Tolnai Népújság, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178.-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-08-21 / 33. szám

2011. AUGUSZTUS 21., VASARNAP SZTORI 5 Hungarikum lehet a Dobos-torta édesség A tradíció és a minőség miatt is szeretnék levédetni a híres hazai édességeket Hungarikummá akarja nyilváníttatni a cukrász ipartestület a Dobos-tor­tát, a Rákóczi-túróst, a somlói galuskát, a bejglit és a pozsonyi kiflit. Azt szeretnék, ha csak az ere­deti recept alapján ké­szülhetnének. A pozsonyi kifli nem biztos, hogy hungarikum lesz, mivel Pozsony már levédette. Fábos Erika Híres édességek, híres alkotók A hazai cukrászati termékek kö­zül a legnagyobb karriert a Do­bos-torta futotta be az egész vilá­gon. Japántól Amerikáig kínálják a cukrászdák és még az igen ki­finomult franciák is rajonganak érte, de itthon sem hiányozhat egyetlen magára valamit adó üz­let palettájáról. Mióta 1885-ben megalkotója, Dobos C. József be­mutatta, töretlen a népszerűsége - mondta Pataki János, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipar­testületének elnöke. - Titka a vaj­krém, amit azért talált fel Dobos C. József, hogy az akkoriban igen nehezen megoldható hűtés elle­nére is sokáig friss és tartós desz- szertet alkosson. Első kóstolói közt volt Erzsébet királynő és Fe­renc József császár is. A finom ízek és a híres receptek mögött ugyanis izgalmas kultúrtörténe­ti históriák is rejlenek. Már csak ezekre való tisztelettel is megér­demelnék ezek a sütemények, hogy a fogyasztók mindig ugyan­olyan kiváló minőségben juthas­sanak hozzá. A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete ezért azt találta ki, hogy a legismertebb süteményeket felvetetik az Élel­miszerkönyvbe. Ez egy olyan kó­dex, ami szigorú leírással rögzí­ti, hogy egy-egy élelmiszert mi­lyen alapanyagokból, milyen technológiával kell előállítani, de még azt is, hogy kell kinéznie. Onnantól, hogy egy élelmiszer bekerül ebbe a könyvbe, ellen­őrizhetik, hogy azok, akik azt előállítják, betartják-e és ha nem, büntethetnek is érte vagy ahol nem tartják be a receptúrát, ott át kellene nevezni a sütemé­nyeket. Pataki János, aki egyúttal a Cukrász Világszövetség elnöki Kakaóval és barackízzel készül DOBOS-TORTA Dobos C. Józsefet a magyar cukrászipar egyik megte­remtőiéként tartják. Már dédapja II. Rákóczi Ferenc fejedelem szerencsi kasté­lyában volt szakács- és cuk­rászmester. 1885-ben készí­tette el a róla elnevezett „Dobos-tortát”. Csak ami­kor 1906-ban nyugalomba vonult, adta ki kezei közül az addig szigorúan őrzött receptjét. MINYON Gerbaud Emil genfi süte­ménykészítő család sarja, kiválóan tehetséges cukrász és csokoládégyáros. 1884- ben jött Magyarországra és Kugler Henrik cukrászüzle­téhez társult a mai Vörös­marty téren. Ő alkotta meg a minyont, melyet először „kugler”-nek hívtak. RÁKÓCZI-TÚRÓS Ezt az édességet nem egy cukrász, hanem egy nagy­szerű szakács, Rákóczi Já­nos kreálta, az 1958-as brüsszeli Világkiállításra készítette el a Gellért szál­lóban. INDIANER A tejszínhabbal töltött cso­koládéfánkot 1834-ben a bécsi Theater an der Wien intendánsa, PálfJyFerdi- nánd készítette egy magyar cukrásszal egy bemutatóra a művészek és a nézők szá­mára„ amikor egy afrikai té­májú darab ment a szín­házban. RIGÓ JANCSI Rigó Jancsi az ünnepelt prí­másról kapta a nevét, aki nemcsak játékával, de egy szerelmi történettel is felhív­ta magára a figyelmet az 1800<ls évek végén. Ked­venc süteményét reklámfo­gásként nevezte el a prímás­ról a cukrász. Pataki János és a leendő hungarikumok: a minyon, a Dobos-torta és a Rákóczi-túrós. A pozsonyi kiflit a szlovákok levédették. tisztségét is betölti, azt mondta: a Dobos-torta mellett a pozsonyi kifli, a Rigó Jancsi, a minyon, a grillázs, az indiáner, a Rákóczi- túrós és a somlói galuska tarto­zik az eredeti magyar cukrász- sütemények körébe. Ezeket sze­retnék első körben „levédetni”, és ha már minden ehhez szük- ■ séges dokumentációt elkészíte­nek, hungarikummá is nyilvá­níttatnák őket. brigádéiros - Ez a brazil nemzeti édesség. Csokoládé­ból, cukorból és tejből sűrű massza készül, amiből golyó­kat formálnak és kókuszba, csokiba vagy színes cukorba forgatják. mochi - Japán édesség. Mochi rizsből készítik, egy nyúlós tészta, amibe aztán különféle dolgokat töltenek vagy kis lab­dát formálnak belőle. olie bollen - A hollandok na­gyon szeretik a különböző- Ez nemcsak szakmai és mi­nőségi kérdés, de az ország- imázsra is hatása lehet - mond­ta Pataki János. - Ha ezek a sü­temények hungarikumok, nép­szerűsíteni lehet velük az egyéb­ként is elismert hazai cukrászdá­kat és a vendéglátást. A cukrász­dáknak is elkel az a fajta reklám, hogy beszélnek ezekről a süte­ményekről. Ezt nem mi ismertük fel elsőként, a patkó alakú man­fánkféléket. Ez is egy fánk, aszalt gyümölcsökkel, almával és mazsolával. Tiramisu - Az olaszok legis­mertebb édessége, mascarpo- ne sajtból, tejszínből, kávéból és piskótából készül. bündi diótorta - A svájciak ezt ugyanúgy árulják, mint Ausztriában a Sacher tortát. Egy száraz süti, a vékony om­lós tésztarétegek között vastag, nagyon édes, karamelles-diós töltelék van. dulás töltött pozsonyi kiflit, ami anno a Pozsonyban ülésező or­szággyűlés tagjai számára ké­szült, már levédette Pozsony, an­nak ellenére, hogy egy magyar cukrászé volt az eredeti recept, ráadásul máig sokkal finomabb az a pozsonyi kifli, ami nálunk készül. A hazai cukrászat ugyan­is a Monarchia éveiben élte hős­korát, a legtöbb említett süte­mény abból az időből való. feketeerdő torta - A néme­tek híres süteménye, piskótala­pok között, cseresznyepálinká­val ízesített tejszínhab, csoko­ládé és meggy. crocant - A svédek pirított, cukrozott mandulából vagy marcipánból készült kedvenc édessége. Baklava - Törökországban és környékén ismert a leveles, cukorszirupos édesség, amit leggyakrabban dióval vagy pisztáciával édesítenek. Az ipartestület persze azért is igyekszik tenni, hogy a hazai cukrászok ne csak a múltból és hagyományaikból éljenek. En­nek érdekében például minden évben tortaversenyt hirdetnek. Az ország szülinapi tortája pá­lyázatot a vidékfejlesztési mi­nisztériummal közösen gondoz­zák és arra törekszenek, hogy tradicionálisan magyar alap­anyagokból, a hazai ízvilágnak és a kor elvárásainak megfelelő­en újabb és újabb olyan kreáci­ók születhessenek, amelyek ugyanúgy fennmaradhatnak a hazai cukrászat történetében, mint a nagy elődök híres süte­ményei. Az előző évek megméretteté­sei során így született már pándi meggyből, szatmári szil­vából és a madártejből is torta, idén pedig a köles és a kajsziba­rack ihlette az édességet, amelyet ezúttal a Zila Cukrász­dában találtak ki, készítettek el és az ország születésnapján, ezen a hétvégén lehetett először megkóstolni több mint ötszáz hazai cukrászdában. Sütemények: ahány nemzet, annyiféle ! Tatarozás szirénával, fóliával és fulladozással RADOS ^ VIRÁG TATAROZZÁK A TÁRSASHÁZUNKAT. A homlokzatot. Szépek le­szünk - mondták a lakók. De amikor felállványoztak az abla­kok előtt, már nem mondták. A munkások levakarták a ko­rábbi vakolatot, dőlt be min­denkihez a por. Becsukni meg nem lehetett, mert odakint har­minchárom fok kánikula dü­höngött. A rendszerető szom­szédok azon is siránkoztak, hogy a nemrégiben magán- szorgalomból kicserélt párká­nyaik helyett újakat szerelnek fel, rosszabbul. Hálát adtam az égnek, hogy én ruhákra, cipők­re és táskákra költők, nem pe­dig ablakpárkányokra. így én mindenképpen jól jártam. Va­lóban szépek lettünk. Most Habsburg-sárga a fal, a kiugró helyeken némileg sötétebb ár­nyalatban. Tényleg pofás. Az mondjuk engem is zavart, ami­kor éjnek évadján megszólalt a sziréna, a munkások ugyanis riasztót szereltek fel az áll­ványzatra, nehogy valami ille­téktelen felmásszon, aztán sutty, be a nyitott ablakon, és már viszi is az értékeket. Egyik nap láttunk is a sötétben egy sötét alakot elsuhanni a har­madik emeleti folyosó ablaka előtt, amikor este jöttünk haza. Igaz, akkor néma csönd volt, a sziréna meg sem nyikkant. A finisben, midőn a Ml homlok­zatunkat festették festékszóró­val, leburkolták az ablakokat vastag fóliával, nehogy az üveg is sárga legyen. Akkor már kezdett egy kicsit sok lenni a jóból, és én is csatlakoztam a szomszédkórus panaszéneké­hez. Hogy megfulladunk, és hasonlók. Még az a szerencse, hogy azokban a napokban ép­pen nem volt hőség. Pénteken már mondogattuk egymásnak, a héten befejezik, végre ka­punk levegőt. Ki lehet majd nyitni az ablakot. Szombat-va­sárnap a fólia még mindig fent volt, ám munkások sehol. Gon­doltuk, a jövő héten jön el a be­fejezés pillanata. A férjem vá­gott egy rést a fóliára, nagyon állt már a levegő a lakásban. hétfőn, kora reggel arra éb­redtünk, hogy szedik le a fóliát az ablakról. Mondom a férjem­nek, kérdezze már meg, miért nem vették le pénteken, ha már akkor készen voltak. Mire a férjem: ő ugyan meg nem kérdezi, mert olyan dühös, hogy fél, rárivall a munkásra, amitől az menten leszédül az állványról. Bár kettőnk közül én vagyok a pukkancs. De ez­úttal hajtott a kíváncsiság, és erőt vettem magamon. Úrinő leszek, határoztam el, mielőtt kinyitottam az ablakot. „Jó reg­gelt kívánok, uram. Megenge­di, hogy kérdezzek öntől vala­mit?" - fuvoláztam a kint dol­gozó munkásnak. Kerek, be­csületes képe volt. „Tessék csak” - mondta szolgálatké­szen. „Miért nem vették le a fó­liát az ablakról már pénteken, ha tudták, hogy készen van­nak? Egész hét végén itt fulla­doztunk.” A munkás arca elfel- hősödött. Pár másodpercig hallgatott, majd kinyögte: „Elfe­lejtettük, kézit csókolom.” Leg­alább őszinte volt. A traktorja az ecsete Amerikában új mezőgazdasági ág bontakozik ki: a nagyüzemi szántóföldi festészet. Fő képviselője Stan Herd, aki megren­delésre bárkinek a szántóföldjét festményként ülteti be, műveli és aratja le. Termésátlagokról nem érkeztek hírek, de az Európai Unióban is meg­fontolandó a művelési ág átvétele, mert errefelé földalapú támogatással lehetne segíteni a képzőművészetet. lu I v á /

Next

/
Thumbnails
Contents