Tolnai Népújság, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-05-08 / 18. szám
2011. MÁJUS 8., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Menny és pokol egy országban Kenya Dr. Almási István főorvos a trópusi betegségeket tanulmányozta Kenya gyönyörű a maga páratlan természeti szépségeivel, gazdag állatvilágával. Ugyanakkor rengeteg a tönkrement, fiatal, beteg ember, hihetetlen a szegénység, elharapózott a bűnözés. Hargitai Éva- Pokol és mennyország egyben- röviden így jellemezte Kenyát dr. Almási István, a Balassa János megyei kórház higiénikus osztályvezető főorvosa. A szakember nemrég kilenchetes, trópusi betegségek témájában tartott tanfolyamon vett részt a kelet-afrikai országban. Az ott töltött idő alatt rengeteget tanult és tapasztalt, látta az ország sö- tétebb és naposabb oldalát is. Számos, hazánkban ritkán előforduló betegséggel ismerkedett meg mélyebben. így a maláriával, amely ma már trópusi betegségnek számít, noha régebben a Kárpát-medencében is el lehetett kapni. Rengeteg AIDS- es beteggel találkozott, Kenyában a teljes lakosság 8 százaléka fertőzött a HIV-vírussal, ez az arány a terhes nők között 20-30 százalék is lehet. Rengeteg a tu- berkulózisos beteg, és nagyon gyakori a reumás szívgyulladásban szenvedő fiatal. Míg nálunk egy ilyen betegen végrehajtanak egy szívbillentyűműtétet, és tovább élhet csekély rizikóval, addig Kenyában addig él, ameddig a gyógyszerekkel kihúzza. Szintén előfordul a lepra is, de csak kis mértékben.- A legszembetűnőbb a kórházakban, hogy a betegek fiatalok, és ennek ellenére nagyon rossz állapotban vannak - emelte ki a szakember. Megrá■ Nem csak elméletet tanultak, szembesültek is a betegségekkel. zó volt megélni, hogy a tanfolyam résztvevőiként nem segíthettek, és nem is tudtak volna segíteni a betegeken. Jellemző az egészségügyi ellátás színvonalára, hogy a diagnosztikai lehetőségek még egy egyetemi klinikán sem közelítik meg egy hazai megyei kórház lehetőségeit. Mivel a vizsgálatok dráDr. Témák Gábor (középen) csapatában dr. Almási István (jobbról) 9 hetet töltött Kenyában. A tanfolyam révén bepillantást nyert a helyi orvosok munkájába is gák, és korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, az orvosoknak sokkal inkább hagyatkozniuk kell a beteg kikérdezésére, fizikai vizsgálatra. Az emberek pedig sok esetben csak akkor fordulnak szakemberhez, ha a törzsi varázsló nem tudott rajtuk segíteni. Némely kórházban így is óriási a zsúfoltság, néhol kettesével fekszenek a betegek az ágyakban. Az országban jelenleg is érzékelhető a törzsi feszültség, óriási a szegénység és az elmaradottság. Legnagyobb bevételi forrásuk a turizmus volt, ám néhány éve a véres összetűzésekbe torkolló politikai belviszályok miatt az utazóközönség egy része is elpártolt a gyönyörű országtól. Azóta sem állt helyre teljesen a rend. Nagy mértéket ölt a bűnözés, így az orvoscsoport is csak együtt mehetett ki, szervezhetett programokat. Az emberek többsége naponta egy dollárnak megfelelő összegért dolgozik, a háztartások körülbelül 20 százalékában van csak áram. Nincs tévé, számítógép, a gyerekek kitömött rongylabdával fociznak, amiről a legtöbben nálunk már csak nagyapáiktól hallhattak. Családonként legalább 4-5 gyermek van, de igen magas a halandóság, kevesen érik meg a felnőttkort Csonttá aszott, pókhasú gyerekekkel nem találkoztak, de kétségtelen, hogy problémát jelent az alultápláltság. Dr. Almási István hozzátette, mindezek ellenére az átlag kenyai nem boldogtalanabb, mint egy átlag magyar. Hozzászoktak azokhoz a körülményekhez, és a globalizáció által kínált, soha be nem teljesülő „boldogság” utáni vágy nem keseríti meg az életüket Az orvoscsoport tagjai nemcsak a poklot látták, hanem a A medicinát sem lehet csak könyvekből megtanulni dr. almási István a Pécsi Tudományegyetem és az eldoreti Moi egyetem közötti kapcsolat révén jutott ki Kenyába. A képzést első alkalommal, de „sorozatteremtő” céllal szervezte meg dr. Témák Gábor, a PTE orvosi karának profesz- szora. A kilenchetes eldoreti intenzív kurzus során a trópusi betegségekkel ismerkedett meg a 15 résztvevő, zömében magyar orvos, elméletben és gyakorlatban is. Mindennek a jelentősége abban áll, hogy több betegséget ma már az egzotikus utakról is haza lehet hurcolni, és bár közülük némely ritkán fordul elő hazánkban, nem lehet kizárni őket a lehetséges kórokok közül. A medicinát pedig, ahogy sok minden mást sem, nem lehet könyvekből és akadémiai előadásokból megtanulni. Csak az a tudás rögzül tartósan és bármikor előhívhatóan, ami saját tapasztalattal is jár. szépségeket is. A természet, az élővilág csodálatos, bár ennek csodálatával nem tudtak annyi időt tölteni, mint amennyit érdemes lenne. - Ez csak olyan volt, mint amikor valaki betéved egy cukrászdába, a sok ínycsiklandó édesség közé, és kijön mindössze egy gombóc fagyival - mondta dr. Almási István, aki természetjáró és természetfotós is. Persze így is életre szóló élmény volt látni a hatalmas füves, állatokkal teli pusztákat, amit korábban csak természetfilmekről ismertek. Óriási élmény volt élőben megcsodálni a „nagy ötöst”: az oroszlánt, a leopárdot, az elefántot, az orrszarvút és a kafferbivalyt. Szintén felejthetetlen volt a Ma- ra-folyón megnézni a gázlót, ahol a vadak átkelnek a másik partra, miközben a vízben veszedelmes krokodilok lesnek rájuk. Nem véletlen, hogy dr. Almási István szerint aki egyszer Kenyában járt, az biztos, hogy vissza szeretne térni oda. JEGYZET SZERI ÁRPÁD Nagy kaland' csakis itthon a helyszínen, ott helyben, azon nyomban: nagyjából így lehetne magyarra fordítani annak a műsornak a címét, melyben két ifjú magyar riporter egzotikus országokban szerzett tapasztalatait osztja meg a nézőkkel. Eljutunk Mauritánia nőket félállati sorban tartó vidékeire, Indiába, a holtak és leendő halottak Gangesz- parti birodalmába, avagy Dél-Afrikába, a lepusztult bádogvárosok bűnözéstől fertőzött világába, szó se róla. jól elkészített, hatásos beszámolókat látunk, a két fiatal nem fél megmerít- kezni abban az infernóban, melynek amúgy - a helyszíneken - mindennapi valóság a neve. Mégis, a borzongás, ami elfog bennünket a megannyi elképesztő és elkeserítő jelenet láttán, egyrészt nem példa nélküli érzés, másrészt pedig időnként - és egyre gyakrabban - hiányérzetet okoz. hiszen tudjuk, hogy más országok stábjai, képletesen vagy valóságosan is, éppenséggel nálunk forgatnak - ott helyben. A nyomorban élő magyar romákról, a sistergő indulatokkal teli nem romákról, a menetelő szabadcsapatokról és falvak kettészakadásáról és leépüléséről. Meg a fortélyos félelemről, ami igazgat minket, közel nyolc évtizeddel a költő halála után is. Egyelőre még európai országok sajtosai követik az eseményeket elképedve: de ha így fejlődünk, akkor megérhetjük, hogy indiai és mauritániai riporterek készítenek rólunk elrettentő összeállításokat. szóval, nagyon érdekes és tanulságos az a bevezetőben emlegetett sorozat. Ám nem kétséges: aki igazán megrázó esetekről és jelenségekről akar hírt adni manapság, az nem a fekete-afrikai, hanem mindinkább a hazai valóságról készít dokumentumfilmeket. Zsigmond és Csatári nyert félmaraton Nemzetközi mezőny Szekszárd szívében szekszárd Bezárták a kutyákat, lenyírták a füvet a szekszárdi szőlősgazdák a II. Borvidék Félmaraton népes mezőnye tísz- teletére. Európa több országából jöttek futók (Románia, Szlovákia, Szerbia, Anglia, Németország), hogy megbirkózzanak a dimbes- dombos tereppel. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan, ezúttal is közel 900 nevezés érkezett, egy órával a rajt előtt még 120 regisztrációt fogadtak a szervezők. A mezőnyben több „csodabogár” indulóval is találkozhattunk: ott volt Szekeres Zsolt (szekszárdi kajakos), aki még a 13. életévét sem töltötte be, így csak külön engedéllyel indulhatott a versenyen. A legidősebb induló Tabajdi József (68 év) volt, aki Kiskunhalasról utazott a tolnai megyeszékhelyre, hogy leküzdje a szekszárdi borvidék lankáit, de a félmaratonisták közt volt a triatlon-szövetség elnöke, Lányi ■ A tavalyi győztes, ifj. Czencz Péter idén az 5. helyen ért célba. András is. Akadt, aki kedvenc vizslájával vágott neki a távnak, de láthattunk babakocsival futó apukákat is. A 21,6 kilométer során több frissítőpont, élőzene és persze a több száz lelkes szurkoló tette elviselhetőbbé a futást a versenyzők számára. A szervezők ezúttal is kitettek magukért, még a triatlon vb-t megjárt időmérő kaput is elhozták Szekszárd városába. Az előzetes várakozásoknak megfelelően kettős szekszárdi sikernek tapsolhatott a közönség: a férfiaknál ezúttal a többszörös korosztályos magyar bajnok atléta, Zsigmond Előd, a hölgyeknél a tavalyi 2. helyét megfejelve Csatári Mónika haladt át először a célvonalon. Az abszolút kategória végeredménye, férfiak: 1. Zsigmond Előd (Szekszárd) 1:19:18, 2. Kovács András (Szomód) 1:26:57, 3. Várbíró Attila (Baja) 1:28:24. Nők: 1. Csatári Mónika (Szekszárd) 1:42:23, 2. Rácz Adél (Tihany) 1:43:54,3. Roszik Adrienn (Budapest) 1:45:04. «M. D. Színes Zenei paletta Közös koncertet tartott a Pro Artis Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fúvószenekara és a Roger Schilling zenekar a paksi művelődési központban. A hangversenyen Simon Péter, Tóth János és Fricz József dirigált. A közönség ízelítőt kapott a teljes fúvószenekari palettából, az indulóktól a klasszikus zenén át a könnyűzenei feldolgozásokig. A több mint kétórás műsor nagy közönségsikert aratott 1 I I I 4 I
