Tolnai Népújság, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-07-17 / 28. szám
2011. JULIUS 17., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Csak a magyar állja a kopást nyelvek Ferdinandy György „keresztényül” beszélt Puerto Rico szigetén A magyarral együtt négy nyelven beszél, de ért németül, sőt, némely karibi kreol dialektusban sem lehetne őt eladni. Ferdinandy György írót a nyelvekről kérdeztük. Szeri Árpád Nagyszüleimnél volt egy kis német „beütés” - fogalmazott legutóbbi, szekszárdi látogatásakor. A bajor földről Magyarországra plántálódott anyai ősöknek, pontosabban a Muttinak köszönhetően Ferdinandy György ma is ért németül. - Néha hiheteüenül szép dolgokat tudok mondani ezen a nyelven, de ez már csak töredék, egy-egy mondat - merengett az idő okozta kopáson az író. - Soha többé nem tanultam németül, sajnos... Franciául viszont igen. - Kibombáztak bennünket az iskolánkból - idézte fel a háborús évek Budapestjének egyik drámai pillanatát -, és a sioni apácák fogadtak be bennünket, tízéves gyermekeket. Ezek az apácák franciául beszéltek, és muszáj volt őket ma merenek, azaz anyámnak szóh'tani. Mi, kisdiákok amúgy „magyarosan” mammer névvel illettük őket, írtam is később erről, azaz róluk a mammerekről egy novellát. Amúgy nem volt ellenemre a francia nyelv, amit ekkor együtt tanultam Tóth Judittal, a ma Párizsban élő prózaíróval. Szabó Ákos pedig festőművész lett, ugyancsak Franciaországban van a lakhelye. Ez a különleges háttér is magyarázza azt, hogy Ferdinandy György miért is adta be jelentkezését a bölcsészettudományi egyetem francia szakára. Ám éveken át esélye sem volt a bejutásra: hogy miért, azt máig nem tudja. - Fájdalmas volt - érzékeltette akkori lelkiállapotát. Azután szinte már számára is váratlanul, 1956 szeptemberében egyetemi polgár lett belőle. Összesen hat hétre.- Jött a forradalom októberben, én pedig annak leverése után külföldre távoztam - pergette tovább életének nyelvekbe ágyazott történetét. - Természetesen Franciaországba. Az első városban, Strasbourgban leszálltam a vonatról, míg a többiek továbbutaztak Párizsba. Mint kiderült, jól döntöttem, hiszen ez a - francia-német nyelvű - tartományi székhely kilenc évre befogadott, és ösztöndíjat is kaptam. Sőt, később a doktorátust is itt szereztem meg. Úgy gondolta, hogy végleg a gallok földjén marad, jól fogadott írásai jelentek meg, nevet szerzett - ha vagyont nem is - az irodalmi életben: ám 1964- ben mégis továbbvándorolt, túl a tengeren. Puerto Rico fővárosában, San Jüanban kapott oktatói állást az egyetemen. Ezen az amerikai fennhatóságú szigeten spanyolul beszélnek az emberek. Mely nyelv ugyanazon újlatin családba tartozik, mint a francia.- A francia után nagyon köny- nyű volt megtanulnom spanyolul: három hónap elteltével szinte akcentus nélkül beszéltem - számolt utána gyorsan. Német, magyar, francia, spanyol. A maga módján mindegyik érdekes, sőt, szép nyelv, különleges értékekkel. A valamennyit beszélő, értő Ferdinandy György szerint a „komplex, intellektuális” mondanivaló kifejezésére a francia a legalkalmasabb. BUDAPESTEN született 1935- ben, s mint önéletrajzában olvasható, „a családfán békésen megférnek egymással a Rosenthalok, Szabók, a Czetók, Haussnerek, Halten- bergerek. Jogászok, iparosok, dzsentrik, baumeisterek. Még véletlenül sincsen közöttük íróember. ” Ferdinandy György- Ám ha jól akarjuk magunkat érezni, akkor nincs megfelelőbb a spanyolnál - folytatta. - Nem beszélve a magyarról, anyanyelvemről. A nyelvek kavalkádjának azonban itt még nincs vége. Az író manapság FJoridában, tehát az Egyesült ÁUamokban él. Ott pedig az angol járja. Úgy goníróként legalább hétszer járt Szekszárdon az elmúlt húsz esztendőben; ám gyermekként már hat és fél évtizede megismerkedett Tolna megyével. Ugyanis a háború után rövid időre Kisdorogra került: ahol, mint írta, pásztorko- dott, tízéves, kitelepített pesti gyerekként. Hat és fél évtizede gyermekként járt a megyében i Az angolt végül is mégsem lehetett mellőzni. dolhatnánk, ha akarta, ha nem, rögtön az elején muszáj volt megtanulnia Puerto Ricóban angolul.- Érdekes módon a szigeten mindig is volt és ma is van egyfajta háttérellenállás az angol nyelvvel szemben. Tehát nem volt kötelező az angol. Ha valaki a szigeten, engem amerikainak nézve, ezen a nyelven szólított meg, mindig azt válaszoltam: habla cristiano! Azaz beszélj keresztény nyelven! Ilyenkor meglepődtek a helybeliek, és meg is kedveltek egyúttal: nem voltam számukra a fel- sőbbséget képviselő amerikai, nem voltam gringo! Ám az angolt végül is mégsem lehetett mellőzni. Már csak egy jól felfogott, praktikus ok miatt sem.- Nem tréfa, de egy idő után egyre jobban tartottam attól, hogy a repülőtéren, miután amerikai útlevelem van, elkezdenek velem hosszasan angolul beszélni az alkalmazottak. Miután nyugtázhatták volna, hogy nem vagyok járatos ebben a nyelvben, akár terroristának is nézhettek volna. Ezt elkerülendő, inkább fogtam egy zsebkönyvet, és nekiálltam keményen tanulni. Most már valamelyest tudok is angolul, főleg, mióta Floridába költöztem, családommal együtt. Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban: a magyar nyelv, az összes többihez kapcsolódva és az összes többi tükrében. Ferdinandy György magyarul ír.- Tizenegy éve jöttem el a karibi szigetvilágból, azóta ritkán használom a spanyolt, amiképp a franciát is. Azt érzékelem, hogy minden tanult nyelv megkopik. Az egyetlen, ami soha nem kopik meg, az nem más, mint az édes anyanyelvűnk. Az gazdagodik, és általa mi is gazdagodunk: ezért ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. JEGYZET WESSELY GÁBOR Metaanyag és teleportálás A maguk kutyulta skolasztikából sokan szeretnének láthataüanná válva eltűnni, és egy másik helyen feltűnni. S bármily hiheteüen, már kikísérletezték, már létezik a láthatatlan metaanyag és a teleportálás. Igaz, még csak kicsiben, a mikroszkopikus világban. De nincs messze az idő, amikor a bankrabló nem símaszkban, hanem láthatatlanná tevő varázsköpönyegben érkezik a tetthelyre. És az ellen csak egy módon lehet majd védekezni, úgy, hogy a biztonsági őröket felszerelik a láthatatlant látó szemüvegekkel. A tudósok elkészítették a természetben nem létező, egyelőre csak a mikrohullámok tartományában működő metaanyagot. Legfurcsább tulajdonsága, hogy a fény nem hatol bele, nem is verődik vissza róla, hanem megkerüli, aztán eredeti irányában folytatja útját. A megkerült tárgyról nem jut információ a szemünkbe, agyunk nem alkot róla képet, mintha ott se lenne. SZINTÉN valóság már, de szintén csak a parányi részecskék világában, a teleportálás. Kvantumteleportá- lást először az innsbrucki egyetem laboratóriumában végeztek, 1997-ben. Később Ausztráliában fénynyaláb, az USA-ban atomok telepor- tálását valósították meg. Koppenhágában, 2006-ban már fényimpulzussal továbbították egy makroszkopikus - billió atomból álló - test kvantumállapotáról szóló információt egy másik makroszkopikus testnek, és ez utóbbi felvette az első tulajdonságait. Tehát teleportáltak egy testet. Ha nagyobb, hatvan-hetvenkilós testekre is kidolgozzák a módszert, s piacra dobnak valami jó kis kézi készüléket, többé nem történhet in flagranti. Dőlt a búza és fogyott a hűsítő az ózsákpusztai határban hagyomány Ötödször tartotta meg aratónapját a Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskör, mit nekik kombájn szekszárd - Mama, itt a kaszás! - hangzott a felszólítás, ám cseppet sem fenyegetően. Ugyanis nemcsak egy, hanem rögtön 17 kaszás ragadott szerszámot. No meg velük tartottak a marokszedők, a kötélterítők, a kévekötők, illetve a vízhordók, és tegnap reggel nótaszóval, valamint kiki egy kis aratópálinkától feltüzelve vette az irányt Ózsák- puszta felé, a Szekszárd-Újváro- si Római Katolikus Társaskör ötödik aratónapjára. A tagok jó egy hektárnyi területen hagyományos módon, kaszával és sarlóval gondoskodtak a búza betakarításáról. De a toliforgatáshoz szokott firkász sem volt rest, és munkaÉrthető Horváth Györgyné öröme, jó az idei búzatermés eszközét rövid időre kaszára cserélve maga is megbizonyosodott róla, hogy a kézi aratás nem könnyű feladat. Ám ez a munkát végző - mit szépítsünk rajta - idősebb tagoknak egyáltalán nem szegte kedvét. Molnár József, a tegnapi aratónap legidősebbjének mondott 79 éves csak legyintett, amikor szóba került a fáradtság. Azt mesélte, fiatalként rengetegszer vett részt aratásokon, most pedig jóleső nosztalgiával suhint oda a búzának. Ám neje is komolyan ad a hagyományokra, ezért ő és Péterbencze Istvánná az anyós közel 100 éves ruháit öltötték magukra az aratónapon. A hagyománytisztelet pedig jó esélylyel tovább öröklődik, hiszen a társaskör tagjainak unokáiból verbuválódott a vízhordó lányok csapata. Idővel aztán a földbirtokos pár is megérkezett hintón az aratás helyszínére. Ezúttal Pálinkás József és felesége, Zsuzsa vette szemügyre a munkát, valamint kínálta hideg borral a társaságot. Pálinkás József jó gazdaként azt is elmondta, hogy megérdemelt a hűsítő, hiszen elégedett a látottakkal. De persze az idei aratónapnak sem a teljesítmény, hanem a kellemes időtöltés volt a célja. A munka végeztével kakaspörkölt várta az aratókat a Szent István Házban, majd hálaadó misével zárult a nap. ■ Hanoi E. / 4 Elkölt Streicher Kitti hűsítője i 1 \ . Ferdinandy György Szekszárdon, a megyei könyvtárban, ahol Kérdések Istenkéhez című új kötetét mutatta be az olvasóknak
