Tolnai Népújság, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-27 / 121. szám

2013. MÁJUS 27., HÉTFŐ INTERJÚ 5 PROMÓCIÓ interjú Fricskának szánta, szállóige lett a krecsányból. De nem bánja, sőt, azt mondja: legalább egy székely tájszót biztosan megtanultak azok, akik a vagyonnyilatkozatát böngészték. A hétköznapok során sem nélkülözi a céltudatosságot és a humort HATÁROKON ÁTÍVELŐ ÖSSZETARTÁS- Egy politikusnak sosem szabad elfelejtenie, hogy négyévente vásárra viszi a bőrét, és azt sem, hogy a választások után minden­kit képvisel - vallja Potápi Árpád János. Bonyhád pol­gármesterét, a térség ország- gyűlési képviselőjét a város élén és a parlamentben vég­zett munkájáról kérdeztük. Vizin Balázs- Többször nyilatkozta, hogy Bonyhád egy zsinórmértéket kö­vetve halad előre. Eszerint hol tart most a város?- Abból a szempontból sze­rencsére nem történt semmifé­le változás, hogy évtizedekkel ezelőtt és ma is olyan emberek élnek itt, akik szorgalmasak, és az éppen aktuális politikai rendszertől függetlenül, saját erejükből igyekeznek egyről a kettőre jutni, biztos egziszten­ciát teremtve eltartani a család­jukat - válaszolta Potápi Árpád János. - Ehhez társul még az a fajta lokálpatriotizmus, amely­nek köszönhetően szívügyük­nek tekintik a település szebbé, jobbá tételét. De ez szemmel láthatóan nemcsak Bonyhádra igaz, hanem a Völgység többi településére is, amelyek ezer szállal kötődnek hozzánk. A város idén januártól, az új já­rási rendszer felállításával már közigazgatási centruma is a térségnek a gazdasági, oktatá­si, kulturális mellett.- Gazdasági szempontból ér­zékenyen érintette a térséget a Salamander 2003-as kivonulása Bonyhádról. Miként tudták kezel­ni ezt a helyzetet?- Első lépésként azt tudtuk el­érni, hogy két részletben hagy­ják itt a várost, összességében, sajnos 1300 ember került az utcára. Akkoriban a cipőgyár­tással foglalkozó Salamander volt a legnagyobb vállalkozás Tolna megyében, ebből adó­dóan a völgységi kistérségben is meghatározó munkaadónak számított. A döntésük nagyon nehéz helyzetbe hozta elsősor­ban az érintett embereket, de a várost is. Komoly segítséget kaptunk a megyei és a helyi munkaügyi központtól, illetve az itt működő vállalkozásoktól: közös erővel, néhány év alatt úrrá tudtunk lenni a helyze­ten. Ma már nem érzékelhető a kivonulásuk hatása, hiszen a helyükbe újabb cégek léptek. Az önkormányzat egyébként korábban is, és lehetőségeihez mérten most is mindent meg­tesz annak érdekében, hogy se­gítse, támogassa a vállalkozá­sokat, akiknek sokat köszönhet a város és az itt élők egyaránt.- A negatívumok mellett több örömteli esemény, fejlesztés is jutott az elmúlt 11 évre.- Szerintem nincs szégyen­kezni valónk, ha végigveszem a 2002-2013 között megvaló­sult beruházásokat, amelyet a városkép is alátámaszt. E téren is egy zsinórmértéket követ­ve igyekeztünk előrébb jutni. Ha átmegy a rostán, vállalja az országgyűlési képviselő-jelöltséget - mondta Potápi Árpád János A 2000-es évek elején a leg­nagyobb gondot az ivóvízbázis kérdése jelentette. A parlament által 2001-ben elfogadott cél­zott támogatás révén, fokoza­tosan haladva 2004-ben elké­szült a komplex, 700 milliós beruházás. De ugyancsak na­gyobb mérföldkőnek tekinthe­tő a városháza 2003-as felújítá­sa, illetve a sétálóutca 2006-os megépülte. A térség szempont­jából kiemelten fontos fejlesz­tés volt a Bonyhádi Városi Kór­ház- és Rendelőintézet 2010-es rekonstrukciója, amely ezáltal a Dél-Dunántúl egyik legkor­szerűbb egészségügyi intéz­ménye lett. A legutóbbi nagy- beruházás pedig a Bonyhádi Termálfürdő megépítése volt, amelyet tavaly május 1-jén ve­hetett birtokba a helyi és a kör­nyező települések lakossága.- A termálfürdő mérete, felsze­reltsége miatt kaptak kritikákat.- Tény és való, hogy nem egy óriási komplexumról van szó, hanem egy kisvárosi igények­hez illeszkedő strandról, amely­ben a fiatalok és az idősebbek egyaránt örömüket lelhetik nya­ranta. De mi ezt is ígértük! Min­idén Áprilisban előbb Ontari- óban, majd Los Angelesben találkozott Potápi Árpád János a nyugati parti magyar szerve­zetek és egyházak képviselői­vel. Ezt követően részt vett a Sao Paulában rendezett La­tin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének (LAMOSZSZ) találkozóján. Le­velet vitt magával Semjén Zsolttól, amelyben a kormány­áig is fontosnak tartottam, hogy a realitás talaján maradjunk, s ez nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb beruházásokra is igaz. A kettő között nem teszek különb­séget. A nagyobb léptékű fejlesz­tések mellett jó szívvel gondolok a karácsonyi díszvilágítás be­vezetésére, a szimbolikus jelen­tőséggel bíró új címerünk, zász­lónk 2003-as felavatására, vagy éppen a 18 évesek és az idősek köszöntésére, támogatására. De az én ötletem volt az is, hogy az új utcanévtáblák magyar és né­met nyelvűek legyenek. Ezek mind hozzátartoznak a város életéhez. Persze hiányossága­ink is vannak.- Pontosan mire gondol?- Például a járdafelújítások­ra, amely rendszerint előkerül. Joggal bosszantja az embere­ket, igaz, az utakkal ellentét­ben erre nincsenek pályázatok, ezért nem sikerült e téren lát­ványos eredményt elérnünk. Ezenkívül még bizonyára van­nak olyan feladatok, amelyek megoldásra várnak.- Apropó szimbólum. Parlamenti munkájában kiemelt figyelmet főhelyettes a magyar állam fo­kozott figyelméről biztosította a Kárpát-medencén kívül élő magyarságot, s megköszönte a latin-amerikai magyaroknak a nemzetért tett szolgálatukat. Közben pedig történt vele egy érdekes sztori:- egy zsinóros ingben voltam a Szent Imre Kollégiumban tar­tott misén - emlékezett vissza Potápi Árpád János. - Egy szentel a nemzetpolitikára. Azok közé tartozott, akik kezdemé­nyezték az egyszerűsített honosí­tási eljárásról szóló törvény meg­alkotását. Mennyien éltek eddig ezzel a lehetőséggel?- Közel 450 ezer határon tú­li magyar kérte már a honosí­tását, közülük pedig már 400 ezren le is tették esküjüket. 2010. december 23-án jött lét­re az Országgyűlésen belül a Nemzeti összetartozás bizott­sága, amelynek vezetésével bíztak meg. Gyakorlatilag azt a munkát látjuk el parlamenti szinten, mint amit a kormány a nemzetpolitika területén va­lósít meg. Segítjük a törvény­kezést, véleményezzük azt, illetve figyeljük azon intéz­mények munkáját, akik ezek­ben a kérdésekben dolgoznak. Mindemellett igyekszünk kap­csolatot teremteni azokkal a szervezetekkel, akik hasonló céllal jöttek létre, de a határon túli pártokkal, képviselőikkel is rendszeresen konzultálunk, szóval elég szerteágazó a tevé­kenységünk.- Mi motiválta, hogy szerepet vál­laljon ebben a bizottságban? hölgy azzal a kéréssel fordult hozzám az ünnepség végén, hogy adjam neki azt az ingem, mert nagyon megtetszett neki a ruhadarab. Először ugyan kis­sé meglepődtem, de végül ele­get tettem a kérésének, megvál­tam a ruhadarabtól, a közön­ségderültségére. Azután kide­rült, hogy az ingem mintájára készül el a Sao Pauló-i magyar tánccsoport fellépő öltözete.- Köztudott, hogy bukovinai székely vagyok. Ha a nagyszü- leim 1941-ben nem települtek volna át, akkor ma mi is kér­vényeznénk a magyar állam- polgárságot. Én ebben a szel­lemiségben nevelkedtem, nem tudom, és nem is akarom ezt le­tagadni! Nagyon örülök annak, hogy a kettős állampolgárság­ról szóló törvényt megalkottuk, s ezáltal egy nagyon fontos, szimbolikus lépést tettünk a nemzet egyesítése érdekében. Ma már a kétkedők is láthatják: nincs arról szó, hogy a határon túli magyarok tömegesen be­özönlenének Magyarországra. Büszke vagyok arra is, hogy nagyon sokan éppen itt, Bony- hádon tették le az esküjüket.- Idén tavasszal azt szorgalmaz­ta, hogy a parlament módosítsa a magyar állampolgárságról szó­ló törvényt. Miért?- A személyes adatok - nem csak a határon túliak esetében- mindig titkosak, ezt a magyar állam bizalmasan kezeli. Az önálló képviselői indítványom arra irányult, hogy ne hozzuk nyilvánosságra: az egyes régi­ókban, utódállamokban meny­nyien igényelték és tették már le az esküt, mert visszakövet­keztethető, és esetleg hátrány éri emiatt őket. Például Szlová­kiában elveszíthetik az ottani állampolgárságukat.- A szavazás előtt mégis vissza­vonta az indítványt.- Ezt azért tettem, mert a különböző politikai erők félre­magyarázták, mást láttak e javaslat mögött, mint ami va­lójában volt, ehhez jó néhány média is asszisztált. így, egy évvel a voksolások előtt még Az inge mintájára készül a magyar tánccsoport fellépő öltözete a látszatát is el akartuk kerül­ni annak, hogy mi választási csalásra készülünk. Olyannyi­ra, hogy a módosítás előtt álló választási törvény értelmében majd naponta kell információt adni, mennyien kérték a név­jegyzékbe történő felvételüket az adott régiókban.- Ha már a sajtót említette: ta­valy és idén is nagy visszhangot váltott ki a vagyonnyilatkozata. Nekik szólt az ajándékba kapott krecsány, csipor és bicskacska feltüntetése?- Nem csak a médiának, ha­nem minden kedves olvasónak, aki a vagyonnyilatkozatokat böngészi. Megmondom őszin­tén, fogalmam sincs, hogy egy évben hány üveg bort, vagy másféle italt kapok. Tavaly va­lami hirtelen ötlettől vezérelve úgy gondoltam, hogy beírom a krecsány szót, de ennek leg­alább haszna is volt.- Éspedig?- Nagyon sokan megismer­hettek egy székely tájszót. Ez 2012 februárjában volt, körül­belül másfél hónappal a szív- infarktusom után. Emlékszem, az egyik barátom ijedten telefo­nált, mert csak annyit olvasott a sajtóban, hogy valami krecsá- nyom volt, nem is infarktusom. Egyébként, amikor ezeket be­írtam a nyilatkozatomba, nem gondoltam, hogy ennyire fel­kapott dolgok lesznek. De nem foglalkozom vele, mint ahogy az új találgatással sem.- Hogy 2014-ben polgármester­nek, vagy országgyűlési képvise­lőnek jelölteti magát?- Tény, hogy mostanában ezt a kérdést is sokszor megkapom, de nem erre gondoltam, hanem arra a pletykára, hogy itthagyom Bonyhádot, és Érdre költözöm. Természetesen eszem ágában sincs továbbállni a városból, egyébként ha van hely Magyar- országon, ahova nem szívesen települnék le, az pont Érd.- Akkor eloszlatva az újabb ta­lálgatásokat: polgármester, vagy országgyűlési képviselő szeretne lenni 2014-től?- Nyilván az embernek előbb-utóbb el kell döntenie ezt a kérdést is, de ez önmagában még kevés. Hiszen a helyi cso­portok választanak maguknak jelöltet, akiről az országos vá­lasztmány és a párt elnöke is véleményt formál. Ezek olyan stációk, amit az embernek en­nél a hivatásnál végig kell jár­nia. Azonkívül van még egy bő év, ezt végig kell dolgozni be­csülettel, tisztességgel. Ha én ezeken a rostákon átmegyek, akkor vállalni fogom az ország- gyűlési képviselőjelöltséget, és ha a körzetben - amely 2014-től Dombóvár központú lesz ese­tünkben - élő emberek többsé­ge támogat ebben, akkor szíve­sen képviselem őket. Egyébként egy politikusnak sosem szabad elfelejtenie - elég sokan estek már ebbe a hibába -, hogy négy­évente vásárra viszi a bőrét. Te­hát úgy kell dolgoznia, hogy a választók többsége méltónak találja az adott pozícióra. \ I > 1

Next

/
Thumbnails
Contents