Tolnai Népújság, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-29 / 304. szám

2011. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK 4 AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2.molnar@axels.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . Bulizzunk ésszel, és vigyázzunk magunkra A SZILVESZTERT TALÁN min­den felnőtt és gyerek egy­aránt szereti, hiszen egy új esztendőbe lépünk, és tiszta lapokkal kezdhetünk. Ilyenkor az emberek fogadalmakat tesznek, ami lehet egy rossz szokás leküzdése, de sokan új dolgokba is belevágnak. MÁRA AZONBAN ez az ün­nep igencsak megváltozott. Régen tényleg mulattak az emberek, mostanra viszont - főleg a fiataloknál - csak az ivásról és a féktelen éjszaká­ról szól. És ez cseppet sem veszélytelen. Egy szülőnek szerintem oda kell figyelnie, hova engedi el a gyerekét, mi­kor és kikkel. Ezeket a kérdé­seket viszont vannak, akik nem teszik fel. Ha már a szü­lő se figyel oda a saját gyere­kére, akkor ki, fogalmazódik meg bennünk a kérdés. NÉZZÜK A KONKRÉT ESETET. A gyerek elindul az éjszakába, tíz, tizenegy körül, lehetőleg egy egész csoporttal. Az igé­nyesebbek egy nagyobb, feltű­nőbb helyre mennek, de vala­kinek egy kocsma is megte­szi. Jó tanács, hogy ha már el­indulunk, mindenképpen töb­ben menjünk, hiszen így sok­kal biztonságosabb. Csak olyan helyre üljünk be, ami is­mert és voltunk is ott. Az óvin­tézkedésekről itt se feledkez­zünk meg. Idegenektől sem­mit ne fogadjunk el, ha az asztalon hagyjuk a poharun­kat, utána ne igyunk bele, hisz ki tudja, mit tesznek bele. Sok helyen már a 16 évesek is kapnak alkoholt, ez ellen sokat nem tehetünk. HA PEDIG a fiatalkorú ki akar próbálni illegális szereket, a szülő tudta nélkül ezt is bár­mikor megteheti. De higgyé­tek el, nem éri meg! Boldog új évet, és ésszel való bulizást kívánok mindenkinek! ■ Cziráki Barbara, i Tamási, BBÁG, 10. a megtörtént esetek Edes Anna tragédiája is valós dolgon alapul A kiszolgáltatott, meg­alázott lány, Édes Anna tragédiája a valóságban is megtörtént, csak a főszereplőt Schmidt Annának hívták Kíváncsi vagy, milyen események szolgáltak ala­pul a regények hírhedt gyilkosságainál? Most fény derül a rejtélyekre. Kovács Dominik Csábító vadleányok, gyerekekre éhes farkas, emberevő boszor­kány - ismerős szereplők gyer­mekkorunk meséiből. Ezekben a jól ismert történetekben a való élet gyilkosai, bűnözői jelentek meg rémalakokként. Arra, hogy a szerzők miért örökítették meg ilyen formában a történeteket, az a legegyszerűbb magyarázat, hogy így akarták felhívni az óvatlan kiskorúak figyelmét a rá­juk leselkedő veszedelmekre. Ám még valószínűbb, hogy en­nek oka az emberekben élő meg­magyarázhatatlan borzongás­vágy volt, ami a mai napig jelen van a művészetekben. A legbi- zarrabb esetek hosszú idő óta öt­letet adnak íróinknak, hogy alko­tásaikban ábrázolják őket. Az egyik legismertebb közülük Kosztolányi Dezső Édes Anna cí­mű regénye, amelyben a kiszol­gáltatott, megalázott cselédlány végül meggyilkolja gazdáit. A mű előzménye, hogy az író gyak­ran olvasott ilyen hírekről szóló cikkeket az akkori napilapok­ban, ám jóval a kisregény meg­írása után kapott levelet egy ügy­véd barátjától: Édes Anna tragé­diája a valóságban is megtörtént, csak ott a főszereplőt Schmidt Annának hívták, és az említett ügyvéd védte a tárgyaláson. Kosztolányi: A halál órája cí­mű tudósításában a nagy port kavart 1914-es Mágnás Elza-ügy tárgyalását írja le. A várúrnő­vel szolgálólánya, Kóbori Róza és annak párja, Nick Gusztáv végzett. Egyesek szerint a bűn­tény célja rablás volt, mások szerint pedig a szörnyű tettet szintén a korlátozottság, kiszol­gáltatottság idézte elő. Néhány évvel később meg­rázó gyilkosságsorozat pat­tant ki, amely az egész világot megdöbbentette. Tiszazugi asszonyok kerültek a bíróság elé, mert légypapírból kiázta­tott arzénnal több családtag­jukat megmérgezték. A kor írói, különösen az ekkoriban kibontakozó népi mozgalom képviselői rendszeresen fog­lalkoztak az esettel. Móricz Zsigmond Tiszazugi méregke- verők címmel tudósított a tár­gyalásokról, továbbá Háy Gyu­la népdrámája, a Tiszazug szintén bemutatja a bűntény­sorozatot. Még 1925-ben Léderer Gusz­táv csendőr és felesége, Swartz Mici a lakásukra hívták Kodel- ka Ferenc hentesmestert, és hátborzongató módon végeztek vele. A házaspár sötét titka ha­mar lelepleződött, bíróság elé kerültek, s ezzel útjára indult a Az emberek­ben élő meg­magyarázha­tatlan borzon­gásvágyra épí­tenek az írók. pesti polgárok körében egyfaj­ta Léderer-láz is, a tudósítások, újságcikkek mellett sorra szü­lettek gúnydalok és kupiék. A legemlékezetesebb az egész or­szágot bejárta, évtizedekig éne­kelték az emberek, hogy „Lédererné, mi van a kosárban, Kodelkának a keze, feje, lába?...”. Karinthy Ferenc 1955-ben megírta Ezer év című tragédiá­ját, ami valós eseményen alap­szik. A mű egy megejtett lány­ról szól, aki a szégyentől félve elvetél a nővére, szomszédasz- szonya és egy bábaasszony köz­reműködésével. Sokan a mai napig emlékez­nek 1979 egyik legmegdöb­bentőbb ügyére, a hárshegyi gyermekgyilkosságra. Molnár Henrik László, a Madách Szín­ház színpadi munkása két ti­zenévest ölt meg. Az ügy fel­keltette Vajda János újságíró figyelmét, aki rendszeresen készített riportot a fiatal elkö­vetővel és annak családjával. Leginkább a gyilkos édesany­jának vallomásai érintették meg, amelyek alapján egysze­mélyes monodrámát írt, címe Pedig én jó anya voltam. A da­rabot 2007 óta nagy sikerrel játssza a Pinceszínházban Po­gány Judit. A hátborzongató történetek művészetekben való felhaszná­lásának koránt sincs vége, hi­szen újra és újra feltámad az ol­vasókban, nézőkben a borzon­gás iránti vágy, ami az írókat újabb és újabb történetek fel­dolgozására ösztönzik. A cikk szerzője a simontomyai Vak Bottyán A.M.K. tanulója. pesti koncertje Rihanna végre Budapestre láto­gatott. Abban a szerencsés hely­zetben voltam, hogy én is ott le­hettem a fergeteges bulin. A koncertet a budapesti Papp László Sportarénában rendez­ték, ahol 12 500 ember fér el. Persze minden jegy el is kelt, egy gombostűt sem lehetett vol­na leejteni. Nagyon jó helyen ül­tünk, mert nemcsak az egész színpadot láttuk rendesen, ha­nem a közönséget is. Mondjuk Rihanna késett egy egészségeset, de az utána levő két óra feledtette mindezt. Az előtte fellépő DJ már eléggé fel­tüzelte a közönséget, és mire az est tényleges főszereplője a szín­padra lépett, a VIP dühöngő szinte teljesen megőrült. A kon­cert blokkokra volt osztva: volt egy katonás, (pink ágyúval, és fegyverekkel, meg szuper tánco­sokkal), volt két bulis (extra rövid ruhával), és volt egy szomorkás (lassú számokkal, és kanárisár­ga, földig érő ruhával, meg bar­na térdig érő csizmával). A blok­kok között képeket mutattak Rihannáról, és részleteket a ze­néiből. Rihanna először egy nagy vibrá­ló gömbből lépett elő, majd egy ágyú tetejéről köszöntötte a visí­tó közönséget. Az énekesnő egyébként nagyon kedves volt, mert lejött a színpadról, és pa­csizott a rajongókkal, illetve oda­jött az előttünk levő állványra és dobolni kezdett. Nagyon sok számot énekelt, és a lassúakat kivéve mindegyiket végigtáncol­ta. De nemcsak az új, hanem a régebbi számait is színpadra vit­te. A koncert fergeteges volt, szívből örülök, hogy ott lehet­tem, hála az én keresztszüleim- nek. Remek 16. születésnapi ajándék volt! ■ Bálint Edit, Bonyhád, PSEG, 10. b Rihanna tündökölt a színpadon BEMUTATOM A PADTÁRSAM - VERS V ___________________________Igaz barátra leltem . Á. 1 >o éta J AJem ismertem senkit iga- 1 V zán. Teljes kívülállóként léptem be a gimnázium ajta­ján. Amikor elfoglaltam a he­lyem a teremben, láttam, hogy már kialakult egy-két kis csa­pat az osztályon belül. Én csak csendben figyeltem min­denkit. Eszter meglehetősen feltűnő jelenség volt már ak­kor is. De nem a külseje terén, hanem a kicsapongó, életvi­dám, energikus stílusán lehe­tett észrevenni, hogy ő bizony nem az a visszahúzódó szürke egérféle. Ahogy a barátnőinek mesélte egyedi gesztusokkal a legújabb sztorijait, ahogy a jó­ízű fel-felnevetéseivel bezengte a termet, ahogy alig hagyott mást szóhoz jutni, ahogy él­vezte, hogy a társaság közép­pontjában van, megjegyeztem magamban: soha nem fog ve­lem barátkozni. Nincs is ben­nünk közös. Ő amolyan vezér- egyéniség. Az elkövetkezendő 5 év alatt örülhetek, ha a ne­vemet megjegyzi, gondoltam. P Iső németóránkon az £ volt a feladat, hogy ket­tes csoportokba rendeződ­jünk. Kerestem valakit a szememmel pásztázva, hátha párt találok. Eszter hirtelen rámnézett fülig érő szájjal, majd megkér­dezte: „leszünk együtt?”. Nagyon meglepődtem, de természetesen igen­nel válaszoltam, hi­szen eddig még egy szót sem szóltunk egymáshoz, gondoltam, hátha összehaver­kodunk. Hogy az óra további részében miről beszélgettünk, már sajnos nem emlékszem. FJ e azt soha nem felejtem U el, milyen kedves és ba­rátságos volt. Néhány hét el­teltével azon kaptam ma­gam, hogy egyre többet du- málgatunk, poénkodunk, kezdjük jobban megismerni egymást. Hihetetlenül jól esett a nyitottsága. Alig több mint 2 év telt el, mégis mára teljes mérték­ben megbízom benne. Bár­Már két éve a legjobb I barátnők vagyunk mikor számíthatok rá és min­dent meg tudok beszélni vele. Taszternek azonban van egy £ másik élete is. A tánc. Ha jól tudom, több mint 14 éve táncol egy együttesben, ami szerintem hatalmas odaadás­ra vall. Minden évben elme­gyek egy-egy nagy fellépésére, és gyönyörködve nézem, ahogy hihetetlen átéléssel, fesztelen­séggel mozog a színpadon. Csodálom a kitartását. Úgy érzem, napról napra erősö­dik a barátságunk. 0 2 éve a padtársam és egyben a legjobb barátom. Remélem, míg élek, ez így is marad. m Gracza Virág, Paks, Vak Bottyán Gimnázium, 11. n Ismerlek? Ismerős a fa, ismerős lombok, A zengő patak, mely bennem csobog; Párát szövő gyöngyöző fénybogár, Talpat cirógató makk-roppanás, Ismerős minden sárgálló fűszál. Ismerős vagy, Táj. Titkod csendedben gyengéden súgod, Lényed mélyéhez, mégis, még gyermek vagyok. ■ Alpek Csenge, Bonyhád, PSEG, 12. b Á

Next

/
Thumbnails
Contents