Tolnai Népújság, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-01-20 / 3. szám

2013. JANUÁR 20., VASÁRNAP SZTORI 5 Majd csak megtanuljuk a Himnuszt verbunkos Az alaptörvényből ki kellett hagyni az eredeti kottát, nehogy alkotmánysértő legyen az előadás 1844. június 15-én döntötték el, hogy Erkelé a legjobb pályamű a beküldött tizenhároms közül. 1923 január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Százkilencven éves a Himnuszunk, de máig nem csitultak a viták a különböző előadásmódok miatt. Ez is hungarikum. Ács György Első londoni olimpiai bajnokunk, Szilágyi Áron éremátadó ünnep­ségén a Himnusz „nem megfelelő verziója hangzott el” - állt a Ma­gyar Olimpiai Bizottság közlemé­nyében. Ez megszépítő fogalma­zás, hiszen amit hallottunk az kínos, ünneprontó és botrányos volt. Jó lenne egyszer s minden­korra eldönteni, hogy az autenti­kus előadáshoz ragaszkodunk, vagy megengedjük a sok dilet­táns póbálkozást. Kísérletek eddig is voltak. Az Oktatási Hivatal honlapján tavaly elérhetők voltak az elektroniku­san letölthető Himnusz- és Szó­zat-változatok. Somogy váry Ákos az Erkel Ferenc Társaság elnöke, aki a témával csaknem két évti­zede foglalkozik, lapunknak ko­rábban elmondta: „Ennek a ver­ziónak - amely egy fúvószenekar kíséretes férfikari átirat - az eredeti Erkel-műhöz vajmi kevés köze van, de az általunk 2000- ben készített felvételhez sincs, amelyen az énekelhetőbb B-dúr- ban, egy szólamban is rögzítet­tük a Himnuszt a kórusommal. Somogyváry az általuk készített eredeti Himnusz- és Szózat-fel­vételeket a Magyar Millennium évében kórusalapítványuk támo­gatásával juttatta el a budapesti középiskolákba, majd 2002-ben az oktatási miniszter szétküld- te az autentikus, de énekelhető Himnuszt az ország valameny- nyi oktatási és közintézményébe. Akkor a Szent Alberik Kórus és a MÁV Szimfonikus Zenekar - So­mogyváry Ákos vezetésével - ab­ban a hangszerelésben és tempó­ban rögzítette a dalt, ahogy Erkel megírta, Esz- és B-dúrban is. Míg Erkel Ferenc bensőséges fohászként hangszerelte művét, Dohnányi Ernő a korszellemnek megfelelően, 1938-ban áthang­szerelte, dagályosabbá tette, ro­mantikus nagyzenekarra írta át. így kaptak hangsúlyt a fúvós basszus hangszerek, ezért került bele a cintányér és a pergődob, amelyek az eredeti kottában nin­csenek. Erkel az európai hagyo­mányok szellemében megkettőz­te az utolsó sort, Dohnányi ezt el­hagyta. A 2000-es felvétel figye­lembe vette az erkeli kettőzést, de a (nyáron) szétküldött változatból ez megint hiányzik. „Dohnányi az 1930-as évek­ben helyenként kisimította a ver­bunkos ritmust és több olyan hangszert is hozzátett, amely az eredetiben nem volt. így a cin­tányér, a kis- és nagydob nem Erkeltől származik, az 1844-es az 1848-49-ES forradalom és szabadságharc idejére országo­san ismertté vált. az 1903-AS sikertelen törvénybe iktatási kezdeményezés után, végül 1989. október 23-án a Köztársaság kikiáltásával egy­idejűleg vált hivatalosan Ma­gyarország himnuszává, amit már 145 évvel korábban annak rangjára emelt a népakarat. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, ugyanis Kölcsey Ferenc 1823- ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. eredeti változatban csak üstdob volt” - magyarázta Somogyváry. A legenda szerint Erkelnek a po­zsonyi harangok jutottak eszébe a zeneszerzés közben, s talán ezért is kezdődik harangütéssel a mű, ahogy az utójátékban is van harangszó. „Ebből is követ­kezik, hogy fohászként, imaként értelmezte a szöveget” - érvel a karmester. Somogyváry Ákos, aki maga is három gyerekes apuka és peda­gógus, érti, hogy a gyermekkari előadás pozitív érzelmeket kelt, de az MTVA legújabb himnusz írtunk két másikat is Uruguay nemzeti himnuszát (Keletiek, a haza vagy a sír!), melynek szövegét Francisco Acuna de Figueroa írta, a ma­gyar származású Francisco Jó­sé Debali, azaz Debály Ferenc József (1791-1859) szerezte 1845-ben. e szerzőpáros nevéhez fűző­dik Paraguay Paraguayiak, köztársaság vagy halál! című nemzeti himnusza is. az 1791-ben született Debály már korán Joseph Haydnnál ta­nult katonazenész apja örökébe lépett. feldolgozását nem tartja jónak, mert „egyrészt nehéz figyelmen kívül hagyni a felvétel készíté­sének körülményeit, másrészt nem kellene egyéni szakmai vagy egyéb ambíciók kísérleti te­repévé tenni a Himnuszt”. Mint mondta, az alaptörvényből is az ő javaslatára hagyták ki a mű ere­deti kottáját, nehogy alkotmány- sértés legyen egy nem autenti­kus előadás következménye. A londoni olimpia botrányos himnusz lejátszása után pedig nyílt levelet írt, melyben indít­ványozta a Magyar Országgyű­lésnél egy, a magyar himnuszt gondozó ernyőszervezet létreho­zását. Nagy Ádám szerint érdemes lenne egyfajta mozgalmat indí­tani annak érdekében, hogy el lehessen oszlatni azt a tévhitet, miszerint a Himnusz pesszimis­ta hangulatú. A szegedi Móra múzeum pénztörténésze „Him­nusz-rajongó”, mindent gyűjt a témában. Szerinte Kölcsey költeménye emelkedett, Erkel Ferenc zenéje pedig valójában lendületes kellene, hogy legyen, hiszen az eredeti kotta szerint a dallam a verbunkosra épül. „A közös énekléssel lelassul min­den dallam, úgyhogy ez az egyik oka annak, hogy évtizedek óta Itt pénzbírság, másutt kötelező tananyag az európai Kézilabda Szövet­ség illetékes bírósága 2000 eu­ros felfüggesztett büntetéssel sújtotta az MKB Veszprémet, amiért a férficsapat szurkolói több nemzetközi mérkőzés előtt is elénekelték a Himnuszt. VISZONT FEJBŐL KELL tudnia 0 brit nemzeti himnusz első vers­szakát azoknak a bevándorlók­nak, akik fel akarják venni a brit állampolgárságot - legalábbis a brit kormány készülő új „haza­fiassági irányelvei” alapján. az olasz parlament már dön­tött: az iskolai tanterv részévé tette a himnuszt. A köztársasá­gi elnök is nehezményezte, hogy az olaszok nem ismerik himnu­szukat. 2002-ben szégyennek nevezte, hogy az olasz labda­rúgó-válogatott játékosai és a szurkolók sem tudták kívülről a himnuszt. Azóta a stadionok­ban megtanulták. szomorúbban adjuk elő a Him­nuszt. Nemzeti tragédiáink miatt nem a vidámabb előadásmód ter­jedt el. Sajnos már az iskolában is úgy tanítják, hogy ez egy szo­morú mű, mert Kölcsey és Erkel is pesszimista szemléletű volt, de ez nem így van. Az eredeti 1844- es kottára az van írva, hogy mél­tóságteljesen kell előadni. Persze kottát olvasni is többfé­leképpen lehet." Azt zenetörténészek is meg­erősítik, hogy verbunkos alapok­kal bír a Himnusz, s a II. világ­háború környékén még kicsit gyorsabban játszották. A „lassí­tás” oka lehet az is, hogy a ver­bunkosra nem stimmelt a prozó- dia. A Himnusz hangterjedelme másfél oktáv. A dallam ugyanaz, mint volt, a ritmus lett lassabb, a hangszínezés és a ritmika vál­tozott. Erkel Ferenc halála előtt néhány évvel maga is megváltoz­tatta az énekes szólamok hibás prozódiáját. Egyesek túlzottan pesszimis­tának tartják a Kölcsey és Erkel által írt művet, kifogásolják, hogy a többi nemzet himnuszához ké­pest az elszenvedett tragédiák és a balsors dominál, nem pedig az erő és az optimizmus. Mások sze­rint viszont a szövegből kell kiin­dulni, hiszen az született előbb. A népakarat tette himnusszá a himnuszt Erkel Ferenc Esz-dúrban zenésítette meg, négyszólamú vegyes karra írta, méltóságteljes, ünnepélyes hangnemben. 1844. június 15- én döntötték el, hogy Erkelé a legjobb pályamű a beküldött 13 közül. Július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban. Augusz­tusban már kétszer is elhang­zott nagyobb tömeg előtt, mint a nemzet himnusza. kora ősszel a kottája megje­lent nyomtatásban „Tekintetes Deák Ferencz úrnak" szóló ajánlással. Erkel Ferenc lett a nyertes Emlékezés a hallgatag harcostársra I •*", ' PÉTER SZÁLAS, ^ jóképű férfi JM volt, zárkó- RADős virág zott tekintetű, halk szavú, az a megközelíthetetlen fajta. Nekem legalábbis annak tűnt. Reggelente a szerkesztőségben határozott léptekkel vonult be apró irodájába, és magát nem kímélve végigdolgozta az egész napot. évekig csak köszönő viszony­ban álltunk egymással, és ne­kem fogalmam sem volt, mit gondol a munkámról, figye­lemmel követi-e egyáltalán. Aztán egy napon, a lapindító értekezleten megdicsérte ezt a rovatot, amelynek sorait önök most is olvassák. Tisz­tán emlékszem a szavaira: a cikkeim új színt visznek az újságba - így fejezte ki magát. Nagyon jólesett. Akkor fordult meg először a fejemben: ez a hallgatag, kicsit távolságtartó ember érzékenyen reagál a körülötte zajló eseményekre, és talán nem is olyan szigorú, mint amilyennek gondoltam. Rájöttem, a csöndes természe­te korántsem valami ember­kerülő érzületből fakad, épp ellenkezőleg. Csupán nem akarja a személyével terhelni a környezetét, amire pedig egyes-egyedül az igazi úriem­berek képesek. aztán megbetegedtem mell­rákban. Mire véget értek a kezelések, ő betegedett meg. Tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Túlesett egy operáción, majd a szokásos következett: kemó és sugár Egy délelőtt váratlanul behívott az irodájá­ba, hogy beszélni akar velem. Mert mesélhet ő másoknak a kórról, mondta, hallgathatja a rengeteg jó széindékú bátorítást és tanácsot: tartson ki, ne adja fel, gondolkodjon pozitívan. Há­lás is a törődésért. De attól, aki nem élte át a fenyegetettséget, egészen más ilyeneket hallani, mint aki a sajá t bőrén tapasz­talta meg, miről van szó. Ezért, folytatta a rá jellemző udva­riassággal, ha nem bánom, szeretne velem szót váltani a témáról. Szinte bocsánatot kért - ő, akinek betegként a világ legtermészetesebb mód­ján szüksége volt mindenfajta segítségre. ÜLTEM VELE SZEMBEN, és azt éreztem, távoli kollégákból, ve­zetőből és beosztottból hirtelen sorstársak, sőt, harcostársak lettünk. Katonák, akik felvet­ték a kesztyűt, hogy megküzd- jenek a halállal. Péter arra volt kíváncsi, honnan vettem a de­rűt, amivel végigcsináltam az egészet. Csodálkoztam. Derűt? így nézett ki a dolog kívülről? Elárultam neki, hogy amit ő és mások derűnek láttak, álca volt csupán. Mögé rejtettem a rémületet és a rettegést. Bólo­gatott, hogy érti. Barátokként fogtunk kezet. KÉSŐBB MEGTUDTAM, a SUgár­kezelés után külföldre utazott gyógyíttatni magát, mert ab­ban a távoli országban fel­találtak egy másik módszert. Elképedtem. Ne higgyen en­nek a kamunak, írtam neki, csak kihúzzák a zsebéből a pénzt. Sokáig nem jött válasz, már-már azt hittem, megsértő­dött. A falba tudtam volna ver­ni a fejemet: itt van egy beteg ember, én pedig el akarom tőle venni a reményt. Bocsánatot kértem a meggondolatlanságo­mért. Akkor érkezett az e-mail- je: ne szabadkozzak, ő örül annak, hogy őszintén megosz­tottam vele az aggodalmaimat. A barátaitól ezt el is várja. GYÓGYULTAN ÉRKEZETT haza a külföldi kezelésről. Azt mond­ta, a betegség sok mindenre megtanította. Nem fogja többet agyonhajtani magát, jobban élvezi majd az életet. még három Év adatott meg neki. A rák kiújult, ezúttal operálhatatlanul. A héten volt a temetése. az angolnak van egy általáno­san használt szinonimája arra a szóra, hogy „meghalt”. Úgy fejezik ki magukat: „elment”. Igen, Péter, az én kedves, hall­gatag, tiszta szívű harcostár­sam előrement oda, ahová vala­mennyien tartunk. Remélem, egyszer majd újra találkozom vele, és akkor én kérdezhetem meg tőle csodálkozva: hát ilyen derűs világ van itt? Ez lenne az, amitől annyira féltem?

Next

/
Thumbnails
Contents