Tolnai Népújság, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-01-23 / 4. szám

« SZTORI 5 2011. JANUÁR 23., VASÁRNAP Egymillió beteget nem lát orvos felmérés A magas vérnyomás, a cukorbetegség, az allergia „tombol” West Balkán­tragédia: és mi lett volna tűz esetén? Magyarországon több mint négymillió ember szenved valamilyen króni­kus betegségben. A daga­natos, szív- és érrendszeri betegségek és a járvány- szerűen terjedő elhízás mellett, drasztikusan nő egy gyógyíthatatlan tüdő- betegség előfordulása is. Kun J. Viktória „A 15 év feletti lakosság 41 szá­zaléka szenved olyan krónikus betegségben, amelyről tud, és legalább egymillióan vannak, akik nincsenek tisztában állapo­tukkal, fogalmuk sincs arról, hogy valamilyen betegségben szenvednek. Már a 15-18 éve­seknek 26 százaléka szenved va­lamilyen krónikus betegségben, a 60 év felettiek körében pedig 84 százalék ez az arány” - a megdöbbentő számok most ke­rültek nyilvánosságra. A GfK Healthcare elmúlt há­rom évben vizsgálta és követte J nyomon a betegségek alakulá- 1 sát az országban és kritikusnak értékelte a helyzetet. Dr. Lantos Zoltán, egészséggazdasági szakértő, a cég ügyfélkapcsola­ti igazgatója szerint a legdráma­ibb az, hogy a folyamat már gyermekkorban elkezdődik, s szinte hihetetlen, de már ott minden negyedik gyermek szenved valamilyen krónikus kórképben. „Náluk a sokat em­legetett elhízás most a legfenye­getőbb. Szinte járványszerűen terjed, nyilván az ehhez kapcso­lódó magas vérnyomás, cukor- betegség, de ezek mellett az al­lergia, illetve a depresszió, ami a fiatalok elképesztően nagy százalékát érinti” - mondja a vezető. De a felnőtt lakosság körében is folyamatosan romlik a hely­zet, mára kritikussá vált a szív­ás érrendszeri, a daganatos be­tegségek miatti halálozások szá­ma, illetve az utóbbi években ro­hamosan terjedő, még nem any- nyira közismert, gyógyíthatat­lan tüdőbetegség, az elsősorban a dohányzáshoz köthető COPD áldozatainak a száma. Lantos Zoltán szerint viszont az egész­ségügyi ellátórendszerbe túl ké­sőn kerülnek a betegek, állapo­s „Szinte hihetetlen, de az adatok azt mutatják, hogy az egészségügy többet igyekszik tenni az emberek egészsé­géért, mint leg­többjük saját magukért.” tűk addigra annyira előrehala­dott, hogy ott már az orvos leg­feljebb tanácsadói szerepre kényszerül: változtatni már nem tud. „A krónikus betegek legnagyobb része elméletben tudja, hogy állapota elsősorban az életmódjától függ, azonban a mindennapi gyakorlatban még­is keveset tesznek saját egészsé­gükért. Saját bevallásuk szerint csak minden második megy el rendszeresen orvoshoz, kéthar­maduk szedi kisebb-nagyobb rendszerességgel a gyógyszerét, harmaduk változtat a táplálko­zásán és mindössze egytizedük A fiatal, 15-29 évesek köré­ben az allergiás megbetege­dés a leggyakoribb (8%), ezt követi a szorongás, depresz- szió (a 20-29 évesek körében 6%), illetve már itt is, a kor­csoport 6 százalékánál meg­jelenik a magasvémyomás- betegség. a 30-39 évesek legtöbben a migrént, illetve a gyakori fej­igyekszik csökkenteni a stresszt” - mondja a szakember, aki szerint nálunk különösen élesen külön kell választani az egészségtudatosságot az egész­séges életmódtól. Az emberek többsége ugyanis már pontosan tisztában van azzal, hogy a be­tegségek kialakulása az életmód kérdése, vagyis van „egészség­tudata”, tenni azonban szinte semmit sem tesz meg érte. „Szinte hihetetlen, de az ada­tok azt mutatják, hogy az egész­ségügy többet igyekszik tenni az emberek egészségéért, mint legtöbbjük saját magukért. Ezt fájást (9%), valamint az aller­giát (9%) említették. A 40-49 évesek korcsoportjában a ma­gas vérnyomás vezeti a beteg ségek listáját (16%), ezt követi az ízületi gyulladás (13%), il­letve a migrén (12%). A 60 év felettiek 59 százalékának van magasvémyomás-betegsége, az ízületi gyulladás pedig a negyedüket érinti. a magára vett terhet az egész­ségügy azonban nem képes to­vább viselni” - állítja Lantos Zoltán. Ma egyébként a több millió beteg mellett legalább egymillió olyan beteg is van, aki egyáltalán nincs is tisztában ál­lapotával, nem tud arról, hogy bármilyen baja is lenne. A ma- gasvérnyomás-betegség és a di­abétesz esetében a betegek 90 százaléka számára ismert a di­agnózisa, az utóbbi években egyre rohamosabban terjedő COPD (krónikus obstruktiv tü­dőbetegség) esetében csupán 50 százalékot tesz ki ez az arány. A hipertónia és a diabé­tesz esetében jól szervezett, ki­terjedt ellátóhálózat biztosítja a betegek kezelését és gondozá­sát, míg a COPD kezelésének rendszere egyelőre fejlesztésre vár. Itt ma körülbelül 70-130 ezer beteg áll rendszeres keze­lés alatt, miközben legalább 500 ezer embernek lenne szük­sége gyógyításra, amiről leg­többször persze fogalma sincs. A halálozás pedig ebben a cso­portban drámai, jóllehet: a bete­gek jelentős részének halálát végül szívelégtelenség okozza. A ma elismerten legmosto­hább helyzetben lévő pszichiát­riai ellátóhálózathoz tartozó két kórkép esetében egyébként a legrosszabb a betegség ismereté­nek az aránya: a betegek csupán 30 százaléka tud arról, illetve fo­gadja el, hogy szorong vagy dep­ressziós. Az, hogy egy betegség felfede­zési, majd kezelési aránya mek­kora a lákosságon belül, össze­függ az adott betegség ellátó- rendszerének állapotával is. Lantos Zoltán szerint sok eset­ben ráadásul Magyarországon különösen igaz, hogy hiába ho­zunk be újabb és újabb terápiá­kat, költünk el mind többet a gyógyításra, azok nem igazán ja­vítják a halálozási mutatóinkat. Különösen igaz ez a daganatos betegségek esetében. „Az ellátó- rendszerben továbbra sincs meg az együttműködés, egymástól teljesen elválasztva dolgoznak, mindenki a saját feladatát nézi, ahelyett, hogy mindez együtte­sen dolgozna. Ha ez így lenne, 20-30 százalékkal biztosan javí­tani lehetne már most a túlélési százalékokon” - mondta a szakértő. Depresszió kínozza a fiatalokat Ha csak a szükséges szakhatósá­gi engedélyek birtokában kap­hatnának működési engedélyt a szórakozóhelyek, a West-Balkán (WB) valószínűleg sose nyitott volna meg a budapesti Skála Metro egykori épületében. Szin­te nem volt olyan előírás, amit betartottak volna, közülük a leg­keményebbet, az Országos Tűz­védelmi Szabályzatot sem. Hegedűs Gyöngyi tűzvédelmi szakmérnök azt mondja: a tűz­védelmi szabályzat rendelkezé­sei az épület kiürítéséhez szük­séges időből indulnak ki. A leg­rosszabb eshetőségből „vissza­felé számolva" határozzák meg: mennyi ember engedhető be egy épületbe egyáltalán. A West Balkán diszkóként olyan „tömegtartózkodási hely­nek” minősül, amelynek az ut­cai bejáratától legtávolabb eső pontjáról is vízszintes irányban percenként 16 méteres, függőle­gesen percenként 10 méteres se­bességgel számolva 6 perc alatt ki kell tudnia jutni az ott tartózkodóknak. A rendőrség je­lentése szerint szombaton a WB- t - tűz nélkül is - negyven perc alatt ürítették ki. Ennek oka leg­inkább a „szűkítő keresztmetsze­tekben”, a bejáratok és a lépcső­ház szűkösségében keresendő: a helyszíni fotókból ítélve a WB al­kalmasint elbukta volna a tűz­rendészed engedélyeztetést. Hogy sem ezen, sem más elő­íráson nem akadt fenn a szóra­kozóhely, az egy 2009 októbere óta hatályos kormányrende­letnek köszönhető. Eszerint nyomban a bejegyzési kérelem beadásakor lehetővé teszi, hogy a kérelmező működésre jogosító igazolást kapjon, a hatóságok pe­dig „menet közben” folytassák le a vizsgálatot. „A II. és a XI. kerületi,polgár- mesterekkel és jegyzőkollégák­kal éppen ezért kezdeményez­tünk egyeztetést a szaktárcával: jogalkotási segítséget kértünk tőlük. Szeretnénk elérni, hogy vendéglátóhelyek csak működé­si engedély birtokában nyithas­sanak ki. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az illetékes jegyzőkön kívül a szakhatóságok és a rend­őrség is kapjon szankcionálási jogokat, beleértve az azonnali bezáratás lehetőségét" - mond­ta lapunknak Sajtos Csilla, Te­rézváros jegyzője. ■ Hol az önbecsülés, lúzerkéim? RADOS Jtk. VIRÁG ülünk az autóban múlt szom­baton, négyen. Két húgom, az idősebbiknek a férje és én. Só­gorom vezet, gálánsán hazafu­varozva kisebbik húgomat és engem, mindkettőnket a maga otthonába. Menet közben kide­rül, hogy sógorom, aki a tudo­mányos életben jeles személyi­ség, rangos díjat kap, jutalmul munkásságáért. Nagyobbik hú­gom dicsekszik el vele, mert este az átadó ünnepségre men­nek. Sógorom, aki meglehető­sen szerény ember, csak hüm- mög. Egyszer csak megszólal mellettem ülő kisebbik húgom: végre van egy ilyen is a család­ban. Valaki, aki nem lúzer. megrökönyödtem. Ezek sze­rint nálunk mindenki más az lenne? Lúzer, azaz vesztes? De miért? Nem értem. nagyobbik húgomnak most ível fel a karrierje, és odavan­nak egymásért a férjével, úgy­hogy a magánélete is oké. Én két pályán is leraktam az asz­talra a magamét, olvasóim sze­retnek, ami a legnagyobb siker. Szeptemberben mentem férj­hez, szóval a páromat is meg­találtam, és boldogan élünk. Remek, erős és okos férfi. VAGY ITT VAN az öcsém. Ő abban jeleskedett, hogy dobbantott ha­zulról. Jobban akart élni anyagi­lag a honi átlagnál, ami sikerült is neki. Négy éve Londonban la­kik, és bejött a számítása. Igaz, sokat melózik, de amikor sza­badságon van, hol Kölnbe, hol Írországba vagy máshová ruc­can el a haverokhoz. Kisebbik húgom, a „lúzerező”, magánta­nári praxist épített ki egyéni vállalkozás formájában. Angolt, franciát, eszperantót tanít, és még melléjük vehetné az oroszt is, ha felelevenítené magában a nyelvet Hiszen valamikor folyé­konyan beszélte. Magánélet szintén kipipálva: együtt él az­zal, akit szeret. SZÓVAL NEM TUDOM, ki itt a lúzer. Hogy most nekünk, a Magyarországon élők többsé­gének kevesebb a pénzünk? Na bumm. Átmeneti állapot. Még akkor is, ha nem tudjuk, mikor érjük el a gödör fenekét. Arról nem is beszélve, hogy nehogy már a pénz miatti bú- songás határozza meg a közér­zetünket. Az enyémet legalább­is nem fogja, az biztos. Múlt vasárnap délután például sétál­tunk egy nagyot a férjemmel - nem kellett más hozzá, csak a két pár lábunk. Remek hangu­latban értünk haza. de szerintem nem is erről van szó. Nem a pénzről. Hanem az önbecsülésről, ami régóta hiány­cikk errefelé. Elérhetnek bármit, tanulmányokban, szakmailag, anyagilag vagy a magánéletben, az emberek zömének itt semmi nem elég az elégedettséghez. In­kább maguk köré lesegetnek, mondván, a más füve zöldebb. Pedig nem az. ébresztői Át kellene kapcsolni „winner”, azaz .győztes” menet­be. És ez nem holmi üres hurrá- optimizmus. Csak annak meg- pendítése, hogy lehet a félig üres pohár helyett a félig telit nézni. Az alap ugyanaz, a kü­lönbség: senki nem keserítené meg szándékosan a saját életét. Elzúgtak forradalmai A forradalmak és felkelések ideje lejárt - ezt maga Alekszander Lukasenko fehérorosz elnök mondta, miután letette hivatali esküjét. A forradalmárok, akik tüntettek az elnökválasztási csalások mi­att, még mindig bötönben vannak, a többieket azonosították és kirúgták az egyetemekről, a „szabad világ” diplomáciai bojkottja pedig lapzártáig nem demokratizálta és nem virágoztatta fel Lukasenko birodalmát. ü \ é % *

Next

/
Thumbnails
Contents