Tolnai Népújság, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-04 / 29. szám
2013. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ KÖRKÉP 5 Sikeres a roma tanoda,tovább szeretnék fejleszteni idén Lovagiasan küzd a kultúráért DEcsi kiss János Szíve melegével őrzi, félti a sárközi hagyományokat pars Növekszik az érdeklődés a roma lakosság körében a közélet iránt, amit az is mutat, hogy az előzőeknél többen vettek részt a városházi fórumon. A Paksi Ro- % ma Nemzetiségi Önkormányzat az eddig végzett munkáról adott számot. A város vezetői, illetve a közmunkaprogramban érintettek, így a munkaügyi központ képviselői aktualitásokról, tudnivalókról adtak tájékoztatást, a rendőrség képviselője a bűn- megelőzésről és az áldozattá válás megakadályozásáról beszélt. Berki Attila, a roma ön- kormányzat elnöke kiemelte, a közösségi házukban indított tanodát bővíteni szeretnék, terveznek tanulmányi kirándulásokat, juniálist, terepi munkát. Teli Edit alpolgármester azt mondta, a paksi cigányság jó hírét erősíti, hogy a tanoda abban az állapotban van, ahogyan átvették. Hozzátette, az állami normatíván túl több mint 3 millió forinttal támogatják a roma önkormányzat munkáját. ■ V. T. Az ország északi vidékén járták tagokat toborozni györköny Tagtoborzó pince- falu-látogatáson jártak a Györ- könyi Pincehegyért Egyesület tagjai - élükön Braun Zoltán elnökkel, a község polgármesterével. Maroknyi csapatuk a Magyarországi Pincefalvak Szövetsége delegációjának magját jelentette. A szövetség györkönyi kezdeményezéssel és székhellyel alakult. Célul tűzték, hogy maguk mellé állítják az ország többi pincefaluját, és együtt gondolkodnak az építészeti és kulturális értéket jelentő pincefalvak jövője érdekében. Most Észak-Magyarországon keresték fel azokat a helységeket, ahol pincefalvak vannak. Jártak Gyöngyöspata, Cserépfalu, Noszvaj, Tibolddaróc, Hercegkút pincesorain. Braun Zoltán elmondta, bemutatták a szövetséget, hogy felébresszék a csatlakozás gondolatát. Idén szeretnék tízre emelne a csatlakozott települések számát. Egy új tag, Bölcske felvétele már napirenden van. ■ V. T. A Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki Budapesten Decsi Kiss Jánost. Az önkifejezés sokféle megnyilvánulásán túl elismerésre méltó elkötelezettségét is kiemelték, amivel több évtizede segíti, ösztönzi a Tolna megyei fiatalokat. Hitvallásáról, sikereiről, kudarcairól mesélt, amikor szerkesztőségünkben járt. Lejegyezte: Vízin Balázs Beleszülettem a kultúrába. Bár gyermekként még fogalmam sem volt erről, akkoriban egyszerűen csak úgy tartottam: a Sárközben élők igényesek a szépre. Tavaly volt ötven éve, hogy először jártam Mözsi-Sza- bó István képzőművész-körében. Nagy hatással voltak rám az ott látottak. Jóllehet, otthon is kint voltak a szőttesek és a hímzések, de az annyira természetes volt számomra, hogy fel sem tűnt. Csak akkor döbbentem rá, hogy milyen nagyszerű tevékenységet végzett a dédanyám is, Kardos Mihályné, amikor Pista bácsi megkülönböztetett tisztelettel beszélt ezékről az emberekről és alkotói tevékenységükről. Attól a perctől kezdve nem csak egy mindennapos elfoglaltságnak tekintettem, amikor a mama elvetette a kendermagot, majd learatta, áztatta, szárította, végül pedig szőttest készített belőle. Azt hiszem, ez a gondolatiság mutatta meg számomra azt az utat, amelyen fiatalon elindultam, társam a művészet iránti alázat és a tenni akarás volt. De a természet és a természetfölötti erő iránti tisztelet is támaszt nyújtott a kihívások leküzdéséhez. Az évek előrehaladtával már tudtam, hogy egy olyan kincs van a birtokomban, amelyet szívem melegével féltenem kell. A praktikum találkozott az esztétikummal Amikor Pécsett megkaptam a tanári diplomámat, már kikerült a kezemből jó néhány alkotás. Természetes anyagokat - kendervászon, -kötél - használtam fel az önkifejezésre. A tanszék- vezető professzorom egyszer azt mondta, olyan érzés hatja át a textil-plasztikáim láttán, mint amikor Bartók Béla zenéit hallgatja. Vagyis a mögöttes tartalomnak, egy-egy motívum hasonlóságának köszönhetően a sárközi hímzésvilág is muzsikálhat az emberben. Könnyed, lágy dallamok ezek. Én magam sem szeretem a durvaságot, sem a beszédben, sem a magatartásban. Hamar rájöttem arra is, hogy az érdes kötelet sem szabad a végtelenségig feszíteni, csűmi-csavarni, mert akkor erőszakot követek el rajta, és az bizony meglátszik. Viszont, ha hagyom, hogy engedelmeskedjen, abból mindketten jól jöhetünk ki. Kultúra, környezetvédelem, kommunikáció A 2012-es év több szempontból is érdekes volt számomra. Éppen húsz esztendeje kezdtem el a szálkai „küldetésemet”. Tulajdonképpen nem indokolta semmi, hogy felhagyjak az újságírással, mert úgy gondoltam, hogy a hitemmel együtt megbecsültek. Mégis a váltás mellett döntöttem. Eddigi életem során többször előfordult, hogy a Bibliából kerestem megerősítést. A szálkái alkotótábor létrehozásakor is ezt tettem: amikor az Úr azt mondja Ábrahámnak, hogy hagyd el a szülőföldedet, anyád, apád házát, és menj arra a helyre, amit kijelöltem néked, ott megáldalak és áldás leszel. Úgy véltem, hogy Szálka ilyen hely lehet számomra. A dombok ölelésében megbú- vik egy kis falu, ahol van erdő, víz, minden, ami a léleknek fontos. Szinte hívó szó nélkül jöttek a csoportok, erőltetés nélkül fedezte fel önmagát a tábor. Minden turnusnál volt egy pillanat - általában az esti, tábortűznél folytatott közös beszélgetéseknél -, amikor a „neveletlen” gyerekek is megszelídültek. Olyankor éreztem, hogy elértem azt, amit a szálkai „küldetésemmel” át szerettem volna adni nekik: a durvaság megszelídítését, az egymásra való figyelés fontosságát, és azt az üzenetet, hogy a velük szemben lévőben érezzék meg, hogy egy olyan teremtmény a földön, akire érdemes odafigyelni, tisztelni. Kultúra, környezetvédelem, kommunikáció - e három pillére épült a tábor. Az nem igaz, hogy a gyerekek nem szeretik a kötöttséget, a fegyelmet, pusztán arra kell figyelni, hogy engedjük őket „vágtatni” is, de a gyeplő a mi kezünkben legyen. Pedagógusként meggyőződésem, hogy jó hatással Névjegy decsi Kiss János 1949. május 18-án született Decsen. A helyi általános iskola elvégzése után Szekszárdra járt középiskolába, tanári diplomáját Pécsett szerezte. Már fiatalon bizonyította sokoldalúságát. író, újságíró, képzőművész, szervező, előadó- művész, a szálkai alkotótábor és a megyei Amatőr Képzőművészek Társaságának (AKT) alapítója. több kitüntetéssel jutalmazták már eddig is szerepvállalását: Fehér Rózsa-díj, Csányi László-emlékplakett, Tolna megyei művészetért elismerés, Ba- bits-díj, Szálka díszpolgára. nős, felesége népi iparművész. Két gyermekük született: András és Dorka. Hobbijáról azt vallotta: maga az élet. . van a fiatalokra, ha mindezt a szabadban, csodás természeti adottságok között tanulják meg. „Bontani is tudni kő” Az, hogy az embert céljai megvalósítása közben érik kudarcok, törvényszerű. Valahányszor válaszút elé kerültem, Berekai Éva néni, sárközi gyöngyfűző, népművész szavai csengtek a fülemben, akinek munkásságáról írtam a szakdolgozatomat. A vele folytatott beszélgetések során történt egyszer, hogy véletlenül elszámolta magát: egy nem oda illő színű gyöngy került a füzér egyik sorába. Vélhetően rajta kívül senki nem vette volna észre, de visszafejtette a sort, majd felém fordult és annyit mondott: „bontani is tudni kő”. Persze vannak dolgok, amelyeket nehezen él meg az ember. Kudarcként tekintettem arra az időszakra, amikor nem volt munkám. Az anyagiak sohasem érdekeltek, de az igen, hogyan tartom el a családomat. Az egészségügyi problémáim jelentkezésekor pedig azért voltam csalódott, mert óhatatlanul is megfordult a fejemben, hogy nem fejezhetem be azt, amit elkezdtem. A kórteremben volt alkalmam arra, hogy megerősítsem a szellem iránti tiszteletem, hitem. Hogy végül felépültem, nem az én akaratom szerint történt, mert én beteg sem akartam lenni. Kézműves alkotások. Pillanatok alatt megtelt Antalné Bíró Jolán harci otthona a tegnapi kiállítás megnyitóján. Ez alkalommal a szekszárdi Serezla Lászlóné hozta el szalmából, csuhéból és gyékényből készült tárgyait, valamint két harci kislánynak, Mester Fridának és Bóka Stefániának is megcsodálhatóak a gyöngyből készült ékszerei, tárgyai a 25-ig látogatható tárlaton. A megnyitón egy helyi óvodás, Antal Ervin mondott verset, és a Rozmaring-, valamint a Szekszárdi Szívküldi Dalkör énekelt, (má) A túlélést jelenti a rendszeres téli etetés madarak Az olajos magvak mellett állati zsiradék és gyümölcs is lehet az étrendben Bár a tél utolsó hónapjában járunk, februárban és márciusban még nem találnak élelmet a madarak. Aki tehát rendszeresen eteti a kedves szárnyasokat, semmiképpen ne hagyja ezt abba az első simogató napsugarak érkezésével. A kis szárnyasok már odaszoktak, és számítanak az eleségre, amely számukra az életben maradást jelentheti. Mint ismeretes, télen nem minden nálunk honos madár vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet. Hazánk környezeti állapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet, de az etetés nagy könnyebbséget és ■biztonságot jelent a környék madarainak. Különösen itatással és a mesterséges odúk kihelyezésével együtt. Persze csak akkor, ha az etetés egész télen folyamatos. Dr. Kis Ernő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szekszárdi csoportjának titkára elmondta, hogy szombat délelőttönként 10 és 12 óra között kedvezményesen kaphatnak a Béla tér 6. szám alatti irodában napraforgómagot azok, akik rendszeresen etetik a madarakat.- Ha a hétköznapi hasznosságát tekintjük a dolognak, akkor nem árt tudni, hogy az etetés révén télen a kertbe csalogatott madarak később - tavasszal és nyáron - is visszatérnek a helyszínre. Ezekben az évszakokban jelentősen megritkítják a kártevőket, a hernyókat és a rovarokat. Ám én még fontosabbnak tartom a szemlélet formálódást: aki gyakorta van énekes madarak között a kertjében, az előbb-utóbb megérzi, meglátja a természet nagyszerűségét, szépségét. S ez a fajta filozófia más téren is könnyebbé teszi életünket, mindennapjainkat - hangsúlyozta dr. Kis Ernő. ■ Venter M. Mivel etethetjük őket? a legjobb táplálékok az olajos magvak, a napraforgó, a dióbél, a tökmag. Fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós, vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a cinkegolyó. Jó, ha lágy sajtot is kitesznek valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek. A fentiek mellett gyümölccsel, elsősorban almával, lehet kínálni a madarakat. Ezeket lehetőleg bokrok és fák ágcsonkjaira kell felszúrni, fgy a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek. k A V I I A napokban vehette át a Magyar Kultúra Lovagja címért járó elismerést Decsi Kiss János
