Tolnai Népújság, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-09-02 / 33. szám
2012. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP INTERJÚ 7 szulák andrea A Szerencsekerék új háziasszonya szerint a szerencse nem evidencia. A munkában hisz, és abban, hogy rá kell szolgálni a sikerre. Szereti a tévés feladatokat, de nélkülük is jókat tud aludni. Elsősorban énekesnőnek tartja magát. ROZINA MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT Szulák Andrea ősztől a Story4 csatornán pörgeti a Szerencsekereket. Örül az új feladatnak, mert szeret játszani, és ért a szerencséhez. Megtanulta hogyan működik. Annyi a titka, hogy meg kell dolgozni érte. Fábos Erika- A nyáron sokáig tartotta magát a hír, hogy a TV2 új tehetségkutatójának, a Voice-nak a zsűritagja lesz. Sajnálja, hogy nem?- Mivel az éneklés az életem, hízeleg a szakmai önérzetemnek, hogy minden tehetségkutató alkalmával felmerül a nevem, de jobban szeretek már énekelni, mint megmondóembert játszani. Amikor ezeket a licenceket megvásárolják a tévék, elég gyorsan és pontosan tudják, hogy ki lesz majd a zsűriben. Viszonylag logikusan le lehet vezetni, ki miért igen, és ki miért nem.- Végigjárta ezt a pályát énekesnőként, énekes színésznőként, azt is pontosan ismeri, hogyan működik a médiafelhajtás egy előadóművész körül. Ön miért nem?- Mert nem biztos, hogy csupán a szakmai teljesítmény számít. Fontos az is, hogy el | lehessen adni ezekkel az emberekkel azokat a műsorokat. Azért, hogy a bulvárban szerepelhessek, én nem tudok botrányosan viselkedni, de nem is szeretnék. Másrészt az is elég távol áll az attitűdömtől, hogy nyilvánosan alázzak embereket egy műsorban a feszültség kedvéért. Nekem megvolt a Magyar Televízióban a Társulat című tehetségkutató műsor, annak nagyon szerettem a zsűrijében lenni, és lehet, hogy eny- nyi elég is az életben, de az is lehet, hogy lesz még ilyen alkalom.- Mindenesetre dömping van belőlük évek óta. Ön szerint ezek csak műsorok vagy valódi lehetőségek?- Mindegyik. Hatalmas nyilvánosságot jelent, ami kitörési lehetőség, ez biztos. Ahogyan az is, hogy megfordulnak ezekben a produkciókban valódi tehetségek is. Előfordul. Másfelől viszont olyan embereknek is ad egyfajta legitimitást, akikkel nem tudok azonosulni és semmi keresnivalójuk nincs ezen a pályán. Ez igaz a zsűriből is néhány emberre és a színpadon szereplőkre is.- Az ősztől a Szerencsekerékkel tér vissza a képernyőre a Story4 csatornán. Egy ideje viszont nem szerepelt a tévében, megviselik ezek a kihagyások?- 14 éve fordulok elő a képernyőn, ennyi idő alatt ezt megtanulja kezelni az ember. Biztosan vannak, akiknek csak erről szól az életük, és ez úgy nagyobb teher. Én ezt sosem mertem komolyan venni, inkább kirándulásnak tekintettem. Aktív előadóművész vagyok, több színházban játszom, nem érzem akkor sem feleslegesnek magam, ha éppen nem szerepelek a tévében. Remekül tudok aludni akkor is, amikor nincs műsorom. Persze örülök, amikor van, de nincs kényszer bennem, hogy folyton ott kell lennem.- A Szerencsekerékben mi tetszett, amikor elvállalta?- Az, hogy egy önazonos helyzet. Nem akar többnek látszani, mint ami. Ez egy játék. Nekem sem kell valamilyennek lennem, szabadon adhatom önmagamat. Nagyon szeretek játszani és szórakoztatni is, és kicsit nosztalgikus érzés: mintha az Activity folytatódna. Másrészt a Story4 csapatának vagyok a tagja, ahol azt gondolták, hogy kipróbálják, hogyan működik ez a műsor velem, én pedig vagyok annyira vagány, hogy belevágok, de a gépezet részeként ez feladatom is.- Ennyire fegyelmezett?- Igen. Ezen a pályán ennyifélét másként nem csinálhattam volna, és ennyi ideig nem is lehet ezen a színvonalon jelen lenni. A színház a legjobb fokmérője ennek. Ott nincs mellébeszélés: ha nem vagy elég jó, kivet magából a közeg akkor is, ha a tiéd a húzónév.- Egy popzenészről, nem az alkalmazkodás és ez a fajta fegyelmezettség jut elsőként az ember eszébe. Ez alaptulajdonsága volt, vagy úgy tanulta meg?- Hajaj, de mennyire, hogy megtanultam! Alapvetően egy bevállalós nő voltam, aki mindig kereste a saját igazát, és legtöbbet szólistaként állt a színpadon. A színházi jelenlét megtanított arra, hogy az én igazságomon túl is léteznek igazságok. Ott egy csavar vagy a gépezetben, leszámítva azt a pár pillanatot, mikor tiéd a színpad. Az ember ott megtanul alkalmazkodni, ami nagy hasznomra volt, amikor belekerültem a televíziózásba. Ott szintén csapatmunka van, és evidencia, hogy ha egy feladatot elvállalok, az felelősség. Ha pedig egy műsor arca vagy, különösen az.- Kereste a televíziós lehetőségeket, vagy véletlen volt?- Egész életemben sodródtam, nem kerestem semmit, az is csak jött. Elhívtak egy próbafelvételre, amiből aztán a Ki vagyok én? című műsor lett Usztics Mátyással és Vágó Istvánnal. Onnantól meg az egyik feladat hozta a másikat. Szulák Andrea 1964. FEBRUÁR 8-ÁN született Budapesten. évekig dolgozott külföldön vendég tánczenészként - Hollandiában, Németországban, Angliában -, majd az új Neoton együttes énekesnője lett. 1991- ben Moszkvában megnyerte az OIRT-fesztivál nagydíját. 1992- ben Egerben első lett a táncdalfesztiválon.- Az, hogy mindig van újabb feladat, nyilván azt is jelenti, hogy Szulák Andit könnyű szeretni, hiszen a nézettség a színházban és a tévében is egyaránt mérce, amikor a feladatokat mérik. Gondolkozott azon, hogy ez mitől lehet?- Ezen nem így szoktam gondolkozni, hanem úgy, hogy mit tehetnék azért, hogy még jobban szeressenek... Ez nekem nagyon fontos az életben, és ha valami hibát elkövettem, az is mind amiatt volt, mert olyan dolgokat is bevállaltam, amelyeket esetleg nem kellett volna, semmi másért, csak azért, hogy szeressenek.- 14 éve van a képernyőn. Létezik, hogy mégis ennyire kételkedő?- Hát ez van. Én még az a generáció vagyok, aki nem tud manipulálni. Én abban hiszek, hogy rá kell szolgálni dolgokra, hogy meg kell dolgozni a következő feladatért azzal, hogy teljesítek, pontos vagyok, szorgalmas, szóval hogy tisztességesen csinálom, amit vállalok. 1994-ben az év énekesnőjévé választották. vezetett műsort a TV2-n, a Magyar Televízióban, 2012 őszétől a Szerencsekerék című vetélkedőt vezeti a Story4 TV-n. szerepel az operettszínházban, lemeze jelent meg. gyarmati Gábortól 2007. április 26-án kislánya született, Rozina. Mindezt legfőképpen azért, hogy megőrizzem az emberek szeretetét: a nézőkét, de azokét is, akikkel együtt dolgozom.- A sokféle tévés munka közül van kedvence?- A Szulák és más a Magyar Televízióban. Abban nem csak beszélőgépnek éreztem magam. Akkor már anyaként néztem a világot, gondolatilag is benne lehettem a szerkesztésében, remek emberekkel beszélgethettem, érték volt benne, és zene, ráadásul nagyon jó csapat volt, akikkel dolgoztam.- Anyaként másként dönt a fék adatairól?- Nagyon. Első számú szempont, hogy mekkora részt kíván az életemből az a feladat. Ha Rozinához képest túl sokat, akkor nem is gondolom tovább. A fontossági sorrendben ő az első, minden csak hozzá képest van, érte bármiről lemondok, mert megéri.- 43 évesen lett édesanya. Sokat változtatott ez a gondolkodásán?- Mindenen sokat változtatott, a világhoz való viszonyulásomon is. Mert anyaként egész más szűrőn keresztül nézem a világot. Az én életemnek már Rozina a célja azóta, hogy létezik, és ettől átrendeződött sok minden a lelkemben.- Önnek nagyon szoros, jó kapcsolata volt az édesanyjával. Ml kell ahhoz, hogy ez így légy?- Az, hogy az embernek az anyja a segítője legyen. Nem tilalomfákkal és féltéssel, hanem valódi törődéssel. Mint egy jó kertész, aki gondoskodással veszi körül a növényeit, ápolja, locsolgatja őket, vagdossa a vadhajtásokat, és örül nekik. Anyaként azon igyekszem, hogy - mint az én anyám, az enyémet - szeretettel ragyogjam be az életét anélkül, hogy ez őt bármiben is akadályozná. Annyira szeretném valahogy hasonlóan jól csinálni, mint ő.- Amióta édesanya lett, másként gondol vissza rá?- Csak úgy tudok gondolni rá, hogy ő itt van velem most is, és segít, ha kell. Benne a lelkemben, a legmélyén, mert az egy nem létező helyzet, hogy ő már nincs. Nagyon sok közös dolgunkat jobban értek, mert sok helyzet visszaköszön anyaként. Például értem már a bizonytalanságait, a féltését, amire, akkor, amikor még nem volt gyerekem, inkább borúlátásként, pesszimizmusként gondoltam.- írták a lapok, hogy férjhez megy. Mikor?- Nem tudom. Azt nem írták? A bulvárnak nyilván az a dolga, hogy eladja magát úgy, ahogy tudja. Én pedig kiálltam erre a sarokra, ezért aztán nem csodálkozhatok, ha néha leszólítanak. Persze mindig vani valami igazságtartalma annak, amiket írnak, azon viszont amekkora torzítással megjelenik ezekben a lapokban az életem, azon néha már csak nevetni tudok. Átlagosan, szürkén éljük a hétköznapjainkat, ugyanolyan párkapcsolati és egyéb problémáink és örömeink vannak, mint bárki másnak. Jól vagyunk, ez a biztos, hogy lesz-e esküvő, az részletkérdés.- A nyár a pihenésé vagy a munkáé volt?- Szerencsére úgy alakult, hogy minden volt benne. Ki- rándulós nyaralás, bambulós pihenés és elég sok munka. Szerencsére. Bezárták ugyanis a Játékszínt, ami megviselt, mert nagyon szerettem. A zenekarommal és Bolba Tamással közös önálló estem is siker volt a szegedi Molnár Dixielanddel. Nagyszerű estéink voltak.- És a Szerencsekeréken kívül mi lesz még a nyár után?- Várnak a szerepeim az operettszínházban és a tatabányai színházban és készülök egy nagy koncertre decemberben a Dohnányi-szimfonikusokkal a Művészetek Palotájában. Ami kihívás lesz még, az az Operettben a Ghost című musical, melyben megkaptam az egyik főszerepet: én leszek Whoopi Goldberg karaktere, azt is nagyon várom.- Akkor elmondhatjuk, hogy Szulák Andrea ért a szerencséhez, nem?- Igen, értek. Tudom, hogy a szerencse nem evidencia. Csak olyan mellé pártol, aki tesz is érte. Nekem minden szerencsémért nagyon meg kellett dolgoznom, ezért nagyon meg is becsülöm. I i f * m *
