Tolnai Népújság, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-05-29 / 21. szám

4 2011. MÁJUS 29., VASÁRNAP A HÉT TEMAJA gyermeknap Csak a gépnek van használati utasítása, a szeretetkapcsolatért egyénileg kell megküzdeni - mondja a szakember. A rossz nevelés súlyos következményekkel járhat. BIZALOM NÉLKÜL NINCS BOLDOG GYEREK Jó volna, ha létezne egy általá­nos tantárgy, amelynek a neve gyermeknevelés. Keretei között a késó'bbi vagy mostani szülők elsajátíthatnák a gyermekeik­kel való bánásmód helyes mi­kéntjét. De ilyen tantárgy nin­csen - mondja Prágai Éva pszi­chológus, akivel a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából be­szélgettünk. A nevelés a társadalomba va­ló beilleszkedést szolgálja - mondja Prágai Éva. Mikéntjét korábban a hagyomány szabta meg. A pedagógiával, mint önálló tárgykörrel elsőként a francia felvilágosodás nagy gondolkodója, Jean-Jacques Rousseau foglalkozott a 17. szá­zadban. Az említett hagyomány, amely­nek keretében a szülők felnevel­ték gyermekeiket, a társadalom igényeiből fakadt egy mainál sokkal kiszámíthatóbb, bizto­sabb értékrenddel bíró világban. Felgyorsultak azonban a gazda­sági-politikai változások, megje­lentek a kommunikáció új for­mái (számítógép, mobiltelefon); megváltozott a társas kapcsola­tok mélysége, minősége. A ne­velési hagyomány széttörede­zett: kérdéssé vált, mire nevel­jük gyermekeinket - hangsú­lyozza Prágai Éva. Nagy az elbizonytalanodás. Sőt, már felnőtt egy generáció, amely egyáltalán nem tudja a fenti kérdésre a választ. Egy nemzedék, amely a saját bőrén tapasztalta meg a kapcsolati el­bizonytalanodást, a rengeteg vá­lást. A mai gyermekek még in­kább azt látják, hogy a szülők kapcsolata sem biztos. Megje­lentek a féltestvérek, a mozaik­család. Eluralkodott az életérzés, hogy a gazdaságban, a politiká­ban és a kapcsolatokban egy­aránt „bármi megtörténhet”. Márpedig ha a jövő ennyire ki­számíthatatlan, arra természet­szerűleg az a válasz, hogy „él­jünk a mának.” Nincsen stabil jövőkép, és emiatt a gyerekek sokkal erősebben és többet szo­ronganak - teszi hozzá a pszi­chológus. A szorongás hozzátar­tozik az ember lényéhez, csak az nem mindegy, mennyire lesz raj­ta úrrá. Ami mégis állandó, stabil érté­ket jelenthet, az a szeretetteljes kapcsolat. Ez a gyermek számá­ra nyitottságot és kiszámítható­ságot jelent az instabil világban. Fontos persze megtalálni a he­lyes arányokat: a család, a társa­dalom értékrendjét összhangba kell hozni a gyermek belső lehe­tőségeivel. Ebből a szempontból nagy lehet a változatosság. Ma már nem lehet egyértel­műen meghatározni, milyen a „jó” nevelés - jelenti ki Prágai Éva. A bizalommal teli kapcsolat a legfontosabb - az iskola, a kor­társ gyermekcsoport úgyis hoz­záadja a maga részét. Sokakban ugyanakkor felmerül: „vajon jó szülő vagyok-e?” A szakember szerint a kérdés eleve rossz. Eluralkodott az életérzés, hogy a gazdaságban, a politikában és a kapcsolatokban egyaránt „bármi megtörténhet” A mosógépnek van használati utasítása, de a gyermeknek nin­csen - szokta mondani Prágai Éva azoknak, akik a fenti tépelő- déssel fordulnak hozzá. A szülőnek magától kell rájön­nie, mit hogyan csináljon. A sze- retetkapcsolat, amelyet nyitottság és biztonság jellemez, komoly ta­nulási folyamat eredménye. Pon­tosan ezzel a „megharcolással” válik az ember jó szülővé. Nagyon fontos a konszenzuskeresés, az empátia, egymás kölcsönös tisz­telete. Életkoronként természete­sen más és más módszerekkel alakítható a szülő-gyermek vi­szony. Ebben segíthetnek a neve­lési szakkönyvek. Nem árt tudni, milyen életkorban mely magatar­tásformák jellemzőek, mikor kö­szönt be például a fantázia- vagy a dackorszak. A szakirodalomra már csak azért is szükség van, mert gyer­meke nevelésekor szinte min­denki óhatatlanul azokhoz a mintákhoz nyúl vissza, amelye­ket annak idején ő látott a szüle­itől. Még akkor is, ha megfogad­ja, ő bizony másképp tesz majd, hiszen a folyamat tudattalan. A tájékozódás a könyvekben ezt megakadályozhatja. Összegezve: figyelni kell a gyermekre, aki érzi ezt; ugyan­akkor azt is meg kell tanítani ne­ki, hogy viszonozza a szülői fi­gyelmet. Az ünnep története: először Törökországban tartották meg A NEMZETKÖZI GYERMEKNAPOT nem mindenhol június 1-jén tartják meg. Megünneplése Tö­rökországból ered. Ott tartották meg először 1920. április 23- án, majd következő alkalom­mal 1925-ben Svájcban, a genfi Gyermekjóléti Konferencián. Magyarországon 1931-től ün­nepük - akkor még Gyermek­hétnek hívták. 1950 óta az ün­nep már csak egynapos, és má­jus utolsó vasárnapján van. az ENSZ közgyűlése 1954-ben határozatban javasolta: min­den országban tartsák meg az Egyetemes Gyermeknapot. Az ünnep célja, hogy megemlékez­zenek a világ gyermekeinek testvériségéről és az egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jólétéért kifejtett küzdelemről. Az ENSZ javasol­ta a kormányoknak: azt a na­pot jelöljék meg mint Gyermek­napot, amelyikről úgy gondol­ják, megfelel a célnak. Kisebb városra való gyerek tűnik el évente A kiskorúak eltűnése kapcsán tavaly több mint 6100 gyerek miatt indítottak nyomozást, de még ennél is több, több mint tízezer gyerek eltűnését jelentet­ték be a családok. Szerencsére nincs minden esetből nyomo­zás, a gyerekek nagy része ugyanis egy napon belül előke­rül. A tavaly készült kimutatás szerint az eltűnt gyerekek hat­van százaléka egy héten belül megkerül és csak a bejelentett esetek tíz százaléka van több mint egy hetet távol otthonról. Évente hozzávetőleg száz olyan gyerek van Magyarországon, aki nyomtalanul tűnik el, vagyis egy év múlva sem derül ki, hol van. Akikről közülük egyszer mégis megtudják, ho­gyan tűnt el, rendszerint kide­rül, bűncselekmény áldozata lett. Prostitúcióra kényszerí­ti végéig lesznek fényképek 400 ezer dobozon, Kárász Róbert segít a kampány formálásában Amerikában és Európában elő­ször több mint harminc évvel ezelőtt vetették be azt a mód­szert a gyerekek keresésére, hogy napi termékek dobozára tették fel a fényképeiket. Etán Petz 1979-ben 6 évesen tűnt el New Yorkban. Ő volt az első „tejesdobozos gyerek”. Eltűnésé­nek napja, május 25-e az El­tűnt Gyermekek Világnapja lett. A rendőrségen kívül két szer­vezet foglalkozik szervezetten az eltűnt gyerekek felkutatásá­val. Az egyik a Kék Vonal, a másik az Országos Gyermekvé­dő Liga. Nagyobb visszhangot kiváltó kezdeményezés a Csel­lengők című műsor elindítása volt, 1994-ben. A műsor ma is látható a Duna Televízión, a témával foglalkozó, nagy tö­megeket megmozgató, széles körű kampány azonban eddig nem volt Magyarországon. A mostani akció élére Kárász Róbert, a TV2 műsorvezetője állt, aki fejébe vette, hogy vál­toztat a helyzeten. Végigjárta a hazai tejescégeket és végül az Alföldi Tej Kjt-vel sikerült meg­állapodni abban: segítenek a kampányban. Az ezer lámpás akciót az eltűnt gyermekek vi­lágnapján indították el, ez azonban nem egy néhány he­tes kampány, hanem az év vé­géig tartó figyelemfelhívás lesz. Négyszázezer doboz a kampányban „Az Országos Rendőr-főkapi­tányság segítségével az év végé­ig olyan gyerekekről lesz szó, akikről egy évvel az eltűnésük után sem tudjuk, hogy mi tör­tént, hol lehetnek - mondja Kárász Róbert. A családjuk persze a mai napig bízik ab­ban, hogy információt szerez­hetnek róluk. Azt, hogy ez nem reménytelen, például Natascha Kampusch története is bizonyít­ja, akinek nyolc évvel az eltű­nése után sikerült megszöknie fogvatartójától. A tejesdobozos akciónk sikere azon is múlik, hogy mennyire vagyunk nyitot­tak erre az üzenetre. Én azt re­mélem, hogy nagyon sok szülő, tették, pedofilok áldozata lett vagy meggyilkolták. Akinek az eltűnését bejelentik, húsz évig van a rendőrség rendszerében, ha addig bármilyen nyom fel­merül, elindulnak utána. az ELTŰNÉSHEZ vezető okok vál­tozatosak: a játékba való bele- merülés, a kalandvágy vagy va­lamilyen apróbb sértődés, ve­szekedés áll a háttérben. Az el­tűntgyerekek között gyerekkor­ban több a fiú, mint a lány, 14 éves kor után azonban megfor­dul az arány. A legtöbb kiskorú ilyenkor nyár elején és a tanév végén indul útnak, vagy azért, mert rossz tanulmányi eredmé­nyei miatt fél haza menni, vagy mert nem figyelnek rá a szülei és rossz társaságba keveredik. Az elmúlt évek statisztikái sze­rint évről évre egyre több gyerek tűnik el. nagyszülő belátja, hogy ez bár­kivel megtörténhet és egyrészt megnézi a dobozokat és nyitotabb szemmel jár, más­részt felhívják majd a gyerekek figyelmét a rájuk leselkedő ve­szélyekre, és a csellengés be­szédtéma lesz. ” A gyerekek fényképeinek el­osztását irányító amerikai szervezetnek 1985 óta a közzé­tett 8204 esetből 1435 alka­lommal sikerült az eltűntek nyomára bukkanni a dobozok segítségével Nálunk az év vé­géig négyszázezer tejesdobo­zon és tízezer étrend-kiegészí­tőn lesz látható a keresett gye­rekek fényképe. ” Gyermeknevelésben nincs jó recept, minden szülőnek magának kell megtalálnia a helyes utat. Fábos Erika - Kun 1. Viktória * 1 * k 4 k A

Next

/
Thumbnails
Contents