Tolnai Népújság, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-03 / 232. szám

INTERJÚ 5 2012. OKTOBER 3., SZERDA stílus Nem számíthat sok jóra az a politika, amely nem az emberek valós problémáival foglalkozik. A kaszárnyakapitalizmus Magyarországon megvalósíthatatlan. A nők tudják: a gyermeknevelés mellett dolgozniuk kell, mert ma már két fizetésből sem lehet megélni LMP: EGY TÖREDÉKNYI SIKER Szél Bernadett: Befogadó, igazságos Magyarországért fáradozunk, amelyben hangsúlyos a munkahelyteremtés A magyar családokról nem elég beszélni, a családo­kért tenni kell, de sürgősen - mondta Szél Bernadett, a Lehet Más a Politika (LMP) parlamenti képviselője, amikor a Tolnai Népújság szerkesztőségében járt. Hoz­zátette: sokszor elképed a stíluson, amivel a T. Házban találkozik. Lengyel János- Történt valamiféle áttörés a magyar politizálásban az önök megjelenésével?- Igen, lehet más a politika, és erre példát is mutatunk - mond­ta Szél Bernadett. - A múltkorié­ban már kénytelen voltam szóvá tenni az országgyűlésben egy vitában: a jobb- és a baloldal jól „elbeszélget” egymással, de valójában kit érdekelnek itt az emberek? Az lenne az igazi át­törés, ha a másik hibáztatása, macerálása, időnkénti megszé­gyenítése, lemosása helyett az embereket érintő problémák kerülnének előtérbe. Ugyanis minden hiábavaló politikai fene­kedésre fordított idő az emberek valós, megoldásra váró gondjai­tól vonja el a figyelmet.- Más lett a politika az elmúlt két évben? Ezt a másságot ke­resték?- A programunkban határo­zottan megfogalmaztuk: válto­zást szeretnénk többek között a politizálásban, a politikai vitakultúrában, és úgy gondo­lom, ebben példát is mutatunk. Elkötelezetten, a saját utunkat járjuk, önálló pólust jelentünk, s meghaladjuk a bal- és a jobb­oldal XX. századi röghöz kötött­ségét. Mindezt olyan stílusban tesszük, ami könnyen emészt­hető a polgárok számára is.- Ezt mutatják a visszajelzések? Ön szerint vonzó ez az újfajta po­litizálás?- Mi valóban konstruktív el­lenzéki politikát folytatunk, az­az semmi olyat nem teszünk és nem mondunk, amit kormányon ne tennénk, ne mondanánk. Na­gyon fontos, hogy a közéletben jelen legyünk, reményt adjunk, mert a reményvesztettség a leg­rosszabb. A mai Magyarorszá­gon ami reményt ad, az önmagá­ban is pozitív. Erőnket megfeszít­ve igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni a jelenlegi helyzetből. Erről szólnak a törvénymódosí­tó javaslataink, a kérdéseink, az észrevételeink. A visszajelzések szerint ezt sokan értékelik. Szá­mos ember látja bennünk azt az erőt, amely szükséges ahhoz, hogy átfordítsuk a hagyományos szekértábor logikát.- Hol tart a programjuk megvaló­sítása? Mit tudtak sikerre vinni?- A mi programunk döntően arról szól, milyen társadalmat és gazdaságot akarunk. Befoga­dó, igazságos Magyarországért fáradozunk, amelyben hang­súlyos a munkahelyteremtés és a korrupcióellenes politika. Minden megnyilvánulásunk­ban szót emelünk a munkahe­Névjegy szél Bernadett Pécsett szüle­tett 1979. március 9-én. 2000- ben a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetemen végzett közgazdászként, ugyanitt szerez­te meg 2011-ben doktori címét. 2000-2002 KÖZÖTT a Phillip Morris vállalati kapcsolatok osztályán dolgozott, 2002. már­cius-június között a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület emberi jogi szervezetnek a prog­ramvezetője. 2002 szeptemberé­től három éven át a Magyar Tu­dományos Akadémia Támoga­lyekért, s felhívjuk a figyelmet arra: hogyan folyik szét a pénz az országban, hogyan szivaty- tyúzzák ki, s hogyan lesz oli­garcháké az a vagyon, amit emberek fáradtságos munkával megteremtettek. Programunk a mai napig érvényes. De tény: egy parlamenti kétharmaddal szemben, ahol a törvények úgy születnek, ahogyan a Fidesz akarja, ahol semmi sem szent, ahol semmi sem számít, nagyon nehéz, érvényesíteni az elképze­léseinket. Arra próbáljuk biztat­ni a kormánypártokat, hogy vál­toztassanak a véleményükön, és vegyék figyelembe, amit mon­dunk. Ám a jelenlegi kormány nem arról ismert, hogy másokat is meghallgat. De nem adjuk fel! tott Kutatóhelyek Irodájánál volt fiatal kutató, majd 2006-tól a Központi Statisztikai Hivatal statisztikusa, EU-referense lett. Kutatási területei a családszo­ciológia, családpolitika és az állami kapacitás. Több kutató- csoport tagja, hazai és nemzet­közi projektekben vesz részt. Angol és német nyelven felsőfo­kú nyelvismerettel bír. 2002 óta kötődik életvitelsze­rűen Budakeszihez, férjével és két kislányával él ott. 2010-től tagja a Lehet Más a- Egy töredéknyi siker... Önök másként kezelnék a válságot?- A kormány hibás választ adott a válságra. Tapasztalati tény, hogy a válságkezelésben azok az országok sikeresek, amelyek nem kivontak a társa­dalomból, hanem befektettek, például az oktatásba, az egész­ségügybe. Nálunk korszerű­sítés helyett szétverték az ok­tatást, az egészségügyet, meg­tépázták a munkavállalói jogo­kat. Már látszik: beláthatatlan következményei lesznek ennek a törvénykezésnek. Nem lett volna szabad leépíteni a szoci­ális biztonságot. Ez egy kaszár­nyakapitalista modell. Olyan távol-keleti elképzelés, ahol a jogfosztott emberek örülnek Politikának. A 2010-es ország- gyűlési választáson egyéni kép­viselőjelöltként indult, a 2010. őszi önkormányzati választáso­kon polgármester-jelölt volt. A 2011-es tisztújításakor az LMP-kongresszus választmányi szóvivővé választotta. Parla­menti mandátumát 2012. febru­ár 2-án országos listáról, kong­resszusi döntés nyomán szerez­te Käufer Virág visszalépését követően. Az országgyűlés Fog­lalkoztatási és munkaügyi bi­zottságának tagja. annak, hogy van valami kis munkájuk, nem szervezked­nek, nem agitálnak, nem állnak ki önmagukért, beletörődnek a helyzetükbe, miközben mások meggazdagodnak rajtuk.- A munkahelyteremtés támoga­tásával elégedett?- Az gyakorlatilag nincsen.- Önök mást tettek volna?- Igen.- Miben?- Nem üldöztük volna el a befektetőket. Egy olyan ország­ban, ahol a fiókból bármikor elő­rántható egy-egy új adó, ott nem maradnak komoly tőketulajdo­nosok, mert kiszámíthatatlan a gazdasági környezet. A befek­tető oda megy, ahol kiszámítha­tók a gazdasági feltételek. Ezért nyújtottunk be egy törvényja­vaslatot, hogy ne lehessen ad hoc törvénykezni, ne lehessen min­den héten előállni egy új adóval. Ezzel a politikával a kormány azt is elüldözi, aki szívesen jön­ne hozzánk. Nem elég, ha a kis- és középvállalkozásokat csak a retorika szintjén támogatják. Miközben valójában folyamato­san nehezítik a helyzetüket.- Önök zöld munkahelyeket akarnak?- Igen. Például épületener­getikai beruházásokkal két le­gyet is üthetnénk egy csapásra. Az épületek szigetelésével ke­vesebb energiát használnánk fel, miközben számos mun­kahelyet teremtenénk éppen azokban a szektorokban (pl. építőipar), amelyeket leginkább sújtott a válság. Az alacsonyan képzett embereknek is kap­nának lehetőséget. Angliában például egy személygépkocsiba ül két képzett szakember és há­rom kisegítő, s mennek háza­kat szigetelni. Ilyen és ehhez hasonló projektekkel 100 000 új munkahelyet lehetne terem­teni. . A hamarosan bemuta­tásra kerülő alternatív költség- vetésünk, és a jövő év elején megjelenő munkahelyteremté­si programunk részletesen be­mutatja a terveinket.- A közmunkaprogrammal mi a baj?- Már a szocialista kormány idején is az volt a gond, hogy felduzzasztották a közmunká­sok számát, amikor elfogyott a pénz, vége volt a programnak, nem volt kivezető út a munka­erőpiacra. A Fidesz-KDNP most gyakorlatilag ugyanezt csinál­ja, de kisebbek a bérek, és he­tente fizetnek.- Van ennél jobb megoldás?- Van.- Miért nem azt csinálják?- Ez jó kérdés. Mert nem a jövővel foglalkozik a kormány, ránk pedig nem hallgat. Pedig számos megoldás lenne arra, hogyan lehetne az embereket kivezetni a közmunkából a sza­bad munkaerőpiacra. Szakértői anyagok sokasága foglalkozik ezzel.- Meg tudják mutatni a kormány­nak, hogy mit kellene tenni?- A szociális gazdaság fej­lesztése jó kiút lenne, de az a baj, hogy a kormánynak nincs egy koherens foglalkoztatáspo­litikai koncepciója. Egy ország szenved ettől. Hiába kozmeti­kázzák a statisztikákat, attól a helyzet nem változik. Az embe­rek azt érzik: bizonytalanabb a munkahelyük, könnyen az ut­cára kerülnek, ezt" garantálja" a Magyarországhoz nem méltó új Munka törvénykönyve. Sze­rintünk közmunkaprogramot akkor és ott kell megvalósítani, ahol nincs más foglalkoztató a környéken. És ez csak ideigle­nes állapot lehet. Mert ez na­gyon drága program. Aktív fog­lalkoztatáspolitikai eszközöket kellene használni, s ezzel lehet­ne közelebb hozni az embereket a munka világához.- Mi a helyzet a fogyatékkal élők foglalkoztatásával?- Nem lenne szabad kivérez- tetni azokat a szervezeteket, amelyek a fogyatékosoknak szolgáltatnak. Komplex rehabi­litáció nélkül ők nagyon nehe­zen tudnak megjelenni a mun­kaerőpiacon. A kormánynak ké­tarcú a politikája: miközben azt állítják, vissza akarják vezetni ezeket az embereket a munka­erőpiacra, a Szél Kálmán terv szerint milliárdokat vonnak ki erről a területről. . Eközben nem teljesítik a kifizetéseket, illetve bizonytalanságban tart­ják a foglalkoztatókat. Az ál­lam jelenleg nem megbízható szerződéses partner. Európá­ban minden ország támogatja a megváltozott munkaképessé­gűek foglalkoztatását. Nálunk is valóban érdekeltté kellene tenni a vállalatokat. Ügy tet­szik, a Fidesz visszavonult vá­lasztási ígéretétől.- Miként látja a magyar családok helyzetét?- Nagyon sokat vártam az önmagát családbarátnak neve­ző kormánytól. Ehhez képest szó sincs a huszonegyedik szá­zadi feltételekről, a Fidesz egy régmúlt időket idéző1 modeUt akar sablonként érvényesíteni. Miközben sokféle, változatos gyermekintézményekre lenne szükség, hogy legyen az édes­anyáknak szabad választása, dolgozhassanak, amennyit tud­nak, akarnak, a köznevelési törvény egy központosított in­tézményrendszert akar ráverni a családokra. Egy válsággal súj­tott országban nem lehet megél­ni egy keresetből: már kettőből sem. Plusz munkát kell vállal­ni. Amíg a munkahelyteremtés és a szociális biztonság nem kapcsolódik össze, nem lesz jó megoldás Tehát, nem a csalá­dokkal van baj.- Nem vállalnak gyereket...- Sokan akarnak gyereket, de nem mernek belevágni. Magyarországon még mindig a második gyermekért küz­dünk igazán. A családok vár­nak, talán jobb lesz. Ám ezek a várt gyermekek rendre nem születnek meg. Az lenne a sze­rencsés, hogy ha valaki eldön­ti, gyermekeket vállal, akkor azok záros határidőn belül vi­lágra jönnének. De rugalmat­lan a gyes és gyed-szabályozás, s az anyák tudják, ha szülnek, utána valószínűleg nem tud­nak visszamenni dolgozni... Ez egy családorientált társada­lom, ahol szeretik a gyermeke­ket, de azok valahogy mégsem születnek meg. A nők dolgoz­nak és gyermekeket nevelnek, ezért támogatni kell őket. kell a pénz, egyre több a kiadás. A Munka törvénykönyve meg­mutatja, mi a kormány valós hozzáállása. Nem csak szavak­ban kell kiállni a családok mel­lett, hanem családbarát törvé­nyek kellenek, és segíteni kell a szervezeteket abban, hogy jól tudják alkalmazni ezeket. < f A á> H

Next

/
Thumbnails
Contents