Tolnai Népújság, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-30 / 75. szám
2013. MÁRCIUS 30., SZOMBAT KÖRKÉP 5 A cikk megjelenését Pún Község Önkormányzata támogatta Mindössze egy bőrönddel indult el Amerikába, igaz, ez a reptéri súlykorlátozás miatt volt. Három hónapot szeretett volna kint tölteni, azóta 15 év telt el. A pláne az egészben, hogy a zöld kártyát egy sorsoláson nyerte. Molnár Ágnes- Az amerikai pályafutásom ott kezdődött, hogy 1997-ben egy gyerekkori jó barátom agitálá- sára részt vettem egy zöld kártya sorsoláson - avatott be minket a kezdetekbe Koszorú Gábor, aki feleségével, Ágnessel együtt él Clevelandben, Ohio egyik legnagyobb városában. Mint kiderült, a szerencsés 50 000 ember közé tartozott a világból, akit kisorsolt véletlenszerűen egy automata gép abban az évben. Operettelőadás és borverseny színesítette a község életét Elképzelés és valóság pari A megszokottól eltérő rendezvénnyel búcsúztatták a telet Páriban. A kolozsvári Ope- rettissimo társulatának előadására személyesen hívták meg azokat, akik az utóbbi években a falu szekerének előremozdí- tásán fáradoztak. Rajtuk kívül természetesen bárki megtekinthette a roppant színvonalas előadást. A fülbemászó dallamok és a hajnalig tartó közös nótázás bizonyára hosszú ideig kellemes emlékként marad meg nem csupán a közönség, de a fellépő vendégek számára is. Márciusban az immár Diós- berénnyel is bővült körjegyzőség gazdái mérettethették meg boraikat. A hagyományos borverseny különlegességét az adta, hogy egy szakértő és egy „műkedvelő” zsűri egymástól függetlenül bírálta a nedűket. A végeredmény azonban szinte kivétel nélkül egybecsengett. A beérkezett 47 mintából 12 arany, ugyanannyi ezüst, valamint 10 bronz minősítés született. A húsvét hétvége sem zajlik Páriban eseménytelenül. A szombat délutáni feltámadási körmenetet követően a templomban a regölyi vegyeskar, valamint a pári asszonykórus segíti az ünnepre hangolódást. A Sport- és Szabadidő Egyesület pedig helyi Ki Mit Tüd?-ot rendez, melyen a falu apraja és nagyja bemutathatja különleges produkcióját. Pári Község Önkormányzata kellemes húsvéti ünnepeket kíván minden olvasónak! ■ A kolozsvári társulat tagjai Szabadidejükben szívesen fedezik fel Amerika nagyvárosait. Koszorú Gábor és Ágnes a képen New Yorkban, a híres Times Square-en látható És bár ez idáig szép és meseszerű, a valóság csak ezután következett. Mindenféle okmányt, bizonyítványt kellett beszereznie, lefordíttatnia, makulátlan erkölcsi bizonyítványra volt szüksége, és az amerikai * konzulátus által meghatározott orvosok vizsgálati dokumentumaira. Ezek nem csak sok időt, sok pénzt is felemésztettek. Kritérium volt az is, hogy belépve a „szerencse vadászok őshazájába” másnap már igazolt munkahelye és szállása legyen, nem folyamodhatott segélyért, tehát a maga ura volt. Tréfásan megjegyezte, hogy mindössze egy bőrönddel indult el, bár ez inkább a reptéri súlykorlátozás miatt volt. Gábor 1998 márciusában lépett be Amerikába, ekkor 32 éves volt. Elmesélte, hogy előtte 4 évet Németországban élt, dolgozott, és persze sportolt. Meglepő, de az első benyomása csalódottság volt Németországhoz mérve. Hiányolta a kis sváb városkákat, ahol élt, és főleg azt, hogy minden egy utcányira volt, a távolság 5 perc sétával volt mérhető. Ez Amerikában nem ismert fogalom, itt órában, illetve autóútban mérik a távolságot. Meglepve hallottuk azt is, hogy az USA-ban sok helyen még a járda fogalma sem ismert, ott mindenki kocsival jár. - Mint ahogy megszoktuk a Daliásból, nagy autók, nagy házak, nagy pályák és végtelenbe nyúló utak jellemzik az új világot - mondta, utalva a „Gumi kacsára” (a nagy sikerű Konvoj című film főszereplője - A szerk.), már ha még emlékszik rá valaki. Az ambíció megvolt- Tehát nagy ambícióval regisztráltak a Nagy Amerikában - folytatta -, ahol az első napjaimat egy magyar katolikus öregotthonban töltöttem. Gábor lapunknak elmesélte azt is, hogy sok magyar él az államokban, sokan illegálisan. Mint mondta, így viszont nagyon nehéz, soha nem tudhatod, hogy ki leszel-e fizetve a nap végen, vagy sem. Nincs biztosításod, nem foglalkozik veled senki, ha beteg leszel. - Egy napi kórházi ellátás átlagosan 4000 dollár, fogászat, gyógyszerek, minden sokba kerül enélkül - sorolta. Sokan Itt megismertem és szoros kapcsolatba kerültem a mosogató- és a fűnyíró gépekkel. Mondanom sem kell, első látásra megszerettük egymást - nevetett a már távolinak tűnő emléken. Mivel csak németül beszélt - azt is a német barátainak és focista társainak köszönhetően -, senkivel nem tudott kommunikálni az ottani magyarokon kívül. Angol tudását a „yes” és a „no” teljesen kimerítette. Mondani sem kell, meddig jutott vele. Fél év elteltével jelentkezett egy állás hirdetésre, és fel is vették, ugyanis a betonezért belefáradnak és visszaköltöznek, valakinek már any- nyi sincs, hogy hazajöjjön, de persze vannak, akik a homokos parton isszák a koktélt, igaz, az ő szüleik majdnem mind '56-os menekültek, akik jogi, orvosi vagy mérnöki diplomával rendelkeztek, mint ahogy mostani utódjaik is. Mint mondta, komoly üzleti és baráti gyökereken alapul ez a réteg. gyár tulajdonosa német származású volt. Itt kezdődött az angol nyelviskolája is, hiszen egy magyar lélek sem volt a gyárban. Nyolc évet dolgozott itt, miközben gyarapította az angol nyelvtudását, és a munkához való hozzáállását a főnökség is értékelte. Az utolsó két évet minőségi tesztvizsga vezetőként töltötte. Elismert lett a cége Mint kiderült, nem volt igazi célja, amikor odakerült, csak a kíváncsiság hajtotta. Három hónapra tervezett először, vissza szeretett volna menni Németországba a csapatához. - De ez másként alakult, ennek már - kimondani is sok- 15 éve - sóhajtott, majd megjegyezte azt is, már közelít ahhoz, hogy megtalálja a számításait. - Amerikai állampolgárként cég tulajdonos vagyok és a magam ura, egy tetőrestauráló céget vezetek most már több mint 6 éve. A magánházak mellett a régi, védett épületekkel, műemlékekkel, templomokkal is foglalkozunk, a clevelandi Katolikus Műemlékvédelmi Bizottság pedig a tagjának választott engem. A vállalkozás szerencsére igen elismert az egész államban. Csak rajtam múlik minden, ami felelősségteljes, de jó érzés. Emellett a világ legszerencsésebb emberének, férjének vallhatom magam. Szülővárosomból, Szekszárdról való szerelmemmel már 25 éve ismerjük egymást. Ugye, igazi hollywoodi story? - kérdezte büszkén. Ettől függetlenül azért akad pár dolog, amiben teljesen másként döntött volna. - Ha újra kezdhetném, a feleségem, Ági kezét már 20 évvel ezelőtt megkérném - mondta nevetve. Imádnak hazajönni Kitért arra is, hogy nagyon szeretett Németországban élni, jobban magáénak érezte 4 év után, mint Amerikát 15 év után. - Sajnos egy kezemen meg tudom számolni az igaz barátokat, akiket itt ismertem meg, és akikre számíthatok- sóhajtott. Majd kiemelte, hogy imádnak hazajönni, mindennél többet jelent nekik az itthoni légkör. A hazaköltözés is felmerült már, de egy kicsit még várnak vele. Illegálisan nem éri meg kint tartózkodni Ennél feljebb nem juthatott volna koszorú Gábor A házak tetejéről szemléli a világot, és egyben a munkát is- fél hét, nem szólok többször, el fogsz késni, tudod, hogy milyen fontos nap a mai! - kiáltott be dühösen a hálószobába Viola, miközben az ajtófélfának támaszkodva húzta fel tűzpiros körömcipőjét. - Már régóta fent vagyok, jóformán le sem hunytam a szememet az éjjel, de a gondolataim maradásra bírnak - adta válaszul Tamás felesége felszólítására. A fiatal lány már éppen lépett volna ki a bejárati ajtón, de a férjétől elhangzott mondat roppant mód felbosszantotta. Visz- szafordult. Lerúgta lábáról cipőit, a kulcscsomót a kanapéra hajította, majd berohant a szobába. Megállt az ágy mellett, és elcsukló hangon kérdőre vonta párját.- MEGGONDOLTAD magad? - pillantott a mennyezetet bámuló Tamásra. - Ugye nem. Ezt nem teheted velem! Azután, hogy én már mindent feladtam az itteni életemből: felmondtam a munkahelyemen, elbúcsúztam a szüleimtől, a barátaimtól... - Nekem sem könnyű, hidd el - vágott közbe a férfi, mialatt az ágyból felkelve az ablakhoz lépett. Üres tekintettel bámult ki az idegesítően nyüzsgő, szürke városra. Fullasz- tónak érezte a reggeli friss levegőt, de mégis vágyott erre a „méregre”. - Azon a focipályán rúgtuk naphosszat a bőrt a srácokkal, és a kedvenc mozink sem volt innen messze - mutatott ki az esőcseppektől elhomályosult ablakon Tamás. Mielőtt belekezdett volna a következő mondatába átkarolta a felesége. VÍZIN balazs tarcaja Borítékolt sor(s)ok- tudom, hogy nem egyszerű, de itt csak múltad van, jövőd aligha - sulykolta kedvesébe Viola. - Gondolj azokra a tervekre - folytatta -, amelyekről közösen ábrándoztunk: szép ház, tisztességes fizetés, normális élet. - Igen, igazad van - mondta Tamás, önmagát is győzködve. - Akkor ezt rpegbeszéltük, most megyek, bevásárolok az útra és elintézek egy-két dolgot, délben találkozunk a megbeszélt helyen, ne felejts el mindent elhozni itthonról! - bú- csúzkodott a feleség. A férj még néhány percig nézte az ablakból, ahogy az egyre erősödő esőben fújja a szél önhatalmúan a fák lombkoronáit, és a hatodik emeletről dolgos hangyáknak látszó emberek miként szaladgálnak fel, s alá. Elhessegette gondola- j-tait, majd felöltözött és a bőröndökért indult a túlsó szobába. Előző este már szinte mindent bepakoltak, csupán egy-két személyes tárgy hevert a nappaliban lévő asztalon. Egy bontatlan levél kivételével szép lassan becsomagolta ezeket is. szorított az idő, már csupán húsz perce volt, hogy kiérjen délre a repülőtérre. Bezárta az ajtót, leszaladt a lépcsőn és beült a kocsiba. A levelet a jobboldali ülésre tette, majd őrült száguldásba kezdett. Már csupán néhány méterre volt a repülőtértől, amikor elkezdte kibontani a borítékot. Az egyik kezével elengedte a kormányt, amelynek következtében megbillent az autó és az árokba csúszott a vizes úton. A kocsi alaposan összetört, de Tamás néhány karcolással megúszta. A helyszínre siető feleség átölelte férjét, még mielőtt az orvosok elvitték volna kivizsgálásra. Majd az árokba csúszott kocsijukhoz lépett, a berepedt szélvédőn pedig megpillantott egy borítékot, amelyben az állt: sajnáljuk, de nem nyertek felvételt a külföldi munkára... t > <
