Tolnai Népújság, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-24 / 121. szám

2012. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK mtnifflm AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2.molnar@axels.Hu . Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . D tó Elképzeltétek már, milyen lenne az ideális világ? r Irodalomórán egy témazáró * dolgozatban feltették nekünk a kérdést, hogy szerintünk mi- lven lenne az ideális világkép. 1 Szerintem manapság az em­berek sokat foglalkoznak az Iéletükkel, és azzal, hogy mi­lyen lenne a tökéletes világ. , 1-n úgy gondolom, hogy abban fa család szerepének sokkal {nagyobb részt kell betöltenie. ,A konfliktusokat nem üvöltö- f zéssel, verekedéssel, netán há­borúval kellene megoldani, %anem sokkal inkább le kelle- 1 ne ülni egymással, és nyugod- I tan megbeszélni. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben teljes Tnértékig egyet kell érteni, in- |kább megosztani egymással a, í “nézeteinket, problémáinkat, i | Ahhoz pedig, hogy meg tud-j juk hallgatni a másikat, nem' | szabad énközpontúan gondol-1 %odni. Észre lehetne venni,| 'hogy a járdán próbál átkelni^ I egy idős, beteg ember nagy I szatyrokkal, és akkor nem fancsali pofával, nagy ívben , | kikerülve elmenni mellette, « hanem esetleg megpróbálni I segíteni neki. f De én azt gondolom, hogy , *ez az egész egy utópia, mert a, bűnös és önző ember nem ké- j ; pes önmagát megváltoztatni. I Ebből kiutat jelenthetne a val- < lás, de hogy ki, melyikben ta-« Hálja meg a hitét, azt döntse el1 | mindenki maga. ■ Héjas Tímea Gerda, Gyönk, TLG, 9.c| Sváb módra ünnepeltek büszkeségeink Wolf Ármin és Simon Tamás kisfilmje ezüstöt ért Eszre kell vennünk, hol tudnunk segíteni Wolf Armin és Simon Ta­más kiemelkedően szere­peltek az idén hatodik al­kalommal megrendezett Abgedrehten, a Magyaror­szági Német Ifjúsági Film­ünnepen. Másodikak let­tek ugyanis a „Wir feiern auf schwäbische Art” azaz a „Sváb módra ünnepe­lünk” című kisfil műkkel. Melcher Alexa Idén harmadszor hirdették meg a fiatal felnőtteknek szóló U35Sec kategóriát, amelyben a magyarországi németségről forgathattak a résztvevők. Árminnak és Tamásnak tehát egy olyan dokumentum- vagy játékfilmet kellett készíteniük, amelyben a magyarországi né­metség kap nagyobb szerepet. A videó fő célja a németség kul­túrájának sokszínűségére való rávilágítása volt, de nem ma­radhattak ki a vicces jelenetek sem. A fiúk mindketten a bony­hádi Petőfi Sándor Gimnázium 12.-es tanulói, ők maguk forgat­ták a filmet, eljátszották a sze­repeket, és még az utómunká­kat is ők végezték. A siker kul­csa pedig egyértelműen a csa­patmunka volt. A srácok lelke­sen mesélték nekem, hogy ho­gyan is zajlott a forgatás, és hogy mi lesz ezután. Kiderült, hogy a forgatást megelőzően sok egyeztetésre és ihletre volt szükségük. Még a történelemfüzet hátuljába is a kisfilm jegyzetei kerültek. - Az első ötlet az énekes rész és a híradó volt - ecsetelték a fiúk. Persze ezek is sok változáson mentek keresztül, mire a végle­ges változat elkészült. Az éne­kes résznél két nóta verseny­zett, majd a győztes a Heino lett. A híradó pedig egy időjárás jelentéssel egészült ki.- Először a kisebb részlete­ket vettük fel, majd az idő szű­ke miatt felgyorsultak az ese­mények, és volt arra is példa, hogy egész nap csak forgattunk - folytatták a mesélést. Tanítás után még fel kellett venniük pár interjút, ezt követően pedig rohantak a táncosokhoz. Kis késések árán, de végülis meg­érkeztek a próbájukra, ahol a régebbi táncok mellett egy va­donatúj, csak nekik összeállí­tott változatot is felvehettek. Ez volt a legmozgalmasabb napjuk. Ezt követték a precíz munkák, a vágások, hangolá­sok és simítások. - Erre bizony még az infóóránk is ráment, mi­re elkészült a várva várt kisfil- münk - mondták nevetve. Kiír­ták DVD-re, megkötötték a szer­ződést, szépen becsomagolták, majd rohantak a postára, hogy még aznap fel tudják adni, hogy beérjen a határidő végéig. Majdnem sikerült elkésni, zá­rás előtt tíz perccel értek a pos­tához, de végül sikerült. Ezután a fiúk már nem sokat tehettek, várniuk kellett. Ezt az időt tanulással töltötték, hiszen mindketten az érettségire ké­szültek. Később pedig megér­Tamás nekiállttá még egy kisfilmnek az ezüstérmes produkció si­keréhez a Kränzlein Néptánc­egyesület tagjai és Köhlerné Koch Ilona, a csoport vezet& je, a helyi Német Önkor­mányzat elnöke, továbbá Ko­vács Ferenc, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium pe­dagógusa, valamint Bognár Cecil, az intézmény szabad­idő-szervezője és nem utolsó­sorban Gscheidt János tech­nikus is hozzájárult. Az ő se­gítségükre a jövőben is szük­ség lehet, Tamás ugyanis na­gyon szeretne még egy kis fil­met forgatni, amiről annyit árult el, hogy előreláthatólag ez lesz az utolsó közös film­jük, mert Ármin külföldön, Németországba tervezi a to­vábbtanulást. es énk Haru kezett a visszaigazoló e-mail, amelyben meghívták őket az eredményhirdetésre. Majd elér­kezett a nagy nap. Április 20-án fél nyolckor indultak a főváros­ba az eredményhirdetésre, ahol az est során levetítették az ösz- szes filmet. A többi is jó volt, de voltak köztük nagyon jók, me­lyek nem csak technikai szem­pontból magasodtak ki a me­zőnyből, hanem a témájukat te­kintve is. Miután levetítették az összes filmet, kihirdették a nyerteseket. - Mi ezüst minősí­tést kaptunk. A nyereményünk háromszáz euró és egy serleg volt. Nagyon örültünk, mivel ez volt az első és legnagyobb el­ismerése a munkánknak - mondták büszkén. A cikk szerzője a bonyhádi Pető fi Sándor Evangélikus Gimnázi­um 10. B osztályos tanulója Egyik hobbim az olvasás, ám mi­vel egy vaskosabb könyv sok időt vesz igénybe, ez az időtöltés nem könnyedén összeegyeztethető az érettségire való felkészüléssel. Különös módon, általában min­dig tudom, érzem, milyen könyv­re van szükségem. Nem mindegy, mit tartok a kezeimben, mert hi­ába lehet az jó könyv, ha a lelkiál­lapotom nem egyezik a kötet han­gulatával - ilyenkor csak rágó­dom rajta, s meglehet, csupán he­tek elteltével fejezem be - vagy félreteszem, s talán sosem fogom megtudni a sztori végét. Murakami Haruki újonnan megjelenő művét, az lQ84-et (magyar kiejtéssel: ezerkülönc- száznyolvannégy) karácsonyra kaptam, de sokáig nem éreztem késztetést, hogy nekivágjak. Az­tán egyszer csak, azt se tudva, pontosan miről szól - nem szere­tem elolvasni a hátoldali ajánló­kat -, dacolva lelkiismeretes ta­nulási ösztönömmel, elkezdtem. A könyv, mint mondani szok­ták, magába szippantott. Egysze­rűen képtelen voltam letenni. Ol­vastam buszon ülve, iskolai szü­netekben, tanórákon a pad alatt. Murakami posztmodern író, ah­hoz, hogy legtöbb művét megért­sük, feltétlenül rendelkeznünk kell egy általános műveltségi szinttel. Az lQ84-re is igaz a fentebbi állí­tás. George Orwell: 1984 című re­mekmunkája képezi alapját, azon­ban sok más, egyéb művekre tett utalással szintúgy találkozhatunk lapjain. Ha nincs birtokunkban a kellő háttértudás, a cselekmény akkor is érthető, ám a mondaniva­lója már több fejtörést igényel. Mindennek ellenére vajon mégis miért képes lekötni az embert? Rendkívül olvasmányos, szinte magához láncol, s belénk ivódnak a regény szavai. Az író olyasféle hangulatteremtésre képes, melyet más, nálánál ismertebb szerzők is megirigyelhetnek. Egy külön, kompleü világot tár elénk, melybe könnyedén betekintést nyerhe­tünk: egyszerűen olvasnunk és megértenünk szükséges. Egy alka­lommal, éjszaka, mikor fáradt vol­tam, tanulás után elővettem a kö­tetet, és gondoltam, folytatom egy keveset Mikor aztán egy külső zaj hatására az órára pillantottam, a döbbenettől megdermedtem: hi­szen tíz perc múlva éjfél! ■ Alpek Csenge, Bonyhád, Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, 12. B Sztárvilág Már korábban is rebesgették, hogy Damu Roland újból szerelmes, most azonban igazolódni látszik a hír. A börtönbüntetését töltő színész a pszi­chiátrián ismerkedett meg Edinával, akit alkoholproblémával és depresz- szióval kezeltek. Damu szerint két nap alatt olyan lett a kapcsolatuk, mintha már évek óta ismernék egymást. Edina úgy nyilatkozott, még a gyógyszeres kezelés mellett is fel tudták vidítani egymást, és úgy érzi, megtalálta az igazit. A nem mindennapi pár már házasságot és gyerme­ket tervez, a boldogító igent akár a börtön falain belül is kimondanák. A drog nem barát, hanem ellenség! szerhasználat Minél többünknek ki kell venni a részét a megelőzésből Néhány évvel ezelőtt tagja vol­tam egy prevenciós csoportnak, ahol nagyon sokat tudtam meg a drogokról és azok hatásairól. Az idei tanévben iskolámban, a tol­nai Sztárai Mihály Gimnázium­ban lehetőségem volt Kreinerló- zsef (a Bonyhádi Rendőrkapi­tányság kiemelt bűnmegelőzési főelőadója) programjában részt venni. A képzésen én a kábító­szerekről tartottam előadást Na­gyon nagy baj, hogy rengeteg fi­atalkorú nyúl ezekhez a szerek­hez. Az emberek nagy részének, akik kipróbálják valamelyiket, sajnos, fogalmuk sincs a mellék­hatásokról. Előfordul, hogy túl­adagolják magukat, gyakran azt sem tudják, hogy mit vesznek be. Többen megkérdezték már tő­lem: „Hogyan mondhatsz véle­ményt a drogról, ha ki sem pró­báltad?” Egyszerű a válasz: ed­dig is megvoltam nélkülük, to­vábbra is megleszek. A hírek el­rettentők, gy akran hallani, hogy már egészen fiatalok is meghal­nak kábítószer-használat miatt. Ügy gondolom, hogy a drog- fogyasztásban nagy szerepet játszik az életmód. Azok nyúl­A droghasználat halálos játszma nak leggyakrabban a kábítósze­rekhez, akiknek nehéz az éle­tük, és ettől várják, hogy felvi­duljanak. Ők a társadalom se­gítségére szorulnak. Én a kép­zésre való jelentkezésemmel a megelőzésben, a tájékoztatás­ban és a figyelemfelhívásban szeretnék részt venni. A három­napos kurzus végére nagyon meglepődtem, hogy mennyi do­log vár még válaszra, illetve, hogy mennyi embernek lehet még szüksége segítségre. »Németh Attila, Tolna, Sztárai Mihály Gimnázium, 10. B Az oldal a Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogatásával az Olvass a napilappal, és ismerd mega körülötted élő világot!” program keretén belül jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents