Tolnai Népújság, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-24 / 121. szám

4 VADÁSZAT 2012. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK Mezőgazdasági vadkárt a következő időszakokban lehet bejelenteni, igényelni: A) ŐSZI GABONA október 1. - augusztus 15. B) TAVASZI GABONA április 1. - augusztus 1. C) KUKORICA április 15. - november 30. D) BURGONYA április 15. - október 15. E) NAPRAFORGÓ, SZÓJA április 15. - szeptember 30. F) BORSÓ március 1. - augusztus 30. G) SZŐLŐ, GYÜMÖLCSÖS egész évben Napnyugtától napkeltéig őrzik a vetést vadkárelhárítás Közös érdeke a gazdának és a vadásztársaságnak megvédeni a termést F. Kováts Éva A május a vadászok szá­mára az őzbakszezonon kívül a vadkárelhárítást is jelenti. Nehéz és fontos feladat tavasszal az elve­tett mag, a sarjadó szán­tóföldi növények megvé­dése a vadaktól. Vadkár megelőzése ellen a legbiztosabb módszer, ha villanypásztorral kerítik be a védendő területet - mutatja Bérdi Szilárd diósberényi gazda Tavasszal szezonja van a vadkár- elhárításnak. A szántóföldi nö­vények elvetését követően a ter­més fejlődését nem csak a gazda, de a vadgazdálkodó is fokozott figyelemmel kíséri. Közös érdek, hogy minél kevesebb legyen a vadkár. A jelenleg hatályos jog­szabály értelmében ugyanis a vadgazdálkodó köteles megtéri- „ teni a károsultnak a gímszarvas, § a dámszarvas, az őz, a vaddisz- § nó, valamint a muflon által a me- | zőgazdaságban és az erdőgaz- | dálkodásban, továbbá az őz, a £ mezei nyúl és a fácán által a sző­lőben, a gyümölcsösben, a szán- tófóldön, az erdősítésben, vala­mint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó ré­szét - mondta dr. Király István, a Tolna Megyei Vadászkamara titkára. A vadkárelhárítás a kukorica, a napraforgó vetésétől a betaka­rításáig tart. Nem egyszer a va­dásztársaság pénzügyi fennma­radása múlhat azon, hogy mi­lyen hatékonysággal történik. A társaságok a gazdák vetésbeje­lentése után, meghatározott terv alapján végzik a vadkárelhárí­tást, osztják be tagjaikat, megelő­zendő a károkat. A vadkárelhárí­tásban részt vevő vadász oda, ah­hoz a mezőgazdasági táblához ül fel a magaslesre napnyugta után, melyet számára kijelöltek. Csendben figyeli a vadak moz­gását, olykor körbejárja a terü­letet, ha kárt okozó vadat lát, el­riasztja vagy kilövi. Az őrzés es­te 10 órától hajnali 4-ig tart. Van­nak olyan vadásztársaságok is, melyeknél vadkárelhárító vad­disznóhajtást végeznek a kukori­caföldek melletti erdőkben. Tolna megyében 64 vadászte­rület van, ebből 5 erdőgazdasá­gi terület. A védekezés fokozot­tabb azoknál, amelyek terüle­tén a legtöbb az úgynevezett nagyvad, az őz, a szarvas, a vad­disznó. így a tamási, illetve ge- menci területen kívül a báta- apáti, a mőcsényi, a szálkai, a cikói, a gyönki, a hőgyészi és a pincehelyi vadászoknak kerül a legtöbbe a vadvédelem, illetve a vadkár miatt kifizetett kárté­rítés. Utóbbi évente több millió forint. A vadkár megelőzése, mérsék­lése, nem csak a vadgazdálkodó feladata, abban a mezőgazdasá­gi termelőnek is részt kell vállal­nia. A munka és a költségek fe­lét neki kell állnia. A legbizto­sabb védekezés, ha villanypász­torral kerítik be a vadveszélyes területeket, az erdőszéleket. Ez nem kevés pénz, de még mindig kevesebbe kerül, mint a vadak által okozott kár. Van, ahol ol­csóbb megoldást választanak a földhasználók, ilyen a vadóc (a zacskóban kiakasztott illatosító), a levágott haj, kabát, bálás- madzag kifüggesztése, ezektől azonban nem lehet sokat várni, mert a vadak hamar megszok­ják. Ha minden erőfeszítés ellené­re mégis bekövetkezett a vad­kár, akkor a kár megtérítése iránti igényt a bekövetkezésétől - folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől - számított 30 napon belül kell közölni a ká­rért felelős személlyel, azaz az érintett vadgazdálkodóval - hív­ta fel a figyelmet Király István. Ha a közléstől számított 8 na­pon belül nem jön létre egyez­ség a két fél között, és a károsult a kártérítési igényének érvé­nyesítését nem közvetlenül a bí­róságtól kéri, akkor azt a kár bekövetkezése szerint illetékes települési önkormányzat jegy­zőjénél kell bejelenteni. Ő gon­doskodik a vadkárbecslést vég­ző szakember kirendeléséről, és a kárbecslés eredményét köve­tően az egyezség létrehozásá­ról. Amennyiben ebben az eljá­rásban sem születik egyezség, úgy az eljárások zöme a bírósá­gon folytatódik. Mindkét fél szempontjából az a jó, ha a békés egymás mellett élésre törekedve együttműköd­nek a vadkár megelőzésében és csökkentésében. PROMÓCIÓ Kevés vadhúst fogyasztunk védekezés Gazdának és vadásznak egyaránt fontos PROMÓCIÓ Találkozó a magaslesnél. Nagy Zoltán, Schváb Zoltán vadász és Gerner Gábor vadászmester Teimészetet véd a vadász feladat Céltudatos selejtezéssel javítják az őztrófeákat Jó a vadásznak, kimegy az erdő­be, sétál a friss levegőn, meglövi a vadat, hazaviszi, aztán máris készülhet a finom vadpörkölt. Általában így gondolják a kívül­állók. Pedig a vadászat egyálta­lán nem erről szól. A biológiában kicsit is jártas embertársaink előtt bizonyára ismeretes, hogy az ökosziszté­ma szereplői (élőlények és élet­telen elemek) között normál vi­szonyok közt egyensúly áll fenn, azzal, hogy az állapotuk sosem állandó, hiszen a válto­zás a földi élet során folyamatos volt, és lesz is. Amennyiben eb­be az önfenntartó rendszerbe erőszakkal beavatkozik valami, esetünkben az emberi civilizá­ció, akkor az a beavatkozásra válaszul megváltozik. Hazánk területéről az évszázadok során „száműztük” a legtöbb csúcsra­gadozót (farkas, medve, hiúz), amelyek a rendszer stabilitásá­ért felelősek voltak. Ezzel erő­szakkal és öncélúan beavatkoz­tunk a „rendszerbe”, amely lé­pésünkre válaszolva, napjaink­ra jelentős nagyvadállományt produkált. Abbán az esetben, ha a mai lakosság egy kis há­nyada (0,5 százalék) nem foly­tatná, az amúgy jogszabályban kötelezően előírt vadgazdálko­dási tevékenységet, ezzel a csúcsragadozók szerepét átvál­lalva, akkor hazai viszonyok kö­zött a fenntartható agrárterme­lés komoly veszélybe kerülne. Helyenként már most is jelen­tős gazdálkodási problémák áll­nak fenn - magyarázza dr. Ki­rály István, a Tolna Megyei Va­dászkamara titkára. Itt kell megemlíteni, hogy a vadászati tevékenységnek, mely a törvény által kötelező, vannak árnyoldalai is. A vadászat ugyanis a leadott lövéssel még nem ér véget. A lőtt vad feldolgo­zása már ott, a helyszínen ipeg- kezdődik, az állatot ki kell zsige- relni, előzetes vizsgálatnak kell alávetni. Ezután a vadásznak be kell szállítania - természetesen a saját autóján - a gyűjtőhelyre és ott leadnia. Az elejtett vad ugyanis nem a vadász tulajdo­na, nem viheti haza, ha csak meg nem váltja. A hűtőházban leadott vad után kifizetett ősz- szeg a vadásztársaságé. így ért­hető, hogy a legtöbb lőtt vad nem a vadászok hűtőjében feje­zi be földi pályafutását, hanem a hazai piacokon, illetve még gya­koribb, hogy exportra kerül. Ma­gyarországon sajnos az egy főre eső vadhúsfogyasztás nagyon alacsony, évi fél kilogramm kö­rül alakul. Pedig a jelenlegi jog­szabályi környezet már könnyí­tett módon teszi lehetővé a la­kosságnak a vadásztársaságok­tól történő közvetlen vadhús be­szerzését. Jó lenne, ha ezt a lehe­tőséget jobban kihasználnák, mivel a helyben „megtermelt” vad húsa, azon túlmenően, hogy egészségesebb, mint a gazdasá­gi haszonállatoké, helyi értéket is teremthetne - mondta Király István. ■ F. K. E. Teljes körű tisztújítás zajlott le a közelmúltban a Völgységi Ter­mészetbarát és Vadász Egyesü­letnél. Nagy Zoltán elnök az ered­ményekről és a tervekről egy­aránt beszélt lapunknak. Mint mondta, az egyesület a Bonyhá- dot körülölelő 5117 hektáros te­rületen gazdálkodik, jelenleg hu­szonkét tagból áll a létszám.- Gazdálkodásunk szempont­jából meghatározó az őz, az állo­mány közepes minőségű. Bérva- dásztatási bevételeink kéthar­madát az őzbakvadásztatásból befolyó összeg teszi ki. Gímszar­vasállományunk is közepesnek nevezhető, az állomány nagysá­ga a szomszédos területekhez vi­szonyítva kisebb. A vaddisznó­állomány folyamatosan jelen van a területen és jelentős vad­károkat okoz. Bevételeink fenn­maradó egyharmadát gímszar­vasvadászatból teremtjük elő. Elkötelezett hívei vagyunk a természetvédelemnek, évente többször Is tartunk átfogó sze­métgyűjtést. Céljaink között sze­repel az őzállomány mennyiségi és minőségi fejlesztése az élőhely megóvásával és javításával, és az évszakok váltakozásával össz­hangban lévő jó minőségű takar­mány kijuttatása. Legfontosabb feladatunk az őztrófeák minősé­gének javítása céltudatos selejte­zéssel, emellett nagy figyelmet szentelünk a fácán és mezei nyúl természetes állományának meg­óvására. A vadkárok elviselhető szinten tartására a földhaszná­lókkal közösen idén elindítot­tunk egy programot, már mutat­kozik is eredmény. ■

Next

/
Thumbnails
Contents