Tolnai Népújság, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-27 / 121. szám

4 SZEKSZÁRDI JÁRÁS 2013. MÁJUS 27., HÉTFŐ HÍRSÁV Vasdiplomát kapott mindenki Edit nénije sióagárd A hétvégi nyárkö­szöntő rendezvény alkalmá­ból adták át a vasdiplomát Tarlós Lászlóné óvónőnek. Háry János polgármester el­mondta, hogy „mindenki Edit nénije” 1947-ben szerzett dip­lomát a budapesti Szent Lujza Intézeti Római Katolikus Óvó­nőképzőben. 1957-ben került Sióagárdra, 1984-ben vonult nyugdíjba. 1960-ban alapítot­ta meg az országos hírű Fecs­ke Bábcsoportot. A szeretet és tisztelet övezte Edit néni a Si­óagárd Díszpolgára címet is megkapta. ■ S. K. Véget ért a társastánctanfolyam kölesd Véget ért az általá­nos iskola szülői munkakö­zössége által szervezett, ta­valy novemberben indult tár­sastánc tanfolyam, amelynek zárásaként a pünkösdi hétvé­gén rendezték meg a koszo­rúcskát. A tánciskolában Ga- ál László vezetésével 21 fog­lalkozáson mintegy tucatnyi tánc alaplépéseit sajátította el a 30 résztvevő diák. ■ S. K. A tavaszt köszöntötték a nyugdíjasok Medina Tavaszköszöntő ösz- szejövetelt rendezett a Medi­nai Nyugdíjasok Érdekszövet­sége nemrégiben a helyi mű­velődési házban - tájékozta­tott Sárdiné Iker Anna, a szer­vezet elnöke. Igen jó hangulat­ban, késő délutánig tartott az esemény. Az ebéd kakas pör­költ volt, melyet tombolasorso­lás követett. A nyugdíjasok a medinai gyermeknapon lán- gossal kedveskedtek a részt­vevőknek. A faluszépítésből is kivették a részüket, virágokat ültettek a Hőskertben. ■ S. K. Készül a csipetke a pörkölthöz Érzem, a helyemen vagyok villányi ildikó Másokkal törődni, másokon segíteni a hivatása Szőlővenyigével is fűthetik az intézményeket, hála az új gepnek Az Ápolók napja alkalmából a Betegápolásért Alapítvány 2013-ban Az év szakdolgo­zójának Villányi Ildikót, a szekszárdi rendelőintézet ve­zetőjét választotta. Venter Marianna- Az ápolói szakma hirtelen elha­tározás volt, vagy készült rá?- Tanító és régész is szerettem volna lenni, de tíz éves korom óta erre a pályára készültem. Az Ifjú egészségőr mozgalom keretében részt vettem tanfolyamon, verse­nyeken, már akkor nagyon sze­rettem ezt a hivatást. Harminc éve vagyok a pályán, és szeren­csésnek mondhatom magam, mert sokféle szakterületen ki­próbálhattam magam.- Ezek között a szakterületek kö­zött olyan is akadt, amely akkori­ban teljesen újnak számított.- Igen, ilyen volt például az otthoni szakápolás. Ennek nem volt előzménye, rutinja. Mindezt magunknak kellett kialakítani az évek során. Az ÁNTSZ-nél és az OEP-nél is olyan feladatot vé­geztem, amelynek nem volt előz­ménye. Büszke vagyok rá, hogy mindkét intézménynél elfogad­tak, és értékelték a munkámat. Nagyon örülök a Betegápolásért Alapítványtól kapott elismerés­nek. Megerősít abban a hitem­ben, hogy jó úton járok.- Hét éve vezeti a szekszárdi ren­delőintézetet. Ez mennyire em­bert próbáló munka?- Ritka, hogy egy rendelőinté­zetet ápoló képesítésű szakdol­gozó vezessen. Az, hogy erre en­gem választottak, nagyon meg­tisztelő, és én igyekszem min­den egyes nap megfelelni ennek a bizalomnak. A munkánk nem könnyű, a dolgozói létszám meg­közelíti a százat. Napi 1300-1500 beteget és 500-600 telefonhí­vást fogadunk. Utóbbiak között előjegyzés ugyanúgy szerepel, mint információ kérés. A legna­gyobb kihívás az, hogy mindig minden a helyén legyen, elke­rüljük a fennakadást, ne legyen torlódás, és a betegek a lehető legkevesebbet várakozzanak. Ez bizony nem mindig könnyű, de folyamatosan arra törekszünk, hogy a páciensek elégedetten tá­vozzanak a rendelőből. Villányi Ildikó az egészségügyi pálya sokféle szakterületén dolgozott, volt, ahol úttörő munkát végzett- Gyakran hallani az egészségügy nehéz helyzetéről, a létszámhiány­ról. A rendelőintézet is küzd ezzel?- Nincsenek létszámgondja­ink, megfelelő számú szakápoló áll rendelkezésre. Ennek egyik oka, hogy az egészségügyben vonzó az egyműszakos munka­rend, ahogy mi működünk.- Mi a legvonzóbb az ön számára ebben a hivatásban?- Emberekkel törődni, embe­rekkel foglalkozni, embereknek segíteni. Hiszek abban, hogy a megfelelő kommunikáció és em­pátia, az együttműködés és se­gíteni akarás minden gondolt megold. Ezt a hitemet és tapasz­talatomat igyekszem átadni a kollégáimnak.- Meg sem kell kérdeznem, egy­értelmű, hogy elégedett a mun­kájával. Sohasem fárad bele?- Igen, én is úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, azt teszem, amihez a legjobban értek. Ha pe­dig elfáradok, akkor tanítok. Ko­rábban az egykori iskolámban, ami duplán jó érzés és megtisz­teltetés volt, napjainkban pedig uniós pályázatokkal és a mun­kaügyi központ támogatásával megvalósuló ápoló képzésben vállaltam feladatot.- Szabadidejét szívese tölti baráti társaságban?- Széles baráti körrel rendelke­zem, akikkel kirándulunk, uta­zunk, beszélgetünk, néha „meg­váltjuk a világot”, vagy jókat ne­vetünk együtt. Van egy társa­ság, amelynek tagjaival negyed- százados barátság fűz össze. Szí­nes, kedves csapat, nagyon sokat jelentük egymás számára. Régi kedves elfoglaltságom volt a ter­mészetjárás, ám egy sérülés mi­att ma már csak rövidebb túrá­kat vállalok, inkább a lebonyolí­tásban veszek részt. Nagyon sze­retem a napot és a vizet, de az én legkedvesebb tengerem a ma­gyar tenger, azaz a Balaton. Névjegy villányi ILDIKÓ 1964-ben szüle­tett Általános iskolai tanulmá­nyait Pakson végezte, érettségi vizsgát a szekszárdi Egészség- ügyi Szakközépiskolában tett 1982-ben. Később főiskolai vég­zettséggel diplomás ápoló, majd egyetemi végzettséggel okleveles ápoló diplomát szerzett. első munkahelye a paksi kon­zervgyár bölcsődéje volt, ezt kö­vetően körzeti nővér, aztán a paksi otthoni szakápolási szol­gálat vezetője. 1998-ban került Szekszárdra, az ÁNTSZ megyei intézetében ápolási szakfelügye­lő, majd az OEP-nél lett szakel­lenőr. 2006-tól a szekszárdi ren­delőintézet vezetője. házas, egy gyermeke van, aki egészségtan-testnevelés szakos tanár, és jelenleg Angliában él. hobbija A természetjárás és az utazás. Örök szerelme a Bala­ton. kölesd A következő szezonban már szőlővenyigét is használ­hatnak az önkormányzati intéz­mények fűtésére - derült ki Be- rényi István polgármester tájé­koztatásából. Mint azt korábban megírtuk, a község is sikere­sen pályázott a biokazán prog­ramra, amelynek révén egy bál­ázó gépet is beszereztek. A be­rendezés alkalmas szalma, szé­na, de szőlővenyige bálázásá­ra is. A polgármester elmondta, hogy a Kölesd környéki szőlőül­tetvényeken a metszés során le­vágott növényi részekből már mintegy négyezer bálát készítet­tek. Ez a mennyiség a becslések szerint szinte a teljes fűtési sze­zonra elegendő lesz a helyi pol­gármesteri hivatal, a tornaterem és az óvoda fűtésére. Az önkor­mányzat készített már szénabá- J Iákat is, és az aratás után szal­mát is gyűjtenek a bálázóval azokon a földeken, ahol a gazda nem tart igényt a gabonaszárra. Azokkal a bálákkal is a bioka­zánt táplálnák. A bálázót partnerségben a kistormási és a medinai önkor­mányzat is használja. ■ S. K. Harmadszor is pályáznak a foldprogramra kistormás Igen nehez anyagi helyzetben van a kistormási ön- kormányzat. A munkahelyte­remtést illetően a falunak nem­igen van más lehetősége, mint a szociális földprogram, amelyet j a község két évvel ezelőtt indí­tott el. Ennek révén igyekeznek enyhíteni a foglalkoztatottsági gondokon, illetve változtatni a tartós munkanélküliek szemlé- | létén. Csapó László polgármes- j tér elmondta, hogy idén is pá­lyáznak, 1,5 millió forint támo­gatást kérve, amelyből eszközö­ket, vetőmagot, műtrágyát vásá­rolnának. Jelenleg nyolc ember- | nek van munkája a program- [ nak köszönhetően, ha az újabb | pályázat is sikeres lesz, az ki- lenc-tizenöt ember foglalkozta­tását tenné lehetővé. A követke­ző szezonban a mostanihoz ha­sonlóan fűszerpaprikát, burgo- j nyát, vöröshagymát, valamint I borsót termesztenének. ■ K. S. A héten elkészülhet az eséscsillapító réteg Elő hagyomány a szüreti udvarlás is díjazott Rekordszámú alkotás érkezett az ötödször meghirdetett fotópályázatra szekszárd Évek óta nem nyúlt senki ahhoz a teherautónyi fa- apríték kupachoz, amelyet a szekszárdi Tartsay lakótele­pen található egyik gyerekhin­ta környékén kellett volna elte­ríteni - állítja egyik olvasónk. A gyerekek biztonságát szol­gáló anyagot az önkormányzat szállíttatta ki, de olvasónk sze­rint lassan négy éve ugyanazon a helyen van. Mint közölte, sze­rinte ez idő alatt a faanyag már használhatatlanná vált, meg­rohadt, „bolondgombák” nő­nek rajta, így el kellene szállí­tani. Elmondása szerint mind­ezt már többször jelezte az ön- kormányzatnak, de nem történt intézkedés. Lapunk elérte a szekszár­di városháza illetékesét, aki el­mondta: hamarosan rendeződ­het a helyzet, és elkészülhet a hinta környékén az eséscsilla­pító réteg. Hozzátette: szó sincs arról, hogy az apríték már évek óta a helyszínen lenne. A lényeg, hogy ha a talaj nem lesz nagyon felázott állapotban, akkor e hét második felében a hinta környékén munkagéppel kiszednek néhány tíz centimé­ter mély földréteget, annak a helyére teszik a korábban oda­szállított aprítékot, majd a tete­jére friss réteget terítenek. Ez­zel párhuzamosan egy veszé­lyesnek minősített nyárfát is ki fognak vágni. ■ S. Zs. sióagárd A tavalyinál nyolc­vannal több alkotás érkezett be a sióagárdi „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon le­gyünk benne” című fotópályá­zatra, amit ötödször hirdetett meg az önkormányzat és a Sióa­gárd Jövője Alapítvány. A 84 be­küldött fotó rekordnak számít. Az idei pályázatra a januárban elindított gyermek-fotószakkör tagjai is adtak be képeket, és a felnőttek is aktívabbak voltak. A Szép Sióagárd kategória győztese Simon Kinga lett, Sióa­gárd Hortobágya című képével. Az Élő hagyományok kategóriát Szigeti Róbert nyerte Udvarlás szüretkor című fotójával. A Sió­agárd anno kategóriában a zsű­Udvarlás szüretkor - Szigeti Róbert kategóriagyőztes képe ri dicséretben részesítette Finta Mihálynét a benyújtott értékes fotók összegyűjtéséért. A zsűri különdíját Tamás Edi­na: Volt egyszer egy kis, beteg kacsám című, múlt századi han­gulatot árasztó, de idén készült képe érdemelte ki. A fődíjas alkotás Katus Zsó­fia: Belvíz a Barán című ké­pe, amely a zsűri szerint ma­gasan kiemelkedett a mezőny­ből. A kép a Sióagárdon jellem­ző belvizes jelenséget, a víz pusztító hatása miatt érzett te­hetetlen szomorúságot ábrázol­ja, de gyönyörködtet is. A pol­gármesteri különdíját Deli Do- rina Bernadett: A gazda félelme című képe kapta. ' ■ S. K. t 4 y í

Next

/
Thumbnails
Contents