Tolnai Népújság, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

2012-03-14 / 63. szám

2012. MÁRCIUS 14., SZERDA A VÁRMEGYEHÁZA TÖRTÉNETE 5 patinás építmény A pompás székház oszlopos, a Nemzeti Múzeum bejáratát mintázó formájú terve azonnal elnyerte a Rendek tetszését. A nagy mű végül is több pénzteremtő akció után, százhatvanezer korabeli forint ráfordítással készült el JELKÉPPÉ NEMESOLT A MEGYEHÁZA Egy tűzvész is kellett ah­hoz, hogy új alakot öltsön Szekszárdon a vármegye- háza. A patinás építmény az utolsó fázisban fél évti­zedes munka után nyerte el mai küllemét, s lett be­lőle nemcsak Pollack Mi­hály legfontosabb vidéki középülete, hanem a me­gye jelképe is. Szeri Árpád 1794. augusztus 7-én reggel 9 órakor Szekszárdon a Bartina mögött tűz ütött ki, amely 4 óra alatt a város 600 házát hamvasz­totta el. Leégett az apátsági templom, a plébánia és a közelé­ben lévő összes épület - idézte fel a pusztulás képeit néhai Ko­zák Károly régész egyik idevágó munkájában. A toronyban a ha­rangok megolvadtak. A gyorsan terjedő tűz dacára, Szluha apát a már égő templomból kimentette az oltáriszentséget, a miseruhá­kat, egyházi edényeket — bár ezek már tüzet fogtak -, és ki­hozta még a főoltár képét, amely a Megváltót, a templom védő­szentjét ábrázolta. A lángok mindezek mellett egy ugyan­csak jelentős épületben is súlyos károkat okoztak: leégett az akko­ri megyeháza is. Az elkövetkező esztendőkben ahogyan lehetett, részben hely­reállították a vármegyeházát, sőt, az 1800-as évek elején bőví­tették is. Több, meg nem való­sult terv is született a további bő­vítésre, ám egy idő után a megye vezetői megunták a toldozgatási javaslatokat. A fordulópontot az építkezés ügyeit intéző bizottság 1826-ban hozott határozata je­lentette: egy „szakavatott, értel­mes és tapasztalt építőmester hí­vassák meg, aki a helyszínén vizsgálja meg az építési viszo­nyokat s úgy tegyen a költségek­re javaslatot.” Ennek a javaslat­nak köszönhetően forrt össze a megyeházával Pollack Mihály neve. A Csapó Dániel alispán ve­zette testület ugyanis az akkor már ismert, jó képességű pesti építészt kérte fel az átépítésre A vármegyeháza udvarában romkert várja a látogatókat, itt emelkedett egykoron az I. Béla király által a XI. században alapított apátság épülete vonatkozó tervek elkészítésére. De vajon miért éppen rá esett a választás? Lovas Csilla muzeoló­gus elmondta, hogy Csapó Dáni­el és Pollack Mihály között már 1807-ben baráti szálak szövőd­tek: később, 1819-ben Pollack ké­szítette el Csapó tengelici kúriá­jának tervét. Ráadásul, barátsá­gukra hivatkozva, szívességből. Mindenestre a választás kiváló­nak bizonyult, hiszen - egy ki­csit előreszaladva az időben - Pollack Mihály a vármegyehá­zát tekintve nemcsak az általá­nos tervezésben jeleskedett, ha­nem a nagy műveit jellemző fi­gyelemmel foglalkozott az apró részletekkel is. Valószínűleg az ő egyedi elgondolásai jelentek meg a nagyterem csillárjaiban, valamint a főkapu és a nagyte­rem kiüncsvereteiben is. Visszatérve a felkérésre: az építész által papírra fektetett do­kumentációt az 1827. augusztus 7-én tartott megyei közgyűlés tárgyalta, Uletve néhány kiegé­szítéssel el is fogadta. A pompás székház oszlopos, a Nemzeti Múzeum bejáratát mintázó for­májú terve azonnal elnyerte a Rendek tetszését - olvasható a megállapítás dr. Dobos Gyula ta­nulmányában. - Ami némileg mérsékelte a felbuzdulást, az a költségvetés volt - tette hozzá a megyei levéltár nyugalmazott igazgatója. - Ugyanis összege a házi pénztár és a rendi felajánlás mennyiségének kétszeresére rú­gott. Az építkezés évei alatt (1827-1832) a vezetőknek szá­mos pénzteremtő akciót kellett szervezni a nagy mű elkészülé­se, a végül is 160 000 forintnyi összeg előteremtése érdekében. Ezen summa felét a vármegye Bécsből indult az osztrák gyökerű építő, aki később jeles magyarrá vált A MAGYARORSZÁGON megannyi épületet tervező, s ez irányú munkássága révén a jeles ma­gyarok közé egyébként joggal besorolt Pollack Mihály „echte” osztrák-németként született 1773. augusztus 30án Bécs- ben. Az internetes Wikipédia ta­núsága szerint édesapja, Josef Pollack építőmester Michael ne­vű fiát már kora ifjúságától iparkodott foglalkozásának tit­kaiba beavatni Komoly építő szed tanulmányait Bécsben, a Képzőművészeti Akadémián kezdte meg 1792-93-ban, majd 1793-94-től a milánói dóm épí­tésénél dolgozott Leopold nevű féltestvére keze alatt Pestre 1798-ban érkezett, megtelepe­dett, majd 1802-ben polgárjogot nyert kivételes szakmai tudásának, kiemelkedő intelligenciájának köszönhetően az elkövetkező évtizedekben egy sor nevezetes épületet alkotott országszerte. Fő műve Pesten a Nemzeti Mú­zeum épülete (1837-1846), vi­déken pedig a szekszárdi me­gyeháza. Pollack Mihály 1855. január 3-án hunyt el Pesten. Deák Itt tett esküt, Liszt koncertet adott több országos, sőt, nemzetközi hírű személyiséget is fogadott nem sokkal átadása után a vár- megyeháza. Itt jelent meg 1841. október 22-én Deák Ferenc, s tett esküt táblabírói beiktatása al­kalmából A majdani „haza böl­csét” a korabeli beszámoló sze­rint „harsogó éljen” fogadta. Öt esztendővel később pedig, 1846. október 18-án a szekszárdi vá­rosháza átadásakor Liszt Ferenc adott koncertet a vármegyeháza nagytermében. UGYANITT ZAJLOTT 1848. március 25-én a tíz nappal korábbi, pest­budai megmozdulások ihlette ülés; s ha már nem is az épület­ben, de közvetlenül előtte törté­nik meg egy forradalmi jellegű kézszorítás. Ugyanis a mai Béla király téren egy nagygyűlésen fo­gadja el Augusz Antal, a konzer­vatív alispán a liberális Bezerédj István kéznyújtását Ez azt jelen­tette, hogy a megye nemessége - elvileg - egységesen a forrada­lom mellé állt adózó jobbágyai adták, a másik felét a nemesek felajánlásai fe­dezték. Tolna vármegye közön­ségének székházát tehát - muta­tott rá dr. Dobos Gyula - a szó legszorosabb és legnemesebb ér­telmében vármegyénk közönsé­ge teremtette fillérjeiből és fo­rintjaiból. A nagy mű tehát 1832-ben ké­szült el, bár néhány simítás 1833-ban, sőt, 1836-ban is lezaj­lott. Kozák Károly vonatkozó művében hangsúlyozta, hogy a szekszárdi vármegyeháza - a ki­vitelezésben jelentős szerepet játszott Stamm Jakab szekszárdi építőmester közreműködésével - egy hosszú építési folyamat, több bővítés, átépítés során nyer­te el mai formáját. Az előzmé­nyekből adódó kötöttségeknek és a helyi igények figyelembevé­telének tudható be az a sajátos, helyi íz, amely jól láthatóan meg­különbözteti a többi hazai klasz- szicista építészeti emléktől. Tavaly december 22-én, alig több mint egyéves munka után, 830 millió forint ráfordítással újult meg Szekszárd műemléki épülete, azaz a Vármegyeháza. Az ünnepélyes átadáson Horváth István polgármester az összetarto­zás szimbólumaként említette a patinás létesítményt. Dr. Puskás Imre megyei közgyűlési elnök a köz oltárához hasonlította, olyan helyhez, melyben a megye összes polgára máshol nem tapasztalható emelkedettséget élhet meg. A felvételen a kiállítóteremben elhelyezett, Szekszárdon talált római kori szarkofág másolata látható. „Az első magyar nemzetgazda” címével is felruházta a köz az építtetőt csapó Dániel 1778. március 21-én született Győrben. Liberális köznemes volt és agrár­politikus, „az első magyar nemzetgazda”. Pál fivére hívására 1800 körül költözött Tol­na vármegyébe, melynek közéletében vezető szerepet vállalt. Az aljegyzői tiszt betöltése után alispán lett 1827-től 1836-ig. 1830-ban és 1832-34-ben Tolna vármegye országgyű­lési követeként azon munkálkodott, hogy a vármegye liberális nemeseinek vezető sze­repét és a vármegye országgyűlési tekinté­lyét megteremtse és megőrizze. támogatott minden haladó kezdeménye­zést a gazdaság fejlesztése terén is. Tengeli­ci birtoka a reformkorban Magyarország mintagazdasága volt. Bezerédjvel együtt szorgalmazta a selyemhernyó-tenyésztést, létrehozták a tolnai szedertermesztő egyle­tet Kastélya Pollack Mihály tervei alapján épült: a kúria köré országos hírűvé vált par­kot telepített 1844. augusztus 6-án hunyt el Pesten, betegségben. Csapó Dániel és családja Neugass Izidor festményén *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents