Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-12-04 / 47. szám
2011. DECEMBER 4., VASARNAP 7 INTERJÚ bevállalta Már nem drogosokat, de még mindig függőket kezel. Szerinte ugyanis a félelmektől való függőség a legerősebb függőség. Vidékre, Egerbe költözött, borászkodni akar. CSERNUS: AKI MER, AZ NYER Csernus Imre rájött, az emberek nem tőle, hanem az igazságtól félnek, ezért már nem kiabál a betegeivel, mint régen, amikor először feltűnt a tévében. Újraírta első könyvét, a Drogmát, elsősorban magának, hogy megtudja, hova jutott azóta: elégedett az eredménnyel, mert megbékélt önmagával. Fábos Erika- A mai napig az jut az elsők között eszébe az embereknek Csernus Imréről, hogy kiabál. Gondolta volna, hogy ennek ekkora hatása lesz?- Persze, mivel tudtam, hogy milyen sok embernek van gondja az agresszió megélésével, kezelésével. De ez messze nem csak erről és a hangerőről szól. A hangerő mindig csak kifogás volt. Amit leginkább nem szerettek, az az, hogy szembesültek az igazsággal.- Vagyis nem öntől, hanem az igazságtól félnek?- Pontosan: nem tőlem félnek, csak rám hárítják. Vagy az igazságtól félnek, vagy volt egy kia- bálós emberük valamikor az életükben, akitől féltek és ez egy emlékeztető a számukra. Ez fáj, az ego pedig védekezik, nem akarja, hogy fájjon. •a ö § „Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor”- A fájdalom az nem jó. Normális, ha valaki el akarja kerülni, nem?- A könnyebb utat mindig könnyebb választani, ezt hívják menekülésnek, de van egy rossz hírem: a könnyebb úton soha nem lehet olyan sikerélményeket szerezni, amelyek önbizalmat adnak. Fájdalom nélkül nincs fejlődés.- A siker egyenlő önbizalom?- Önbizalom nélkül nincs siker, csak félelem és görcsök. Mindenki annyi tiszteletet és megbecsülést kap a másiktól, amennyire önmagát tiszteli. Az emberek jelentős része önbizalomhiányban szenved. Nem tudja magát tisztelni, mert tudja, hogy sokat hazudik magának, tehát a kapcsolatában sem kap tiszteletet, pedig vágyik rá. Ebből pedig lesz egy folyamatos megfelelési kényszer, ami óhatatlanul görcsökkel jár. Ilyenkor az ember kihasználható, megalázható, manipulálható, átlátható és nem a feladatára, nem önmagára fókuszál, hanem arra, hogy elismerjék. Ebből nem lesz siker, csak görcsös akarás, aminek a vége a kudarc.- Bátorság nélkül nincs tehát önbizalom?- Önbizalmat úgy lehet szerezni, ha tudatosan lépek bele racionális vagy érzelmi helyzetekbe, konfliktusokba, amelyek újak vagy amelyektől félek, azzal sem törődve, hogy a végeredmény fájdalmas lesz. Ha megteszem és belemegyek ezekbe a helyzetekbe - egy vitába, egy kapcsolatba, vállalok egy új feladatot, kiállók magamért akkor bátor vagyok és nyerek, ha meg gyáva vagyok, kikerülöm ezeket a próbákat és elbukom. Mindig a negatív megmérettetések mutatják meg egy ember erejét.- Kiabál még?- Alig. A kiabálásnál a mosolygós irónia sokkal kegyetlenebb fegyver.- Elköltözött a fővárosból és Eger környékén, vidéken él. Miért?- Régóta terveztem és amikor rátaláltam erre a helyre, tudtam, hogy itt szeretnék jetelepedni. Az emberekkel való foglalkozás nagyon megterhelő és itt igazán fel tudok töltődni. Több az őszinte emberi reakció, jobban érzem a természet erejét és ez így jó.- Jelent ez valamiféle újfajta ritmust vagy életmódváltást is?- Nem fogok tudni igazi vidéki életet élni, hiszen országszerte tartok előadásokat, foglalkozom a férfi párbajtőr-válogatottal, a Győri ETO labdarúgóival, a munkám miatt sokat vagyok úton, de szeretnék egyre jobban ide tartozni, egyre jobban érdekel a szőlő és a bor, olyannyira, Névjegy 1966-ban született a vajdasági Verbászon. általános és középiskoláit a volt Jugoszláviában végezte, 18 éves korában került Budapestre a SOTE-ra. lipótmezőn az OPNl-ban dolhogy a társaimmal idén már telepítettünk is szőlőt.- Mi a vonzó a szőlőben és borban?- A szőlő, a bor a természetről szól, a természet pedig tiszta. Irgalmatlan az ereje, de nincsenek játszmák. Ma reggel például valami esik, nagy köd van és ennek is örülök, jó ez az idő, szeretem a hangulatait.- A Drogma az első könyve volt nyolc évvel ezelőtt, miért írta most újra?- Ez azért is érdekes, mert még csak újraolvasni sem szoktam, amit leírok. Azért vettem ezt mégis elő, mert egyrészt a téma nem veszített az aktualitásából, másrészt kíváncsi voltam, én hova jutottam.- Tehát tulajdonképpen, ezt most önmagának írta?- Önmagámra voltam kíváncsi, igen.- Miért?- Mert lezárult egy fontos időszak, amikor sok éven keresztül belső káoszban voltam.- Már nem? Mi változott?- Nem. Láttam az önbecsapágozott, elsősorban drogfüggő két kezelt. ma egy budai klinikán magánrendelése van, könyvet ír és előadásokat tart, és a férfi párbajtőr-válogatott, a győri ETO focicsapat és az egri saimat, hogy érzelmi szempontból nem voltam elég bátor. Azt hittem, hogy megvan a belső békém, ma pedig már tudom, hogy megvan.- A belső béke mit jelent?- Azt, hogy elfogadom: nem vagyok tökéletes és ilyenkor nem vagyok feszült, nyugodt maradok. Már nem okoz bennem feszültséget a negatív gondolatok kimondása önmagámról. Számon tartom, hogy képes vagyok gyávának lenni és tudom a következményeit.- Szóval akkor az nem úgy van, hogy az ember ha valamit megold, azzal valahova elért és kipipálhatja?- Nem bizony. Elérni valamit mindig könnyebb, megtartani, az a nehéz. Azért, mert ahhoz napról napra, következetesen kell dolgozni. Melós, de ami nem melós, azt általában nem is értékeli semmire az ember.- Az első Drogma nyolc éve jelent meg. Változott valami ez alatt a nyolc év alatt, más problémákkal keresik meg, mint akkor?- Abban az értelemben igen, hogy kevesebb drogos beteggel vízilabdacsapat pszichiátere. Elvált. könyvei: Drogma (2003), Bevállalja? (2004), Bevállalom! (2004), A nő (2007), A férfi (2009) , Felnőtt húsleves (2010) Drogma (2011) foglalkozom. Mégis ugyanazzal a problémával, mert rájöttem, hogy a legtöbb ember valójában félelemfüggő. Az összes függőség valami realitás előli menekülést - félelmet - jelképez, amit mindenki másképp kompenzál, valaki droggal, valaki mással. Ebben az értelemben tehát ugyanazokkal a problémákkal keresnek ma is: önbizalomhiány, párkapcsolati problémák, gyász, pánikreakció, depresszió - ezekben egy valami közös, a félelem.- Nem szabad félni a félelemtől?- Nem lehet mindig bátornak lenni, létezik jogos félelem, de a bátorság és az ostobaság között van különbség. A buddhisták azt mondják, hogy a bátrak nem azért bátrak, mert soha nem félnek, hanem attól bátrak, hogy meghitt jó viszonyban vannak a félelmeikéi.- Van reménytelen eset?- Nincs. Mindenkiben van annyi erő, amennyi kell. Ahhoz persze, hogy valakinek segíteni lehessen, az ő akarata is kell, akarás a változásra. Ehhez viszont az kell, hogy valaki kristálytisztán felismerje, hogy a saját életéért ő a felelős, hogy rajta múlik, nem a másikon, ezt hívják úgy, hogy felelősség. Persze sokkal könnyebb ráfogni valakire, mást hibáztatni, másra mutogatni, ez az önsajnálat, a kifogás- ez az, ami nagyon megy.- A magyarokról mondják, hogy szeretnek panaszkodni, pesszimisták. Van ebben valami nemzeti sajátosság?- Az kétségtelen, hogy egy pohárra, ami félig van, arra itt azt mondják, már csak félig van, Nyugat-Európában meg azt, hogy még félig van. Ez csak két szó: már és még, mégis iszonyúan megváltoztatja egy nap megítélését, mert ez egy alapállásról szól a mindennapokban.- Annak, hogy a közügyeinkről ennyire indulatosan és sok gyűlölettel döntenek körülöttünk, van hatása ezekre a mindennapokra?- Aki nem tud a sorok között olvasni, annak lehet hatással az életére, aki meg tud és nem hagyja magát, annak nem. A világ polarizált. Mindig az volt: van benne jó is meg rossz is, ez nem a politika sajátja. Más kérdés, hogy manapság az emberek többsége könnyen manipulálható - a fogyasztói társadalom jellegzetessége ez, úgy a jó, ha könnyen ugráltathatok, manipulálhatók az emberek és ezt a politika is kihasználja, meg a reklámpszichológia is, meg a média is.- A kereskedelmi televíziókban főműsoridőben például manapság nem lehet mást nézni, mint valóságshow-t. Nyilván azért, mert jó a nézettsége, van rá igény. Ön jól ismeri, hogyan működik az emberi lélek, miért szeretik ennyire sokan ezt a műfajt?- Ez egy elterelés, kényelmes menekülési lehetőség arra, hogy mással lehessen foglalkozni, más bajával, más konfliktusaival. Amíg valaki ezt nézi, addig sem foglalkozik magával, azzal, hogy abban a napjában mi volt a jó és a rossz, addig sem kell szembenéznie önmagával. Helyette kíváncsiskodik, kukkol, irigykedik. De ez egy önbecsapás, mint a vak ember, aki azt hiszi, hogy lát.- Szereti a karácsonyt?- Egy ünnep attól az, ami, hogy érzelmi töltetet ad. Ha a karácsony érzelmi töltetet ad, akkor szeretem. Azt viszont ne feledjük, hogy ünnepelni csak az tud, aki tiszteli és szereti önmagát. Minden karácsony olyan lesz tehát, amilyen az adott év volt. Egy félelmekkel és feszültségekkel teli év után a karácsony sem lehet szép, sőt olyankor a pokol csak fokozódik, mert abban a három napban se munkába, sehova nem lehet menekülni egy nem működő családból vagy önmagunk elől. Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor, de miért pont akkor lenne, ha egyébként sem az?- Mi kell az igaz ünnephez?- Bátorság és biztonság. Nem drága pénzen vett ajándékok, játékok, hanem az, hogy a gyerekek azt érezzék, hogy a szüleik férfiként és nőként néznek egymásra és biztonságban érzik magukat egymás mellett.- Ezekben a válságos időkben, biztonságban?- Belső biztonságban.- Milyen lesz a karácsonya?- Szép. * Y
