Tolnai Népújság, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-11-04 / 42. szám

2012. NOVEMBER 4., VASÁRNAP SZTORI 5 Műszív: teljes élet pulzus nélkül minőségi változás Sok beteg számára jelenthet valódi megoldást az új eljárás A műszív egy félkilós, körül­belül 10 centiméteres szer­kezet, mely folyamatosan áramoltatja a vért az erek­ben, így a betegeknek tulaj­donképpen nincs pulzusuk. Az első olyan ember, akinek Magyarországon ez a szer­kezet mentette meg az életét - és véglegesen ott is marad a mellkasában - már otthon van, és boldogan lábadozik. Fábos Erika A műtét után öt héttel, hétfőn hazamehetett a klinikáról az az 51 éves beteg, akinek az első végleges műszívet operálták a mellkasába Magyarországon. A férfi ezzel a „gyógymóddal” teljes életet élhet, és képes ön­állóan ellátni magát. „Úgy kell elképzelni ezt a mi­nőségi változást, hogy egy végstádiumú szívbeteg ember számára legtöbbször már az is elképzelhetetlen, hogy lépcsőn járjon - mondta Merkely Béla professzor a Semmelweis Egye­tem Városmajori Szív- és Ér­gyógyászati Klinikájának igaz­gatója. - Egy ilyen beavatkozás után azonban, két-három eme­letnyi lépcsőt is képes megállás nélkül megtenni. Ennyit jelent, hogy milyen állapotban van egy szív. Persze a vázizomzat is döntő jelentőségű, ha fizikai terhelésről van szó, de hiába a megfelelő izomzat, ha a szív nem jól működik, nincs a szer­vezetnek megfelelő kapacitása. Ha egy végleges műszíves be­teg mindent pontosan betart, akkor nincs veszélyben. Ki­rándulhat, vezethet autót, akár dolgozhat is feltéve, ha az nem jár extrém nagy fizikai megter­heléssel.” A végstádiumú szívelégtelen­ség egyetlen terápiás megoldá­sa korábban a transzplantáció volt. A műszívkezelést csak időlegesen alkalmazták addig, amíg a beteg számára meg­felelő donort nem találtak, de ma már arra is lehetőség van, hogy a műszívet a mellkasba, a beteg szívhez ültessék be, és akár élethosszig szolgálja a be­teg életét. A megoldásra nagyobb szük­ség van, mint gondolnánk. Magyarországon jelenleg 300 ■UH! Várható legmagasabb élettartam FÉRFIAK NŐK 1. Irland 80,8 1. Japán 87,2 2. Andorra 80,2 2. Hongkong 85,7 3. Svájc 80,2 3. Franciaország 85,1 4. Japán 80,1 4. Spanyolország 84,7 5. Ausztrália 80,0 S. Svájc 84,7 127. Magyaro. 69,8 119. Magyarország 77,8 A tízcentis szerkezet mostantól százak életét mentheti meg. Folyamatosan áramoltatja a vért. ezer ember szenved szívelég­telenségben, közülük több ezren vannak súlyos állapot­ban. A betegek fele a diagnó­zis felállítását követő 4 éven belül meghal, ha nem. érkezik segítség. Szerencsére mióta Magyarország sikeresen csat­lakozott az Eurotransplanthoz, jóval több - idén kétszer annyi- szívátültetésre kerülhet sor, mint korábban. „A transzplantációnak és a műszív alkalmazásának is vannak előnyei, illetve bizo­nyos hátrányai - mondta Mer­kely Béla. - A szívátültetésnél élete végéig a szervezet ellen­álló képességét korlátozó, drá­ga gyógyszereket kell szednie Mit jelent műszíwel élni? A műszív egy félkilós, 10 centi- méteres szerkezet, mely folya­matosan úgy áramoltatja a vért az erekben - percenként 5-8 liternyit - hogy ha csak a műszív dolgozik a beteg mell­kasában, sem pulzusa, sem pedig szívverése nincs. A szer­kezet elektromos árammal mű­ködik, és a bőrön keresztül egy vékony kábellel kapcsolódik az akkumulátorokhoz. a mellkasba ültetett eszköz legnagyobb előnye, hogy az ak­kumulátorokon és a mindössze 7,5 milliméter átmérőjű kábe­len kívül minden a testen belül helyezkedik el. így kevésbé fer­tőzésveszélyes, mint a testen kívüli műszív. A működtető ele­meket egy övön lehet hordani, ezáltal a beteg nincs ágyhoz kötve, képes mindennapi teen­dőit ellátni. A végleges műszí­vet csak olyan betegnél hasz­nálják, aki közvetlen életve­szélyben van, és nincs semmi­lyen más kezelési lehetőség. A végleges megoldás több évre szól, és ha szükség van rá, a transzplantációt még mindig el lehet végezni. a betegnek, ami a műszív ese­tében nincs, a szívátültetés azonban már egy húszéves te­rápia jóval nagyobb tapaszta­lattal. De mindkét esetben egy elkerülhetetlen beavatkozásról beszélünk. Hogy melyikből vé­geznek többet, országonként eltérő. Amerikában több a mű­szíves, a fejlett nyugat-európai országokban közel egyforma a száma a két beavatkozásnak.” Magyarországon annak el­lenére is nagyon sok a szívbe­teg, hogy az elmúlt évtizedben nagy fejlődésen ment keresztül a szívgyógyászat. „Tizenöt év alatt a várha­tó élettartam négy-öt évvel emelkedett, ennek fele a gyó­gyító-megelőző munkának kö­szönhető, de még mindig min­den második ember halálát valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedés okozza, ez pedig éppen a kétszerese a daganatos halálozások számának.” „Ennek hazánkban bizonyít­hatóan nem csupán az életmód­dal kapcsolatos okai vannak, hanem genetikaiak is - mond­ta Merkely Béla. - Ennek elle­nére az életmód sokat javíthat az életkilátásokon. A napi fél óra mozgás, az egészséges táp­lálkozás és a dohányzásról va­ló lemondás éveket jelenthet a szívbeteg ember számára. Bár az elmúlt másfél évtized­ben számuk felére csökkent Ma­gyarországon, még így is évente 7700-an lesznek infarktus áldo­zatai. Az uniós tagállamokhoz képest nálunk sokkal gyakoribb a 65 évnél fiatalabb korosztály­ban ez a betegség. Egyik ok, hogy a betegek túl sokáig hezitálnak, mire orvoshoz fordulnak. Auszt­riában a szívizom-infarktusos tünetek megjelenését követően a beteget átlagosan 60-70 percen belül látja orvos, ez az idő ná­lunk 3-3,5 óra. Merkely Béla azt mondta: a késlekedés nem a gyó­gyító ellátás hibája, a betegek nem hívják azonnal a mentőt, még tartós mellkasi panaszok esetén sem. Pedig az intézmé­nyes feltételek az elmúlt években kiépültek: 17 szívkatéteres labor látja el az infarktusos betegeket, és újabb kettő is nyílik: Kapos­váron és Gyulán, így az egész ország területéről az első orvosi kontaktust követően egy órán belül szívkatéteres orvos kezeibe kerülhet az infarktusos beteg. Az elkésett barátnő képpen várhatom ezt el a má­siktól? j.-vel már nyár eleje óta ké­szülünk összefutni egy kis tereferére. Hónapokig külön­böző akadályok merültek fel. Vagy megbetegedett valaki egyikünk családjában, vagy nyaralni ment a másikunk, vagy határidős munkát kellett leadnunk mindkettőnknek. A héten azonban úgy nézett ki, sikerül a rég tervezett ta­lálkozó. Szokásom szerint már tizenöt perccel előbb a meg­beszélt helyen lézengtem, jobb a biztonság alapon. Keserves őszi kora este volt: nyirkos le­vegő, nyálkás aszfalt, fancsali arcok, minden csupa búbánat. Úgy vártam J.-t, mint a meg­UTÁLOK KÉSNI. Programokról is, de szemé- rados virág lyes találko­zóról különö­sen. Lelkiismeret-furdalásom van, mert úgy gondolom, a másik rám áldoz ennyit meg ennyit a drága idejéből, én pedig nem élhetek vissza ezzel oly módon, hogy megvá­ratom. Úgyhogy mindig min­denütt pontosan ott vagyok, sőt gyakran negyedórával, tíz perccel hamarabb a hely­színen téblábolok. Na nem mintha valamiféle grál lovag lennék, van ebben önzés jócs­kán. Hiszen azt is rühellem, ha a másik késik. Viszont ha én nem vagyok pontos, mi­váltást, reméltem, társasága jobb kedvre hangol. telt-múlt az idő, de J. csak nem érkezett meg. Sem a megbeszélt időpontban, sem tíz perccel utána, sem negyedórával később. Végül harmincöt perc várakozás után feladtam és hazabuszoz- tam. Közben majdnem sír­tam. Csalódottnak, sőt becsa­pottnak éreztem magam, úgy véltem, jól felültettek. Tudtam persze, mindez szubjektív, hiszen I.-nek akár közbe is jöhetett valami életbe vágó, amiről nincs infóm. A csúcs- forgalomban arra tippeltem, beragadt a dugóba, értesíteni nem tudott, mert a telefonszá­mom nem volt nála. j. este későn jelentkezett e- mailben, hogy megérkezett, csak én már nem voltam ott, és tényleg elakadt a dugóban, ráadásul óra sem volt nála. Szánta-bánta a dolgot, és kér­ve kért, beszéljünk meg egy új találkozót. Esedezve kérte a bocsánatomat. Minden jó, ha a vége jó alapon megüzen­tem neki: spongyát rá. Jövő héten találkozunk. azért annak örülök, hogy nem vártam rá a végtelensé­gig. Mert ahogy csalódottan hazafelé tartottam, tudatosult bennem: önérzetes voltam, nem szolgáltattam ki maga­mat ismerősöm késedelmes­kedésének. És ez végül is jóérzéssel töltött el. Fej fej mellett Mostanában egyre többször kerül elő az a politológiai tétel, hogy aki a közepet viszi, az nyeri a versenyt. Idehaza is mindenki a nemze­ti középen áll, Amerikában is ez a cél. Mintha aki középre törne, mindenki­vel jóban lenne, minden irányba nyitottá válna. De a thaiföldi bivalyfuttatá­son látszik: középen sincs béke, sőt ott van küzdelem csak igazán. És a vé­gén csak egy maradhat: vagy a jobb vagy a bal. i *» V i

Next

/
Thumbnails
Contents