Tolnai Népújság, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178.-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-08-07 / 31. szám

2011. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP 7 INTERJÚ harrach Péter Ha kell, bírál, de nem beszél konfliktusról a Fidesszel a KDNP frakcióvezetője. Szerinte a nagy történelmi átalakítás az oka, hogy nem a kifinomult stílus kap főszerepet. „in GYILKOS KÜZDELEM FOLYIK” Harrach Péter másként ala­kítaná a kormányzati szer­kezetet, prioritást adna a bedőlt hitelesek megmenté­sének, Hoffmann Rózsa né­mely megnyilvánulását pe­dig sajátos női reakciónak tartja. Kun J. Viktória- A Munka törvénykönyve az aktuális téma a KDNP életében is, önök alapjaiban tartják elfo­gadhatatlannak a tervezetet. Kifogásolják, hogy megnehezí­tené az apák családi életét.- Nem csak a férfiak, általában a munkavállalók védelmében áll­tunk ki, a jelenlegi tervezet egy­értelműen a munkaadók jogait erősíti, nekik kedvez. Számunk­ra két lényeges pontot kell, hogy biztosítson a törvény, a családok védelmét és a védett kor intézmé­nyét, a jelenlegi javaslatból mind­kettő hiányzik.- A saját példájából kiindulva is erősítené a férfiak szerepét, ön is kivette a részét anno? Mennyire időszerű egyébként ez a kép a mai helyzetben?- Amikor családról beszélünk, két szülőben gondolkodunk, mi­közben persze az egyszülős csa­lád, mint létező jelenség segítsé­get érdemel. A teljes család pedig akkor működik jól, ha abban a fe­lelősséget a szülők közösen vál­lalják. Vannak anyai és apai sze­repek, de mindenkinek ki kell vennie a részét a gyermekneve­lésből, az otthoni munkából, én is ezt tettem háromgyerekes apa­ként annak idején.- Nem ez az első összetűzés a Fidesszel. Az első pofont akkor kapták, amikor az elismert al­kotmányjogászuk, Salamon László alkotmánytervezetét egy mozdulattal tette félre Or­bán Viktor. Ön akkor ki is je­lentette: nem fogják megsza­vazni a végső előterjesztést. Mi történt, hogy mégis megsza­vazták?- Nem nevezném pofonnak, még csak szövetségen belüli konfliktusnak sem, hanem egy­szerű vitának. A Salamon Lász­ló által készített koncepciót az el­lenzék nem fogadta el, ezért azt nem tekintettük kötelező alap­nak a pártok által benyújtandó alkotmánytervezetek számára, a Fidesz-KDNP előterjesztése vi­szont erre épült. Az egyeztetések során voltak feltételeink, amik végül teljesültek, más kérdésben elfogadtuk a Fidesz álláspontját, így kompromisszumos megol­dás született, ez volt az egyetlen járható út.- Sok-sok kompromisszumot kellett már meghozniuk, mit fájlal a legjobban?- Fájdalomról nem beszélnék, szövetségen belüli kompromisz- szumokról igen, ami a közös munka velejárója. Az pedig, hogy bizonyos ügyek nem úgy és épp akkor kerülnek napirendre, nem jelenti azt, hogy végleg elköszön­hetünk tőlük. A vasárnapi nyitva tartás kérdése például csupán nem időszerű, elfogadtuk a mi­niszterelnök álláspontját, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a „A Hit Gyülekezete nem törté­nelmi egyházként, hanem tár­sadalmi támogatottsága alap­ján kerülhetett be. A valóságot kellett törvénybe foglalni.” vállalkozások számára fontos en­nek a megtartása, így ezt csak el­napoltuk.- A parlamentben, politikai közéletben ön még a legna­gyobb gazdasági válság köze­pette is érzelmi vonalon politi­zál, a család, a hit és az erkölcs a legfőbb fegyvere. Választott vagy önre testált ez a szerep?- A politikai szereplők felelős­sége, hogy normák szerint műkö­dő, élhető társadalom megterem­tését segítsék. Akkor, amikor sür­gető gazdasági problémákra kell megoldást találni, nyilván ezek a kérdések kapnak elsőbbséget, de hosszú távon a meghatározó tár­sadalmi kérdéseket nem lehet fél­retenni. A család és a demográfi­ai helyzet az első számú nemze­ti sorskérdés, erről teljesen meg­feledkezni soha nem lehet. Hoz­zám valóban ezek a kérdések áll­nak közel. A társadalmi béke is a működő társadalom képéhez tar­tozik, ehhez pedig rendezett vi­szonyokra van szükség. Ez ma, akárhova is nyúlunk, hiányzik, rendetlenség és káosz van. Ki kell építeni egy munkára épülő tár­sadalmat, elszakadni a pártál­lamból örökölt beidegződésektől, az öngondoskodást erősíteni, eh­hez pedig azok az alapértékek, amiket én is képviselek, elenged­hetetlenek.- Biztosan jár boltokban, uta­zik buszon, villamoson, érzé­keli a társadalomban lévő fe­szültséget, a türelmetlenséget, agressziót. Ebben a szétszaka­dó társadalomban van ennek a világnak létjogosultsága?- A közgondolkodás befolyáso­lása fontos feladatunk, ehhez pe­dig elsősorban olyan értékhordo­zó, leginkább civil és egyházi kö­zösségekre kell támaszkodnunk, akik eljutnak az emberekhez, közvetlenül ismerik a helyzetü­ket. A politika elsődleges felada­ta a közösségépítés és a normák megerősítése, amiben a vezetők, döntéshozók magatartása is meghatározó. A szavainkkal, tör­vényalkotó munkánkkal, társa­dalmi életben vállalt szerepeink­kel alakíthatjuk ezt a képet. A mai politika, a parlament leképe­zi a társadalmat, persze van kivé­tel is. Az én frakciómban például a gyerekvállalást, a család értékét nemcsak szavakban hangoztat­ják, hanem saját életükkel is hi­telesítik véleményüket. A ma­gyar politikai élet kultúrája per­sze sok kívánnivalót hagy maga után, a stílus sem éppen az én ér­tékrendem szerinti, de a mostani időszak nem kedvez a kifino­multságnak, itt gyilkos küzdelem folyik.- Önnek egyébként van hitele?- Remélem. Kölcsönt nem vet­tem fel, de a fiaim igen, rajtuk ke­resztül átérezhetem a hitelesek gondját, a megugrott törlesztő­részletek okozta nehézségeket.- Mit tanácsol azoknak az adó­soknak, akik svájcifrank-alapú hitelt vettek föl, mit tegyenek most?- Rövid távon mindenképp ad­hat megoldást az árfolyamrögzí­tés, s bízhatunk abban, hogy az idő segít majd, hogy kicsit össze­szedjék magukat az érintettek. Nekem volt már korábban egy eretnek ötletem, egyelőre szűk körben terjesztem, hogy forinto­Névjegy BUDAPESTEN született 1947-ben. teológusként végzett az esztergomi Hittudományi Akadémián. 1990 és 1998 között a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkárságán a világi ügyek főreferense volt. 1998-TÓL szociális és családügyi miniszter. JELENLEG a KDNP frakció vezetője. nős, felesége tanár. Három fiúgyerme­kük van. ■mk sítsuk az adósságokat. Egy sor közgazdász azzal söpörte le az ötletet, hogy túl drága lenne, de Róna Péter, az egyébként balol­dali gondolkodású, remek pénz­ügyi szakember viszont azt mondta, kevés pénzből is meg­oldható lenne.- Önálló indítványt készít?- Ehhez kellene a megfelelő tá­mogatottság és persze egy hosszabb előkészítő munka.- A gazdasági helyzet mellett egy másik feszítő téma az ok­tatás. A fideszes szövetség egyik neuralgikus pontja épp oktatáspolitikai szakemberük, Hoffmann Rózsa, aki legutóbb fideszes tagkönyvével érvelt, védte saját pozícióit. Ezt ön ho­gyan értékeli?- Kétségtelen, hogy ennek a di­alógusnak van szakmai, van elvi és van személyi vonatkozása is, itt ütközik a konzervatív meg a kicsit liberálisabb szemlélet. Hoffmann Rózsa élvezi a minisz­terelnök bizalmát, akárcsak a KDNP támogatását. Azt nem sza­bad elfelejtenünk, hogy Hoff­mann Rózsa mindamellett, hogy egy kiváló szakember, nő is. Én ezt egy sajátos női megnyilvánu­lásnak, reakciónak tudom be.- Pártja legutóbb az egyháztör­vény kapcsán érezhette, hogy vannak nem alábecsülendő súrlódások. Ön hogyan fogad­ta, hogy a Hit Gyülekezete a történelmi egyházak szűk kö­rébe került?- A törvény alapjait Szászfal­vi László kereszténydemokrata államtitkár készítette elő. Ebben a jelenlegi egyházakat igyekez­tek három kategóriába besorol­ni, ez alapján pedig a törvényi bejegyzést biztosítani. Közben lehetőséget adni más szerveze­teknek is, hogy később bekerül­jenek. Az eredeti 362 egyházi kör így 45-re szűkült volna, s ki­zártuk a gazdasági céllal szer­veződő közösségeket. Az utolsó pillanatban a Fidesz kezdemé­nyezésére módosult az eredeti elképzelés, ők vállalták a konf- liktusosabb megoldást, itt ugyanis már lényegesen keve­sebben maradtak a körben. Min­den egyház egyenlő, a súlyuk természetesen különböző, a Hit Gyülekezete nem történelmi egyházként, hanem társadalmi támogatottsága alapján kerülhe­tett ide, azon tény alapján példá­ul, hogy az egyszázalékos adófel­ajánlások alapján ez ma Ma­gyarországon a 4. legnagyobb vallási közösség. A valóságot kel­lett törvénybe foglalni, parla­menti képviselőként nem tehet­tünk mást. Az már egy másik kérdés, hogy magánemberként én mit gondolok. Az elég valószí­nű, hogy én nem fogok a Hit Gyülekezetéhez csatlakozni.- Ha nem a bíróság, hanem a parlament, politikai lobbi dönt majd arról, mi lesz egyház és mi nem, nem veszik el a hit­élet semlegessége?- Nem. A törvény garantálja a lelkiismereti szabadságot, az egy­házak és vallási egyesületek sza­bad működését, de útját állja a bizniszszekták ügyeskedésének. Ez a lényege.- A parlament pillanatok alatt letudta a témát, korábbi alel- nökként ön mit szól ehhez a gyilkos tempóhoz? Nem túl nagy így a hibalehetőség?- A tempó nem új, a gyurcsá- nyi időszakban már volt részünk ebben, volt, hogy hetek teltek el tétlenül, majd jöttek a nagy-nagy nekilendülések, a dömping. Most mindez azzal a különbség­gel történik, hogy most folyama­tos a vágta, a nagy változások igénylik ezt az iramot, a világ ala­kulása, az Európán belüli válto­zások is megkövetelik ezt a tem­pót. Tartani kell, különben kifut­nánk az időből. Kisebb hibák persze adódnak, de ezek arra ad­nak lehetőséget, hogy később ki­javíthassuk őket.- Ha már az európai folyama­tokat említette, az elmúlt idő­szakban Magyarország vi­szonylag önálló életet élt az unión belül, több ponton tá­madták, ön hogyan képzeli az ezen belüli jövőnket?- Nincs más választásunk, nincs alternatíva, az uniós tag­ság az egyetlen megoldás belát­ható időn belül. Az tény, hogy minden tagállam igyekszik az egyéni érdekeit előtérbe helyez­ni, ez az érdekképviselet a ko­rábbi időkben háttérbe szorult, most erőteljesebb lendületét vett.- Orbán Viktor legutóbb a Ke­let felé fordulásról beszélt, ami távolodást jelent attól a Nyu­gattól, ahová annak idején Szent István tartott. Keresz­ténydemokrata politikusként ön ezt hogyan értékeli?- A keresztény gondolkodás egyetemes, sehová sem kötődik. Ez most gyakorlati, politikai kér­dés, Magyarország geopolitikai helyzete is azt követeli meg, hogy legyenek jó keleti kapcsolatai. Kí­na például meghatározó gazda­sági szerepe arra késztet minket, hogy mi legyünk azok, akivel Ke- let-Közép-Európában erős gazda­sági kapcsolata épül.- És az ön személyes szerepé­ről mit jósol? Sokat hallani Réthelyi Miklós leváltásáról, ön, műit egykori, sikeres szoci­ális miniszter vállalná a NEFMI vezetését?- Ez eddig még nem került szóba, valószínűleg ezután sem fog. Egyébként én a kormányza­ti struktúrát alapvetően más­ként alakítanám. Akkor, amikor óriási társadalmi átalakítást kell levezényelni, nem biztos, hogy erre időzítettem volna a tárcák összevonását. A gazdasági tár­cáról'egyértelműen leválaszta­nám a pénzügyet, de a NEFMI is túl nagy, legalább az egészség­ügyet külön kezelném. A szoci­ális területen már elindult egyébként egy fontos folyamat, a segély helyett munka szemlé­leten alapuló átalakítás. A leg­égetőbb kérdés most, ha a sor­rendet nekem kell felállítanom, a bedőlt hitelesek helyzetének rendezése, az otthonteremtés, a hátrányos helyzetű térségekben a munkahelyteremtés, a pálya­kezdők és a védett korban lévők helyzetbe hozása. A jó gazdaság- politika egyébként a legjobb szo­ciálpolitika. & 1 f

Next

/
Thumbnails
Contents