Tolnai Népújság, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-05-29 / 21. szám

2011. MÁJUS 29., VASÁRNAP SZTORI 5 Szupergyors „szárnyvitorlás” a Balatonon avatar Magyar találmány az összecsukható karbonvitorla, amely forradalmasítja a versenysportot Végy egy lepukkant repü­lőt, fűrészeld le a szárnyát, állítsd csónakra árboc he­lyett, s kész a szárnyasha­jó. Az ötlet nagyjából eny- nyi volt, de a magyarok to­vábbfejlesztették. A Media- contact Avatar már „repül” a Balatonon. Árvay N. Tivadar Néhány amerikai hobbivitorlázó - akik nem mellesleg pilótaként keresik a kenyérrevalót - addig- addig kísérletezett, amíg sikerült rábiggyeszteniük hajójukra egy vitorlázórepülő szárnyát. Arra gondoltak, ha a repülőt a magas­ba emeli a szárny körül áramló le­vegő, akkor a felhajtóerő működ­het tolóerőként is. Persze nem egy Boeingről nyesték le a hozzá­valókat, hanem egy könnyű vitor­lázógépről, de a prototípus így is jó nehéz lett. A súlyos „szárnyas- hajó” ennek ellenére elképesztő menettulajdonságokkal bírt, ezért az ötletet továbbfejlesztet­ték, könnyítettek a szerkezeten. Fekete László gépészmérnök és a hajózás megszállottja tovább­gondolta az ötletet: megtartva a repülőszárnyak formáját, egy ult­rakönnyű, a hagyományos vitor­lákhoz hasonlóan fel- és lehúzha­tó konstrukciót tervezett. „Az amerikai tervezők megelégedtek az önhordó szárnyvitorlával, s mert működött, leragadtak ezen a ponton - mondja a feltaláló. - Magam is régóta vitorlázom, a csapattal pedig versenyzünk, ért­hető, ha folyton azon törtük a fe­jünket, hogy mitől lehet még gyorsabb a hajónk. Lecseréltük a tőkesúlyt, a kormányt, fejlesztet­tük a hajót, mindent megtettünk, de ez 2-3 százalékos változást je­lentett, ami nem sok, s nem feltét­lenül elég a győzelemhez. A szárnyvitorlákról viszont tudtuk, hogy kétszeres vagy akár három­szoros teljesítménynövekedést okoztak - katamaránokon. Azt szerettük volna, hogy ugyanez a teqhnika működjön a kényelme­sebb, krajcolós hajókon is, ráadá­sul úgy, hogy a szerkezetet a meg­lévő árbocon rögzítsük.” „ Az elképzelésből alig két év | alatt valóság lett, a Mediacontact | Avatar egy hete vízre szállt, és | élesben tesztelte a karbonvitorlát, g A szerkezet leginkább egy re- £ Mint egy redőny: a karbonvitorla vázszerkezete összecsukva sem foglal nagy helyet Hogyan működik? A REPÜLŐGÉPEKET szárnyfor- májuk segíti a hatalmas test felemelésében. Egy szárnyszeletet vizsgálva ol­dalról megfigyelhető, hogy míg alul inkább sík, felül domború a felület. Amikor a gép gyorsul, a levegőt a szárnyélnél „kettévágja”, és a felülre áramló légtömeg­nek jóval nagyobb utat kell megtennie (a domború felü­letet megkerülve), mint az alul haladó molekuláknak. Egyszerűen megfogalmazva, ha a belépő élnél a levegő­mennyiség azonos, akkor logikus, hogy fent, a hosz- szabb út (vagyis nagyobb térfogat) miatt ritkul a kö­zeg, azaz csökken a nyo­más. A szárny alatti légtö­meg pedig szeretné elfoglal­ni a szabad helyet, azaz fel­felé nyomulna. Csakhogy közben a szárnyat, s vele együtt az egész gépet meg­emeli. A tempó növekedésé­vel erősödik a felhajtóerő, ezért kell nekifutniuk a gé­peknek, mielőtt a levegőbe emelkednek. a fizika ugyanígy működik a vitorlaként használt szár­nyaknál is, de ott a szél (vagyis a levegő áramlása) teremti meg azt a sebességet, amelyet a légi járműveknél a motor biztosít Az elv azon­ban ugyanaz: a karbon­szárny külső ívén áramló rit­kább légtömeget próbálja ostromolni a belső oldali na­gyobb nyomás, miközben előre mozdítja a hajót. dőnyhöz hasonlít, amelyen az egymástól 80-100 centiméterre lévő lamellák közé kifeszített „fó­lia” a leeresztéskor egyszerűen összecsukódik. A balatoni szélvi­szonyokra idealizált szárnyprofil­lal eddig soha nem látott sebes­ségre gyorsulhat a hajó, persze csak értő kezek irányítása alatt. Az Avatar építője és egyben a hajó kapitánya Soponyai Géza például a biztató tesztek ellenére sem iszik előre a medve bőrére. A csapat a Kékszalagra gyakorol, de mint mondja, a győzelem az egyedülálló technika ellenére sem biztos. „Meg kell tanulnunk másképp vitorlázni, mint eddig. Például szélirányba haladva ezt a vitorlát nem lehet annyira behúz­ni, mint a hagyományosat Olyan­kor egyszerűen megáll a hajó. A fordulóknál viszont elképesztő teljesítményt tapasztaltunk. Alig­hogy irányba álltunk, suhanni kezd a hajó, nincs megtorpanás, nyögvenyelős gyorsulás, mint a vászonvitorlával.” Tömegtermelésre még nem kell számítani, egyrészt a hagyo­mányos szerelékeknél 2-3-szor magasabb ár miatt, másrészt a karbonvitorla elvesz valamit a vi­torlázás sava-borsából. Fordulók­nál például nem csattog a vászon a szélben, és a hajó dőlése is meg­szűnt, mert a billenőst okozó ol­dalra ható erők a különleges szárnyprofil jóvoltából előre moz­dítják a vitorlást. Az új vitorla fejlesztéséhez és a hajó megépítéséhez persze pénz is kellett. Ezt az Infiniti autómár­ka, másrészt a hajó tulajdonosa, a névadó Mediacontact Kft. veze­tője, aki eddig szürke eminenci­ásként a háttérbe húzódott. „Min­den győztes hajó mögött áll szponzor, s minden győztes hajó­nak van tulajdonosa is, de jellem­zően nem ő, hanem a kapitány kerül a figyelem középpontjába - mondja Somogyi Miklós, a Mediacontact ügyvezetője. - A le- és felhúzható karbonvitorla azon­ban olyan forradalmian új lehető­ség volt, amely miatt érdemes ki­csit az előtérbe kerülni. És, hogy az élet mennyi kiszámíthatatlan meglepetést tartogat: Fekete Lászlóval néhány éve már dolgoz­tunk együtt, akkor a mozgó hir­detőtábláink műszaki kivitelezé­sében segített, de senki nem sej­tette, hogy egyszer a vitorlaépí­tésben is egymásra találunk.” Hálószobái hajtóvadászat a nagy fekete bogár ellen RADOS VIRÁG a hímzett ágyterítőn méretes feketeség terpeszkedett. Nem mozdult. Tulajdonképpen nem is én, hanem férjem vette ész­re. „Te, mi az ott? - kérdezte a fotelből gyanakodva, amikor már majdnem felraktam a le­pedőt. Közelebb hajoltam, mert szemüveg nélkül rosszul látok, és megszemléltem a je­lenséget. „Ez egy bogár - kö­zöltem -, nagy, fekete, szár­nyas, kitinpáncélos.” E rovar­tani elemzés hallatán férjem felemelkedett ültéből, és ép­pen olvasott könyvét fenyege­tően a jószág főié emelte. egy szemvillanásra eszembe jutott régi férfi ismerősöm. Vendégségben volt nálam, amikor észrevettem az ajtón mászni egy lapos, barna boga­rat. Könyörögtem a palinak: „ments meg!” Ám a zord vá­lasz az volt: „nem mentelek, mentsd meg magadat!” Ami lefordítva annyit tesz, hogy „emancipált nő vagy, ugyan­úgy el kell tudnod bánni egy bogárral, mint férfi társad­nak”. így aztán én magam csaptam agyon a bogarat nagy keservesen, berzenkedve, hogy hová tűnt a régi lovagi­asság. És ha egy rinocérosz tá­madna rám? Nem is találkoz­tam többet ismerősömmel, aki a nehéz pillanatban Ily rútul cserben hagyott. SZÓVAL ez az ESET suhant át az agyamon, amikor férjem már-már lecsapott a fekete bo­gárra. De én rémültem közbe­kiáltottam: „ne!” Korántsem azért, mert időközben valóban annyira emancipált lettem, hogy magam akartam volna elintézni az ügyet. Nem is azért, mert aggódtam a bogár életéért. Dehogy aggódtam. A fene vigye el ezeket a mászká­ló lényeket, még az ember ágy­neműje közé is berepülnek a nyitott ablakon, hiába lakunk városban. Hanem azért, mert az eszembe jutott: mivé lesz a gyönyörű ágyterítő, ha bepisz- kolja a bogár leve? Márpedig ha férjem rásújt azzal a bogár­mértékkel mérve mázsás sú­lyú könyvvel, ki tudja, mi fo­lyik ki a szétlapult állatból. És akkor moshatom ki a térítőt éj­nek évadján. Nem valami gusztusos program. „majd én, egy papír zsebken­dővel” - vállaltam magamra a bogáreltávolítás kényes mű­veletét. Fogtam is a zsepit, rá­dobtam a bogárra, amit, ha már ilyen szépen a zsebkendő alá kerítettem, nem lapítottam széjjel, hanem az ablakhoz vit­tem, hogy kidobjam rajta. Mint egy gyakorló buddhista, aki hí­ven követi a „ne árts” (szansz- kritül ahimsza) erkölcsi elvét. Pedig semmi ilyesmiről nem volt szó. Valójában csak nem akartam szétnyomni a rovart. kisvártatva eltöprengtem: va­jon miért van az, hogy ha egy bogarat látunk, viszolygunk, de ha ugyanott egyszer csak egy sárga pelyhes napos csibe jelenne meg, azt visítoznánk, hogy milyen aranyos? A rejté­lyes kérdésben férjem vélemé­nyét is kikértem. „Nem tu­dom, miért van így - mondta. - De írd csak meg.” Áldott állapotban. Miközben a Deauville-ben zajló G8 találkozón olyan kér­désekben döntenek a világ urai, mint az „arab tavasz” 40 milliárd dolláros támogatása, a sajtó a francia elnökné pocakjára fókuszál. Carla Bruni ter­hességéről régóta találgat a világ, s vélhetően az Európai Tanács elnöké­nek felesége, Geertrui Van Rompuy sem Bruni ruhájáról érdeklődik. Igen, gömbölyödik a has, lesz muníció az őszi elnökválasztási kampányban. i *

Next

/
Thumbnails
Contents