Tolnai Népújság, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-07-03 / 26. szám

2011. JÚLIUS 3., VASÁRNAP 7 INTERJÚ falusi Mariann A Ki Mit Tud? és a Nagy Duett után zsűritagként is belekóstol a tehetségkutatók világába. Nem készült a feladatra, mint mondja, ő már készen van, de brutális őszinteséget ígér. „TERMÉSZETESSÉG ÉS SZENVEDÉLY KELL” Falusi Mariann életében új korszak kezdődött. Nő- cisebb lett, életmódot vál­tott és a TV2 tehetségku­tatójában, a Megasztár 6 zsűrijében is ott lesz. Fábos Erika- Annak idején Ki Mit Tud?-ot nyert. Ha most kezdené a pá­lyát, elindulna egy tehetség­kutatón?- Az a helyzettől függ, ha ép­pen akkor fantáziát látnék ben­ne, igen. Amúgy nem vagyok egy versengő alkat, nem tudok törekedni arra, hogy legyőzzek valakit, legfeljebb saját maga­mat. Akkoriban a Ki Mit Tud?-on sem azért indultam el, mert fel­tétlenül nyerni akartam, hanem azért, mert akkor, abban a konk­rét szituációban úgy éreztem, le­hetőséget jelent a számomra. Ki­zárólag a lehetőség vonzott, nem a versengés érdekelt. Amikor el­vállaltam a Megasztár 6 felkéré­sét, az adta meg a végső lökést, hogy végigcsináltam a Nagy Du­ettben azt a hét hetet. Átérezhet- tem, mennyire komoly terhelés hétről hétre újabb és újabb pro­dukcióval kiállni a színpadra.- Azt rögtön el lehet dönteni, hogy ki lesz a nyerő?- Fontos, hogy honnan jön az emberből, amit csinál, és ez azonnal látszik. Van ehhez jóste­hetségem, azt például rögtön az elején megmondtam, hogy Vas- tagh Csaba nyeri meg az X- faktort. Ha valaki érzi, mi az ép­pen aktuális divat, amit nagyon szeret a közönség és azt jól hoz­za, ráadásul jól is áll neki, akkor az általában nyerő szokott lenni. Persze ha nem így van, akkor hi­ába divatos, lehet hatalmas le- bőgés is.- A sikerre egyáltalán van recept?- A természetesség és a szen­vedély nagyon fontos. Kell hogy legyen erő és értelem egy pro­dukcióban, különben nem hat. Ezért kell, hogy aki színpadra áll, tisztában legyen önmagával. A művészi pálya sok döntéssel jár és ezeknek a szerencsés együttállása hozza meg az ered­ményt. Egy tehetségkutatót megnyerni messze nem elég.- Nyomon követte az eddigi szériákat?- Fanatikus nem voltam, de nagyjából tisztában voltam ve­le, ki mit csinált benne.- Mit gondol, ki volt eddig a legnagyobb felfedezett?- Caramel nagyon jó, nagyon szeretem, amit csinál vagy a Tóth testvérek, Vera és Gabi is zseniálisak. Vera már a verseny idején úgy énekelt, mint egy is­tennő és azóta rengeteget fejlő­dött, Gabi pedig nagyon megta­lálta önmagát. Mindkettőjük pél­da arra is, hogy fejlődni kell a talpon maradáshoz.- A tehetségkutatók évről évre öntik magukból a te­hetségeket. Nem túl sűrű ez? Nem vesz el a felfede­zettek és a műsorok értéké­ből is? „Sok előítélet él a túlsúlyos emberekkel kapcsolatban, pedig ezek a dolgok nem a testben, hanem fejben dőlnek el"- Mindig az adott személyi­ségtől függ, hogy végül látjuk-e majd a műsor után is a képer­nyőn, vagy mindenki elfelejti. Kevés múlik azon, mennyien vannak még rajta kívül a pályán. Ott van például Majka, aki nem is a győzte­se volt egy show- nak, mégis róla be­szélünk, miközben a győztesek nevét el­felejtettük már. Szó­val ez csak fanyalgás. A színmű- vészetin is minden évben végez egy évfolyam, a Gór Nagy Mári­ánál is, nagyon sok helyen és sokféle szinten fedeznek fel te­hetségeket. Persze egy ilyen te­hetségkutató felelősség is. Az elején, a válogatásnál kell na­gyon észnél lenni.- Ez csak a zsűrin múlik egy ilyen műsorban?- Persze hogy nem. Egy ekko­ra nézettségű televíziós műsor jól kitalált dolog. Nem pusztán egy műsor, hanem egy hatalmas médiadömper, amely mögött van egy profi háttéripar, napilapok­kal, magazinokkal, a csatornák más saját műsoraival és bizony sok minden a nézettség érdeké­ben történik. A szereplők és a zsűri tehát, ha úgy tetszik, csak statiszták egy ilyen show-ban.- Ahol akár gyerekeket is be­vetnek a siker érdekében.- A show-biznisz bizony gyil­kos dolog. Nem gondolnám, hogy helyes lenne csak azért, hogy néhány nagymama szívét elcsavarjuk, gyerekeket been­gedni ebbe a világba, mert nem nekik való. Gyereknek legfel­jebb gyerekszínházban van he­lye a színpadon, vagy sehol.- Szóval arra készül, hogy szi­gorú lesz?- Egy ilyen helyzetre nem ké­szülhet az ember, én már készen vagyok és nem tervezem, hogy másmilyen leszek, mint amilyen va­gyok. Hagyom majd, hogy hasson rám az egész és brutálisan őszinte leszek, mert úgy gondolom, az­zal tudok legtöbbet segíteni. Amennyit készülni tudok rá, legfeljebb annyi, hogy varratok új ruhákat.- Mindig jellegzetes a megje­lenése. Szeret öltözködni?- Iszonyatosan sok ruhám van, amiből általában azt a né­gyet hordom, ami éppen felül van. Aztán ha megunom, előhú­zok újabb négyet, de imádok öl­tözködni.- Mostanában sokkal nőie­sebbnek látni, színes, virágos, nőcis ruhákban.- Ez most egy új korszak, bár én eddig is nagyon nőies voltam a sportos pólókban meg a farme­rokban is.- Akkor miért leplezte?- Mondjuk ki: hogy egy nő mennyire nőcis, azt a fiúk csi­nálják velünk. Egy nő mindig csak egy férfi kedvéért akar nő lenni, a férfi dísze, és ez is össze­függ a Nagy Duettel. Árpa Attila olyan férfi, akiben megvan az a fajta belső erő, amitől egy nő nő­nek érezheti magát. Másrészt le­adtam harminc kilót és ez nagy energiákat szabadított fel ben­nem, talán ez is látszik.- Miért pont most állt neki fo­gyókúrázni?- Sokáig nem jelentett gon­dot a súlyom, mert edzett va­gyok, 120 kilósán is jártam úsz­ni, edzeni, biciklizni, probléma nélkül végigcsináltam a kon­certeket. Amíg nem jelentett problémát a kövérség, nem fog­lalkoztam vele, de már úgy éreztem, hogy a testem elviszi az erőt. Olyankor tenni kell va­lamit. De nem fogyókúrának tartom, ami történik, ez most egy komoly életmódváltás ná­lam, például alig várom, hogy nekivágjak a Fertő tó körüli bi­ciklitúrának.- Azt sem gondoltam volna, hogy felpattan és körbebrin- gázza a Fertő tavat.- Sok előítélet él a túlsúlyos emberekkel kapcsolatban, pedig ezek a dolgok nem a testben, ha­nem fejben dőlnek el. Nagyon szeretem spontán módon élni az életemet, hagyni, hogy alakulja­nak a dolgok. Van úgy, hogy ah­hoz van kedvem, hogy hónapo­kig már reggel hatkor dörömböl­jek az uszodaajtón, hogy enged­jenek be és van úgy, hogy in­kább bringázok, de mindenkép­pen aktív életet élek, nekem ez kell ahhoz, hogy úgy érezzem, van bennem tartás.- Akkor honnan jöttek a pluszkilók?- Egyrészt alkati adottság, másrészt általában mindenkin gondatlanságból elkövetett súlyfelesleg van. Van, akinek a mozgáshiány a gondatlansága, van, akinek más. Én Is tudom pontosan, hogy miért híztam meg: az életformámból adódó­an, bánatomban és stressz ha­tására ettem. Szépen felépítet­tem magam köré a védekezés párnáit.- Mi ellen védekezett?- Ez nagyon összetett dolog. Nyilván az ember hoz egyfajta mintát otthonról, és ha azt látja, hogy az anyja, apja munkamá­niás, hajlamos azt gondolni, az a legfontosabb, hogy az életnek ezen a területén bizonyítson. Fő­ként tehát a magánéleti sikerte­lenségekkel szemben. Nem akartam szembenézni azzal, hogy voltak kudarcaim és azzal sem, hogy jó ideje egyedül va­gyok.- Már nyitott egy új kap­csolatra?- Én mindig nyitott voltam és elfogadtam, amit kaptam, csak valahogy nem jöttek össze a dol­gok. Pedig nem arra kell egy fér­fi, hogy megoldjon helyettem dolgokat és nem Is azért, hogy ne legyek egyedül, hanem hogy valóban a társam legyen, hogy valakinek nyugodtan nekidől­hessek, hogy biztonságos táma­szom legyen.- Biztosan éppen attól félnek, hogy sikeres és ettől önálló nő.- Furcsák a férfiak, ez biztos, de nemcsak őket okolom. Nem véletlenül lettek ilyenek. Na­gyon sok az egzisztenciálisan ki- teljesedett nő manapság, és ettől elfelejtettek nők lenni, azt hi­szik, elég, ha sikeresek.- Lang Györgyi betegsége ho­gyan befolyásolta a Pa-dö-dőt?- Furcsa ez a helyzet. Áll a színpadon két duci, vidám nő, rikító színű hajjal, színes ru­hákban - ebben mindig volt va­lami, ami arról szólt, hogy sze­retnénk leszámolni az előítéle­tekkel. Ez a mostani állapot, hogy Györgyi kerekes székben jelenik meg a színpadon, még- inkább erről szól. Nem akarunk úgy tenni, mintha nem történt volna semmi és igyekszünk ter­mészetesen kezelni a dolgokat. Most például csináltunk egy gyerekműsort, bevontuk a gye­rekeket a produkcióba, Györ­gyit tologatni is lehet a színpa­don. Nagyon jól veszik a lapot. Persze küzdelmesebben telnek a hétköznapok és kicsivel na­gyobb melóval jár egy-egy fellé­pés, de a lényeg ettől semmit sem változott. Sokszor tapaszta­lom, hogy azt gondolják, egy mozgáskorlátozott embert saj­nálni kell. Nem, el kell fogadni, és ha több odafigyeléssel jár, akkor is meg kell próbálni mi­nél inkább úgy kezelni, mint egy másik embert. Ezzel tehe­tünk értük a legtöbbet. Névjegy 1959-ben született Barcson. 1983-ban fejezte be a Zene- művészeti Főiskola tanárkép­ző szakát. 1983-1985 a Stúdium Dixieland szólóénekese volt. 1985-1988-iG a Pesti Színház színésze. játszott Szegeden a szabad­téri játékokon, Diósgyőrben, Szolnokon. Játszott a Laura és az Ámbár tanár úr c. fil­mekben 1988-TŐL Lang Györgyivel a Pa-Dö-Dő tagja 1983-BAN megnyerte a Ki Mit Tud?-ot jazzénekes kategóriá­ban ■ A művészi pálya sok döntéssel jár és ezeknek a szerencsés együttállása hozza meg az eredményt.

Next

/
Thumbnails
Contents