Tolnai Népújság, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-12 / 135. szám

2013. JUNIUS 12., SZERDA MEGYEI TŰKOR 3 Senkit nem hagytunk a vízben civil szemmel Egy napra önkéntesnek álltunk a bátai árvízi védekezésnél „Segítünk. Üljön át egy másik csónakba!” - Ilyen viccesnek szánt beszólást is hallottunk a jókedélyű ho- mokzsák-töltögetés közben, amikor egy napra önkéntes­nek álltunk Bátán, az árvízi védekezésnél. Ám bátran ki­jelenthető, hogy különösebb politikai felhangoktól men­tes, példás összefogás tanúi voltunk a kettes depónál. Steinbach Zsolt Áll egy autó az út szélén a Nagy-Dunához vezető mellékú- ton, Bétánál. Első kerekeit már nyaldossa a rohanó víz. De mi senkit nem hagyunk az út szé­lén. Pláne nem a vízben. Mi is ilyesfajta megfontolás­ból jelentkeztünk önkéntesnek Bátára, az árvízi védekezéshez. Valószínűleg a nemzeti együtt­működés rendszerének há­rom évvel ezelőtt elvetett mag- vai szárba szökkenésének kö­szönhető, hogy most országo­san minden eddiginél nagyobb az összefogás a bajban. De ko­molyan. Az idei árvíz kapcsán olyan közhangulat alakult ki, hogy úgy voltunk vele a bará­tommal: mi sem tudnánk nyu­godtan aludni, ha legalább egy napra nem megyünk el segíte­ni a gátra. Mondjuk nyugodtan aludni így se tudtunk, mert nagyon korán kellett kelni, hogy időben odaérjünk a bátai polgármeste­ri hivatalba, a hétfő reggel hat órás műszakkezdésre. Akkor már folyt az aznapi védelmi feladatok összehango­lása, az eligazítások, de az ön­kénteseknek még várniuk kel­lett, amíg egy nagyobb csapat civil összejön. (Úgyhogy ráértünk volna ké­sőbb is kelni.) A szeszfőzdénél is minden a vízről szól Reggel hét körül azért kint voltunk a kettes számú depó­nál, fél nyolckor pedig már va­lamennyit dolgoztunk is. Ked­vező jelnek tűnt, hogy a szesz­főzde mellett kialakított egy­séghez osztottak be bennünket, de a homokzsákokkal körbevett üzemet látva be kellett látnunk, Helyi közmunkások, cégek kollektívái, siófoki civilszervezet, önkéntesek, politikusok vettek részt a védekezésben. Hétfő este megérkeztek a katonák is hogy most ott is minden a víz­ről szól. És a homokról, meg a műanyag zsákokról. A kettes depónál ugyan­is, ahogy a többi háromban is, jó hangulatban homokzsáko­kat töltöttek a népek - mások mellett helyi közmunkások, cégek kollektívái, siófoki ci­vil szervezet, egyéni önkénte­sek a megyéből és a megyén kí­vülről, pécsi jobbikos aktivista és bonyhádi szocialista önkor­mányzati képviselő, az ugyan­csak sok helyről érkezett szak­emberek irányításával. Maga a munka nem különö­sebben izgalmas, nem is túl bo­nyolult, de ha huzamosan csi­nálja az ember, és meleg is van, rendesen el lehet benne fárad­ni. A napokban valamelyik új­ság azt írta, hogy egy-egy ho­mokzsákba harminc kiló föl­det kell rakni. Ha ez így lenne, az árvízi védekezési közpon­tokhoz külön mobil kórházakat kellene létesíteni a friss sérvbe­tegek számára. Valójában nagyjából tizenöt kilóig kell megtölteni a zsáko­kat, hogy normálisan lehessen mozgatni őket. Reggel a szem­ben levő házból kaptunk köl­csön szerszámokat, azokból öt lapát volt az adag, később meg­hozták a vádi új kínai gyártmá­nyú szerszámokat, azokból elég volt három egységnyi is. Azt is elmagyarázták a szakemberek, hogy az igazán jó töltőanyag a porhanyós föld, és elvileg sem­milyen szerves anyag (pl. gaz) nem lehet benne, mert akkor esetleg majd nem jól illeszked­nek a zsákok a gáton, és átenge­dik a vizet. A katasztrófaturista kíváncsisága- Isten ments! - gondoltuk. Nagyjából tizenöt fős civil csa­patunk tehát igyekezett az elvá­rásoknak megfelelően megtölte­ni azt a háromezer zsákot, amit hirtelen vészhelyzet esetére tar­talékoltak. Ez kb. nettó hat óra munkát igényelt, a fennmaradó időben pihentünk, ettünk, it­tunk, vártunk a zsákokra, vagy a töltőanyagra és persze néze­lődtünk. Sokan fényképeztek is, mert valljuk be: a legelszántabb önkéntes lelkének mélyén is ott szunnyad legalább egy embrio­nális állapotban levő katasztró­faturista kíváncsisága. Ami az evést-ivás illeti: ás­ványvíz korlátlan mennyiség­ben rendelkezés állt. Az önkor­mányzat rizses hús ebédet pre­zentált, savanyú uborkával, a Karitász szendvicset, a Vörös­kereszt müzlit osztott, a segély- szervezetek kávét is többször kínáltak, ahogy a szemben lévő ház asszonya is gyakran jelent meg a csészékkel, újabb koffe­inadagokkal adva lökést a csi- gázódni látszó dolgozóknak. A kettes depó népe azonban leg­inkább akkor villanyozódott fel, amikor elterjedt a hír: ma­ga a miniszterelnök látogat ha­marosan Bátára. Ám a védeke­zést személyesen irányító kor­mányfő odafelé és a visszaúton is csak elsuhant autókonvojával a kettes depó mellett. Ez komoly csalódás volt, de azért folytat­tuk a munkát, igaz, a minisz­terelnök helyett csak szimpla szakemberek útmutatásával. Megmagyarázhatatlan leégés Magából az „éles” védekezés­ből nap közben nem sokat érzé­keltünk, a munka végeztével a községháza felé ballagva láttuk, hogy a víz mellett fekvő házak kertjeinek, rosszabb esetben ud­varainak végében homokzsákok védik az épületeket a víztől. Ma­ga az élő Duna több kilométerre van Bátától, de a nyílt ártér mi­att a nagyobb áradások mindig is veszélyeztetik a falu egy ré­szét. És van néhány ház, amely olyan „rossz helyen”, olyan mé­lyen fekszik, hogy tulajdonkép­pen nem lehet megvédeni őket az ártól. Hallottunk olyan véle­ményt is, hogy egy-egy árvízi védekezés költségeinek töredé­kéből legalább ezeket a házakat ki lehetne sajátítani, és legalább ezt a problémát rendezni lehet­ne. Kívülálló laikusként persze nem merészelnénk állást foglal­ni nyilvánvalóan szakmai kér­désekben. Főleg, hogy az élet­ben egyébként is akadnak meg­magyarázhatatlan dolgok. Pél­dául, hogy a barátommal elvi­leg felnőtt emberek vagyunk, is­merjük az UV-sugárzás veszé­lyeit, mégis úgy leégtünk egész nap félmeztelenül lapátolva a tű­ző napon, mint ha nem lett volna nálunk naptej, amivel elfelejtet­tük bekenni magunkat. Még egy pillantás A munka vége felé még egy pillantást vetünk az autóra, az út szélén, a Nagy-Dunához ve­zető mellékúton. De addigra a kocsi már jóval feljebb, bizton­ságosabb helyre került. Az első kerekeit talán hamarosan nyal­dosni fogja a rohanó víz. De mi remélhetőleg senkit nem ha­gyunk az út szélén, pláne a víz­ben. HÍRSÁV A félbeszakadt koncert jegyeit visszaváltják kölesd A viharos időjárás mi­att meg kellett szakítani a Ne- oton és a Zanzibár együttes péntek esti, falunapi koncert­jét a sportpályán. Ä helyi ön- kormányzat a megváltott je­gyeket június 17. és júni­us 28. között, a helyi polgár- mesteri hivatal pénztárában munkaidőben (8-tól 16 óráig) visszaváltja. A visszaváltásra kizárólag meglévő jegy elle­nében van lehetőség, az elővé­teli vagy a helyszíni áron (ez a jegyek sorszámából megál­lapítható.) A Zanzibar együt­tes koncertjét egyébként egy későbbi, még egyeztetés alatt álló időpontban meg fogják tartani Kölesden. ■ S. K. A vietnami-magyar barátságot erősítik SIMONTORNYA NgO Duy NgO lesz a Magyar Vállalkozói Szalon csütörtöki rendezvé­nyének vendége. A vietnámi nagykövet hazája üzleti, gaz­dasági turisztikai és gasztro­nómiai varázsából ad ízelítőt. Tóth Ferenc kormánymeg­bízott és Potápi Árpád János országgyűlési képviselő pe­dig a vietnámi-magyar gaz­dasági lehetőségekről számol be a külföldi tapasztalataik nyomán. Az esemény 18 órá­tól kezdődik a Fried Kastély Szállodában. ■ T. N. Ezrekkel lettünk kevesebben tolna megye Nyolcezer fővel csökkent öt év alatt a megye lakossága a KSH adatai szé- rint. Míg 2008-ban 238 ezren éltek Tolnában, az idén janu­ár 1-én 230 ezer volt a népes­ség száma. A lélekszám folya­matosan csökkent, kivéve a 2012-es évet, akkor 232 ezren éltek megyénkben, szemben a 2011-es 231 ezerrel. ■ V. M. Aranyosak lettek a Kis Fecskék siőagárd-eger A tavalyi ezüst után az idén arany mi­nősítést kapott a sióagárdi Kis Fecske Bábcsoport az egri országos minősítő versenyen. A Fehérlófia című produkció hatalmas sikert aratott, a zsű­ri egységesnek, dramaturgj­aikig jól felépítettnek minősí­tette a produkciót. ■ V. M. Leányvárt, Bonyhád-Majost elverte a jég, Kisvejke megúszta özönvíz Ahol derékba kapta a hétfői vihar a szőlőt és a gyümölcsösöket, ott a kár több mint ötvenszázalékos Alaposan elverte a jég Bonyhád- Majos környékét. Úgy tűnik, a kár itt a legnagyobb, illetve Sió- agárd határában Leányvárnál. Hétfőn délután fél négy körül gyülekeztek a viharfelhők me­gyénk felett. Bereczki Károly, a Nefela Jégelhárítási Egyesület meteorológusa szerint már dél­előtt készültek a viharra és Tol­na megyében is megkezdték a párologtatást, melynek az a cél­ja, hogy az esetleges jégszeme­ket csökkentsék. Délután egy összefüggő zivatarlánc alakult ki megyénk felett, melynek há­rom erős cellája volt. Ez oko­zott hatalmas vihart Bonyhá- don, Szekszárdon, Sióagárdon és Paks körzetében is. Szabó Gábor bonyhádi terme­lő elmondta, a majosi rész sok jeget kapott, az itt művelt sző­lőt, barackot leszüretelte a vi­har. A meggy nagyságú jégsze­mek a gyümölcsösben 70 szá­zalékos kárt okoztak, a szőlőn alig maradt lomb. A vihar Hi- daspetrét is alaposan megtépáz­ta, de a kisvejkei gyümölcsösök kár nélkül megúszták. Bach Já­nos Sárszentlőrincen azt tapasz­talta, hogy végre megeredt az eső. Ezen a környéken ez ritka­ság. Tíz milliméternyi csapa­dék hullott, bár nagyon apró je­get is kaptak, káruk nem kelet­kezett. Faddon sok esővel jött a jég, mondta Berényi András, aki az eprest féltette, szerencsé­Dúzsi Tamás borász szerint nagy kárt okozott a hétfői vihar Leányváron re nagy baj itt sem történt. Szek- szárd különböző dűlői vegyesen kaptak a jeges esőből. Volt, ahol a jégből több jutott, például Bak- tán, Faluhelyen, Kerékhegyen. A szőlősgazdák kedden soron kívüli permetezést iktattak be, hogy mentsék, ami menthető. Dúzsi Tamás szekszárdi borász a leányvári területeit járta vé­gig tegnap délelőtt, melyre fo­tósunk is eUu'sérte. A három ül­tetvényén különböző mértékű a kár. Ahol sorirányba kapta a je­get a szőlő ott kisebb a baj, ahol oldalba kapta, ott a fele termés a földön volt, ami pedig a tőkéken maradt, az is megsérült.- Tisztában vagyok vele, hogy a szőlő sokat kompenzál, de ezt is figyelembe véve, úgy ítélem meg, hogy 50 százalék körüli a jégkár. Dúzsi Tamás azt is hozzátette, nem harag­szik a Nefelára, hiszen húsz évvel ezelőtt, amikor még nem működött a rendszer, az ilyen jellegű elemi károkat minden évben megszenvedték. ■ Mauthner I. I Ön bízik a jégeső-elhárítási rendszerben? Szavazzon hírportálunkon ma 16 óráig: TE0L.hu 1 V­A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents