Tolnai Népújság, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178.-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-08-14 / 32. szám

2011. AUGUSZTUS 14., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A zenész nem elsőként menekül hivatás Tengerjáró hajón dolgozott a szekszárdi születésű fiatal énekes A zene élménye újabb él­ményekhez segítheti hoz­zá az embert. A szekszár­di Pecze Zsófia két hóna­pig sajátságos aspektus­ból figyelhette a zene ré­vén a világot: egy tenger­járó hajó fedélzetéről. Venter Marianna- Két hónapig egy zenekar énekesnőjeként dolgozott egy északi vizeken járó luxusha­jón. Az emberek képzeleté­ben - a filmek alapján- erről a munkáról annyit lehet tud­ni, hogy esténként, csillogó színpadon szórakoztatja a kö­zönséget a hajó zenekara. Va­lóban így történik?- Maga a fellépés valóban ilyen, de alapos felkészítés előz­te meg még azt is, hogy egyálta­lán a fedélzetre lépjünk. A zene­kar a személyzet része, kiképez­tek mindegyikünket a tengeri életre, mindenféle előforduló helyzetre, egészen addig, hogy hogyan használjuk a mentőfel­szerelést, vagy hogy hajótörés esetén hogyan kell planktont fo- s gyasztani az életben maradás e érdekében. Ebből a szempont-1 ból a személyzet teljes értékű s tagjai voltunk.- A Titanic című filmben a hajó zenészei nem mene­külnek, az utolsó pillanatig kitartanak.- Talán meglepően hangzik, de ebben nincs semmi filmes túlzás. A zenészek, mint a sze­mélyzet teljes értékű tagjai, se­gítenek az utasok mentésében és megnyugtatásában, nem tá­vozhatnak az elsők között. Mondhatni, csak közvetlenül a kapitány előtt menekülhetnek el a hajóról.- Mekkora egy ilyen tengerjá­ró hajó?- A hajó, amelyen dolgoztam, tizenhárom szintes volt. Hét ét­terem, bárok, fodrász, orvos, sportpálya, minden, ami egy ki­sebb városban szükséges. A fel­szereltség érzékeltetésére csak annyit, hogy az egészségügyi részlegben még röntgengép is volt.- Merre jártak? A zene rengeteg élményt ad. Pecze Zsófia bízik benne, hogy még sok izgalmas szakmai kihívást, érdekes munkát tartogat számára a sors- Norvégia, Izland, Skócia partjainál hajóztunk, és több­ször kikötöttünk. Ilyenkor mi is el­hagyhattuk a hajót, körülnézhettünk, de nekünk, mint sze­mélyzetnek, egy órával koráb­ban kellett visszatérnünk, mint az utasoknak.- Milyen tapasztalatokat szerzett ezzel a munkával?- Hatalmas élmény volt, min­denféle szempontból. Kicsiben maga a nagyvilág zsúfolódik össze egy ilyen hajó fedélzetén, érdekes volt látni, hogy az em­berek hogyan viselkednek, ho­gyan élnek ebben a mini-világ­ban. Rengeteg tapasztalatot sze­reztem, egyrészt szakmai, más­részt élettapasztalatot, és kivá­ló alkalom volt a nyelvgyakor­lásra is. Egy percig sem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a munkát. Bevallom, először ag­gódtam, féltem tőle, de a csalá­Klasszikus ze­ne és jazz a re' pertoárban. dóm mindenben támogatott, mint mindig, és most már na­gyon örülök, hogy így történt.- Kifacsarva a mondást nem cse­berből vederbe, hanem hajó­ról hajóra csöppent. A közel­múltban ugyanis fellépő volt a Tolnai Népújság médiahajó­ján - nem először.- Nagyon örültem a felkérés­nek, és boldogan vállaltam a fel­lépést az igazán neves és tiszte­letre méltó közönség előtt. Re­mélem, hogy továbbra is várnak rám ilyen szép feladatok.- Hogyan tovább, mik a tervei a közeli és a nem olyan közeli jövőre nézve?- A zene, mind a klasszikus, mind jazz gyermekkorom óta közel áll hozzám. Édesapám és az öcsém is zenész. Gyermekko­rom óta a legjobb zenéket hall­gattam, és mondhatom, hogy együtt nőttem fel a Szekszárd Big Banddel. A klasszikus és a jazz-zenét egyaránt szeretem, a két műfaj nagyon jól kiegészíti egymást, visszahat egymásra.- Egyértelmű volt, hogy a ze­nét választja hivatásának?- Az hiszem, igen. A zene ren­geteg élményt ad, feltölti a lelket és a szellemet. Emellett felké­szültséget és fegyelmezettséget igényel, és sok munkát, ha jól akarja csinálni az ember. A jazz pedig ezen belül is egy sajátos műfaj, amely a művelői részéről speciális odafigyelést, önzetlen­séget és magas szintű szaktudást feltételez. Egyelőre próbálgatom magam, mind a klasszikus zene, mind a jazz marad a repertoá­romban. Igyekszem nyitott szem­mel járni, megragadni a kínálko­zó lehetőségeket. Bízom benne, hogy a jövő még sok izgalmas meglepetést, igazi kihívásnak te­kinthető munkákat, felkéréseket tartogat a számomra. Névjegy: PECZE ZSÓFIA 1985-ben szü­letett Szekszárdon. Általános iskolai tanulmányait szülő­városában végezte, érettségi vizsgát a pécsi művészeti szakközépiskolában tett. 2008-ban szerzett diplomát a budapesti Liszt Ferenc Ze­neművészeti Egyetem ének­zenetanár, karvezetés sza­kán. Azóta tanít a Tóth Ala­dár Zeneiskolában. A hagyo­mányos szolfézscsoportok mellett játékos előképzőt tart óvodásoknak, kisiskolások­nak és szolfézst tanít jazz tanszakos (felnőtt) növendé­keinek. Szabadidejében is szívesen foglalkozik jazz-ze- nével és képzőművészettel. Hobbija: minden „kétkezi” elfoglaltság a képzőművé­szettől a lakberendezésen át a kertészkedésig. JEGYZET VENTER MARIANNA Egy jelenség margójára megtörtént, amire kevesen számítottak: a hűvös angliai nyárban felizzottak az indu­latok. Lassan már feledésbe is merül, mi volt a kiváltó ok, és a jogászokra marad a vita eldöntése, hogy a nem éppen makulátlan előéletű férfi iga­zoltatáskor rálőtt-e a nála lé­vő fegyverrel a rendőrökre, vagy csak akart. az viszont tény, hogy az eset nem várt indulatokat szított, és több városra átterjedő za- vargási hullámot indított el. London szegénynegyedéből a város más részeire, majd más településekre terjedt az utcai erőszak. Hogy mifé­le belső társadalmi feszült­ség állhat a háttérben, az in­nen, kétezer kilométerről nem látszik. a tévében mutatott képek néhány évvel ezelőttről hát­borzongatóan ismerősek: maszkot viselő, sállal elta­kart arcú emberek törnek- zúznak, gyújtogatnak. Az esetnek már több halálos ál­dozata is van, a helybéliek szerint a tehetetlenkedő rendőrök helyett az üzletek tulajdonosai próbálják meg­védeni a vagyonukat. Áldo­zatok mindkét oldalon akad­tak már. a politikusok vitatkoznak, a rendőrök bizonytalankod­nak, a közvélemény fel van háborodva, a rosszban sánti- kálók pedig élik világukat. Valljuk be, kezdettől nehéz megmagyarázni, hogy miért éppen a gyújtogatás, a rom­bolás és legfőképpen az üzle­tek kirablása fejezi ki a leg­jobban az állítólagos rendőri túlkapás miatti tiltakozást. a vitát nem tisztünk eldönte­ni, mint ahogy a zavargások­ban résztvevők minősítése sem az. Minősítik ők magu­kat éppen eléggé. A tévében egy csőcselék által lerombolt utcát mutatnak. Mobil szak­üzlet: kifosztva, felgyújtva. Műszaki bolt: kifosztva, fel­gyújtva. Sportbolt: kifosztva, felgyújtva. Könyvesbolt: érin­tetlen... Kiváló marhahús a bográcsba, sör, bor, pálinka a szakácsba főzőcske A hagyományos ízesítők mellett minden bográcsba jutott egy csipetnyi szeretet és remek völgységi nedű bonyhád „Jobban csókolok, mint főzök” - hirdette szombaton dél­után a Vaszari és barátai csapat főszakácsa a bogrács mellett áll­va. Nem szóban, vagy tettekkel alátámasztva állapította meg mindezt, hanem az alkalomhoz illő sapkán szerepelt a humoros felirat. Az ínycsiklandó ételt kós­tolók nem tértek ki erre, de azt leszögezték, hogy remekül sike­rült a „bonyhádi vegyes” névre keresztelt pori. A hangulattal a Bonyhád Völgység Labdarúgó Club aszta­lánál sem volt gond. Fekete Krisztián szerint a vörösboros, szalonnás marhapörköltje is megállta a helyét. Bizonyára nem túlzott az ifjú labdarúgó, hi­szen a körülötte lévő csapattár­sai - némi hűsítővel a kezükben - elismerően nyilatkoztak az ételről. Sőt, a huszonöt fős asztal- társaság a karibi hangulatot idé­ző virágfüzérre is felhívta a fi­gyelmünket, amely a gólvágó séf nyakában díszelgett. Krisztián fakanállal a kezében az ételre mutatott és közölte, hogy mági­kus erőt tulajdonít a kulináris különlegességnek. Ugyanis a hagyományos fűszerek mellett bátorító borssal is meghintette, mert ma kemény meccset játsza­nak a pályán. A szabadtéri szín­pad előtt árnyékot adó fák alatt tüsténkedő Kirkop csapat tagjai is a hagyományos ízekre esküd­tek. Lukács lózsef vezényletével A jó ételhez kiváló hús, fűszerek és pálinka kell. Utóbbi főleg a szakácsokba vegyes pörkölttel rukkoltak elő. - Remek, de egy pici só azért még hiányzik belőle - állapítot­ta meg József. Miközben beízesí­tette a pazar illatokat árasztó ét­ket megosztotta velünk, hogy csupán néhány összetevő kell a jó pörkölthöz. Kiváló hús, fűsze­rek, bor, pálinka és sör. Utóbbi három főleg a szakácsokba - fűzte hozzá mosollyal az arcán a „szerétéiből jövő vegyespöri” ka- varása közben.- Nincs vita, marhahúsból le­het a legjobb ételt készíteni - állapította meg Kertész István a bográcsában lévő pörköltve pillantva. - Nagyon szeretjük a fesztivált, mert összekovácsoló ereje van. A főzés pedig hab a tortán, immáron tizedszerre húztam kötényt. A Noname csa­pat tagjai is rendszeres visszá­járól a Tarka marhafesztivál­nak. Nótás István és Pfeifer Já­nos azon az állásponton voltak, hogy idén is remek programok színesítették a kétnapos ren­dezvényt. Hasonlóképpen vélekedett Né­meti Istvánná is, a helyi nyugdí­jasklub tagja. Marika néni - akárcsak az elmúlt években - marhapörköltet főzött a klub tag­jainak, és a művelődési központ munkatársainak. Neki azért tet­szik a fesztivál, mert a jó progra­mok mellett lehetőség nyílik a beszélgetésre régen látott isme­rőseivel. ■ Vízin Balázs *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents