogy halálát aktív orvosi tevékenység segítse elő
