Tolnai Népújság, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-03-13 / 11. szám
2011. MÁRCIUS 13., VASARNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A vendég magával viszi a szépséget hivatás A fodrásznak nem csak ügyességre, állóképességre is szüksége van A nőket ünnepelték az elmúlt héten. Amikor ez az ünnep meghonosodott, még kevés nő dolgozott főállásban, nem úgy, mint ma. Az alábbiakban egy tipikus „női foglalkozás” képviselőjével ismerkedhetnek meg olvasóink. Venter Marianna- Mikor határozta el, hogy fodrász lesz?- Már gyerekkoromban, és ez egyáltalán nem túlzás. Hosszú hajam volt, engem nem vittek fodrászhoz, de mindig nagyon szerettem nézni, ahogy készültek a frizurák, szerettem fésülni a babáimat, és különféle hajviseleteket kreálni nekik. Akkoriban elég nehéz volt bejutni a szakképzőbe, a fodrász az egyik legkeresettebb szakma volt. A női fodrász szakra nem is sikerült bekerülnöm, így lettem férfifodrász, de nem bántam meg. Nagyon jó mesterem volt, Vizsoly. Feri bácsi, aki Ónodon volt fodrász, nála voltam tanuló. Nagy tisztelet és megbecsülés övezte a városban, és engem mindig családtagként kezelt. Különlegességnek számított abból a szempontból is, hogy „maszek” volt, ma azt mondanánk: egyéni vállalkozó. Akkoriban ez ritkaság- számba ment. Nagyon örültem, hogy elvállalt tanulónak, mert bizony gondban lettem volna: a szövetkezetben csak a tagok gyerekei lehettek tanulók.- Mi a legjobb ebben a hivatásban?- A szépség, az ápoltság, a jól megcsinált frizura, amelyet a vendég magával visz, amikor kilép az üzletből.- Gondolom, tévednek, akik azt hiszik, ez egy könnyű munka.- Több soron is tévednek. Először is ott a fizikai igénybevétel. Napi nyolc órát állni, éveken, évtizedeken keresztül, bizony fárasztó, és igénybe veszi a lábat. A hajmosás, nyírás, dauerolás, borotválás, szárítás, festés, szintén fizikai igénybevételt jelent. Nem lehet hibázni, nem lehet Özvegy Gálán Arnoldné Káposztás Margit 1954-ben született a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Ónodon. Általános iskoláit szülővárosában végézte, majd Miskolcon szerzett férfifodrász szakképesítést Másfél évig Ónodon, majd Tiszaújvá- rosban (az egykori Lenin- városban) dolgozott. 1976- ban férjhez ment, egy évig a volt NDK-ban éltek, mert férje ott dolgozott. 1977- ben költöztek Szek- szárdra, azóta itt él. 1980- ban állt munkába fodrászként az akkor központi fodrászatban. A rendszer- váltás után megvásárolta az üzletrészét, és azóta is ott dolgozik. Egy gyermeke, és három unokája van. Párkapcsolatban él. A legjobban kertészkedni szeret és finomakat sütni- főzni. Ha most kellene választania, akkor is a fodrász szakmát választaná özvegy Gálán Arnoldné Margó tévedni, mert annak látható következményei vannak. A férfifrizurák rövidek, ott nem lehet „eltakarni” semmivel, ha megszalad az olló. Tehát folyamatosan koncentrálni kell. Harmadszor pedig az emberek általában szívesen beszélgetnek a fodrásszal, tehát megfelelően társalognia is tudni kell az embernek.- Több mint harminc éve dolgozik a városközpontban, s bizonyára vannak visszatérő vendégei.- Vannak olyan kuncsaftok - sajnos mostanában már egyre kevesebben - akiknek a munkába állásom óta én készítem a frizuráját. Sok és sokféle ember ült már ebben a fodrászszékben, és nagyon sok élettörténetet hallgattam már végig. Az évtizedek alatt életek, sorsok alakulását, sajnos olykor a végét is végigkövethettem.- Viszont a városnak egy kevéssé frekventált részén él.- Szeretem a természetet, az állatokat, szeretek kertészkedni, legyen az virágos-, vagy konyhakert. Összkomfortos tanyán élünk a párommal, ahol sok mindent megtermelünk. Disznót tartunk, baromfit, van két kutyánk és két macskánk. Vannak barátaink, akik segítenek a nagyobb munkákban, az ennivaló nagy részét pedig megtermeljük magunknak. Nyugalom és csend van, és gyönyörű a táj, persze mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala. Sokat küszködünk a kátyús úttal. ■ Tévednek, akik azt hiszik, ez könnyű munka.- Már nyugdíjas, de még dolgozik. Meddig?- Ameddig bírok, amíg lesz hozzá erőm és egészségem.- Az ön korosztályába tartozó emberek sok mindent megéltek, és születésük óta sokat változott a világ. Milyennek találja a mostanit?- Egy szóval kimondva: katasztrofális. Lehet, hogy ez elég sommás véleménynek hangzik, de mindig is szókimondó ember voltam. S hogy miért? Manapság nem sokra becsülik, lenézik a kétkezi munkát, ami elég nagy baj. Szomorú a létbizonytalanság, a szegénység is. Mi is érezzük, egyre kevesebb a vendég. Sokan otthon festik, vagy nyírják a hajukat, és nem azért, mert igénytelenek, hanem mert nincs pénzük arra, hogy fodrászhoz járjanak. Márpedig ez nem tartozik a luxus kategóriájába, vagyis nem kellene, hogy oda tartozzon.- Mit tart legfontosabbnak az életben?- Egészség, szeretet, boldogság és anyagi jólét. Ebben a sorrendben.- Ha újra kezdhetné, akkor is fodrász lenne?- Igen. Minden nehézsége ellenére nagyon szép szakma az enyém. Más hivatást nem is tudnék elképzelni. JEGYZET VENTER MARIANNA Helyben maradni ÖTVENES évei elején járó ismerősömet faggatom, milyen az új főnöke. Nem lehet rá panasz, mondja, és látszik, hogy úgy is gondolja. Ám egy kimondatlan „de” azért érezhető a szavaiban. Rá is kérdezek.- azt mondta hogy neki gyanús az, aki évtizedek óta ugyanott dolgozik. Szerinte az üyen biztosan nem képes fejlődni, megújulni - sóhajtja ismerősöm. Ő maga több mint harminc éve, rögtön az érettségi után került a céghez, akkor még mindenféle képesítés nélkül. Kezdte az űrlapok kitöltésével, aztán ilyen tanfolyam, olyan képzés, végül főiskolai diploma került a tarsolyába. Megjárta a ranglétrát is, most csoport- vezető. De az új .vezetőnek gyanús. Merthogy három évtizede ugyanott dolgozik. ismerősöm, és még oly sokan rajta kívül nem nagyon tudnak mit kezdeni az egyre inkább elharapózó, „ameri- kaias” szemlélettel, miszerint öt-tízévente váltani kell, megújulni, kihívásokat keresni, stb, stb. NEM ÉRTIK miért baj, ha valaki szereti a munkahelyét, jól végzi a munkáját, hűséges a cégéhez, szeretik az ügyfelek és megbíznak benne a kollégái. Miért baj az, hogy sokan szeremének abban a városban, faluban élni, ahol felnőttek, ahol rokonaik, barátaik élnek. MIÉRT kellene kritika nélkül, vakon utánozni azt, ami nálunk százszor nagyobb országokban bevett szokás? Magyarországon sem az ingat- lanviszonyok, sem a családi kapcsolatok nem olyanok, mint a tengerentúlon, ahol 18 évesen gyakorlatilag teljesen leválik a családról a fiatal, és ezer kilométerekre költözik a szüleitől. Nálunk mások a szokások, és mások az igények. Nem ártana a „helyben maradók” hasznosságát és hatékonyságát felmérni, mielőtt kritizálni kezdenék. HIRDETÉS uju Értesítjük vásárlóinkat, hogy 2011. március 17-én csütörtökön hús- és füstöltöt \ i- minidiszkont üzletet nyitunk raol..c...; a Lampek-Hús Kft. vágóhídjá (Tolna, Réti sor - Garai utca vége) Nyitva tartás: keddtől péntekig: 7-16 óráig, hétfő, szombat zárva Minden régi és új vásárlónkat szeretettel várunk' . - Lampek-Hús Kft., 20 éve a vevők szolgálatában. Tájékoztatjuk vásárlóinkat, hogy a Tolna, Árpád utcai üzletünkben továbbra is a megszokott árukészlettel és nyitva tartással várjuk Önöket, az útépítési munkák alatt is. Kárpát-medencei értékek Alsónyéken Európa a polgárokért A program hagyományőrző településeket fog össze alsónyék - Ez én vagyok! - mutatott rá meglepve egy régi fekete-fehér fotón látható fiatal asz- szonyra Mailár Béláné. A jó néhány évtizeddel ezelőtt készült kép az Alsónyéket bemutató tárlat egy darabja, amelyet az „Európa a polgárokért” elnevezésű programra szerveztek a művelődési házban. A kétéves rendezvénysorozatban a sárközi falu képviseli hazánkat Az első találkozó tavaly júniusban volt Ipolynyéken, most hétvégén pedig Alsónyék látta vendégül másik nyolc Kárpát-medencei település képviselőjét. Lendvá- 1 ról, Csíkszeredáról, Szovátáról, J Kápolnásnyékről, Rimócról, Vár- I hosszúrétről, Kalondáról és IpolyAlsónyék polgármestere, Dózsa-Pál Tibor a kiállításon a vendégek gyűrűjében nyékről érkezett többek között kulturális felelős, művész és civil szervezetet vezető szakember is, akik a kiállítás megnyitója előtt még egy tapasztalatcserére is ösz- szeültek pénteken. A program ötletgazdája, Hrubík Béla ipoly- nyéki polgármester elmondta, hogy olyan településeket szeretnének a kezdeményezéssel ösz- szefogni, ahol fontos a hagyományőrzés. A mostani találkozón sem csak a házigazda mutatta be értékeit, hanem valameny- nyi vendég lehetőséget kapott erre. A régi fotók a múltat képviselik a kiállításon, a hagyományokat ma is őrző mesterek fafaragásai pedig egyben jelentik a jelent és a jövőt is. ■ H. E.
